Fra Angelicótól Gerhard Richterig – nagy őszi tárlatok az európai múzeumokban

Fra Angelico: Palazzo Strozzi és Museo di San Marco, Firenze, 2026. január 25-ig

Olaszországban az év egyik legfontosabb tárlataként tartják számon a reneszánsz atyjának tekintett XV. századi firenzei festő, az idén 630 éve született és 570 éve elhunyt Fra Angelico életmű-kiállítását, mely több intézmény összefogásából született és két fontos firenzei kiállítóhelyen, a Palazzo Strozziban és a Museo di San Marco-ban látható. A tárlatot azért is kíséri rendkívüli érdeklődés, mert Firenzében a reneszánsz mester halálának 500. évfordulója óta, azaz 70 éve ez az első, munkásságának szentelt nagyszabású bemutató. Fra Angelico „mozdítható” munkái az idők során szétszóródtak a világban, magángyűjtemények mellett olyan múzeumok őrzik őket, mint a párizsi Louvre, a Metropolitan Museum, a Vatikáni Múzeumok, a washingtoni Nemzeti Képtár, az amszterdami Rijksmuseum vagy a müncheni Alte Pinakothek, ezért egy ilyen kiállítás csak sokéves előkészítő munka eredményeként jöhet létre.

Fra Angeliconak a kései gótika hagyományaira is építő művészetét a fény és a perspektíva mesteri kezelése, az alakok és a tér kapcsolatának új megközelítése, a műveiből a vallási áhítat mellett sugárzó mélységes humanizmus emelte kortársai fölé. A bemutatott közel 140 mű – a festmények mellett rajzok, szobrok, kéziratok – szerzői között megtaláljuk Fra Angelico legfontosabb kortársait, így többek között Masacciot, Lorenzo Monacot és Filippo Lippit is.

GOTHIC MODERN - Munch, Beckmann, Kollwitz: Albertina, Bécs, 2026. január 11-ig

A bécsi múzeum kiállításának címe némileg rejtélyes, de a benne szereplő művészek neve önmagában is elég ahhoz, hogy felkeltse a potenciális látogatók érdeklődését. A tárlat célja – és ez magyarázza a címben szereplő szokatlan szóösszetételt is –, hogy megkérdőjelezze azt az általánosan elfogadott álláspontot, miszerint a századforduló és a XX. század első évtizedeinek művészete radikális szakítást jelentett a hagyományokkal. A bemutatott művek látványosan cáfolják ezt a vélekedést; az 1900 környékén született művek ihletői sok esetben éppen a távoli múltban, a késő középkorban született remekművek voltak.

A XV-XVI. századot a tárlaton többek között Hans Holbein, Albrecht Dürer, Lucas Cranach és Hans Baldung Grien munkái képviselik, míg az 1875 és 1925 közötti fél évszázadot mások mellett Paula Modersohn-Becker, Max Beckmann, Otto Dix, Vincent van Gogh, Gustav Klimt, Käthe Kollwitz, Edvard Munch és Egon Schiele alkotásai. Izgalmas képpárok illusztrálják, hogyan szolgáltak a középkori, többségükben vallási témájú művek, a szerelem, a szenvedés, a gyász ábrázolásai kiindulási, kapcsolódási pontként a modern művészet úttörői számára, akiket ugyanúgy az emberi lét alapvető kérdései foglalkoztattak, mint évszázadokkal korábbi elődeiket. 

Leonora Carrington: Palazzo Reale, Milánó, 2026. január 11-ig

Az 1917 és 2011 között élt, brit születésű, de zömmel Mexikóban működött szürrealista képzőművész-írónő a nemzetközi aukciós piac legnagyobb tavalyi sztárjai közé tartozik. Nem mintha újra fel kellett volna őt fedezni, de a szürrealizmus és a női alkotók munkássága iránt erőteljesen megnövekedett kereslet kettős hulláma korábban elképzelhetetlen magasságokba emelte árait, ami a gyűjtői körökön túl is felerősítette a munkássága iránti érdeklődést. Kitűnő tehát az időzítése első olaszországi életmű-kiállításának, ami nemcsak a képzőművész Carringtont állítja reflektorfénybe, hanem az írót, a kritikus gondolkodót, aki mindemellett otthonosan mozgott a színház világában is. Carrington sokoldalú és a tárlaton gazdagon szemléltetett munkásságával egy olyan világot teremtett, amelyben a művészet egybeolvadt a mitológiával, az ökológiával, a feminizmussal és a spiritualitással. Fantasztikus univerzumában a mindennapok összefonódnak az alkímiával, a mesékkel és a tudatalattival. Művei egészen sajátos, különleges hangulatot árasztanak, s míg egyesek talán értetlenül állnak előttük, másokat már az első pillanatban rabul ejtenek. A tárlat műveinek egyedülállóan gazdag válogatása mellett olyan dokumentumokat, köztük eddig kiadatlan írásokat is bemutat, melyek segítenek megismerni azt az elképzelt világot, amiben Carrington otthonosan mozgott és a magáénak érzett.

Kerry James Marshall: The Histories Royal Academy of Arts, London, 2026. január 18-ig

A tekintélyes londoni Royal Academy of Arts nemcsak tagjainak, hanem tiszteletbeli tagjainak is rendszeresen szervez egyéni kiállításokat. Többek között Marina Abramović, William Kentridge és Ai Weiwei után most a sokak szerint legfontosabb élő amerikai festőt, Kerry James Marshallt érte ez a megtiszteltetés. A show az idén 70 éves afroamerikai művész eddigi legnagyobb európai kiállítása. Marshall, akire többek között olyan európai festők gyakoroltak jelentős hatást, mint Édouard Manet, Gustave Caillebotte vagy Georges Seurat, főként nagyméretű, színpompás festményeivel vált ismertté, melyek hol történelmi témájúak – többnyire a fekete polgárjogi mozgalmakhoz kapcsolódva –, hol az afroamerikaiak életének hétköznapjait örökítik meg. A 70 éves művészt stílszerűen 70 alkotás reprezentálja, a festmények mellett nyomatok, rajzok és szobrok, köztük eddigi legnagyobb méretű munkája, az 1995-ben egy chicago-i könyvtár számára készült Tudás és csoda, mely most hagyta el először az amerikai nagyvárost. A tárlatot egy új, korábban még sehol nem bemutatott nyolcrészes sorozat zárja, mely Afrika történetének epizódjait eleveníti fel, kiemelt figyelmet szentelve a transzatlanti rabszolgakereskedelemnek. Külön érdekesség az az „akkumulatív” szobor, melyet a művész eredeti formájában több mint 20 éve készített, de azóta minden kiállítása előtt tovább dolgozik rajta és új elemekkel gazdagítja.

William Kentridge: Listen to the Echo - Museum Folkwang, Essen, 2026. január 18-ig

William Kentridge különleges technikával készült, nagy formátumú szénrajzokra épülő animációs filmjeivel vált világhírűvé, de az idén 70. születésnapját ünneplő dél-afrikai művész „nagy névnek” számít a színházak, főként a zenés színházak világában is, ahol rendezőként és díszlettervezőként alkotott és alkot napjainkban is maradandót. Témája gyakran szülőhazája múltja és jelene, amit kritikusan, ugyanakkor oldott, lírai hangulatban szemlél. Munkáiban leginkább az egyén és a társadalom viszonyának vizsgálata foglalkoztatja. Az esseni múzeum Kentridge születésnapját köszönti a retrospektív tárlattal, melyen négy évtized alkotásai szerepelnek. Egész filmsorozatok mutatják be Johannesburg felemelkedését és romlását, az apartheid súlyos örökségét, míg más munkáiban az európai gyarmati hatalmak afrikai szerepét vizsgálja. A zenés színházak számára koncipiált darabjait multimediális munkákká fejleszti tovább; egyik három csatornás filminstallációja például művészek és más értelmiségiek menekülését dolgozza fel a náci rezsim elől. Kentridge időnként maga is szerepel filmjeiben; az Önarckép kávéskannaként című 2024-es sorozatában például igen szórakoztató módon enged bepillantást gondolkodásmódjába és stúdiójának működésébe.

Marina Abramović: Albertina Modern, Bécs, október 10-től 2026. március 1-ig

Ez az a kiállítás, amit minden bizonnyal érdemes lesz többször is megnézni, hiszen központi eleme a művész legendás performanszainak felelevenítése lesz, kezdve az első, saját fizikai és pszichikai határait tesztelő munkákkal és folytatva az 1976 és 1988 között akkori élettársával, a 2020-ban elhunyt Ulay-jal közös projektekkel, melyekbe többnyire már a nézőket is bevonták. Látható lesz az 1997-es velencei biennálén Arany Oroszlánnal kitüntetett Balkán Barokk és nem marad ki a 2010-ben New York-ban, majd később másutt is bemutatott A művész jelen van, ami a korábbinál is szélesebb körben tette ismertté Abramović nevét. A kiállításon, mely a művésszel szoros együttműködésben jön létre, minden teremnek lesz egy fő témája, például a participáció, a kommunizmus, a test határai vagy a természetből táplálkozó energiák. A performanszok mellett a tárlaton a művész újabb keletű videómunkái és plasztikái is láthatóak lesznek.

Gerhard Richter: Fondation Louis Vuitton, Párizs, október 17-től – 2026. március 2-ig

A kortárs képzőművészet kiemelkedő alkotóinak életművét bemutató sorozat legújabb kiállítását az alapítvány a saját gyűjteményében is fontos helyet elfoglaló Gerhard Richternek szenteli. A 93 évesen is aktív Richter már az alapítványi múzeumot megnyitó 2014-es csoportos tárlaton is több munkával szerepelt, egyéni kiállításon azonban eddig nem mutatkozott itt be. A mostani, a múzeum teljes kiállítóterét megtöltő tárlat igazi csemege a Richter-rajongóknak, hiszen nem kevesebb, mint 270 alkotás segítségével kalauzol végig a gazdag életművön, melynek a mindvégig meghatározó szerepet játszó festmények mellett mind nagyobb teret kapott részei a különböző technikájú grafikák, akvarellek, átfestett fotók, üveg és fém plasztikák is. A legelső kiállított mű több mint hat évtizede, 1962-ben, míg a legfrissebb tavaly született. A tárlat elsősorban azt kívánja bemutatni, hogyan töltötte meg Richter mai tartalommal a festészet olyan, sok évszázados hagyományokkal rendelkező műfajait, mint a tájképek, a portrék, a csendéletek vagy épp a történelmi munkák. A kiállítás alapvetően kronologikusan felépítve jut el a korai fotóalapú festményektől a kései nagy absztrakt munkákig, miközben ízelítőt ad a művész által alkalmazott sokféle festői technikából és bepillantást enged alkotói módszereibe is.

Yayoi Kusama: Fondation Beyeler, Riehen, Svájc, október 12-től 2026. január 25-ig

A 96 éves japán Yayoi Kusama napjaink egyik legismertebb, legnépszerűbb – és, ami ezzel rendszerint együtt jár – legdrágább képzőművésze; nevét elsősorban végtelen tükörszobái, az azokba belépőket végtelen térélménnyel megajándékozó Infinity Mirror Room-ok tették halhatatlanná. Egy ilyen tükörszoba természetesen nem hiányozhat a rieheni tárlatról sem, de a művésznő első svájci retrospektív kiállításának kínálata ennél sokkal gazdagabb, hiszen az installációk mellett szerepelnek benne festmények, szobrok, grafikák, kollázsok, happeningek és performanszok dokumentumai is. A kiállítás a tükörszobán túl is ízelítőt ad tehát mindabból, amit ma a művészetbarátok leginkább az ő nevéhez kapcsolnak és reflektorfénybe állítja korai munkásságának kiállításokon ritkán látható darabjait is. A tárlat jól dokumentálja a művész életútját is, amit a mai széleskörű elismerés és népszerűség fényében könnyűnek is gondolhatnánk, valójában azonban hosszú és küzdelmes volt.

Aki a rieheni kiállítást elmulasztja, annak anyagát 2026-ban megnézheti abban a két múzeumban – a kölni Ludwig Múzeumban vagy az amszterdami Stedelijk Múzeumban – is, melyek a tárlat létrehozásában a Fondation Beyeler partnerei voltak. 

Címlapkép: Yayoi Kusama: Tök, 1991, akril, vászon, 91 x 116,7 cm, a művész gyűjteménye. © Yayoi Kusama

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ