Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz
Gazdaság

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz

Kincses Gyula
Sokan hitetlenkedve hallgatták, amikor Kásler Miklós nemrég tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy "jelenleg hatezerrel több orvos dolgozik az egészségügyben, mint 2010-ben. Elindult az orvosok visszaáramlása, jelenleg még nem nagy számban, de a tendencia kedvező, ugyanakkor az elvándorlás dinamikája jelentősen csökkent." A hitetlenkedés érthető, hiszen nemcsak a mindennapi percepció, az újságok címlapjai, hanem már a KSH jelentése is ellentmondani látszik, és a kórházak álláshirdetései is a növekvő hiányt támasztják alá. Ebben az írásban annak akarok utánajárni, hogy akkor mennyi is az annyi, de mint a viccben: itt is azt kell először tisztázni, hogy mi mennyi.
Ezzel a témával is foglalkozunk a Portfolio Private Health Forum konferencián. Jegyek már kaphatók:


Részlet egy magyar kórház álláshirdetéséből:

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz

Akkor hát hány orvos dolgozik Magyarországon?

Csak látszólag egyszerű kérdés, és mint látni fogjuk, pontos válasz nélküli. Induljunk el a leghivatalosabb statisztikától, a KSH-tól. A KSH STADAT adatbázisa szerint 2010-ben 33 943 orvos dolgozott Magyarországon, a legutolsó elérhető évben, 2017-ben pedig 39 132. A különbség: 5 189, így tehát akár hihető, hogy ez a szám mára már eléri a 6000-et. A kérdés csak az, hogy mit is fed le ez a szám, mennyire hihető, honnan származik, mi az adatforrás. A KSH definíciós tára szerint dolgozó orvos: "az orvosok országos nyilvántartásába felvett orvosok közül az, aki aktívan tevékenykedik" (térbeli és funkcionális megkülönböztetés nélkül). Ez szabatos megfogalmazás, de sajnos tautológia, mert annyit tesz, mintha azt mondanánk, hogy dolgozó orvos az, aki orvosként dolgozik.

Nos, akkor inkább nézzük, hogy mit mond erről az ágazatért felelős minisztérium háttérintézménye, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ - Emberi Erőforrás-fejlesztési Főigazgatósága által működtetett egészségügyi ágazati humánerőforrás-monitoring rendszer. A főigazgatóság nemrég közzétett éves (meglepően részletes) beszámolói itt találhatók, és ez több elemzés jó kiindulója.Ez a rendszer regisztrálja a diplomákat, működteti az orvosok alapnyilvántartását, és az úgynevezett működési nyilvántartást. Azt gondolnánk, itt mindent tudnak. Majdnem. Lássuk, milyen adatok érhetők el itt. Az alapnyilvántartásban szerepel mindenki, aki Magyarországon orvosi diplomát szerzett, vagy külföldön szerzett diplomáját honosították, és nem vonták be a diplomáját, valamint jó eséllyel életben van. Így e sorok írója is szerepel ebben a nyilvántartásban, bár már lassan 30 éve nem dolgozik orvosként. 2018-ban 56540-en szerepeltünk ebben a nyilvántartásban.

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz

A szám folyamatosan nő, de ez semmit nem jelent. Pontosabb információt ad az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő orvosok száma. Tudni kell, hogy az orvosi diploma csak előfeltétele az orvosi munkavégzésnek. Ahhoz az kell, hogy az orvos működési engedéllyel is rendelkezzen, aminek feltétele, hogy orvosi gyakorlatot folytasson, és végezze el a kötelező továbbképzéseket, illetve szakképzésben részesüljön, magyarul szakvizsgára készülő rezidens legyen. A működési engedély általában öt évre szól. Ez a nyilvántartás a működési engedéllyel rendelkező orvosok számát mutatja, azaz nem azt mondja meg, hogy hány orvos dolgozik, hanem hogy hány orvos dolgozhat (na) Magyarországon. A dolgozó orvosok száma tehát maximum ennyi, vagy kevesebb. A működési nyilvántartásban dolgozó orvosok száma így alakul:

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz

Ez a szám nem egyezik a KSH statisztikájával, mert a KSH szerint 2017-ben a 32 543 működési engedéllyel rendelkező orvos közül 39 132 dolgozott. Ügyes. Miután a definíciók alapján nem sikerült megfejteni az ellentmondást, az Emberi Erőforrás-fejlesztési Főigazgatóságához fordultam, akik feloldották a rejtélyt: a KSH a dolgozó orvosok alatt az orvosok és a fogorvosok összesített számát érti. És tényleg: ha a működési nyilvántartásban külön soron szereplő orvosok és fogorvosok számát összeadom, akkor (szinte) kijön a KSH statisztika. A fül-orr- gégész és a nőgyógyász nyugodtan összeadható, mert ugyanarra a diplomára (medicus uni-versalis) épített szakvizsgákról van szó, de a fogorvosképzés önálló kar, saját kurikulummal, és a fogorvosi diplomával (medicus dentalis) csak fogorvosként lehet dolgozni, általános orvosként nem. Ez az összevonás ellentétes a nemzetközi statisztikai gyakorlattal, és ha már így jártunk, akkor legalább ezt a definíciós tárban illene közölni. De ha a KSH a kormány kedvében akar járni, és gyorsan és könnyedén akarja növeli a dolgozó orvosok számát, akkor érdemes lenne az állatorvosokat is beleszámolni a statisztikába, hiszen ők is orvosok...

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz


A nemzetközi statisztikákban (Eurostat, WHO) szerencsére nem a KSH számai szerepelnek. Ez alapján az orvosok száma Magyarországon inkább átlagosnak mondható.

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz
A működési nyilvántartásban szereplő orvosok száma tehát kevesebb, mint a KSH száma, de sajnos valójában több, mint a Magyarországon a betegellátásban ténylegesen dolgozó orvosok száma. Mint írtam, ez a szám nem azt mutatja, hogy hányan dolgoznak, hanem hogy hányan dolgozhatnának. Aki szerepel a nyilvántartásban, az nem biztos, hogy Magyarországon dolgozik, és ha igen, akkor sem biztos, hogy orvosi munkakörben, és végképp nem biztos, hogy a közszférában dolgozik. A megszerzett engedély öt évre szól, és addig szerepel az orvos a nyilvántartásban, akkor is, ha külföldre ment, vagy közben elhagyta a gyógyító pályát. (Kutatóorvos lett, kórházigazgató vagy minisztériumi tisztviselő, vagy akár trendi éttermet nyitott. Mindegyikre van példa.) És hogy a külföld elszívó hatása nem a kerekítési hiba környékén van, hanem súlyos tényező, azt tudjuk.

Nő, vagy csökken az elvándorlás?

Az elvándorlás is a folyamatos számháború kedvelt terepe, mert itt is azzal kell kezdeni, hogy nem azt tudjuk, hogy mennyien mentek el, hogy hány orvos dolgozik egy adott időpontban külföldön, hanem csak azt, hogy egy adott időszakban hány orvos kért a szakképesítése külföldön történő elismerése céljából hatósági bizonyítványt. Erről van statisztika. Ugyanakkor nem tudjuk:
  • ebből hányan mentek ki ténylegesen, és hányan csak kikérték az igazolást,
  • ha vállalnak is munkát külföldön, akkor ez időszakos külföldi munkavállalást jelent magyarországi tevékenység mellett, és hányan vannak, akik "kivándoroltak", azaz itthon egyáltalán és tartósan nem dolgoznak.

Annyit látunk, hogy a hatósági bizonyítványt kérők száma 2015 óta valóban folyamatosan csökken, így valószínű, hogy az elvándorlás is. Ez alátámasztja a kormány azon állítását, amely szerint csökken az elvándorlás. Hozzá kell tenni: a "csökken" nem egyenlő a "megszűnt"-tel, azaz a hiány növekedése lassult, de ettől a hiány még van/nő. A Főigazgatóság különböző módon igyekszik pontosítani ezt a számot (pl. írt-e receptet az orvos ezidő alatt) de ez is csak közelítő pontosítás.

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz
Az elvándorlás - a tartós, kizárólagos külföldi munkavállalás - tényleg csökken, és várhatóan csökkenni is fog. Egyrészt túl vagyunk a munkaerőpiac megnyitása utáni exoduson, a mobilisabb réteg már elment, és előbb utóbb beáll egy dinamikus egyensúly. (Írtam már erről "minden vérzés eláll egyszer" címmel.) Másrészt mégiscsak van valami konvergálás, már nem nyílik, hanem inkább záródik az olló a bérek tekintetében, és (talán, hátha) a munkafeltételek is javulni fognak. Az elszívó hatás csökkenését hozhatja a brexit is, hiszen a második legjelentősebb felvevőpiac válik bizonytalanná. (És arról most ne is elmélkedjünk, hogy a brexit egy elbaltázott döntés volt-e, vagy egy rossz jövő kezdete.)

Akkor végülis hány orvos dolgozik most Magyarországon?

Az eddigiek azt bizonyítják, hogy nem tudjuk pontosan. Két dolgot állíthatunk biztosan a statisztikák alapján. Az első, hogy az általános észleléssel szemben valóban nem csökken, hanem nő a Magyarországon dolgozó orvosok száma. A második, hogy 2010 és 2018 között ugyan nőtt, de a statisztika szerint sem a miniszteri bejelentésnek megfelelő hatezerrel az orvosok száma, hanem 4 235-el.

(De ezt a növekedést is meg kell becsülni.) Egyébként meg, ha a számháború élvezetessége helyett az igazság érdekelné jobban a kormányzatot, akkor ma már lenne egy tökéletesen alkalmas módszer, amivel havi (majdhogynem napi) pontossággal lehetne tudni, hogy hány orvos dolgozik ténylegesen a betegellátásban. Ha a gyakorlat szempontjából használható és valós számot szeretnénk tudni, akkor ez ma már nagyon egyszerűen megoldható lenne az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) segítségével. A nem szakmabeliek kedvéért: ha egy orvos bármit rögzíteni akar a beteggel kapcsolatban, azt ma már az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren keresztül teheti meg, ami azonosítja a rendszerbe belépő orvosokat. Új indikátorként be kellene vezetni a "közvetlenül a betegellátásban dolgozó orvosok száma" fogalmat, ami azt mutatná, hogy hány orvos dolgozik beteggel vagy leletével találkozva rendelőkben, osztályon, azaz hányan vesznek részt közvetlenül vagy leletezéssel a betegellátásban. Analógiaként: ha egy vállalatvezető nem a statisztikai létszámot akarná tudni, hanem hogy ténylegesen hány dolgozó van bent a gyárban, akkor ne a személyzeti osztályhoz forduljon, hanem az informatikához, hogy hányan blokkoltak ma. Az egészségügyben ez az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér gond nélkül tudná ezt szolgáltatni, pontosan, naprakészen lehetne tudni, hogy hány orvos, hol, és hányféle jogviszonyban dolgozik. Ennek feltétele - ami amúgyis kívánatos lenne -, hogy a magánellátásban is kötelező legyen az EESZT használata.

Van-e elég orvos Magyarországon?

Ha a fenti számokat nézzük, akkor azt kell mondani: igaza van (pontosabban: van igaza) a kormánynak, mert az orvos-elvándorlás csökken, a bérek növekednek, és a (valahol) dolgozó orvosok száma is folyamatosan nő. Akkor most Hawaii? Hát nem.

Az észlelés, a napi működési zavarok tömege nem ezt igazolja. Halljuk, olvassuk, hogy egyetlen orvos hirtelen halála bedöntötte egy nagy fővárosi kórház érsebészetét, megyei kórház bőrgyógyászati osztálya zár be, mert AZ (azaz az egyetlen) orvos elment szabadságra. De az is napi hír, hogy hosszas kereséssel sem találnak több falura ügyeletes orvost, így ORVOSI ügyeletet (mindenféle jogszabályi felhatalmazás nélkül) mentőtiszt lát el. Mindez csak az utóbbi hét termése. De szakdolgozói fronton sem jobb a helyzet: a Központi Statisztikai Hivatal szerint a szakdolgozói állásoknak több mint az 5 százaléka áll üresen, de a Szakdolgozói Kamara tavaly készült országos felmérése szerint az ápolásvezetők 15-20 százalékos szakdolgozói hiányról számoltak be.

De ha több orvos van, akkor hogy lehet kevesebb?

Több oka van annak. Az első, hogy az elvándorlásról, munkaerő elszívásról mindig csak a külföldre távozók tekintetében beszélünk, holott a magyar "állami" (közfinanszírozású) rendszer számára a hazai magánegészségügy már nagyobb veszélyt, konkurenciát jelent, mint a külföldi elvándorlás. De hogy mekkorát, arról szintén nincs fogalmunk. Ha azt mondtuk, hogy nincsenek megbízható adataink a külföldre irányuló elvándorlásról, akkor ki kell jelenteni, hogy a magánegészségügy elszívó hatásáról, tevékenységéről végképp semmit nem tudunk. Itt még pontatlan adatok sincsenek. Egyetlen kormányzati adatként a Mérték tanulmányban szereplő járóbeteg-óraszámát tudjuk, de ez is az ÁNTSZ működési engedélyekre, és nem a tényleges működésre alapozott. Az ott közölt adatok ijesztők/beszédesek: ma már több a magánellátásban engedélyezett óraszám, mint a közfinanszírozású ("SZTK") órák száma. Ráadásul az adatok 2015-ösek, és mint látjuk, a magánegészségügy azóta még inkább hasít.

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz


Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz
A nem statisztikai értékű saját észlelésem szerint a növekvő magánellátás ugyanakkor nem jelenti ugyanannyi orvos kilépését a közszférából, mert a jellemzőbb az, hogy ugyanaz az orvos mindkét szférában dolgozik. Ez jobb az orvosnak adózási szempontból, és jó neki a két szféra közötti szürkezónás együttműködési lehetőségei miatt, de ez szerencsére a közszféra orvos-veszteségét is csökkenti. A változás inkább az, hogy az orvos régebben tömérdek túlmunkát vállalva a közszférában próbálta megkeresni (hálapénzzel kiegészítve) a megélhetést, ma már egyre jellemzőbb, hogy többletmunkát nem az állami, hanem a magánegészségügyben vállal. A tendencia ugyanakkor a szétválást erősíti: a professzionálisan működő nagyobb magánklinikák már próbálnak a másodállású húzónevek mellé főállású orvosokat szervezni. A magánszféra tehát továbbra is erős konkuráló hatású lesz, de az előrejelzések itt is mérsékeltebb növekedést mutatnak.

A második: a (fejlett) világon mindenütt éleződnek az egészségügy feszültségei, mindenütt növekszik az egészségügy munkaerőigénye, általános a munkaerőhiány. (Angliában, Németországban nem azért kell a magyar orvos, mert annyival jobb, hanem mert ott sincs.) A globális hiány külön elemzést érdemelne, de ez alapvetően a szükségletek növekedéséből, másrészt atechnológia fejlődéséből következik. Egyre tovább élünk, egyre több a betegségben töltött életévünk, és egyre több, krónikus megbetegedésben szenvedő beteg speciális kezelése jelenik meg szükségletként. A technológiai fejlődés (új diagnosztikai és terápiás eszközök) önmagában növeli az ellátási igényt, és ráadásul az egészségügyben a technológiai fejlődés - ellentétben más ágazatokkal - összességében nem vált ki élőmunkát, ellenkezőleg: növeli a szakember-igényt. (Azzal, hogy feltalálták a CT-t, nem lettek munkanélküliek a röntgenorvosok, és az MR belépése sem csökkentette a CT-s szakemberek iránti igényt, sőt. Ráadásul külön képalkotó területként ezzel párhuzamosan terjedt el az ultrahang vizsgálat is, tehát ezen a területen minden technikai újdonság csak növelte a magasan képzett szakemberek iránti igényt. Ez nagyon jó, csak épp egyre több szakorvost kíván). Tehát elvándorlás és minden egyéb kihívás nélkül is ugyanannyi orvos nem elég, mint régebben. A HR helyzet romlásának okaihoz sorolható az a tény is, hogy az orvosoknak tradicionálisan nem volt munkaideje. Ha beteg jött, kelt, ment, és dolgozott, amíg volt beteg a rendelőben. (E sorok írója a '80-as években átlagosan heti 55 60 órát dolgozott, de minden hónapban volt egy hetem, amikor a heti munkaidőm 136 óra volt. (Péntek reggeltől hétfő délutánig egyben, és még két ügyelet a maradék 4 napból.) Ma már az egészségügyben is létezik a munkaerő direktíva, az elrendelhető és az önként vállalt túlmunka korlátozása.

A harmadik: a magyar egészségügy nem követi megfelelően a technológiai - kulturális változásokat, szerkezete, működése nem változik ennek megfelelően. A beteg még mindig a gyógyítás tárgya, nem pedig felelős, együttműködő partner a gyógyításban. Az ellátórendszer még mindig kórházközpontú, egy egyre rosszabb elérhetőségű alapellátással, és az egészségügyön belül még mindig orvos-központú a működés, miközben az orvos sokszor végez szakdolgozóhoz delegálható munkát, sőt, szakképesítést nem igénylő adminisztrációt.

Ami tény: nincs sok értelme annak a számháborúnak, hogy ténylegesen hány orvos dolgozik Magyarországon, mert látszik, hogy a jelenlegi széttagolt szerkezet, orvos-központú kompetenciaszintek és orvos/szakdolgozói arány mellett a jelenlegi orvos létszám bizonyosan nem elég, és nem fenntartható az egészségügyünk.

Amit tudhatunk, és mi várható?

A fentiekből is látszik, hogy a helyzet nem jó, és főleg tudható, hogy csak romlani fog, a HR hiány tartós és súlyos következményeire kell felkészülnünk. Mert a legsúlyosabb gond nem mennyiségi, hanem strukturális, azaz a jelenlegi korfa kódolja a későbbi problémákat.

Az alábbi ábrán jól látszik, hogy hogyan csökken a "középhad". Míg 2011-ben a korfa még Gauss görbe jellegű volt, 2018-ban már U alakúvá vált. Hiányzik a 35-50 közötti középkorosztály, akik tudásukkal, munkabírásukkal meghatározó szereplői az egészségügyi ellátórendszernek. A háziorvosi rendszer fenntarthatatlan korfája ismert, de mindez - főleg a "kis szakmákban"- a pályázóképes korosztály kiürülése miatt az ellátórendszer szerkezetére is vissza fog hatni. A másik levonható konzekvencia: 2011-hez képest drámaian megnőtt a 60 év felett dolgozók száma (és így aránya), ami a középhad hiánya miatt komoly problémát, azaz orvoshiányt fog okozni. Ugyanakkor örvendetes, hogy a 35 éven aluliak száma is érdemben növekedett. Reméljük, itthon is fognak maradni.

Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz

Összegzés - mit lehet, mit kellene tenni.

Magyarországon valóban nő a dolgozó orvosok száma, és csökken az orvos-elvándorlás. Mindez nem jelenti azt, hogy a jelen egészségügyi rendszer orvos-ellátottsága megfelelő lenne, és azt is tudni kell, hogy úgy az egészségügy tendenciái (szükségletek növekedése, technológiai környezet változása) mind a torz korstruktúra élezni fogja a HR helyzet feszültségeit. A helyzet tehát komoly, és komplex kezelést igényelne, aminek az alábbi fő elemei nevesítendők.
1. Több pénz nélkül ezt nem lehet megúszni.
Igen, nem elég a tisztességes megélhetést biztosítani (az egészségügyi dolgozók jó részénél ez sem adott), de a társadalmi megbecsültséget kifejező bérezésre van szükség. E nélkül az egészségügy munkaerőgondjai nem oldhatók meg.

Több pénz tehát kell, de önmagában nem elég. Nem értek egyet az Orvosi Kamara elnökének leegyszerűsítő álláspontjával, hogy tisztességesen meg kell fizetni az orvosokat, és helyreáll minden. Sajnos nem. Egyrészt a 75 éves falusi doktor bácsi nem lesz 10 évvel fiatalabb attól, hogy duplájára nő a jövedelme, másrészt tisztán kell látni, hogy a probléma önmagában humánerőforrás oldalról nem követhető, kezelhető, az ellátórendszer szerkezetének, működésének átalakításra is szükség van. (A pénz vagy reform nem valós alternatíva, mert mindkettőre szükség van.)
2. A "szerkezetváltás", azaz az ellátórendszer koncentrálása, a lakosság-közeli ellátások erősítése.
Kevesebb, de erőforrással - szakember, pénz, gép, technológia, korszerű szervezés - jobban ellátott, professzionális működésű "szervizpontok"-ra van szükség. A kórházrendszert a megkezdett folyamat felgyorsításával koncentrálni kell. A centrumkórházak rendszere az alájuk rendelt társkórházakkal jó irány, de ezzel párhuzamosan erősíteni kell a nappali kórházakat, egynapos sebészetet is befogadó szakrendelő központokat. Azt is ki kell mondani, hogy az alapellátás jelen rendszere nem fenntartható, hanem mikrotérségi egészségházakban működő csoportpraxisok jelenthetnek megoldási alternatívát.
3. A szakmai szabályok felülvizsgálatával együtt a kompetenciák átrendezése, azaz az önálló kompetenciájú diplomás ápolók arányának növelése.
A korszerű gyógyítás ma már egyre inkább team munka, ahol az orvos egyes feladatait a team-en belül diplomás ápolók vehetik át. Tudom, ez ma még vadul hangzik, és nem OKJ-s orvosképzést vizionálok. De hogy értsük, miről van szó, nézzük a napi botrányt hozó mezőberényi esetet, ahol orvos helyett mentőtiszt fogja ellátni az alapellátási ("háziorvosi") ügyeletet. Tudni kell, hogy jogszabály írja elő, hogy orvos ügyeljen, de ennek a figyelmen kívül hagyása egyre általánosabb, a mezőberényi eset nem unikális, csupán felkapott. Ez így nem jó, mert az én értékrendem szerint két lehetőség fogadható el: vagy az életet igazítjuk a jogszabályokhoz, vagy a jogszabályokat az élethez. De a jogszabályok praktikus okokból való mellőzése csak szétcsúszást, bomlást, számonkérhetetlenséget, minőségromlást hozhat. Tehát igen tényként kell elfogadni azt, hogy a 60 év körüli átlagéletkorú vidéki háziorvosi kar már nem tudja/akarja/bírja a hagyományos ügyeleti rendszert ellátni. Akkor erre szerkezeti választ kell adni, például az ügyeleteknek a mentőállomásokhoz vagy sürgősségi osztályokhoz való integrálásával, de akár diplomás ápoló által működtetett, korlátozott hatáskörű sürgőségi ponttal. Azt ugye tudjuk, hogy a mentők esetkocsijának többségén évtizedek óta nem orvos, hanem mentőtiszt vonul, és kiválóan teszik a dolgukat? Pedig mentőt súlyosabb esetekhez szokás hívni, mint amivel az ügyelethez fordulunk. Tehát a dolog önmagában nem skandalum, vagy abszurditás, de ennek szabályozása nem a helyi polgármester, hanem a szakma és a szaktárca dolga (lenne).
4. Az orvosi munka támogató tehermentesítése korszerű infó-kommunikációs alkalmazásokkal és kisegítő személyzettel.
Bár az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér egy korszakhatárt jelenthetne az egészségügy digitalizálásban, de alkalmazási oldalról nem robog a történet, és nem terjednek megfelelően azok a helyi alkalmazások, amelyek érdemben csökkentik az orvosi munka adminisztrációs terheit.
5. A gyógyítási tér kitágítása a betegek felé, a lakosság edukálása, az öngondoskodás erősítése, beleértve a beteghez kihelyezett új informatikai eszközöket és alkalmazásokat is.
Külön írást érdemelne, de itt is le kell szögezni, hogy ha az egészségügy kizárólag magára akarja húzni a gyógyítás terheit, feladatait, akkor az maga alá fogja temetni. A fenntartható egészségügy feltétele a megváltozott betegmagatartás, ami a beteg fokozott és felelős együttműködésén alapul.

Nagyjából ezek együtt kellenek ahhoz, hogy az egészségügy orvos- nővérellátottsága, mint vezető hír, lekerüljön a címlapokról. Nem egyszerű, de hozzá kell kezdeni, mert a tét nem a lapok címlapja, hanem az életünk.
Kincses Gyula
egészségpolitikus
Ezzel a témával is foglalkozunk a Portfolio Private Health Forum konferencián. Jegyek már kaphatók:



Orvoslétszám számháború: nem tudjuk, mennyi az annyi, de reform nélkül bármennyi is kevés lesz
termeloi piac unios tamogatas200125
takarekbank
bulgária város létkép
GettyImages-1191804678(1)
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Értékesítési vezető

Értékesítési vezető

Szerkesztő - újságíró

Szerkesztő - újságíró

Event Driven Equity Analyst

Event Driven Equity Analyst

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól
A tőzsdei könyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
kobe bryant