Gazdaság
"Még egyszer ezt a játékot nem játszhatjuk el..." - Interjú Király Júliával
Jenhitel, rablóhitel és az amerikai válság.
Portfolio.hu: A jegybank napokban megjelent stabilitási jelentése értékelte a jenalapú hitelek terjedését. Mitől veszélyesebb a jenhitel a svájci frank alapú hitelnél? 
P.: Ha most Önnek hitelt kellene felvennie, akkor miben adósodna el?
K. J.: Egy dolog a kockázat, és egy másik a kockázat vállalása. Egy privátbanki ügyfél magas jövedelem és megfelelő fedezet mellett akár fel is vállalhatja azt a kockázatot, hogy mostani 80 ezer forintos törlesztőrészlete a következő időszakban 100 ezer forint lesz - vagy esetleg 60 ezer. A hangsúly ennek a kockázatnak a felmérésén és tudatos felvállalásán van. A hitelfelvevőtől nem várjuk el, hogy pénzügyileg annyira kvalifikált legyen, hogy mindig pontosan végiggondolja, értékelje a kockázatait, hiszen ez esetenként komoly szakmai hátteret kíván. Az óvatosság persze sosem árt - és mindenkinek jó, ha megfelelően előre tájékozódik. A banktól viszont elvárjuk, hogy felelős hitelezőként felmérje ügyfele kockázatát - saját hosszú távú célja érdekében. Ha jen alapú hitelt nyújt, akkor csak annak az ügyfélkörnek és olyan feltételkkel tegye, hogy az összhangban legyen a hitelfelvevő kockázatviselő képességével.
P: Ön a sajtótájékoztatón mint a nem felelős bankári magatartás szélső példáját említette az úgynevzett "rablóhiteleket". Ezek mennyiben jellemzőek a hazai piacra ?
Király Júlia: A rablóhitelek alatt a tengerentúlon jól ismert "predatory lending" tevékenységet értem. Ezek a termékek azon alapulnak, hogy a bankok olyan hitelt kínálnak, melyeket a kondícióik miatt a teljes futamidő során az adós csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tud visszafizetni, de rövid távon elegendő hasznot hajt a hitelező számára. Ilyen még nincs a magyar piacon, de félő, hogy megjelenik. Az erős banki versenynek - ami az innovációs kényszer kapcsán alapvetően jólétnövelő, stabilizáló hatású - van egy olyan mellékhatása, hogy megjelennek a piacon az olyan többletkockázatot hordozó pénzügyi termékek, amik hosszú távon akár vissza is csaphatnak. Ilyen termékinnovációk azért jelen vannak a magyar piacon is, például a megtakarításokhoz kötött hiteleknek vannak olyan konstrukciói, melyek a határozottan kockázatosabb termékek közé tartoznak.
P.: Ha már a "subprime"-nál tartunk: ezzel kapcsolatban teljesen ellentmondó híreket hallani. Egyesek szerint most jön csak a java, mások szerint véget is ért. Önnek mi az érzése?
K. J.: A másodrendű adósok piacáról kiinduló pénzügyi turbulencia nem jár az LTCM-hez hasonló erejű, egyszeri óriási megrázkódtatással, viszont nagyon sokféle hatás eredményeképpen egy elhúzódó korrekcióra számítok. Ez nem feltétlen jelent brutális válságot az Egyesült Államokban, de elhúzódó, lassú talpra állást igen. Gondoljunk csak bele, hihetetlen jelenségekkel teli világban éltünk az elmúlt években: gyors növekedés, likviditásbőség, alacsony kockázati felár, alacsony infláció, alacsony kamatok Ennek a Kánaánnak vége. A korrekciónak lesznek durva és kevésbé durva jelei. Három hullám már lecsengett, ebből a tavalyi kettő alapvetően likviditási problémából fakadt, a harmadik, márciusi hullám - amibe az állampapírpiaci turbulencián keresztül picit mi is belekeveredtünk - már hitelkockázati, fizetőképességi problémákról szólt - erre utal a Bear Sterns válsága. Szerintem ilyen egyedi "turbulenciacsúcsok" még lesznek, az amerikai jelzálogpiacon sem ért véget a vszteségek felszámolása. Persze az, hogy ez mennyire húzódik át más országok tőkepiacaira az bizonytalan. Reálgazdasági szempontból nézve Soros György pesszimista vízióival nem értek egyet, szerintem épp a pénzpiacok rugalmassága miatt a mostani turbulencia nem vezethet el a világgazdasági válsághoz hasonló mértékű megrázkódtatáshoz. Az kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban mindenkit a recessziós kérdés foglalkoztat, ám eközben Európa egyelőre kevésbé lassul. Az Európai Központi Bank minden számítása azt mutatja, hogy a pénzügyi csatornákon keresztül nagyobb az európai rendszer ellenállóképessége. Persze ettől még lassulásra lehet számítani, ez a mi szempontunkból a külső kereslet mérséklődésében, legalábbis a dinamika visszaesésében jelenik meg.
P.: Ha már az állampapírpiaci turbulenciát említette: mennyire kell hasonló esetekre számítani a jövőben?
K. J.: Ne felejtsük el, hogy a márciusi események számos, egymástól részben független tényezők együttes hatására alakultak ki. Megérintett minket a tornádó oldalszele, ráadásul az főként a kevésbé likvid "cash piacon" hatott, és még a magánnyugdíjpénztárak piaci átrendeződése is csökkenti a keresletet. Hogy lesznek-e hasonló egybeesések a jövőben, "halmozott veszélyességű" események torlódnak-e, az megjósolhatatlan. Ami ennek kezelését illeti, bár a jegybank szívesen nyújt szakmai segítséget az Államadósság Kezelő Központnak, ez alapvetően az ÁKK kompetenciája, és mi ezt tiszteletben tartjuk.
P.: Van itt egy másik tényező is: a politikai kockázat. Magyarországon még sosem voltak előrehozott választások, és sosem volt ennyire nyilvánvaló, hogy a kormányzat a következő két évben elvétve hoz csak érdemi döntéseket. Ezzel miként számolnak a jegybankban?
K. J.: A politikai bizonytalanság a teljes piaci bizonytalanság része, és ezek növekedése sosem úgy jelentkezik a piacon, hogy csökken a kockázati felár. Ugyanaz a kérdés, mint minden más jelenséggel, mennyire elhúzódó, és milyen a befektetői megítélése. Mi is így kezeljük, a politikai elemzésekbe továbbra sem megyünk bele.
P.: Összességében elég riasztó kép rajzolódik ki a jegybanki látleletből, ha az utóbbi egy évben megjelenő, erősödő tényezőket vesszük számba. A másodrendű jelzálogpiac tőkepiaci és reálgazdasági hatásai, hazai gazdaságszerkezeti problémák, politikai kockázatok. Aggódjunk?
K. J.: A fiskális konszolidáció jelentős fékezést jelentett a gazdaságnak, és e fékezés közepén ért minket a piaci turbulencia oldalszele. Ez nem egy szerencsés konstelláció, a fellendülés egészen biztosabb lassabb lesz, mint azt korábban gondoltuk. E szempontból tehát az egy évvel ezelőtti helyzethez, kilátásokhoz képest valóban kedvezőtlen irányú változásról beszélhetünk. Ugyanakkor pénzügyi stabilitási szempontból mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a tőkepiaci turbulencia kapcsán nincs közvetlen kitettségünk a fertőzési csatornákban.. Azt is ki kell emelnem, hogy a bankok közötti bizalom eltűnése, ami az amerikai jelzálogpiaci válság alapjaként szolgált, nálunk egyáltalán nem jellemző. Így aztán olyan értelmű likviditási zavar sincs nálunk mint amilyet a fejlett országok bankközi piacain tapasztalhatunk. Ez a cikk folytatódik
