Klimt, Rothko, Van Gogh – Világhírű alkotókkal találkozhatunk a kalapács alá kerülő nagy magángyűjtemények aukcióin

Az Artnet napokban nyilvánosságra került Art Intelligence Reportja megerősítette azt, amit a három nagy nemzetközi aukciósház már korábban publikált adatai alapján sejtettünk: a globális aukciós piac az idei év első felében sem tudta megtörni a negatív trendet: a művészeti árverések forgalma az előző év azonos időszakához képest 8,8%-kal csökkent. Hogy a második félévben megfordul-e a trend, az – több más tényező mellett – nagyban függ attól, sikerül-e a nagy árverőházaknak komoly magángyűjteményeket a piacra csábítani. Olyan fogás persze nem minden évben akad, mint a Paul G Allen-gyűjtemény, mely 2022-ben egymaga 1 milliárd dollár feletti forgalmat generált, de a mai „nehéz időkben” már egy-egy 200-400 milliós kollekció is megváltást jelentene a piac számára. Az előjelek nem rosszak, az első ilyen aukció már lezajlott és messze a várakozást meghaladó eredményt hozott. De haladjunk sorjában.

A Christie’s előbb az idén elhunyt dán bútorkereskedő-műgyűjtő, Ole Faarup gyűjteményének októberi londoni árverését jelentette be. Faarup a dániai művészek alkotásaival indított, majd gyorsan nemzetközivé bővített gyűjteményét az általa létrehozott alapítványra hagyta, mely a művek eladásából befolyt összeget elsősorban fiatal művészektől történő múzeumi vásárlások támogatására fordítja. Az őszi „londoni aukciós nagyhét” során mintegy 140 tételt árvereznek a gyűjteményből, együttes értéküket 16-22 millió fontra becsülik. A kollekcióból két, időközben ikonikussá vált Peter Doig tájkép emelkedik ki; egyikük a művész 2008-ban a Tate-ben rendezett retrospektív tárlata katalógusának borítóján is szerepelt. A két mű becsértéke 7–10, illetve 6–8 millió font. Doig mellett Chris Offili, az Új Lipcsei Iskola és a Young British Artists több művésze, köztük Neo Rauch és Daniel Richter, illetve Tracey Emin és Damien Hirst szerepel fontos munkákkal a tételek között.

Ezt követően a ház egy pennsylvaniai gyűjtő házaspár, a vagyonát az élelmiszerkereskedelemben megalapozott, 2015-ben elhunyt Robert F. Weis és tavaly meghalt felesége, Patricia G. Ross Weis 80 tételt, a festmények mellett kerámiákat és porcelánokat is magában foglaló kollekciójának árverését jelentette be. A 18 főmű önálló aukció, ún. single owner sale keretében kerül kalapács alá New Yorkban, a többit pedig megosztják a XX-XXI. századi művészetnek szentelt novemberi „aukciós nagyhét” kiemelt eseményei között. A matuzsálemi kort megért házaspár csaknem hét évtizeden át építette gyűjteményét, amely a XX. századi művészet szinte valamennyi fontos művészeti áramlatát felöleli és olyan ikonikus mesterektől tartalmaz fontos és egymással jól párbeszédbe állítható műveket, mint Matisse, Mondrian, Miró, Morandi, Max Ernst, Braque, Picasso vagy Rothko. A házaspár, mely ismert volt bőkezű karitatív tevékenységéről is, a gyűjteményét elzárta a nagyközönség elől, kiállításokra szinte sosem adtak kölcsön műveket, így ezek nagy része évtizedek óta először lesz látható. A legnagyobb várakozás Rothko 1958-ban született jellegzetes olajképe, a No. 31 szereplését előzi meg, de Picassot is életművének egy jól ismert darabja, a kedveséről, Marie-Thérèse Walterről 1932-ben készült portré képviseli. Előbbi műért 50 millió, utóbbiért 40 millió dollárt várnak, míg az egész gyűjtemény 180-200 millióért kelhet el és sajtóhírek szerint körülbelül ez az az összeg, amelynek kifizetésére a Christie’s a megbízás elnyerése érdekében garanciát is vállalt.

Az egykoron férjével szálloda- és kaszinóláncokat birtokló Elaine Wynn válása után, úgymond alanyi jogon is a legismertebb műgyűjtők közé tartozott. Néhány hónappal halála után most gyűjteményének csak egy kisebb szelete, 20 mű kerül kalapács alá a Christie’s-nél, melyek értékesítéséből a már említett „novemberi nagyhéten” együttesen legalább 75 millió dollárt várnak. A művek különböző művészettörténeti korokat képviselnek; a legrégebbi egy Turner festmény, amit a Royal Academy-n Londonban már 1835-ben kiállítottak és most 12-18 millió dollárt várnak érte, a legújabb pedig Lucian Freud 2004-05-ös vászna, ami 15-25 millió között kelhet el. Turner és Freud között olyan további neves mesterek műveire is lehet licitálni majd, mint Seurat, Léger, Diebenkorn vagy Joan Mitchell. Hiába várják viszont a gyűjtők az árverésen a Wynn-gyűjtemény „koronaékszerét”, Francis Bacon Három Lucian Freud-tanulmány című triptichonját, amit Wynn 2013-ban abszolút árverési rekordot jelentő áron,142,2 millió dollárért vásárolt a Christie’s-nél. A hagyatékot kezelő alapítvány döntése értelmében ez a mű ajándékként Los Angeles leghíresebb múzeumába, a LACMA-ba kerül. Wynnt szoros kapcsolat fűzte a múzeumhoz, új szárnyának építéséhez korábban már 50 millió dollárral járult hozzá. A nemes gesztus mögött megfigyelők két másik okot is látnak: egyrészt az alapítvány a lépéssel komoly adómegtakarítást érhet el, másrészt a döntésben az a félelem is szerepet játszhatott, hogy a Freud-mű ma jóval alacsonyabb áron kelne el, ami nem használna Wynn gyűjtői nimbuszának.

A Sotheby’s először egy ezekben a napokban már zajló aukciósorozatot jelentett be, melyen egy görög hajómágnás brit özvegye, a művészet és a művészek nagylelkű támogatójaként ismert Paulina Karpidas elsősorban a szürrealista művészetre fókuszáló gyűjteménye kerül kalapács alá Londonban. A több aukció anyagába beépített mintegy 250 alkotásért együttesen 60 millió fontot, azaz 81 millió dollárt vártak – a legmagasabb összeget, amit a Sotheby’s egyetlen gyűjteményből származó művekkel Európában realizált. Az időpont kedvező, hiszen a szürrealista művészet iránt most komoly kereslet mutatkozik, ami az elmúlt hónapokban jelentősen megemelte a gyűjteményben is több munkával képviselt örök vagy mostanában újrafelfedezett sztárok, így Magritte, Max Ernst, Leonora Carrington és Les Lalannes árait. A remélt eredményt már az árveréssorozat első napján, szeptember 17-én sikerült elérni. Itt a főművek kerültek kalapács alá és keltek el együttesen 100 millió dollárért, ráadásul valamennyi tételre sikerült vevőt találni, ami kifejezetten bíztató jel a következő hetek aukciói előtt. A legmagasabb, dollárban számolva 13,7 milliós árat René Magritte 1940-41-ben született, a Milói Vénusz témáját feldolgozó festménye érte el, ami 40 évig volt a gyűjtő tulajdonában.

A végén csattan az ostor: a Sotheby’s a napokban hozta nyilvánosságra, hogy elnyerte a néhány hónapja elhunyt milliárdos amerikai műgyűjtő, Leonard Lauder gyűjteményének árverezésére szóló megbízást. A jó hír nagyon kellett a háznak, hiszen néhány nappal korábban arról voltak kénytelenek beszámolni, hogy az első félévet 248 millió dolláros veszteséggel zárták. A kalapács alá kerülő mintegy 50 tétel, melyek összértékét 400 millió dollárra becsülik, azonban csak töredéke Lauder teljes kollekciójának. A birtokában lévő művek egy részét a neves gyűjtő még életében múzeumoknak ígérte oda; így 81 tételt tartalmazó kubista gyűjteményét, benne Picasso 34, Braque 17, Léger és Gris 15-15 munkájával a New York-i Metropolitan Múzeum kapja. A novemberben árverésre kerülő tételek közül egyértelműen Gustav Klimt művei emelkednek ki. Kevés, magánkézben lévő egészalakos portréjának egyikéért, mely Elisabeth Lederert ábrázolja és 1914-16 között készült, 150 millió dollárt várnak. Ez jóval több a művész eddigi, dollárban számolva 108,4 milliós rekordáránál és akár az év legdrágább árverési tétele is lehet. Klimttől két tájkép is kalapács alá kerül, ezekért 70-90, illetve 80-100 millió dollárt várnak. Edvard Munch és Agnes Martin egy-egy festménye 20, illetve 10 millió dollár körüli áron találhat gazdára, míg hat Matisse-bronzért együttesen 30 milliót várnak. Az árverés érdekessége, hogy ez lesz a Sotheby’s első nagy rendezvénye új, Marcel Breuer által tervezett New York-i székházában, mely korábban a Whitney Museum of American Artnak adott otthont.

És aztán jött még a ráadás is a Sotheby’s-nél: mint kiderült, ők szerezték meg a jogot, hogy elárvezhessék Cindy és Jay Pritzker legalább 120 millió dollárra becsült kollekcióját is. Pritzker szállodaipari vállalkozó volt, nevét az építészek Nobel-díjának tekintett Pritzker-díj létrehozása tette világszerte ismertté. 1999-ben hunyt el, a gyűjtemény feleségének fél évvel ezelőtti halála után kerül novemberben kalapács alá. A kollekcióba XV. századi festmények is bekerültek, de a súlypontot a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeinek művészete képezi. A legértékesebb tétel Van Gogh 1887-es csendélete, a Párizsi könyvek, amiért 40 millió dollár körüli összeget várnak. Van Gogh-nak összesen kilenc „könyves” csendélete ismert, s közülük ma már csak kettő van magángyűjteményben. Az 5-10 millió dolláros sávban többek között Gauguin, Matisse és Beckmann műveire lehet licitálni, míg Pissarro és Kirchner festményei, valamint Miró bronz plasztikája 1,2 – 6 millió dollár közötti becsértéket kaptak.

Az utóbbi két-három évben tartotta magát az a feltételezés, hogy a piaci visszaesés fő oka nem a vásárlói étvágy csökkenése, hanem a kínálat szűkössége volt. A következő hetekben kiderül, hogy ez valóban így volt-e, hiszen a kínálatra most nem lehet panasz.

Címlapkép: Pablo Picasso: Az olvasmány (Marie-Thérèse), 1932, © Christie’s Images Ltd., 2025

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ