Kína hadihajó dzsibuti afrika haditengerészet
Gazdaság

Milliárdos beruházásokkal és brutális katonai erővel készülhet egy komplett kontinens gyarmatosítására a jövő szuperállama

Több százmilliárd dollárnyi kínai tőke áramlik Afrikába és a kontinens bőven részesül majd a masszív, 3 000 milliárd dolláros infrastruktúrafejlesztési megaprojektből is, melyet Kína a következő évtizedekben akar véghez vinni. Bár az ázsiai ország már most is rengeteg új munkahelyet teremtett, vállalkozást alapított és utat épített meg a feltörekvő kontinensen, sokan aggódnak amiatt, hogy a világ második legnagyobb gazdasága lényegében gyarmatosítani akarja Afrikát és ebbéli ambícióikat a pénz mellett technológiával és katonai erővel is meg akarják támogatni. Ha partneri viszony alakul ki Kína és Afrika országai közt, mindkét oldal hatalmasat nyerhet, ha viszont Kína erőszakhoz nyúl, katasztrofális végkifejlete lehet az ázsiai ország tengerentúli projektjének.

Ömlik a pénz Afrikába

299 milliárd dollárt öntöttek a kínaiak Afrikába 2005 és 2018 között a China Investment Global Tracker adatai szerint, a befolyó tőke oroszlánrésze Nigériába vándorolt, de elég aktív az ázsiai ország Angolában és Etiópiában is. A kínaiak kifejezetten aktívan a szubszaharai régióban, ahol a kontinens legkevésbé fejlett országai találhatók.

A kínai befektetők elsősorban a közlekedéshez és az energiaszektorhoz kapcsolódó beruházásokat célozzák meg, ezen belül is az olajpiacot, illetve az áruszállítást (legyen szó utak építéséről vagy kikötők üzemeltetéséről) kedvelik a legjobban.

Kína már a második legnagyobb befektető Afrikában, a legfrissebb elérhető, McKinsey-s adatok szerint már több mint fele annyi pénzt öntenek a kontinens országaiba, mint az Egyesült Államok. Ha a növekedési trend kitart, az elemzőcég szerint Kína tíz éven belül megelőzi Amerikát. Jó eséllyel ki fog tartani, hiszen a 3000 milliárd dolláros Övezet és Út programnak kiemelt mérföldköve lesz az afrikai országok fejlesztése és a velük való üzleti kapcsolat elmélyítése. 

Kereskedelmet tekintve viszont már most is messze Kína az első: 188 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolítanak le az afrikai országok évente Kínával, míg az Egyesült Államok alig 53 milliárd dollárt.

Míg vannak, akik azt vizionálják, hogy a kínai befektetésnek köszönhetően a XXII. században Afrika lehet a világ legfejlettebb kontinense, a valós kép ennél jó eséllyel sokkal árnyaltabb lesz.

raktár targonca kenya afrika kína
Kenyai munkás egy kínai tulajdonú margarinüzem raktárában. Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Mit csinál Kína Afrikában?

Jelenleg a McKinsey adatai szerint 10 ezer kínai cég működik Afrikában és 500 milliárd dollárnyi ipari termelés származik tőlük (a teljes kontinens 12%-a). A cégek 90%-a ráadásul magánkézben van.

Több ezer kínai él már Afrikában, többnyire olyan vállalkozók, akik a feltörekvő országok gazdasági és nyersanyagbéli potenciálja miatt mentek a kontinensre. Sokan Kína túlkapacitása, növekvő munkaerő-költségei is szigorú felügyeleti szabályai miatt távoztak inkább, hogy a feltörekvő kontinensen vállalkozzanak.

Csak hogy néhányat említsünk Kína fontosabb beruházásai közül:

  • Kína nagyon aktív a bányászati szektorban: főleg Afrika déli részén rengeteg bányát felvásároltak, elsősorban fémfélékben (pl. réz, lítium, arany) utanak, a bányákhoz kapcsolódóan pedig rengeteg infrastrukturális beruházást (utak, ivóvíz, elektromosság) hoztak létre a régióban.
  • Rengeteg gyárat és összeszerelő üzemet építettek: például Etiópiában és Zimbabwéban is 2-2 milliárd dollárért építettek cipőgyárakat, Nigériában pedig komplett szabadkereskedelmi és ipari parkot építettek, öt csillagos hotellel, bevásárlóközponttal, golfklubbal együtt. A kínai New South Group a következő években több mint 10 ipari, szabadkereskedelmi zónát akar létrehozni Afrikában, most épp Kenyában, Eldoret mellett, majd Ghánában és Angolában is.
  • Nagyban hozzájárulnak a kínai beruházások Afrika urbanizációjához és az infrastruktúra fejlesztéséhez: a legtöbb jelenleg zajló útépítési, vasútépítési, kikötőépítési projektet Kína finanszírozza és / vagy kivitelezi a kontinensen. Csak tavaly 60 milliárd dollárnyi infrastruktúra-fejlesztési támogatást ígért Hszi Csinping Afrikának.

Kína egyébként az olcsó munkaerő és nyersanyagok mellett abból is hasznot húz, hogy számos afrikai országból tarifák nélkül tudnak exportálni az Egyesült Államokba az African Growth and Opportunity Act keretein belül, miközben magát Kínát a kereskedelmi háború keretein belül egyre komolyabb tarifákkal támadja az USA.

kenya gyár kína főzőolaj
Egy kínai tulajdonú főzőolaj-üzem Kenyában. Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Akár nagyon rosszul is elsülhet

A fejlődő kontinens és a világ második gazdasága közti kapcsolat bár sok szempontból szimbiotikusnak tűnik, csöppet sem kockázatmentes.

A kínai befektetők szempontjából kockázati tényezőnek mondható, hogy

  • a legtöbb afrikai deviza rendkívül volatilis,
  • sok kínai vállalkozó panaszkodik az afrikai munkaerő alulképzettségéről és az oktatási rendszer romlásáról még a legnagyobb országokban is, mint Nigéria,
  • a bürokrácia és a korrupció nagyon mély és elterjedt,
  • fel-felbukkannak kulturális különbségek is: az afrikaiak például gyakran vádolják a kínaiakat azzal, hogy nem hajlandók kulturálisan integrálódni, és hogy inkább a saját országukból származó munkaerőt alkalmazzák a helyiek helyett,
  • a szubszaharai Afrika jelentős része valóságos logisztikai rémálom: még Nigériában is előfordul, hogy a kínaiak maguknak kell, hogy felállítsák elektromos hálózatukat, maguknak kell, hogy kutakat fúrjanak, utakat építsenek azért, hogy egyáltalán egy infrastruktúra-fejlesztési projektet el tudjanak kezdeni.
GettyImages-1042519994
Egy kenyai állami vonat Mombasa kikötőben. Fotó: Luis Tato/Bloomberg via Getty Images

Az afrikai országok lakossága és vezetői, illetve a kínai terjeszkedést aggódóan szemlélő külföldi hatalmak pedig a következő kockázatokat említik gyakran:

  • sokan vádolják a kínaiakat azzal, hogy adósságcsapdákba taszítják azokat a feltörekvő országokat, ahol beruháznak, hiszen sok esetben komoly költségvetési gondokkal küszködő államokat „beszélnek rá” masszív és költséges fejlesztések kivitelezésére, a projektekhez szükséges forrásokat pedig kínai intézmények hitelezik meg. Ha az érintett országok nem tudnak fizetni, Kína alternatív törlesztési módokat vár el tőlük: az ázsiai Sri Lankában például 99 évre „bérbe vettek” egy kikötőt adósságtörlesztés gyanánt.
  • Sok esetben nemcsak kínai intézményeknél kell eladósodniuk az afrikai országoknak, hanem kínai eszközöket, nyersanyagokat kell, hogy vegyenek kínai cégektől, és kínai munkásokat kell, hogy foglalkoztassanak. A kínai projektek alkalmazottainak alig 47%-a helyi állampolgár, míg a menedzserek alig 44%-a afrikai. Így a beruházásokat lefolytató országok elesnek a lehetőségtől, hogy helyi közösségeket emeljenek ki a szegénységből munkahelyek teremtésével vagy helyi vállalkozásokat támogassanak a megbízásokkal.
  • Vannak, akik szerint a kínaiak egyenesen nem foglalkoznak az afrikai országok helyi törvényeivel: Madagaszkárban például a helyi kínai vállalkozókat vádolják azzal, hogy illegálisan rózsafát és a zebut exportálnak anyaországukba tömegével. Zambiában és Mozambikban sokan a kínai keresletet vádolják a megnövekedett orvvadászatért.
  • Egyesek szerint a kínai ipari beruházások Afrika környezetvédelmi szempontból való lezüllését is elhozzák majd, hiszen Kína egyes városai a legjobban szennyezett települések közt vannak a világon és sokan aggódnak, hogy hasonló szellemben építik majd ki Afrika infrastruktúráját is.

Bár felfogható kockázatként és biztonsági tényezőként is, fontos megjegyezni azt is, hogy Kína Afrikában hozta létre első tengerentúli katonai bázisát is. A kínai katonák egyszerre védhetik meg az instabilabb régiókban történő fejlesztési projekteket a terroristáktól, gerilláktól, rosszindulatú milíciáktól, de szolgálhatnak eszközként arra is, hogy a Kínai Kommunista Párt akaratát lenyomják azon országok torkán, amelyek nem feltétlen kérnek belőle.

Míg Kína hivatalosan a dzsibuti bázist csak "logisztikai központként" használja, fontos megjegyezni azt is, hogy egyes országokban (pl. Tanzániában) helyi milíciák kiképzésében is részt vesznek kínai katonák. Az Egyesült Államok évtizedek óta hatékonyan használ általuk kiképzett és felfegyverzett helyi milíciákat arra, hogy érdekeit a tengerentúlon érvényesítse, nem kizárt, hogy Kína megfontolásai is hasonlók.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a kínai állam a világ legmodernebb megfigyelő rendszereivel rendelkezik és nem csinál lelkiismereti kérdést ezek használatából: nem kizárt, hogy "üzleti érdekeinek védelmében" az ázsiai ország ezeket is beveti majd Afrikában. Ha egyes országok kormányai bele is egyeznek ebbe, nem biztos, hogy a helyi közösségek is ilyen megengedők lesznek.

GettyImages-1031476418
Emmerson Dambudzo Mnangagwa, Zimbabwe elnöke és Hszi Csinping, Kína elnöke. Fotó: Liu Zhen/China News Service/Visual China Group via Getty Images

Kína jelentheti Afrika jövőjét és Afrika Kínáét

A számtalan, kétoldalú kockázat ellenére jó esélye van a kínai pénznek és szakértelemnek arra, hogy a 2050-re már 2 milliárd fős lélekszámúra növekvő Afrikában jelentős áttörést hozzon az életszínvonal, a foglalkoztatottság, az oktatás és a megközelíthetőség területén és abban is segíthet, hogy az egyre lassabban növekvő Kína gazdasága újabb lendületet kapjon a masszív volumenű külföldi tőkebefektetés megtérülése és a fejlődő afrikai országokkal való kereskedelem megugrása miatt is.

Kérdés viszont, hogy a humanitáriusnak aligha nevezhető Kínai Kommunista Párt mennyiben tartja majd tiszteletben az afrikai országok szuverenitását és kultúráját és mennyiben foglal el inkább támogató szerepet a háttérben ahelyett, hogy újabb gyarmatosító birodalomként jelenjen meg Afrikában.

Oda kell figyelnie Kínának, hogy a megfelelő „eszközöket” és kommunikációs csatornákat használja, hiszen míg a szimbiotikus berendezkedés az afrikai kontinensnek és Kínának is számtalan, hosszú távú előnyt rejthet, az agresszív, birodalmi terjeszkedés viszont előbb-utóbb biztosan konfliktust szül, melynek mind gazdaságilag, mind emberileg tragikus vége lehet.

kikötő daru afrika kenya
Mombasa kikötője. Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

A címlapképen a Dzsibutiban található kínai katonai bázis átadó ceremóniájára igyekvő kínai hadihajó látható. Fotó: Visual China Group via Getty Images/Visual China Group via Getty Images

nyse tőzsde usa részvény
koronavírus
koronavírus vírus labor
koronavírus coronavirus virus
bkv_busz
hodorkovszkij
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól
Esti szeminárium
Ne engedd, hogy az infláció megegye megtakarításod! Ismerd meg, a tőzsdei befektetés erejét.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Junior portfóliókezelő

Junior portfóliókezelő

Adótanácsadó

Adótanácsadó
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
koronavírus