karanténnyugdíjas
Gazdaság

Nesze neked, 13. havi nyugdíj: tönkrevág mindent, amit eddig elértünk?

A 13. havi nyugdíj visszahozatala önmagában is semmissé teheti a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében eddig tett, sok szenvedést okozó, elkerülhetetlenül szükségesnek látszó erőfeszítések eredményeit.

Az első közismert döntés: 2020. július 1-jétől 15,5%-ra csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. A második közismert döntés: 2021-től négy éven keresztül visszaépül, majd 2025-től állandósul a 13. havi nyugdíj fizetése. A harmadik közismert döntés: 2020-ban a koronavírus járvány miatti veszélyhelyzet tartama alatt mentesül a kisadózók tételes adójának és a szociális hozzájárulási adónak a fizetése alól egy sor iparágban működő vállalkozás. (További mentesítő - azaz járulékbevételt csökkentő - döntések meghozatala a veszélyhelyzet alakulása függvényében nem  zárható ki, sőt.)

A negyedik - nem ismert - döntés nem létezik, ugyanis nincs semmilyen döntés a nyugdíjrendszer ténylegesen meglévő ellentmondásainak kezeléséről (például a nők kedvezményes nyugdíja feltételeinek szigorításáról, a külföldön dolgozó magyarok miatt kieső itthoni járulékbevételek pótlásáról, a járulékplafon eltörlése miatt a magas keresetűek exponenciálisan emelkedő nyugdíjígérvényéről, a közteherviselés hazai optimalizációs lehetőségeinek - lásd részmunkaidő, kata, ekho és társai - az érintettek nyugdíjvárományát drámai mértékben csökkentő hatásairól, a nyugdíj összegének a várható élettartam hosszától való függetlenségéről, a nyugdíjmegállapítás évének a nyugdíj összegére gyakorolt védhetetlen hatásáról, a rendszeres éves nyugdíjemelés módszerének a nyugdíj relatív vásárlóerejét csökkentő hatásáról, így tovább).

A szocho két százalékponttal csökken júliustól

A korábbi döntésnek megfelelően július 1-jétől 17,5%-ról 15,5%-ra csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. Ez fél év alatt 160 milliárd forintot hagy a vállalkozásoknál - adják hírül a pénzügyminiszeri bejelentésről szóló tudósítások.

Hogyan érinti a második félévtől érvényes szocho-csökkentés a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit? A Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény 33. § (1) bekezdése szerint a szociális hozzájárulási adó 2020-ban megfizetett összegének 71,63%-a a Nyugdíjbiztosítási Alapot, 28,37%-a az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg. E rendelkezés szerint a július 1-jétől hatályos szocho-csökkentéssel kiesik a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetéséből 160 milliárd x 0,7163 = 114,6 milliárd forint, ami a 2020-ra tervezett teljes nyugdíjbiztosítási szocho-bevétel (1907,9 milliárd forint) 6%-ával egyenértékű bevételcsökkentést jelent a nyugdíjkasszában.

Miután közismert (a 13. havi nyugdíj hetenkénti visszaépítésésről szóló híradások kapcsán), hogy egy havi teljes nyugdíjkiadás hozzávetőlegesen 70 milliárd forint, a szocho-csökkentés következtében több, mint másfél heti nyugdíjkifizetés fedezete veszik el. Jövőre egész évben ez nyilván minimum a duplájára, három heti nyugdíj fedezetének a hiányára nő.

A költségvetésben (LXXI. fejezet: Nyugdíjbiztosítási Alap) a nyugdíjkiadásokra 2020-ban eredetileg előirányzott fedezet:

  • korbetöltött öregségi nyugdíj  2.887,7 milliárd Ft
  • nők kedvezményes nyugdíja       285,9 milliárd Ft
  • özvegyi nyugdíj                              356,5 milliárd Ft
  • árvaellátás                                         29,5 milliárd Ft

E fő nyugdíjkiadási tételek összesen  3559,6 milliárd forintot tesznek ki, ennek egy hétre eső 1/52-ed része 68,5 milliárd forint - ennek alapján számol a kormányzat is heti 70 milliárd forintos kiadási plusz tétellel a 13. havi nyugdíj visszaépítése kapcsán.

A tizenharmadik havi nyugdíj visszaépül

Az eredeti miniszterelnöki bejelentés szerint a 13. havi nyugdíjat úgy építi vissza a kormányzat, hogy 2021-ben, 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben plusz egy heti nyugdíjat fizetnek a nyugdíjasoknak. A bejelentést megerősítette az innovációs miniszter, aki azt is hozátette, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítésére a kormányzat "mindösszesen" 280 milliárd forintot szán (ez az adat pontosan és összesen négy heti plusz juttatásra utalt a 2021-2024 közötti négy év alatt). Erre természetesen megjelentek az elemzések arról (például itt), hogy eszerint a kormány nem 13. havi nyugdíjat, hanem 53. heti nyugdíjat kíván fizetni a nyugdíjasoknak négy éven keresztül. Ezeket a következtetéseket cáfolta a pénzügyminisztériumi államtitkár, aki tisztázta - persze még mindig csak sajtóhíradás formájában, az erről szóló kormányrendelet még nem jelent meg -, hogy ténylegesen visszaépül a 13. havi nyugdíj úgy, hogy 2021-ben egy heti, 2022-ben két heti, 2023-ban három heti és 2024-ben négy heti plusz nyugdíjat kapnak a nyugdíjasok, azaz összesen a négy év alatt 1+2+3+4=10 heti plusz nyugdíjat fizetnek ki, ami viszont mindösszesen nem 280 milliárd Ft, hanem 700 milliárd Ft plusz kiadást generálna, s legfőképpen 2025-től állandó, 280 milliárdos (pontosabban a társadalom öregedése, s ennek következtében a nyugdíjasok számának növekedése miatt 300+ milliárdos) plusz tételként beépülne a nyugdíjkasszába.

Plusz nyugdíjkiadási tételek: mi lesz az eddigi intézkedésekkel?

Ha ez valóban így lesz, és ezek az új kiadási tételek hosszú távon megterhelnék a nyugdíjkasszát, akkor az annak stablitása érdekében hozott korábbi kemény intézkedések pozitív hatása lenullázódhatna, és a nyugdíjrendszer fenntartható működése ismét veszélybe kerülhetne. Talán emlékszünk arra, hogy négy radikális, kevesebb, mint egy évtizede végrehajtott beavatkozás valóban nagy hatást gyakorolt a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. A 2022-re befejeződő fokozatos korhatáremelés, a magánnyugdíjpénztári rendszer 2011. évi "átalakítása", a korhatár előtti nyugdíj és a rokkantsági nyugdíj 2012. január 1-jétől hatályba lépett megszüntetése, valamint a nők kedvezményes nyugdíjának 2010. évi bevezetése ez a négy rendszerszintű beavatkozás.

Nem meglepő, hogy az első két intézkedés jelentősen javította az egyenleget. A korhatáremelés (amelynek révén az 1957-ben és utána született korosztályok már csak 65 évesen mehetnek nyugdíjba) hosszabb ideig tartja aktív korban a nyugdíjjogosultakat (bevételnövelés), akik – elvileg – rövidebb ideig lesznek nyugdíjasok (kiadáscsökkentés). Nem véletlen, hogy kormányok sora nyúl ehhez a kézenfekvő eszközhöz, Németországban és Horvátországban például 67 évre emelték a korhatárt, de német elemzők szerint ez sem lesz elég, a várható élettartamok növekedése és az aktív járulékfizetők számának drámai csökkenése miatt gyorsan 69 évre kell majd ezt emelni - ahogyan a brit rendszerben ezt már elő is készítették. A példa ragadós, az összes öregedő európai állam előbb-utóbb rákényszerül a lényeges korhatáremelésre, az EU döntéshozói előtt már ott fekszik az a tanulmány, amely szerint az elkövetkező évtizedekben elkerülhetetlenül 70-72 évre kell emelni a belépési küszöböt.

Külön figyelemre méltó e tekintetben az a tény, hogy a nyugdíjaskor kezdetén várható élettartamok gyorsabban növekednek, mint a születéskor várható élettartamok (persze ezt befolyásolhatja a koronavírus pandémia öregeket különösen érintő szomorú hatása, de ennek valószínűsége a tényleges mortalitási adatok tükrében nagyon kicsi), így a későbbi nyugdíjba vonulás nem jelenti automatikusan azt, hogy rövidebb ideig kell fizetni a nyugdíjakat, sőt. Ma egy nő átlagosan 21 évig, egy férfi 15 évig él nyugdíjasként Magyarországon, a várható élettartam ebben a korban öt évente átlagosan közel egy évvel nőhet. Idős korunkban minden megélt héttel nyerhetünk egy majdnem teljes plusz hétvégét.

A magánnyugdíjpénztárak tekintetében nem is az egy évi nyugdíjkiadási szinttel éppen megegyező  nagyságrendű, háromezer milliárd forintnyi pénztári vagyon államosítása az igazán lényeges tényező (amely azóta úgy olvadt el a költségvetésben, hogy a nyugdíjak értékét fikarcnyit sem növelte), hanem az az évi közel 350 milliárd forintnyi járulékbevétel, amely 2011 óta nem a magánnyugdíjpénztárakhoz, hanem a Nyugdíjbiztosítási Alapba áramlik, természetesen ezzel jelentősen növelve a bevételi oldal szintjét. A magánnyugdíjpénztárak helyett az állami rendszerbe visszairányított járulékösszeg önmagában közel 12%-kal javítja minden évben a finanszírozási helyzetet. Mindez persze a visszájára fordul a 2040-es derekán, mert az állami nyugdíjrendszernek nagyjából onnantól helyt kell majd állnia azért a nyugdíj-részért is, amelyet a magánnyugdíjpénztárak finanszíroztak volna. Ezt jól tükrözi a nyugdíj-ígérvényekben megtestesülő implicit államadósság alakulása.

A magánnyugdíjpénztári tagdíjak visszairányításából eredő stabilizáló hatást azonban a 13. havi nyugdíj semmissé teheti, hiszen nagyságrendileg éppen akkora plusz tételt jelent a kiadási oldalon, mint amekkora plusz tételt az állami kasszába irányított tagdíjak jelentenek a bevételi oldalon.

A korhatár előtti nyugdíjak, a szolgálati nyugdíjak és a rokkantsági nyugdíjak százezreket súlyos helyzetbe hozó megszüntetése ennél jóval kisebb hatást gyakorol, évente a GDP 0,4%-ával javítja az egyenleget, amit viszont bőven el is visz a nők kedvezményes nyugdíja, amely a GDP 0,5%-ával egyező összegben rontja a mérleget. Vagyis amit nyertek a réven a kormányzati nyugdíjreformerek, azt el is vesztették rögtön a vámon.  

(A négy intézkedés hatásairól szóló tanulmány az MNB honlapján elérhető.)

A kevés fiatalt újra kiszippantja a demográfiai szivattyú?

Az elkövetkező húsz évben legalább félmillió fővel csökken a járulékfizetők száma azon egyszerű oknál fogva, hogy a nyugdíjba vonuló nagylétszámú Ratkó-korosztályok helyére ennyivel kevesebb járulékfizető érkezik a munkaerőpiacra a lényegében feleakkora létszámú gyermek korosztályokból.

A rendszerváltozást követően, különösen 2010 óta kivándorolt vagy tartósan külföldön adózó magyarok létszáma a Brexit kapcsán is megújított becslések szerint meghaladja a 650 ezer főt.  Ha e hatszázötvenezer ember itthon kieső nyugdíjjárulékait (és munkáltatóik kieső szociális hozzájárulási adóját) a lehető legóvatosabb becsléssel figyelembe vesszük, akkor már ma is eléri a kieső járulékbevétel az egy-másfél havi nyugdíjkiadás szintjét.

A koronavírus pandémia persze ideiglenes eldugította a demográfiai szivattyúkat, de ne legyenek illúzióink arról, hogy amint viszapattan a gazdaság a fejlettebb európai államokban, a szivattyúk megkettőzött erővel szippantják ki a szakképzett munkaerőt az európai periféria országaiból, így hazánkból is.

Foglalkoztatási hedonizmus

Ha emellett számba vesszük a milliós nagyságrendű itthoni minimálbéres vagy annál kisebb, részmunkaidős bérre bejelentett dolgozó járulékfizetését, a lassan 350 ezernél is több katás minimális átalányadózását, valamint a százezres létszám körül ingadozó közfoglalkoztatottak még kisebb járulékfizetését (és a többi közteher-optimalizáló jogviszony hatását), akkor látható, hogy már a jelenlegi nyugdíjfinanszírozási helyzet is súlyos kihívásokkal küszködik, amelyek éppen az elkövetkező két évtizedben - a magyar társadalom demográfiai öregedése miatt - a külön nehezítő tényezők nélkül is tovább mélyülhetnek.

A minimálbéresek, a katások, a hasonló könnyített közteherviselést lehetővé tevő foglalkoztatási jogviszonyokban dolgozók – együtt a külföldön dolgozókkal - persze harminc-negyven év múlva csökkenthetik a kiadási nyomást, hiszen részükre csak minimális nyugdíjat fizet vagy egyáltalán semmilyen magyar nyugdíjat nem fizet majd a rendszer. Addig azonban sok víz lefolyik a Dunán, amelybe könnyen belefulladhatnak a nyugdíjakkal kapcsolatos illúzióink. Nem is beszélve a szociális és egészségügyi ellátási rendszer párhuzamosan növekvő terheléséről, amelynek emelkedő kiadásaira szintúgy a gyermekeink és unokáink vészesen fogyatkozó létszámú évjáratainak kell valamilyen módon fedezetet teremteniük.

Természetesen a veszélyhelyzet megszűnését követően a GDP remélt növekedésével összefüggésben a munkaerőpiac bővítése, a teljes foglalkoztatottság elérése, a gazdaság további kifehérítése sokat javíthat a képen – ha nem csak a minimálbéresek és részmunkaidősök és katások létszámát fújja nagyobbra. Segíthet az esetleges bevándorlás is, noha ez jelenleg nem látszik politikai szempontból járható útnak. A jövő kényszerei persze gyorsan leomlaszthatják a mai bezárkózás látszólag erős politikai bástyáit.

Összesítve

Egy folyó finanszírozású nyugdíjrendszer akkor stabil és fenntartható, ha a mindenkori aktív dolgozók és munkáltatóik nyugdíjcélú járulékfizetései fedezik a mindenkori nyugdíjasokat megillető nyugdíjakkal kapcsolatos kiadásokat. Ha a járulékfizetők száma és az általuk és munkáltatóik által fizetett járulék mértéke is folyamatosan csökken, miközben a nyugdíjasok létszáma folyamatosan nő, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egy idő után a rendszer hiánya is nőni fog.

Egyebek között emiatt szűnt meg 2009. július 1-jével a korábbi 13. havi nyugdíj, de ami ennél sokkal nagyobb horderejű intézkedés: emiatt emelkedik folyamatosan a nyugdíjkorhatár is (egy évtizeden belül 62-ről 65 évre nő a korhatár), emiatt szűntek meg 2011 végén a korhatár előtti és korkedvezményes ellátások, a szolgálati nyugdíjakkal együtt, emiatt szűnt meg a rokkantsági nyugdíj és részben emiatt alakult át a magánnyugdíjpénztári rendszer is (amelynek legfőbb bűne az volt, hogy az állam jövőbeni nyugdíjkötelezettségeivel kapcsolatos rejtett, implicit államadósságot explicitté, azaz bődületesen nyilvánvaló tette, alaposan leszűkítve a kormányzat pénzügyi mozgásterét).

Igaz, hogy e súlyosan korlátozó intézkedésekkel majdnem egyidőben bevezett nők kedvezményes nyugdíja a Magyar Nemzeti Bank hivatkozott tanulmánya szerint gyakorlatIlag lenullázta a korhatár előtti ellátások megszüntetéséből fakadó megtakarításokat, a politikai és az erkölcsi haszon azonban nyilván megérte e kedvezmény bevezetését – bár nem egészen látszik, meddig tartható ez fenn a jelenlegi feltételekkel. (A kedvezményes nyugdíj 2010-es bevezetése idején az akkori 62 éves nyugdíjkorhatárhoz igazították a 40 évi jogosító idő követelményét, ám azóta nő a korhatár és 2022-ben eléri a 65 évet. Három évvel magasabb nyugdíjkorhatárhoz elvileg három évvel hosszabb jogosító időt kellene előírni, hacsak nem akarja az állam, hogy minden nő a korhatára betöltése előtt nyugdíjba mehessen.Vagy nem akarja visszavezetni a férfiaknak is enyhet adó korkedvezményes nyugdíjazás korszerű rendszerét, amelyben minden korhatár előtti kifizetést, vagyis a nők kedvezményes nyugdíját is, levonás - málusz - terhelné.)

Mivel jár összességében a 13. havi nyugdíj? A fentiek szerint évente növekvő, 2025-től legalább évi 280-300 milliárd forint összegű  pluszkiadással. A kérdés csak az, hogy ezzel milyen bevételi forrás állítható szembe, ha egyidejűleg csökkennek a nyugdíjkassza bevételei? Ráadásul egy olyan gazdasági környezetben, amelynek alakulásáról senkinek semmilyen megbízható előrejelzése nem lehet a koronavírus-pandémia és az általa kiváltott  nemzeti bezárkózás globális értéklánc-szaggató "fekete-hattyú-jellege" miatt?

A fentiek fényében könnyen belátható (ha nem védekezünk a félelemből föltett szájmaszk mellett rettegésből föltett szemmaszkkal is), hogy egy tényleges 13. havi nyugdíj visszahozatala önmagában is semmissé teheti a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében eddig tett, sok szenvedést okozó, elkerülhetetlenül szükségesnek látszó erőfeszítések eredményeit.

A jövő nem ér véget 2024-ben vagy 2025-ben, a jövő nyugdíjasainak ugyanúgy jár a megszolgált nyugdíjuk, mint a jelen nyugdíjasainak. Jár?

Dr.Farkas András

NyugdíjGuru News

www.nyugdijguru.hu

maszk koronavírus medence
traders
olaj szénhidrogén
koronavirus helyreallitasi alap unios koltsegvetes ursula von der leyen200527
helyreallitasi alap ursula von der leyen orban viktor200527
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Részvények, devizák, indexek és árupiacok elemzése, ötletelés.
Online előadás
Bolyongás a külföldi részvények között. Ötletek, praktikák.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Kutató / Junior kutató

Kutató / Junior kutató
2020. május 27.
Ingatlanpiac: Bérlők vs. Bérbeadók - Itt az újranyitás!?
2020. május 28.
Megfizethető lakhatás és kormányzati tervek
2020. május 28.
Vírusválság: veszít vagy nyer a magyar agrárium?
2020. június 3.
Financial and Corporate IT: Digital UX a bankoknál
maszk koronavírus medence