eu zaszlo eu
Gazdaság

Megmutatjuk, amit kevesen értenek: tulajdonképpen kik irányítják az EU-t?

A koronavírus-válság kapcsán a közvélemény fókuszába került az Európai Unió és annak válságkezelési eszközei. Több kritika érte az EU-t a lassú reakció miatt, a valóban kicsit késve meghozott döntéseit viszont esszenciális jelentőségűnek tekinthetjük. Az intézkedések nem véletlenül születtek meg ilyen lassan, és az sem meglepő, hogy végül kellően grandiózusra sikerültek. Az intézményrendszer ugyanis kifejezetten bonyolult: Bizottság, Tanács, Európai Tanács, EKB - sokat írunk róluk, de az EU működésének megértéséhez fontos tisztában lennünk vele, hogy melyik intézmény valójában milyen feladatokat lát el, és tulajdonképpen melyik is az, amelyik irányítja a közösséget. Ezt járjuk körbe.

1 2 3 4

A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet
Az Európai Unió kormánya, amely valójában nem is kormány

Érdemes az Európai Bizottsággal kezdeni, mert ez a szervezet egyik legidősebb szerve. A Bizottságot nagyon sokszor az EU kormányának nevezik, és ez részben helytálló megállapítás, az összképet nézve azonban ettől nagyon messze van. Az EU több évtizedes múltját meghatározta a kormányközi elmélet és a szupranacionális működést előtérbe helyezők ellentétes felfogása, így az egyes időszakokban az intézményi reformok az aktuális közhangulat szerint alakultak. Ebben a vitában a Bizottság képviseli a nemzetek feletti szintet, azaz működése nagyrészt független a tagállamoktól. A Bizottság elnökét ugyan a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács jelöli, és a Parlament szavazza meg, és a biztosokat a tagállamok delegálják, de megválasztásuk után nem visszahívhatók, azaz az egyes tagállamok saját biztosukon keresztül nem tudnak hatni a testület működésére, mert a biztos a jelölés után függetlenné válik.

A Bizottságnak annyi tagja van, amennyi tagállama, azaz jelenleg 27. A fenti táblázatból is látszik, hogy a szakterületeknél van átfedés az egyes biztosok között, és ez nem véletlen, hiszen azt elsősorban a tagállamok száma határozza meg, nem pedig a lefedni kívánt területek szigorú határvonalai. Ezáltal a Bizottságnál is felelhető a nemzetállami politikák érvényesülése, hiszen a 27 biztos nagyon sok, egy átlagos kormánynak messze nincs ennyi minisztere. Az EU többször is csökkenteni kívánta a biztosok számát, és rotációs rendszerben betölteni a pozíciókat.

A Bizottság feladatköre miatt sem lehet azt az EU kormányának nevezni. A nemzeti kormányok feladata a törvényhozás által hozott jogszabályok végrehajtása, a Bizottságnak ilyen jogköre azonban nincs, a meghozott döntéseket a tagállamok hajtják végre, a Bizottság csak ellenőrzi azt. Van azonban a Bizottságnak jogalkotási képessége, nevezetesen kezdeményezhet jogszabályokat, és a megszövegezés is az ő hatáskörükbe tartozik. A jogszabályt azonban a parlamenti elfogadás mellett a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, ráadásul az állam- és kormányfőket tömörítő szerv még utasíthatja is a Bizottságot jogszabályok megfogalmazására.

európai bizottság
Az Európai Bizottság épülete (forrás: Getty Images)

A testület tehát valójában nem rendelkezik akkora súllyal, hogy az EU első számú szervének tekintsük. Van azonban olyan hatáskör, amely fontos szereplővé teszi a Bizottságot, ez pedig az ellenőrzés és az EU költségvetésének kezelése. Amikor a tagállamok által összeállított költségvetésből pénzt kap egy ország, azt a Bizottság ítéli oda (persze előre meghatározott módon), és ha operatív jellegű szankciókat kell kezdeményezni vagy lefojtatni (például túlzottdeficit-eljárás), azt a legtöbb esetben a Bizottság végzi. A Bizottság azért sem tekinthető kormánynak, mert az általuk kezelt költségvetés messze elmarad egy átlagos föderális kormány újraelosztási szintjétől.

A fentiekre egyébként a testületnek több ezres szakapparátus áll rendelkezésre, és ez a szerepkör, amiért az euroszkeptikus erők rendszerint nemtetszésüket fejezik ki (például a Bizottság állt szemben az olaszokkal 2018 őszén, amikor a kormány költségvetését kifogásolták Brüsszelben, vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnök is valójában a Bizottságról beszélt, amikor „brüsszeli bürökratákat” emlegetett).

A Bizottságnak nagyon fontos szimbolikus ereje van

A Bizottság tehát az írott EU-s jog szerint nem tekinthető olyan jelentős testületnek, mint ahogyan azt a közvélemény gondolja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy súlytalan, jelentéktelen szereplőről beszélünk, mert az európai integráció mélyítésében elkötelezett tagállamok, politikusok leginkább a Bizottságnak átadott hatáskörökben látják az integráció mélyítésének jövőjét. A Bizottság pedig így is sokkal több egy átlagos nemzetközi szervezet csúcsszervénél, mert a nemzeti jogalkotás fölött kikényszerítő erejű döntési jogköre van, a nemzeti kormányok pedig beszámolási kötelességgel tartoznak a testületnek –

azaz bár a tényszerű ereje az EU belpolitikája szempontjából a Bizottságnak nem nagy, a szimbolikus ereje megkérdőjelezhetetlen.

A fentiekben nem véletlenül említettük az EU belpolitikáját, mert a korábbi mondat a külpolitikára már egyáltalán nem igaz. Az EU egyik legfőbb vívmánya az egységes külgazdasági fellépés – a tagállamok egyesével nem tudnának olyan megállapodásokat elérni, amelyre a teljes közösség képes a kereskedelmi tárgyalásokon – és ezt a Bizottság folytatja le. Kezdeményezési jogköre ugyan nincs, és a végső döntést is a Tanács, valamint a parlament(ek) mondják ki, de hogy miképp alakul a kereskedelmi megállapodás szövege, az főleg a Bizottságon múlik. Az EU pedig rendkívül aktív a külkereskedelmi tárgyalásokat illetően, ez pedig még inkább felértékeli a Bizottság szerepét.

Még egy utolsó dologra érdemes felhívni a figyelmet a testülettel kapcsolatban, és az nem más, mint az elnök személye. A Bizottság súlya ugyanis nagyon nagy mértékben függ attól, hogy ki a Bizottság elnöke. Ha egy kevésbé karakteres, inkább a kormányközi elméletben hívő személy ül a bizottsági elnök székébe, akkor a testület leginkább a kormányok tevékenységét segítő, az Európai Tanács munkájához asszisztáló, bürokratikus szervezet marad. Ha azonban egy aktivista, a föderatív elképzeléseket preferáló bizottsági elnököt neveznek ki, akkor az képes lehet a saját hatáskörén túlmutatva, mintegy verbálisan irányt szabni az integráció jövőjének. A Bizottság elnöke ugyanis kezdeményezhet jogszabályokat, ott ül a jelentős értekezleteken, egyeztetést folytat a tagállamokkal, és eljárást kezdeményezhet az Európai Bíróságon – emellett pedig az európai közvélemény leginkább az ő személyével azonosítja az EU vezetését, még ha ez a kép aligha pontos.

Érdekes és az EU működését tökéletesen reprezentáló fejlemény volt a legutóbbi kinevezés is. Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági elnök megválasztásánál döntöttek úgy az európai tagállamok, hogy a Bizottság elnökének kinevezésekor surranópályán (azaz nem rögzítve azt az EU-s joganyagban) bevezetik az úgynevezett „csúcsjelölti” rendszert. Ennek a lényege az volt, hogy az európai parlamenti választáson győztes pártcsoport jelöltjét neveznék ki bizottsági elnöknek. Ennek egyrészt azért volt jelentősége, mert az egész EU demokratikusabb irányba mozdult volna el, másrészt az Európai Tanács saját hatásköreit kurtította volna meg, hiszen nem lett volna döntési lehetősége a Bizottság elnökének kinevezésekor. A rendszer nem tetszett az euroszkeptikusoknak, hiszen ez nem volt az írott jog része, és a kormányközi elem csökkent volna az EU-s működés során,

paradox módon viszont pont a mélyebb integrációt pártolók Emmanuel Macronnal volt az, aki leszámoltak ezzel a rendszerrel – tette ezt azért, mert szerinte a választáson győztes Európai Néppárt jelöltje, Manfred Weber nem volt karakteres vezető, és nem tudta volna előre vinni az integrációt.

Az Európai Tanács végül Ursula von der Leyent választotta a Bizottság élére, akinek a neve a választások előtt fel sem merült – nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben szűk többség szavazott neki bizalmat, hiszen ezzel az EP hatáskörbővítési kísérlete is meghiúsult. Von der Leyenről egyelőre korai lenne elmondani, hogy megvalósította az integrációpártiak elképzeléseit, mindenesetre az eddig rendre elutasított európai kötvény bevezetésével nagy lépést tett előre, és bár ezt a tagállamok fogadták el és alakították ki a részleteket, a Bizottság elnöke volt az, aki először felvetette a lehetőségét. Joggal tekintheti tehát Ursula von der Leyen saját sikerének (is) az EU történelmi döntését.

Ez a cikk folytatódik
1 2 3 4
jarmuipar szignicsor
pf_biztosito-173681134-20200913
orbanvarga
csehország prága
kórház orvosok koronavírus
hitel és maszk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. október 8.
Budapest Economic Forum 2020
2020. november 10.
Öngondoskodás 2020
2020. november 10.
Portfolio Private Health Forum 2020
2020. november 11.
Energy Investment Forum 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
jarmuipar szignicsor