Tényleg nem lehet 310-nél erősebb a forint?
Gazdaság

Tényleg nem lehet 310-nél erősebb a forint?

Az MNB-nek három jó oka is van arra, hogy ne engedje erősödni a forintot. Máshonnan nézve kettő: egy szakmai és egy nem szakmai.
Amikor a forint elkezdene erősödni, a jegybank rögtön közbelép, így az euró árfolyam sosem tud tartósan 310 alá bukni - tűnt fel legutóbb éppen a Bloombergnek. Erre szépen rímelnek Nagy Márton MNB-alelnök mai forintgyengítő szavai.

A jelenség nem új keletű. Ha megnézzük a forint hosszabb távú trendjét, akkor láthatjuk, hogy gyakorlatilag a válság kitörése óta gyengülő trendben van a forint. Ezen belül pedig 2013-tól, az új jegybanki vezetés érkeztével is folytatódott ez a tendencia. Az viszont, hogy épp 310-nél nem tud alacsonyabb szintre kerülni a forint árfolyama, relatíve új jelenség, mindössze tavaly nyártól tapasztalhatjuk.

Tényleg nem lehet 310-nél erősebb a forint?
Ahogy a fenti ábrákon látszik, tulajdonképpen 2015 közepétől a forint nem is gyengült tovább, igaz, fordulat jeleit sem mutatja. Pedig sok megfigyelő szerint alapos okai lehetnének a forint erősödésének. A nemzetközi környezet és a hazai egyensúlyi folyamatok a kockázatok mérséklődésének irányába hatottak, a külföldi piaci megítélésünk egyre javul, a folyó fizetési mérleg többlete pedig óriási, ami önmagában is forinterősítő hatású lehetne. Az, hogy mindez nem csapódott le az árfolyamban, a jegybanknak köszönhető. Egyrészt tavaly tavasszal és nyáron újra nekiesett a kamatoknak, majd ezután is folytatta a monetáris lazítást nem konvencionális eszközökkel, illetve a jegybanki eszköztár egyéb elemeivel.

Tényleg nem lehet 310-nél erősebb a forint?
Három oka is van annak, hogy a jegybank a gyenge árfolyamban érdekelt. Ezek közül a leggyengébb a versenyképességi szempont. Bár a jegybank szívesen hangoztatja a növekedéstámogató politikáját, valójában a forint reáleffektív árfolyama már a válságtól 2013-ig (vagyis Simor András MNB-elnöksége idején) is nagy leértékelődést mutatott világviszonylatban, amivel a korábbi túlértékeltségét biztosan bőven ledolgozta. Az export folyamatosan bővül, a külkereskedelmi egyenleg masszív többletet mutat, és amelyik kis- és középvállalat ezen az árfolyamon sem tud helytállni az exporttermékével a versenyben, annak nem a túl erős hazai deviza a problémája. Vagyis a laza árfolyampolitika növekedéstámogató szempontjai meglehetősen gyengék.

Sokkal erősebbek viszont az inflációs megfontolások. A válság kitörése óta először a szűk belső kereslet, majd az energiaárak csökkenése rakott féket az árakra. A lakossági fogyasztás visszaesése, a világgazdaság árhűtő hatása, a rezsicsökkentések, és az olajár összeomlása mellett a jegybank elégedetten szemlélhette nem csak a tényleges infláció, hanem az inflációs várakozások látványos csökkenését is. Olyannyira, hogy az alapvető árfolyamatok legalább két éve mélyen a 3%-os inflációs cél alatt húzódnak.

Tényleg nem lehet 310-nél erősebb a forint?
A jegybank ugyan mondogatja, hogy nincs árfolyamcélja, de az teljesen nyilvánvaló, hogy ha inflációs szempontból a monetáris lazítás lenne indokolt, akkor nem adhatja vissza az árfolyamerősödésben azt, amit az általános kamatszint csökkenésén keresztül elér. Vagyis ma a jegybank abban az értelemben kényelmes helyzetben van, hogy az inflációs célkövetés logikájára hivatkozhat, amikor a forintot gyengén tartja, vagy éppen tovább gyengíti.

A gyenge árfolyam politikája nem csak a növekedés támogató és az inflációs célt követő szempontokkal cseng össze, hanem a jegybank sajátos eredményfelfogásával is. Az MNB új vezetése három éve azonnal jelezte, hogy egyik céljának a költségvetés támogatását tekinti - kifejezetten fiskális értelemben, vagyis jegybanki nyereséggel.

Írtunk már arról, hogy ez miként függ össze a forintgyengítési igényekkel, így most csak röviden jelezzük: a jegybank nyeresége nem a feszes gazdálkodásból, de nagyrészt még csak nem is a laza kamatpolitikából fakad, hanem kifejezetten abból, hogy gyenge árfolyam mellett váltja le a devizatartalékot forintra, így képezve árfolyamnyereséget.

Évente természetes módon le kell váltania nagyjából 8 milliárd eurót a különféle pénzügyi műveletei finanszírozására, ami már önmagában is szép nyereséget jelent, hiszen a devizatartalék 295 forintos bekerülési árfolyamával szemben most 310 körül adható el az euró. De erős a gyanú, hogy a jegybank az utóbbi időben minden olyan alkalmat megragadott a devizaváltogatásra, amikor erre igazából nem volt nagy szükség, egyetlen valódi szempontként a minél nagyobb árfolyamnyereség realizálása merül fel.

Ez a fajta nyereségesség azonban csak akkor tartható fent, ha a forint folyamatosan gyengül. A devizatartalék átlagos bekerülési árfolyama ugyanis az idő előre haladtával szintén egyre magasabbra kúszik, szűkítve a marzsból fakadó árfolyamnyereséget.

Megjegyezzük, hogy a klasszikus jegybanki célként azonosítható növekedési és inflációs szempontok mellett a fiskális megfontolások még egy szempontból különlegesnek számítanak. Nevezetesen, hogy a jegybank finoman szólva sem töri össze magát, hogy az így szerzett nyereségével az állami költségvetést gazdagítsa. Ehelyett a jegybanki gazdálkodás már működési szinten is egyre magasabb kiadásokat produkál (nem, nem csak a PSZÁF beolvadása miatt). Ezen felül olyan vásárlásokat produkál, amelyeket ma már a legnagyobb jóindulattal sem lehet a feladataiból levezetni, ráadásul ezeket amúgy sem a közpénzzel való takarékos gazdálkodás jegyében, hanem "off-shore szemléletben" teszi. És ezek után jön még a "közpénztelenítési" akció, ami az egész jelenséget még visszásabbá varázsolja.

A fentiek fényében a gyenge forint melletti három jegybanki szempontot kétfelé is oszthatjuk, a szakmai, és a nem szakmai része. Ennek fényében érdekes még a téma azon aspektusa, hogy a forint gyengítésén abban az időszakban nyer óriásit a jegybank, amikor az állam és a lakosság a devizaadósságán ugyanezzel jelentőset bukott.

Végezetül felmerülhet a kérdés, hogy a jegybank a maga hagyományosan szegényes eszköztárával (végső soron majd' minden eszköze a gazdaság általános kamatszintjét befolyásolja) miként tud ennyi célt egyszerre szolgálni. A válasz az, hogy jelenleg a háromféle cél sokféle tényező szerencsés együttállása miatt hasonló árfolyampolitikával szolgálható. Ehhez a globális pénzügyi és reálgazdasági környezet, a hazai gazdasági helyzet, illetve a jegybankmérleg sajátosságai egyaránt hozzájárulnak. Érdekes lesz megfigyelni, hogy miként változik majd a jegybank hozzáállása, ha a célok összeütközésbe kerülnek egymással. Addig is egy ellensége biztosan lesz az erős forintnak: a jegybank.
máv0921
Autóbaleset
online bolt_shutter
orvosi kamara0921
palkovicslászló0921
shutterstock_1100688464_rugalmas
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
lynx ifv