Gazdaság

A 2×2 már nem 8, csak 6

Romhányi Balázs
Addig is, amíg feloldja az előző cikkünkben bemutatott ellentmondást a saját konvergenciaprogramja és saját propagandája között ("Magyarország jobban teljesít"), tekintsük úgy, hogy az idei programmal a kormány hallgatólagosan beismerte, hogy a tavalyi konvergenciaprogram megalapozatlan volt. Mivel a mai magyar politikai életben sajnos lúzernek tekintenék azt, aki - az óvodában elvárt szabályok szerint - ilyenkor bocsánatot kérne a kormány nevében, ezért csak azt a kérdést tesszük fel, hogy lehet-e kiinduló pontja a kormányzati hitelesség újraépülésének a valósághoz számos szempontból sokat közeledő új program? Elöljáróban csak annyit: az új konvergencia program lényegesen közelebb került a valósághoz ahhoz képest, amilyen messze volt a 2012-es program. Nehéz azonban annak örülni, hogy 2X2 már nem (a valóságtól messze elszakadó) 8, hanem csak 6.

Az alábbiakban Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetőjének írását közöljük.
Romhányi Balázs előző cikkét a konvergenciaprogramok összehasonlításáról itt olvashatják:A hitelesség épülését egy konvergenciaprogram akkor segíti, ha (1) az alappálya fenntartható, (2) az alappálya mögötti feltételezések átláthatóak és reálisak, és (3) az alappálya körüli kockázatok nagyjából szimmetrikusak, tehát nem húznak egyik irányba sem. Haladjunk sorban.

Az alappálya

Az alappálya papíron fenntartható, az adósságráta csökkenést mutat, de van néhány nagyon kedvezőtlen jel. Tavaly októberben a kormány megemelte mind a 2012-es, mind a 2013-as egyenlegcélt. A 2012-est és a 2013-ast is 2,7 százalékra. Most megint feljebb került a cél, 2014-re is 2,7%-os hiánycélt tűzött ki a kormány, ami leginkább úgy értelmezhető, mint a túlzott deficit eljárás körülményei között még "beírható" maximális érték. Ez az érték még elviselhető, de valójában költségvetési lazítást jelent, mivel az új pályán a strukturális egyenleg még a kormány számításai szerint is romlik. Ezt elvileg az uniós elvek nem engednék meg, de pillanatnyilag nincs olyan jogi eszköz, amivel a Bizottság ki tudná kényszeríteni a betartását. Könnyen kiszámolható, hogy 2,7 százalékos hiány és 80 százalékos adósságráta mellett az adósságráta csökkenéséhez 3,4 százalékos nominális GDP-növekedés szükséges. A márciusi Reuters elemzői konszenzus szerint 2013-ban ez nem lesz meg, vagyis nem kizárt, hogy az adósságráta idén még növekedni is fog, bár "Magyarország jobban teljesít" - ha csak nem kezdi el az állam leépíteni a tartalékait.

Nem jó, ha a kormány rászokik arra, hogy az éppen soron következő költségvetési hiánycélt mindig felemelje 2,7 százalékra. Azt az üzenetet hordozza, hogy valójában még mindig nem értette meg a fenntartható költségvetési politika előnyeit, azaz a költségvetési hiányt a piacok és a nemzetközi szervezetek által kívülről megszabott korlátok között maximalizálandó változónak tekinti. Sokan gondolják úgy itthon és külföldön, hogy a korlátok lazulására (pl. a túlzott deficit eljárás megszüntetése) szinte menthetetlenül a költségvetési lazítás lesz a kormány válasza. A kísértés kézzel foghatóvá tételéhez elég, ha csak észrevesszük, hogy 2013-ban, tehát választások előtti évben az új konvergenciaprogram még mindig reálbércsökkenéssel számol.

A 2×2 már nem 8, csak 6

A feltételezések

A program két legfontosabb, nem indokolt feltételezése szerint egyrészt nem csak a rövid, hanem a hosszú forint hozamok is rendkívül gyorsan csökkennek, másrészt 2013-ban a jegybank korábban várt 100 milliárdos vesztesége eltűnik. Mindkettőről sorra érkeznek a hírek, de egyelőre egyikről sincs elfogadott magyarázat, miközben, természetesen mindkettőnek direkt hatása van a költségvetési egyenlegre. Saját véleményünk szerint egyszeri megoldásokkal a jegybanki veszteség nagy része eltüntethető, de a hosszú hozamok csökkentése nem megalapozott.

Mi készül a jegybankban? Saját számításaink szerint ahhoz, hogy az államadósság implicit kamatlába a kormány által várt tempóban csökkenjen, a teljes hozamgörbének gyakorlatilag holnaptól le kellene esnie 4,2 százalékra. Az egy év alatti lejáratok esetében ez gyakorlatilag már megtörtént, de az egy évnél hosszabb lejáratokon a hozamgörbe még mindig erősen emelkedő. A jegybanki veszteség eltűnésének legkönnyebben elképzelhető két módja a realizált árfolyameredmény és a gyakorlatilag nem kamatozó deviza tartalék kamatozó állampapírra cserélése. A jegybanki devizatartalék összege nagyságrendileg 36 milliárd euró, beszerzési átlagárfolyama 275 forint. Ha pl. a teljes összeget (esetleg 2 milliárd eurónként) az MNB egyik nap eladja a magyar államnak, majd másnap visszavásárolja tőle, akkor gyakorlatilag a teljes 36 milliárd eurón realizálhatja a nyilvántartási árfolyam és a jelenlegi piaci árfolyam közti közel 20 forintos különbözetet. Ebből elméletileg közel 700 milliárd forintos egyszeri realizált árfolyamnyeresége keletkezhet a jegybanknak. Ez a megoldás két szempontból is kockázatos. Az egyik, hogy a későbbi években jelentős veszteség is keletkezhet, a másik, hogy az eszközök ilyen formális átértékeléséből keletkező nyereséget az uniós statisztikai szabályok jellemzően nem engedik hatni a költségvetési egyenlegre, tehát a túlzott deficit eljárás megszüntetéséről szóló döntésben nem feltétlenül segítene. Lehet, hogy korlátozott mértékű "kikényszerített" átértékelési nyereség még nem akadna fenn az uniós szűrőn, de egyrészt ezt a kormány konvergenciaprogramja nem várhatja el implicit feltételezésként a tőle elvileg független jegybanktól úgy, hogy a jegybanki kommunikáció erről eddig egyetlen szóval sem szólt, másrészt ez a módszer csak az MNB veszteségtérítés tekintetében lehet megoldás, a hosszú lejáratú kamatok csökkenését nem indokolhatja. A jegybanki veszteség és a hosszú hozamok kérdését együtt kezelő elvi lehetőség, ha egyrészt a jegybank hosszú hátralévő futamidejű állampapírokat kezd el vásárolni a másodpiacon, és ezzel párhuzamosan, azonos összegben megemeli a piacra vezetett deviza összegét. Az EU-források devizatartalék szempontjából felesleges részét az MNB már eddig is fokozatosan eladta a devizapiacon, amivel forintot vont ki a forgalomból. Ha a hosszú lejáratú hozamok csökkentése érdekében forintért állampapírt vásárol a bank, a kiáramló forintot a devizatartalék terhére kivonhatja a forgalomból. Összességében tehát csak annyi történik, hogy a jegybank mérlegében a devizatartalék helyére hosszú lejáratú magyar állampapírok kerülnek. Erre azonban erősen összevonná a szemöldökét az Európai Központi Bank. Nagyjából 6 százalékos átlagos hozammal számolva 1600 milliárd forintért, bő 5 milliárd euróért kell állampapírt vásárolnia a banknak ahhoz, hogy 100 milliárddal javuljon az eredménye. Mivel már április közepe van ezért ahhoz, hogy még 2013-ban megvalósuljon az eredményjavulás, még ennél is nagyobb összegeket kellene megmozgatni az állampapír és a deviza piacon. Mivel ez nem mondható reálisnak, arra a következtetésre jutunk, hogy a hosszú hozamok feltételezett jelentős és gyors csökkenése a program és az egyéb rendelkezésre álló információk alapján nem megalapozott.

A magánberuházások folyamatos csökkenése mellett 2013-ban a versenyszektor feltételezett létszámbővülésének egyetlen, a program alapján elképzelhető indoka a reálbérek (semmiképpen sem túlhangsúlyozott) csökkenése. Mivel a transzfer-jövedelmek reálértéke is csökken, ezért az összességében csökkenő rendelkezésre álló jövedelem nem lehet indoka az enyhén növekvő fogyasztásnak. Ezen a ponton mindenképpen hiányzik egy érv az anyagból, márpedig a kormányzati kommunikációban korábban említett "elhalasztott fogyasztás pótlása" mechanizmus 2012-ben nem érvényesült. Ezek alapján a fogyasztás reálnövekedéséhez valószínűleg további rezsi-csökkentés típusú intézkedéseket kell feltételezni, ami viszont az alappályához képest csökkenti az inflációt és összességében nem nagyon növeli a fogyasztási típusú adóbevételeket.

A 2012-es váratlanul alacsony kormányzati deficit egyik legfontosabb oka minden bizonnyal a kormányzati beruházások elmaradása. Már a márciusi EDP-jelentésben is feltűnő volt, hogy a kormányzati beruházások 2012-es reálcsökkenése ellenére óriási felfutást vár a kormány 2013-ban. Sajnos a konvergenciaprogram alapján sem tudhatjuk, hogy ezt a növekményt a kormányzati szektor melyik részében kellene várnunk. A központban, vagy az önkormányzatoknál, és ha az önkormányzatoknál, akkor ennek mi lenne a finanszírozási forrása.

A költségvetési törvény elfogadása után nagyjából az az elemzői konszenzus alakult ki (amit még a Költségvetési Tanács is megerősített), hogy az idei egyenlegcél eléréséhez gyakorlatilag minden tartalékot azonnal zárolni kell. Az azóta befutott adatok alapján sem a makrogazdasági, sem a költségvetési helyzet nem sokat javult. Az új konvergenciaprogramban a kormány csak annyit tett, hogy elismerte a költségvetési problémák felét és cserébe törölte a tartalékok felét. Amolyan "tipikus magyar megoldás". Az összeomláshoz sok, a hitelesség épüléséhez kevés.

Ugyanez mondható el a növekedési feltételezésekről is. Tökéletesen átláthatatlan, hogy a kormány 2013-as növekedésre vonatokozó saját korábbi, 0,9 százalékos becsléséből hogyan vezette le a mostani, 0,7 százalékos becslést. A 0,9 százalékos becslés bejelentése óta (1) kiderült, hogy az új kisvállalati adók népszerűsége messze elmarad a várakozásoktól és ezen a kormány a költségvetési egyenleg érdekében nem is nagyon kíván változtatni; (2) a külpiaci helyzet inkább romlott, mint javult, (3) a rezsicsökkentés számos, bonyolult mechanizmuson keresztül valahogyan hat a növekedésre (rövid távon inkább emeli, hosszabb távon rontja); (4) az MNB bejelentette a növekedésösztönző csomagját, aminek a jegybanki vezetők "akár 0,7 százalékos" hatást tulajdonítanak. Félő, hogy a 0,7 százalék nem közgazdasági levezetés, hanem "politikai helyzetértékelés" eredménye. Még a piaci elemzők reakciói alapján is mintha örülnünk kellene annak, hogy "már nincs is olyan messze a piaci konszenzustól". A hitelességépítést célul kitűző kormányok ebben a kérdésben a piaci konszenzust inkább felső, mint alsó korlátnak szokták tekinteni.

A 2×2 már nem 8, csak 6

A kockázatok

Átláthatósági szempontból tragikus, költségvetési szempontból egyszerűen csak fontos negatív kockázat az oktatási rendszer finanszírozásának fenntarthatósága, mivel továbbra sincs érdemi információ arról, hogy 2012-es szinthez képest nagyságrendileg 100 milliárdos teljes kiadáscsökkenésnek hol kellene megjelennie a kormányzati szektoron belül és az eltelt három hónap alap adatai ezt alátámasztják-e. Sok információt veszítünk azzal, hogy a kormány idén is egyszerűen kihagyta a konvergencia programból azt a kötelező (!) táblát, amely funkcionális bontásban hasonlítja össze a 2011-es és 2016-os költségvetési kiadásokat.

Továbbra is jelentős negatív kockázat az elektronikus útdíj-rendszert helyettesítő, még nem ismert rendszer bevezetésétől várható nettó költségvetési bevétel, bár nem derül ki a programból, hogy jelen pillanatban mekkora egyenleghatást tulajdonít ennek a kormány.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az új konvergencia program lényegesen közelebb került a valósághoz ahhoz képest, amilyen messze volt a 2012-es program, de még mindig sokkal több a kezeletlen kockázat és sokkal több probléma van az átláthatósággal, semhogy ennek alapján érdemi hitelesség kezdhetne el épülni. Nehéz annak örülni, hogy 2X2 már nem 8, hanem csak 6.

Úgy tűnik, hogy a kormány erről a programról, de nem ezzel a dokumentummal szeretné meggyőzni az európai döntéshozókat. Lehet, hogy az uniós szakértők háttértárgyalásokon fognak kapni részletesebb tájékoztatást, de talán ugyanez megilletné a szavazópolgárokat is. Ennél messzebb menve úgy gondolom, hogy Magyarország jobban teljesítene, ha a mindenkori kormányok egyrészt a középtávú tervezés európai rendszerét nem kommunikációs kihívásnak, hanem saját, jól felfogott érdekünknek tekintenék, másrészt kommunikációs feladatnak azt tekintenék, hogy e tervek megalapozottságát átláthatóan és érthetően bemutassák a gazdasági szereplőknek és a közügyek iránt érdeklődő állampolgároknak.(Ez a célközönség nem csak névre szóló leveleket szokott elolvasni.)
ferrari_getty_editorial
thyssenkrupp acél_getty_stock
iphone
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
karácsony gulyás_mti