Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább
Gazdaság

Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább

A valóságban jóval több munkanélküli van az országban, mint amennyit a hivatalos statisztika felölel, azonban az is biztos, hogy az elmúlt 27 évben most a legnehezebb megtalálni a megfelelő munkaerőt a cégeknek, különösen ott, ahol nagy számban keresnek. Tartalékok még mindig vannak a társadalomban, azonban azok kiaknázása óriási erőfeszítéseket fog igényelni az államtól.
Komoly átalakuláson ment keresztül a magyar munkaerőpiac az elmúlt hét-nyolc évben, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a munkanélküliség hihetetlen gyorsasággal tűnik el a számok szintjén.

A hivatalos statisztika szerint 2016 végén már mindössze csak 200 ezer munkanélküli élt az országban, mindez ugyanakkor csak alsó becslés. Valójában nem mindenki felel meg a munkanélküli definíció szerinti feltételeinek, ezért sokan kimaradnak ebből a statisztikából.

Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább
Az igazsághoz közelebbi képet mutat az önbesorolás alapján mért munkanélküliség. E szerint 2016 végén körülbelül 330 ezren vallották magukat munkanélkülinek Magyarországon,

azaz 130 ezer ember biztosan kimaradt a hivatalos munkanélküliségi mutatóból.

Noha a 330 ezres tábor, aki magát munkanélkülinek tekinti, még mindig nagynak mondható, történelmi mélypontot jelent. 2013-ban még a 750 ezer főt is elérte az önmagukat állástalannak tekintők száma, tehát az elmúlt három-négy évben tapasztalt csökkenés tényleg drasztikusnak tűnik.

Látván a grafikonon a vonal meredekségét akár a csodának is betudhatnánk, hogy ilyen ütemben fogynak a munkanélküliek, de valójában elég sok tényező együttes hatása vezetett ide.

A válságot drasztikus munkapiaci reformok követték

Egyrészt, a 2012-2013-ban mért munkanélküliségi csúcshoz nem csak a gazdasági válság járult hozzá, hanem az a drasztikus munkaerő-piaci reform is, amelynek keretében drámaian szigorodtak a munkanélküli segélyhez, illetve az egyéb állami transzferekhez való hozzáférés feltételei. Az állami juttatások megvonása miatt hirtelen több tízezren kényszerültek munka után nézni, azaz aktivizálódni a munkaerőpiacon, ami átmenetileg megdobta a munkanélküliek számát is.

Mivel ezeknek az embereknek a döntő többsége csak kevés munkatapasztalattal rendelkezett, ráadásul alacsonyan is képzett, egyértelmű volt, hogy a munkaerőpiac nem fogja felszívni őket, úgy, ahogy azokat a tartós munkanélkülieket sem, akik a szigorítások miatt kiszorultak a munkanélküli segélyre jogosultak köréből.

Szóval az új rendszer elengedhetetlen kellékévé vált a közmunka, amibe 2011 óta megközelítőleg 200 ezer embert vont be a kormány.

Mindezt egyébként úgy tették, hogy a programnak egyáltalán nem volt behatárolt célcsoportja, ennek köszönhetően iskolaelhagyó 17 évesek és szakképzettek, diplomások is vállalnak rendszeresen közmunkát.

Óriásit nőtt a munkaerő-kínálat

Az említett intézkedéseknek köszönhetően pár év alatt óriásit növekedett munkaerő-kínálat, amit ráadásul még a Bajnai-kormány által elfogadott, 2014-től effektívvé váló nyugdíjkorhatár-emelés is nagyban támogat, hiszen annak köszönhetően a munkapiacról való kiáramlás is lassul (egészen 2022-ig, amikor a korhatár eléri a 65 évet).

Ezeknek megfelelően az aktivitási rátánk, amely azt mutatja, hogy a munkaképes korú népesség mekkora része dolgozik vagy keres munkát, villámgyorsan felfutott az uniós átlag közelébe.

2008-ban a 15-64 éves korosztálynak csupán a 61,2 százaléka dolgozott vagy keresett állást, miközben az EU-ban már ekkor 70,7 százalék volt az átlag. Magyarország nyolc év alatt, 2016 végére elérte ezt a 70,7 százalékos aktivitási rátát, és jelenleg már kevesebb, mint 3 százalékkal vagyunk maradva az uniós szinttől.

Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább
A bőséges munkaerő-kínálat, amely egyrészt a válság miatt elbocsátott tömegekből, másrészt a munkaerőpiacra újonnan kilépettekből állt össze, lehetővé tette a foglalkoztatottság gyors növekedését. A gazdaság 2013 óta stabilan növekszik, a foglalkoztattak száma 2014 második felére elérte a válság előtti szintjét, azóta pedig a közmunkaprogramok és a külföldön dolgozók kiszűrésével együtt is 260 ezer fővel tovább bővült.

Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább
Ezt tükrözi az is, hogy 2013 eleje és 2016 vége között nagyjából 420 ezer fővel csökkent a magukat munkanélkülinek tekintők száma, amiből nagyjából 150 ezer főért a közmunkaprogramok felfuttatása felel.

A közmunkások döntő többsége minden bizonnyal nem tekinti magát munkanélkülinek, ám munkaerő-piaci státuszuk lényegében megegyezik azzal, csak éppen nem segélyt, hanem közmunka-bért kapnak.

Papíron van még munkaerő-tartalék, de a munkaerőhiány mutatja, hogy baj van

A közmunkások és munkanélküliek együttesen létszáma 420 ezer fő körül jár, akiket ha egységesen aktív álláskeresőknek tekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy

az aktív népesség 9,2 százaléka még mindig munkanélküli,

ami jelentős szabad munkaerő-kínálatot jelent. Mégis munkaerőhiány van.

A probléma, hogy a fentebb tárgyalt drasztikus munkaerő-piaci reform hatására sok munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő, nehezen foglalkoztatható ember került bele ebbe az aktív munkaerő-tartalékba. Ide értjük az alacsonyan képzetteket, a munkatapasztalattal nem vagy alig-alig rendelkezőket, a munkaerőpiactól tartós elszakadókat, és azokat is, akiknek az írás-olvasással is gondjuk van, illetve a munkavállaláshoz szükséges alapvető szociális készségeik is hiányoznak.

Bár a munkaerő-tartalékot képező aktívak száma igen magas, létszámuk így is soha nem látott mélyponton jár már. A jelenlegi munkaerő-piaci fellendülésben pedig nehezen elképzelhető, hogy a könnyedén foglalkoztatható és dolgozni vágyó munkaerő ne tudott volna már nagyrészt elhelyezkedni, vagyis

a megmaradt munkaerő-tartalék egyre inkább azokra a tömegekre szűkül, akiknek különböző okok miatt nem megy az elhelyezkedés a nyílt munkaerőpiacon.

Ez lehet a motiváció, a képzettség, a szakmai felkészültség és a mobilitás hiánya miatt is, illetve sok esetben inkább ezek keverékéről van szó.

A 420 ezer munkanélküliből és közmunkásból 190 ezren, vagyis 45 százalék legfeljebb a nyolc általánost járta ki, míg nagyjából 110 ezren (27 százalék) szakiskolát vagy szakmunkásképzőt végeztek. Tehát az aktív munkaerő-tartalék több mint 70 százaléka érettségivel sem rendelkezik.

Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább

A mai digitalizálódó világban pedig nehezen elképzelhető, hogy egy 300 ezres alacsonyan képzett tömeget hogyan lehetne rövid, vagy akár középtávon bevonni a foglalkoztatásba csak úgy.

Igaz, vannak munkaerőhiánnyal küzdő élőmunka-igényes ágazatok, mint például az építőipar, de valójában ott is nagy szükség van a munkatapasztalatra, szakképzettségre és a munkamorál meglétére. Emellett azt se felejtsük el, hogy ennek az említett alacsonyan képzett 300 ezer főnek vélhetően a fele nő, és náluk a nehéz fizikai munka nem nagyon jön szóba. Az építőiparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is van munkaerőhiány, ám az főleg csak szezonális munkalehetőséget tud biztosítani, regionálisan nem mindenhol van jelen, és nem igazán versenyképes ágazat abban a tekintetben, hogy tömegesen biztosan nem tud bejelentett alkalmazásba venni munkaerőt.

Ezeken túlmenően az is óriási kihívást jelent, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat a földrajzi elhelyezkedés tekintetében már csak minimális metszettel rendelkezik. A legfejlettebb régióinkban (Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl) van az üres álláshelyek döntő többsége, míg a szabad munkaerő abszolút a fejletlenebb és szegényebb Kelet-Magyarországra koncentrálódik (főleg Észak-Alföldre és Észak-Magyarországra).

Magától nem sokáig megy tovább

Mindezek miatt biztosra vehető, hogy a foglalkoztatás bővülése fokozatosan lassulni fog az elkövetkezendő években.

Valószínű, hogy az említett 420 ezer fős aktív munkaerő-tartalékból még több tízezer embert viszonylag könnyen be tud vonni a foglalkoztatásba a gazdaság, azonban hamarosan elérünk ahhoz a ponthoz, ahol már a piac felteszi a két kezét, és inkább a digitalizáció és az automatizálás irányába fordul, nem a létszámbővítés felé.

Sőt, bizonyos ágazatokban ez a folyamat már el is indult, azonban előbb-utóbb a legtöbb iparág rá lesz kényszerítve.

Vagyis megmarad az a legalább 300 ezer fős tábor, aki állami segítség nélkül nem tud előrelépni a munkaerőpiacon. Nekik jelentős részük évek óta a közfoglalkoztatásból él.

A kormány már felismerte, hogy sok a tennivalója ezen a területen, azonban egyelőre nem rajzolódott ki, hogy mennyi forrást hajlandóak biztosítani, és milyen aktív, elhelyezkedést segítő foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket hajlandóak alkalmazni annak érdekében, hogy a munka világától tartósan távollévő tömegeket munkához jutassák a nyílt munkaerőpiacon.

A Nemzetgazdasági Minisztériumtól épp a napokban jött az első komoly coming out a közmunka ügyében: rájöttek, hogy sokan már megélhetési formának tekintik a közmunkát és nem is törekednek az álláskeresésre. Úgy számolják, hogy a jelenlegi 210-220 ezer közfoglalkoztatott közül legalább 50 ezer rövid időn belül találna munkát, amit valószínűleg csupán az iskolai végzettség alapján mértek fel.

Márciusban már bejelentették, hogy jövő nyártól kizárják a szakképzetteket és a 25 év alattiakat a közmunkából, és három éven belül egy évben maximalizálják a közmunkára való jogosultság idejét. Mindezek azonban csak adminisztratív eszközök, ezzel még nem oldódik meg automatikusan a kizártak problémája, igaz, nekik komoly ösztönzőt jelent majd a munkakeresésre.

Az NGM tervei szerint olyan aktív eszközökkel is előállnak majd, mint képzések, motivációs tréningek biztosítása, azonban a tervezés még jelenleg is folyamatban van. A foglalkoztatáspolitika e szociálpolitikai területén finoman szólva eddig nem nagyon fényeskedett a jelenlegi kormány, így kíváncsian várjuk, milyen ötletekkel állnak elő. Ami biztos, hogy a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű népesség felzárkóztatásához komoly kapacitásokra, szakemberekre, jó intézményi szervezettségre és türelemre lesz szükség, vagyis nem pár hónapos programokban kell gondolkodni.

Lehet még aktivitást növelni?

Igen, de nem sokkal. A 15-64 éves inaktív népesség között még nagyjából 260 ezer ember van, aki állítása szerint szeretne munkát, azonban nekik körülbelül negyedük fiatal (15-24 éves), akinek leginkább az iskolapadban lenne helye. (Igaz, ezt a kormány nem teljesen így gondolja.)

A jelenleg 71 százalék közelében járó aktivitási ráta így (ceteris paribus) potenciálisan még körülbelül 3 százalékkal, nagyjából 200 ezer fővel tud emelkedni. Maximum.



Óriási feladat előtt áll a kormány, amit nem halogathat tovább
Összességében nagyjából 600-700 ezer ember van még Magyarországon, aki papíron munkába állhatna, azonban legalább 50 százalékuk olyan, akinek ez különböző okok miatt nehézséget jelent (és körülbelül 20 százalékuk fiatal). A nehezen foglalkoztatható népesség valójában évtizedek óta támogatásra szorul, azonban most jön el az a pont, hogy igazán lehetőséget kaphatnak arra, hogy bekapcsolódjanak a gazdaságba. Mindez azonban erősen függ az állam hajlandóságától, hogy meddig nyújtja azt a segítő kezet.
Címlapkép forrása: MTI/Balázs Attila
Este jön a vihar! Másodfokú riasztásokat adott ki az OMSZ
Visszatérne a Boeing 737 Max, aggódnak a repülővel utazók
Megkezdi Európa meghódítását a kínai Alibaba
Hatvanezer autót kell visszahívnia a Mercedesnek
Nagy változás jön a Mátrai Erőmű vezetésében
FrankfurtTőzsde
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Esti szeminárium
Tőzsdei hullámlovaglás kezdő kereskedőknek.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
condoleezza rice