FILE: U.S. President Donald Trump, left, and Xi Jinping, China's president, shake hands during a news conference
Gazdaság

Mutatjuk, hogy ki áll nyerésre az amerikai-kínai kereskedelmi háborúban

A kínai-amerikai kereskedelmi háborúnak a világ nagy része nem örül. A kereskedelmi háborúknak általában nincsenek abszolút nyertesei, csak kevesebbet veszítő nyertesei. Mindkét ország érzi a kereskedelmi háború nehézségeit, viszont Kínának kezd jobban fájni, mint az USA-nak. A kereskedelmi háborúk kialakulásának története pedig fontos szerepet játszik abban, hogy megértsük Kína és Amerika jelenlegi helyzetét és a kereskedelmi háború alakulásának kimenetét.

Fegyveres háborúktól, a hideg háborún át, a kereskedelmi háborúkig

Amikor Trump belekezdett a kereskedelmi háborújába Hszi Jingpinggel, a potenciális kereskedelmi háború Kínával már évtizedek óta a terítéken volt. Neil Hughes 2005-ben írt könyve egy lehetséges USA-Kína kereskedelmi háborúról szól, mert a dollárhoz rögzített jüan árfolyama, az éves 9%-os GDP növekedés és deficites kereskedelem Kínával már akkor is zavarta az Amerikai Egyesült Államokat. Akkor Hughes úgy írt róla, hogy az amerikai állások ellopása, a jüan manipulálása, a dömping, a munkaerő inhumánus kihasználása, és a WTO szabályok be nem tartása csak fél információk, és a félelmek túlértékeltek.

Susan Koshy az 1999-es könyvében arra mutat rá, hogy a világ országai nem csak a béke elkerülése végett hagytak fel a fegyveres háborúkkal, hanem tiszta gazdasági érdekekből is. Az imperializmussal, az előző évszázad uralkodó ideológiájával felhagytak az „túlterjeszkedésnek” köszönhetően.

Az országok rájöttek, hogy a gazdasági és politikai hatalom fenntartása koloniális dominancián keresztül sokkal költségesebb és problémásabb. Ez gyengítette az országok gazdasági alapjait a magas harcászati, illetve az új területek elfoglalása által fellépő többletköltségek miatt.

Ez a mentalitás hamar hidegháborús időszakba csapott át, amelyben a harcászati és az annektálási költségeket az országok visszaszorították. Egy „költséghatékonyabb”, a vazallusi helyzetre emlékeztető szatellit-államok rendszere és a fegyverkezési verseny váltotta fel, ahol az államok a tényleges háború költségeit „megspórolták”.

A 20. század közepétől, de jellemzőbben a hidegháború után a gazdasági érdekek tovább erodálták a szuverenitás védelmét, és a kereskedelem és a gazdasági hatalom vált egyre mérvadóbbá. Ebből adódóan a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szerep a 20. század közepére a világporondon felértékelődött. Az utóbbi évekre viszont a WTO kereskedelmi vitarendezési mechanizmusa lassúnak bizonyult, és a rövid távú sikerek érdekében a kereskedelmi szankciók a fegyveres konfliktus elkerülése érdekében egyre gyakoribbá váltak.

Ami viszont nem változott a háborúkban, hogy a háborúknak sosincsenek abszolút nyertesei, de van relatív győztese. Egy háborúban mindkét félnek vannak veszteségei, még ha a végén valaki nyer is, mindkét fél meggyengül. Ezért próbálták sokáig elkerülni a liberalizmus és a szabadkereskedelem ideológiai égisze alatt elkerülni a kereskedelmi háborúkat.

Éppen ezért a háborúk, főleg a globális hatalmak között, nem az abszolút győzelemért folynak , hanem a kereskedelmi háborúk végére megszerzett relatív gazdasági erőfölényért.

A nemzetközi normák bukása

A megengedés és a szuverén közbelépésének korlátozása csak teret enged az olyan rendszereknek, ahol a szabadság és az egyenlő bánásmód elvének hiányában a engedékenység adta hatalmi vákumot ki tudják használni. Ez pedig tagadhatatlanul Kínára jellemző, ami erőteljes növekedését részben ezzel tudta elérni. 

Kína azáltal, hogy ilyen nyugati sztenderdeknek nem kellett, hogy megfeleljen, könnyen tudta kihasználni a saját előnyére az új nemzetközi kereskedelem szabályait.

Kína, második legnagyobb gazdasági hatalomként és a világ legnagyobb exportőreként még mindig fejlődő országként van számon a WTO beosztása szerint.  Kína számára ez a mezőgazdaság területén szubvenciós támogatások és a nyugati, fejlettebb versenytársainál magasabb piaci belépési korlátok engedélyezésével jár.

Kína nemrégiben elhárította az USA törekvését, hogy a WTO klasszifikálja át fejlett országnak, így megtartva a "világ legnagyobb fejlődő országa" titulusát. Kína GDP-je az utóbbi évtizedekben többszörösére növekedett.

Kínának érdekében áll, hogy megtartsa a "fejlődő ország" státuszát.

Lehetséges, hogy Hughes-nak igaza van, és Kína tényleg korrekt versenyző volt, de 2005 óta a kereskedelmi lépései egyre gátlástalanabbá váltak, különösen a szellemi tulajdonjog védelme terén. Kína csupán 2010-ben vált a második legnagyobb gazdasági hatalommá és a hatalmi harc ekkor kezdődött el igazán. 1992-ig Kína nem is szerepelt a világ 10 legnagyobb gazdasága között. Kína olyan volt, mint a talajvíz tél után: hirtelen jött, és senki nem kezelte a problémát időben.

Az előző amerikai kormányok a szabadkereskedelmi nemzetközi normák mentén nem vették fel a harcot az egyre erősödő Kínával, aki előnyére használta ki az amerikai gazdaság nyitottságát. 

A mostani kereskedelmi konfliktus már rég arról szól, hogy a két legnagyobb gazdaság közül ki kerül ki nyertesen a globális dominanciáért folytatott harcban, és ki kényszeríti térdre a másikat.

A háború előszele

A háborút az harangozta be, hogy a Bill Clinton adminisztráció nyitni szeretett volna Kína felé, érthető okokból: egy erős belső piaccal rendelkező ország csatlakoztatása a nemzetközi kereskedelembe előnyökkel járhatna az USA-nak is.

Azzal, hogy Kína csatlakozott a WTO-hoz, a nyugati országok rá voltak kényszerítve arra, hogy a WTO szabályok értelmében liberalizálják a kereskedelmüket Kínával, viszont Kína, mint fejlődő ország csupán fokozatosan, évtizedek alatt kell ezt elérni.

Kína valóban csökkentette az átlagos vámszintjét 40%-ról 10%-ra, de emelett meghagyta a "negatív listaként" emlegetett iparági korlátozásokat. A "negatív lista" egy olyan iparági szabályozás, ami megtiltja egyes szektorokban a külföldi tőkeberuházásokat. Ezeket csak úgy lehet kikerülni, ha a külföldi vállalatok vegyesvállalatot alapítanak kínai vállalatokkal. A kínai vállalatok pedig többségi tulajdonrésszel indulnak. Előírás továbbá, hogy a technológiai és dizájn elemeket át kell ruházni a vegyes vállalatra. Ez az a konkrét intézkedés, ami miatt Kínát annyit támadják a szellemi tulajdonjog lopásával kapcsolatban:

a vegyesvállalatokon keresztül kína könnyen megszerezhette a külföldi cég szellemi tulajdonát .

Ezen felül Kína azt is előírta később a külföldi autógyártó cégeknek, hogy többségében helyi beszállítóktól kell rendelniük az alkatrészeiket, ha nem akarnak 15% extravámot a termékeikre. További előírás volt pedig, hogy kötelezően K+F- kapacitásokat kell létesíteni a cégeknek Kínában.

 A WTO ugyan kimondta 2008-ban egyes szabályozások diszkriminatív jellegét, de ez már túl késő volt, és túl kevés. Addigra Kína gazdasága túl nagyra nőtt, és a befolyása a világkereskedelemben megerősödött. Ennél viszont fontosabb, hogy erőteljesen összefonódott a kínai és az amerikai gazdaság, így az amerikai kormányok egyre jobban tartottak a korlátozó intézkedések meghozatalától, mert azzal a saját gazdaságukat is büntették volna (ahogy az most tapasztalható is). Trump ezzel ment szembe, amikor úgy döntött, hogy őt nem érdeklik a nemzetközi normák, és még ha fájni is fog az amerikai gazdaságnak, meggátolni Kína további terjeszkedését hosszú távon fontosabb, mint hogy közép, illetve rövid távon a gazdaságra és a világkereskedelemre negatív hatással lesz a háborúja.

A sas és a sárkány harca

A kereskedelmi háború kezdeményezője Donald Trump volt, aki 2018 januárjában vetett ki először vámokat a kínai napkollektorokra. Pont arra, ami ellen az Obama adminisztráció kezdett nyomozást. Majd márciusban az alumínium importra vetett ki további vámokat a vámokat. Erre válaszul a kínaiak 126 amerikai termékre vetettek ki importvámokat, ezeken azonban dollárban kifejezve összességében jóval kisebb volt a vámteher.

Azóta több körben folytak a kereskedelmi háború csatái. A világ két legnagyobb gazdasága között dúló kereskedelmi háborúban Washington eddig 250 milliárd dollár értékű kínai importcikkre vetett ki pótvámokat, amire válaszul Kína 110 milliárd dollár értékű amerikai árut sújtott különböző mértékű büntetővámokkal. Ezen felül a levegőben lebeg több fenyegetés és felfüggesztett döntés, melyek élesedése esetén gyakorlatilag a teljes kínai import erős vámolás alá esne.  

A jelenlegi csatatér

Mindkét fél váltig állítja, hogy őket meg sem érinti a kereskedelmi háború, és Amerika Kapitány szavaival élve: "I could do this all day!" (Bírom én ezt egész nap!). Pedig a háború mindenkinek fáj. A világexport az utóbbi időben csökkenni kezdett.

Az IMF egyes új jelentésében felülvizsgálja a villág GDP-növekedésére adott előrejelzését, a kereskedelmi háború kezdete óta pedig egyre borúlátóbb. A hivatalos indoklás határozottan kiemeli világkereskedelem jelenlegi bizonytalan helyzetét, és kifejezetten a Kína és USA között folyó kereskedelmi háborút.

A két fél gazdasági teljesítménye vegyes eredményeket mutat. Ha a tőzsdeindexek (vagyis a vállalati értékeltség) tökéletesen mérvadó lenne, akkor a háborúban egyelrőe inkább kínai vereséget hirdetnének.

A Shanghai Composite Index lényegesen visszaesett a bázis időponthoz képest, 2018 végére elérte a 30%-os esést. Ez alatt az idő alatt az S&P500 alig csökkent. 2019 augusztusára mindkét index újra a negatív tartományba került az újabb körös vámok bevezetésével, viszont Kína még mindig relatíve rosszabbul teljesít.

Az eredeti probléma a két ország közötti kereskedelemi egyenlege, és annak aránytalan kínai többlete. Az alábbi ábrán megfigyelhetjük a USA-Kína kereskedelmi egyenleg és a többlet alakulását.

Láthatjuk, hogy a WTO-csatlakozás óta Kíná kereskedelmi többlete az USA-val erőteljesen megnőtt. A 2018-as vámok bevezetése óta azonban csökkent az aktívum. Igaz, ez a csökkenő tendencia a teljes többlethez képest kevés, és lassú ütemű. Az export visszaesése a két ország közül Kínában erőteljesebb. Ez azt sugallja, hogy a kereskedelmi vámok jobban károsítják Kínát, mint az USA-t.

Tovább rontja a helyzetet, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a két ország GDP-jének az export mekkora hányadát jelenti. Emiatt ugyanis exportvámok beveztése komolyabb hatással van a kínai gazdaság növekedésére, mint az amerikaiéra.

Ugyanakkor a leglesújtóbb adat mindkét országból szeptemberben érkezett, amikor mind az amerikai, mind a kínai ipari termelés a friss vámok bejelentése után erőteljesen visszaesett. A bizalmi mutatók szintén arra utalnak, hogy romlik az üzleti környezet, az Egyesült Államokban különösen a legfrissebb számok figyelmeztetők.

Összességében azonban adatokból az a tény szűrhető le, hogy mindkét felet hátrányosan érinti a kereskedelmi háború.

De akkor ki áll nyerésre?

Az Egyesült Államok eszközei erőteljesebbek, hiszen szélesebb termékkörre tud fájóbb vámot kivetni, mint Kína. Ráadásul az USA hosszabb távú célja a kínai térnyerés megállítása, ami miatt tisztábban láthatja, mit nyer a háború relatív győzteseként.

a gazdasági viszonyok hosszú távon amerikának kedveznek, így a nettó nyertese a kereskedelmi háborúnak Trump lehet.

Ugyanakkor az Egyesült Államoknak is sok kárt okoz a kereskedelmi háború. Mivel viszont az amerikai cégek ellátáslánca mélyen beépült a kínai gazdaságba, az Egyesült Államok saját magát is üti a vámokkal. Egyes értékelések egyenesen úgy fogalmaznak, hogy Amerikának nem is a Kína által kivetett, hanem a saját vámjai fájnak.

A chicken game játékok győztese az, aki nem rántja el a kormányt. A demokratikus berendezkedésű Egyesült Államokban a kisebb gazdasági károknak is nagyobb politika vesztesége lehet, de egyelőre úgy tűnik, bőven vannak még tartalékok. Kínában ugyan a szavazatvesztés nem része a mérlegelésnek, de a gazdasági vereségek akár az egész kínai fejlődési modellt veszélyeztehetik, így könnyebben megérheti kiszállni a harcból, és engedményeket téve a világkereskedelmi rendszer sokkal kevésbé kivételezett szereplőjévé válni. A kérdés, hogy mi van akkor, ha senki nem rántja el a kormányt.

wall street_shutterstock
Kiadta újabb hard-Brexit felkészítő anyagát Brüsszel: ez vár az emberekre és cégekre
Alteo klub
boeing 737NG
LONDON, ENGLAND - OCTOBER 03: British Prime Minister Boris Johnson leaves 10 Downing Street on October 3, 2019 in London, England.
barcelona katalán tüntetés rendőrség
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Befektetési termékek a magas hozam reményében.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Junior elemző/elemző

Junior elemző/elemző

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. november 6.
Portfolio Private Health Forum 2019
2019. november 7.
Energy Investment Forum 2019
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
barcelona katalán tüntetés rendőrség