huszezer forint bankjegy
Gazdaság

A bérstatisztikák eltérése - lehetséges magyarázatok és ajánlások

Oblath Gábor, közgazdász
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel.
1. Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy arra az egyszerűnek látszó kérdésre, hogy hogyan alakultak a hazai bérek a 2010-es években, két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk.
2. A második részben a fogalmi tisztázás után bemutattam, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte, és a bérmutatók közötti különbség példátlanul nagy volt, és így a bérstatisztika más mutatókkal, például a termelékenységgel is ellentmondásba került.
3. A harmadik részben azzal foglalkoztam, hogy valójában mekkora lehetett a nettó bérek növekedési üteme Magyarországon, eközben igazoltam, hogy a kereseti (IMS) statisztika magas bérdinamikái nem fejezhetik ki hűen a valódi gazdasági folyamatokat.
Cikksorozatom negyedik, utolsó részében a statisztikai "anomália" lehetséges okait veszem számba, illetve ajánlásokat teszek, amelyek a kereseti statisztikákat a felhasználók számára hasznosabbá tehetik.

A bérvita kiindulópontja egy látványos ellentmondás. Magyarországon a nominális bértömeg emelkedését tekintve

EGYMÁSTÓL LÉNYEGESEN ELTÉRŐ FOLYAMATOKAT JELEZ A KSH KÉTFÉLE BÉRSTATISZTIKÁJA. A NEMZETI SZÁMLÁKBÓL KIINDULÓ STATISZTIKA (NSZ) SZERINT A 2010-ES ÉVEK BÉRNÖVEKEDÉSE SOKKAL ALACSONNYABB VOLT, MINT AMIT A GYAKRABBAN IDÉZETT MUNKAÜGYI (KERESETI) STATISZTIKA (IMS) MUTAT.

Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy az IMS által jelzett, a GDP-ét meghaladó bértömeg-növekedésnek ellentmondanak a magánfogyasztás és a magánberuházás változására vonatkozó makrogazdasági adatok. Ha viszont az IMS szerinti bruttó bérdinamika nem illeszthető a makrogazdasági kép egészébe, akkor ez vélhetően érvényes a KSH hivatalos nettó bérindexére is, amely az IMS bruttó kereseti indexének a dolgozói adófizetésekkel való kiigazításán alapul.

A második részben nemzetközi összevetésben vizsgálódtam, és megállapítottam, hogy a visegrádi országok között nincs még egy olyan, ahol annyira kirívó lenne az ellentmondás a különböző bérmutatók alakulása között, mint Magyarországon.

A harmadik részben becslés adtam a (nemzeti számlákon alapuló) nettó bérmutatóra, ami egyelőre hivatalosan nem létezik. Ennek kapcsán újra, több oldalról bukott el a "hihetőségi teszten" az IMS alapú bérmutató.

A bérvitárólA keresetek alakulása azért került a figyelem középpontjába, mert az elmúlt években több közgazdász rámutatott, hogy a hazai bérnövekedést illetően az egyes statisztikák gyökeresen eltérő képet mutatnak. A január végén Dedák István a legfrissebb adatok alapján értékelte a jelenséget a Portfólión, és arra jutott, hogy a korábbi megállapításával összhangban az ellentmondás továbbra is fennáll. A KSH szakértőinek írása is erre a vitára reflektált, és ebből kiderül, hogy az IMS szerinti bértömeg-emelkedés jóval meghaladja az NSZ által mért ütemet, amely utóbbi igyekszik kiszűrni a fehéredés hatását. A jelenségről más közgazdászok is írtak, például Nobilis Benedek itt, Oblath Gábor itt, Eppich Győző pedig itt.

Befejezésül az NSZ és az IMS szerinti bérdinamika közötti jelentős különbség lehetséges okaival foglalkozom, továbbá – a KSH adatainak régi felhasználójaként – két kéretlen ajánlással fordulok az illetékes statisztikusokhoz: javaslom, hogy a KSH tegyen közzé egy nemzetgazdasági nettó bérindexet, az alternatív bérstatisztikák eltérésének hátterét illetően pedig nagyobb transzparenciát ajánlok.

Az alternatív statisztikai forrásokból származó adatok közötti feszültség lehetséges magyarázatai

Amint láthattuk, az NSZ és az IMS mutatói a bérdinamikát – és a származtatott mutatókat: az ULC-t és a bérhányadot – tekintve

olyan szélsőségesen különböznek egymástól, mintha két különböző országra vonatkoznának.

Persze két országra már csak azért sem vonatkozhatnak, mert az NSZ – szándékai szerint – az alkalmazottak teljes körét, az IMS pedig csak egy részüket fedi le, de nagyon is lehetségesnek tartom, hogy az IMS-körben gyorsabb volt a termelékenység- és béremelkedés, mint az azon kívüli területeken.

Az a „kompromisszum” azonban, hogy az IMS által lefedett körre az IMS-adatok, a gazdaság egészére pedig az NSZ-mutatók érvényesek, azért nem működhet, mert ehhez az IMS-körön kívüli területeken 2010 és 2019 között brutális mértékű (becslésem szerint nagyjából 20%-os nominális, vagyis mintegy 30%-os reál-) bércsökkenésnek kellett volna bekövetkeznie – amit nagyon nehéz elképzelni. Ez pedig a lehetséges magyarázatok közül kizárja azt a kényelmes narratívát, amely szerint „a maguk módján és a maguk területén” mindkét statisztika rendben van, és nincs is valódi konfliktus közöttük.

A kétféle forrás közötti eltérést a KSH szakértői elsősorban a bérek fehéredésével magyarázzák. E fehéredés voltaképpen azt jelenti, hogy a korábban feketén, illetve szürkén kifizetett (egyáltalán nem, illetve csak részben adózó) munkajövedelmek nem csak az adóhivatal, hanem a cégek által jelentett adatokon alapuló statisztika (2018-ig az IMS) számára is láthatóvá válnak. A fehéredést több kormányzati intézkedés (köztük a minimálbér-emelések és a pénztárgépeknek az adóhivatalhoz történt beköttetése) előmozdította, témánk szempontjából azonban nem a fehéredés okai, hanem annak statisztikai következményei érdekesek.

Az NSZ – az IMS-től eltérően – nem csak a legális gazdaságot, hanem a gazdaság egészét (annak az illegálistól a szürke zónáig terjedő, rejtett részét is) hivatott lefedni. Amennyiben az NSZ nagyjából jól becsüli meg a gazdaság nem hivatalos részében, illetve a legális részében „adókímélő” módon ténylegesen fizetett munkajövedelmeket, akkor az NSZ nézőpontjából a fehéredés mindössze átrendeződést jelent a gazdaság adóelkerülő és adófizető része között, amely nem befolyásolja a valóságos nemzetgazdasági bérfolyamatokat. Ezzel kapcsolatban idézem a KSH szakértőit (szögletes zárójelek között szerepelnek saját kiegészítésem, amelyek a szöveg érthetőségét szolgálják): [az NSZ alapján] „… 2010 és 2020 között 40% feletti bővülést lehet becsülni a bérek és keresetek [tömege CPI-vel számított reálértékének] alakulására, ami jelentős növekedés (….). A keresetstatisztika [az IMS] nagyobb mértékű [a bruttó reálkereset-tömeget tekintve 76%-os, a bruttó munkajövedelem-tömeget tekintve 72%-os], főként a fehéredésnek köszönhető növekedése a nemzeti számlákban a megfigyelt és nem megfigyelt gazdaság közti átcsoportosításként jelenik meg, ami nincs hatással a növekedési ütemre.”

Ez a közelmúltbeli közlés különösen annak fényében fontos, hogy

az elemzők évek óta a legkülönbözőbb ötletekkel próbálták kitölteni a kétféle bérstatisztika közötti hézagot, amelyekre a KSH korábban nem reagált.

Bár az idézett érvelés teljesen logikus, hiányzik az eljárás lényegének, nevezetesen annak alátámasztása, hogy az NSZ jól becsüli meg a nem hivatalosan (feketén, szürkén stb.) fizetett munkajövedelmeket, s ezek átcsúszását a fehér szektorba. Voltaképpen nem is annak igazolása hiányzik, hogy a nem hivatalos bérek jól vannak mérve, hanem az az alapvető információ, hogy ezek hogyan vannak megbecsülve. Természetesen nem gondolok arra, hogy ezt egy Portfolio vélemény-cikkeben ismertetni lehetne, arra viszont igen, hogy ezt az információt a KSH-nak szakmai publikációkban már régen meg kellett volna osztania az adatok felhasználóival. Erre az ajánlásaimban még visszatérek.

Mindenesetre, amilyen mértékben helytálló a fehéredési magyarázat, olyan mértékben kétséges az IMS szerinti bérek és egyes adóbevételek dinamikájának kapcsolatán alapuló teszt alkalmassága. Ha ugyanis a fehéredés nagyjából ugyanúgy befolyásolta a kérdéses adóbevételek dinamikáját, ahogyan az IMS szerinti bérekét, akkor – bármilyen mulatságosan hangozzék is – csak a fehéredéstől megtisztított adóbevételek alapján indokolt a makroszintű bérdinamikára vonatkozó következtetéseket leszűrni. Bár Nobilis korrekt módon hangsúlyozza, hogy eredményei a „legális gazdaságra” vonatkoznak, itt éppen a nem legális (rejtett) és a legális gazdaság közötti határvonal eltolódásának következményeiről van szó.

A kétféle bérstatisztika divergáló jelzéseit részben az a már említett lehetőség is magyarázhatja, hogy az IMS által lefedett körben lényegesen gyorsabb volt a bérek (és a termelékenység) emelkedése, mint az azon kívüli területeken. Ha van alapja e gyanúnak, akkor a kétféle statisztika által jelzett növekedési különbségnek a fehéredésen kívül is volna magyarázata.

Hangsúlyozva, hogy gondolatkísérletről van szó, tegyük fel, hogy 2010 és 2019 között az egy alkalmazottra jutó nominális bruttó bér és kereset (munkajövedelem) éves növekedési üteme a nemzetgazdasági átlag (4,2%) fele, 2,1%-os volt az IMS-en kívüli körben. Az IMS szerinti átlagos nominális bruttó munkajövedelem évente 6,6%-kal nőtt. Figyelembe véve, hogy az IMS az alkalmazotti létszám mintegy kétharmadát fedi le, és bízva abban, hogy az NSZ-átlagos mutatója jól szűri ki a fehéredés hatását, e feltevések mellett 5,3%-os lett volna az IMS-körben a „valódi” (fehér) átlagbér évi emelkedése. Ez évi 1,3 százalékpontnyi (a hivatalos mutató 20%-ának) megfelelő fehéredést jelentene, amit önmagában hihetőnek tartok – de persze kérdés, hogy realisztikus-e az IMS-en kívüli kör béremelkedésére vonatkozó feltevés. Ezt nem tudom megítélni, de bárki kísérletezhet alternatív feltevésekkel: a fenti keretben – mutatis mutandis – annál kisebb fehéredési hatást kell feltételezni az IMS-körben, minél kisebb az IMS-en kívüli körre feltételezett béremelkedés.

Az NSZ munkajövedelmi adatai persze nem a fenti szerkezetben (IMS vs. nem IMS) állnak össze, hanem az NSZ saját adatgyűjtésén és becslésein alapulnak. Vagyis nem az történik, hogy egyrészt becsülnek béreket az IMS-en kívüli körre, másrészt „kibecsülik” a fehéredést az IMS-adatokból, hanem a gazdaság egészére, illetve egyes ágazatokra számítanak a fehéredés becsült hatásától megtisztított adatokat. Ezzel együtt, ha valamivel többet tudnánk arról, hogy nagyjából mekkora béremelkedéssel számol az NSZ az IMS által nem lefedett (legális és rejtett) gazdaságot illetően, valamilyen képet kaphatnánk az IMS-kört érintő fehéredés hozzávetőleges mértékéről.

Végül egy olyan véleményt idézek, amely szakmai írásokban explicit formában nem fogalmazódott meg, legfeljebb implikálódott, személyes kommunikációban és a közösségi médiában azonban többször is találkoztam vele. E vélemény szerint az IMS és az NSZ szerinti mutatók jelzései közötti eltérésnek az az oka, hogy a GDP-ben a bérek emelkedése alá van becsülve. E nézetnek két fokozatát sikerült megismernem: (1) csak a GDP jövedelem-oldali szerkezete rossz, de a GDP jó; (2) maga a GDP sem jó. Az (1) szerint a GDP-ben a bérek emelkedése alá (a profitoké pedig túl) van becsülve, a (2) szerint a GDP egészének (s így a termelékenységnek) növekedése van alábecsülve, és egy gyorsabb GDP-növekedéssel összeilleszthető lenne az IMS szerinti bérdinamika.

Természetesen nem véletlen, hogy ezek az elképzelések nem fogalmazódtak meg szakmai írásokban, szakmai eszközökkel ugyanis igazolhatatlanok. Amint azonban ajánlásaimban kifejtem, a nemzeti számlákért felelős statisztikusoknak nem kellene félvállról venniük az ilyen „se nem igazolható, se nem cáfolható” sejtetéseket, mert ezeket az adatok tartalma körüli bizonytalanság és bérstatisztikák közötti feszültségre való érdemi hivatali reflexió hiánya táplálja.

Ajánlások

Végül a KSH statisztikusainak szóló, eddig különböző összefüggésekben már felmerült javaslataimat összegzem.

1. Nemzetgazdasági nettó bérindex. Tekintettel a kereseti statisztika és az NSZ bérmutatói közötti olló szélsőséges szétnyílására, javaslom, hogy a KSH fontolja meg egy nemzetgazdasági szintű nettó bérindex közzétételét. A 7. ábrán – amely az Eurostat keresetstatisztikájára (Earnings) és NSZ-adataira támaszkodik – látható, hogy a 2010-es években Magyarországon (narancssárga oszlop) európai összehasonlításban végletes mértékű növekedési különbség volt tapasztalható a keresetstatisztika és a nemzeti számlák szerinti euróban mért bruttó bérnövekedés között. (Az Eurostat keresetstatisztikája szerinti hazai bruttó átlagbér-emelkedés megegyezik az IMS által közölt növekedés euróban kifejezett mértékével.)

7. ábra: A keresetstatisztika és az NSZ szerinti, euróban mért bruttó átlagbér közötti évi átlagos növekedési ütemkülönbség az EU tagországaiban 2010 és 2019 között (százalékpontban)

Forrás: Eurostat - National Accounts és Annual Earnings alapján saját számítás

Ha a kétféle statisztika szerinti bruttó bérek közötti arány alakulása abszurditást jelez, akkor

nem lehetséges, hogy nemzetgazdasági szempontból egyszerre legyen releváns az NSZ bruttó és az IMS nettó bérmutatója.

Márpedig, a KSH tájékoztatási gyakorlata pontosan ezt a képtelenséget üzeni azzal, hogy az IMS szerinti nettó átlagbérindexszel reprezentálja a nemzetgazdasági nettó béralakulást.

Erre tekintettel, fontos lenne, hogy a KSH a nemzetgazdasági nettó bérek alakulásáról tájékoztató hivatalos mutatót is közzétegyen.

Mivel a nemzetközi összehasonlítás, a fajlagos bérköltség és a bérhányad alakulásának vizsgálata azt mutatta, hogy az IMS szerinti béremelkedés makrogazdasági szinten nem lehet érvényes, magam készítettem becsléseket arról, hogy hozzávetőleg milyen sávban alakulhatott a nemzetgazdasági nettó bér. E becslés felső sávja jóval a hivatalos (IMS-) mutató alatt van, s ennek alapján kérdőjeleztem meg a keresetstatisztika nettó bérmutatójának nemzetgazdasági érvényességét. A KSH azonban nálam lényegesen több módszertani ismerettel, információval és erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy a gazdaság egészészét lefedő becslést készítsen a nemzetgazdasági nettó béralakulásról. Ennek a feladatnak az elvégzését saját becsléseim inspirálni, nem pedig pótolni kívánták.

Az NSZ bruttó bérmutatójával konzisztens nettó mutató számítása és közzététele több fontos célt szolgálhat, amelyek közül hármat emelek ki.

  • Tisztánlátást abban a kérdésben, hogy Magyarországon valójában mennyivel nőttek a fehéredési hatástól megtisztított nettó nominális és reálbérek a 2010-es években – ez nem csak az elemzőket érdekli; ezt minden állampolgárnak joga megtudni.
  • A kezdő nyugdíjak valorizálásához kapcsolódó anomáliák megszüntetése. Az elmúlt években az IMS szerinti nettó béremelkedés jóval meghaladta az NSZ bruttó mutatójával konzisztens – bárhogyan is becsült – mértéket. Egy alkalmas nemzetgazdasági nettó bérmutató részben megelőzhette volna (és a jövőben megelőzheti) a régi, valamint az – IMS meredek nettó béremelkedéséhez igazított – új nyugdíjak közötti jelentős feszültséget.
  • A nyugdíjak „svájci indexálása”. Bár ma nincs napirenden, a politikai és a szakmai diskurzusban rendszeresen megfogalmazódik a nettó bérek és az infláció alakulása átlagához igazított nyugdíjemelés igénye. Ennek azonban elemi feltétele lenne, hogy rendelkezésre álljon egy, a nemzetgazdasági bruttó bérfolyamatokkal konzisztens nettó bérmutató.

2. A fehéredés becslése és a bérstatisztikák közötti eltérés magyarázata. A hazai béradatok felhasználói két tekintetben várhatnak el nagyobb átláthatóságot az adatokat előállító statisztikusoktól.

Egyrészt okkal számítanak arra, hogy a KSH idővel közzéteszi, hogy az NSZ milyen módszerekkel szűri ki a fehéredés hatását a nyers béradatokból, és azt is, hogy az elmúlt évtizedben nemzetgazdasági szinten évente nagyjából mekkora volt a fehéredés becsült hatása a publikált adatokra. Mivel nem a fehéredés tényét, hanem annak az IMS-adatokkal való összehasonlításból adódó mértékét szokták vitatni, egy erről szóló szakmai publikáció reflektálhatna a felmerült kételyekre is, és bizonyosan hozzájárulna az NSZ-ben közölt béradatok iránti bizalomhoz.

Ezzel szoros összefüggésben, a felhasználók arra is okkal számítanak, hogy – a KSH különböző részlegei együttműködésének eredményeként – mérvadó és érdemi magyarázatot kapnak a kétféle hazai bérstatisztika közötti szélsőséges divergenciára. Amint korábban jeleztem, a jelentős eltérést a fehéredés mellett az is okozhatja, hogy az IMS által nem lefedett körben a béremelkedés jóval elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól – ez azonban egyelőre puszta feltételezés.

Abban azonban biztos vagyok, hogy amíg az EU-tagországok túlnyomó többségére nézve megnyugtató lehet az az egyszerű magyarázat, amely szerint az eltérést a kétféle statisztika által lefedett kör és alkalmazott megfigyelési módszer különbsége okozza, addig – a 7. ábra tanúsága szerint – ez Magyarország tekintetében nem magyarázat, hanem annak a kérdésnek az elhárítása, hogy a hazai arány miért lóg ki szélsőséges módon az európai összképből.

3. Végül egy technikainak látszó, de érdemi javaslat: a KSH STADAT adatbázisának a nemzeti számlákra vonatkozó részéből ideje lenne eltávolítani a keresetstatisztikából származó nettó reálbérindexet, amely teljesen összeegyeztethetetlen az NSZ bérmutatóival.

Záró gondolatok

Nagyon gyakori, hogy egy makrogazdasági jelenséget vagy folyamatot csak egymást kiegészítő statisztikai mutatószámokkal lehet reprezentálni. Például két válasz van arra a pofonegyszerű kérdésre, hogy mekkora volt a költségvetési deficit: pénzforgalmi szemléletben ekkora, eredményszemléletben pedig akkora. Ezen ugyanúgy nem akadunk fenn, mint például azon, hogy az ország nettó hitelnyújtása (nettó finanszírozási képessége) sem jellemezhető egyetlen mutatóval: „felülről számítva” (a reálgazdásági tranzakciók és a transzferek egyenlegeként) ennyi, „alulról” (a finanszírozás oldaláról) mérve pedig annyi. Az alternatív mutatószámok között gyakran jelentősek a különbségek, de ezt azért fogadjuk el, mert tudjuk, hogy – a maguk pontatlan módján – ugyanazt a valóságot igyekeznek bemutatni eltérő módszerekkel, illetve források alapján.

Az a véleményem, hogy az alternatív bérstatisztikákkal egészen más a helyzet.

Ebben az esetben ugyanis nem a lefedettségből, vagy pusztán a módszerekből adódó „statisztikai eltérésről” van szó, hanem arról, hogy a kétféle statisztika párhuzamos valóságokat jelenít meg. A keresetstatisztika szerinti béremelkedés a magyar gazdaságnak csak egy olyan illuzórikus múltjával lehet konzisztens, amelyben a bérekkel együtt a termelékenység is viharosan emelkedett – volna.

A KSH szakértőinek azt a megállapítása, hogy „a keresetstatisztikában kimutatott bruttó keresetek reálértékének növekedése a lefedett adatok körére a valóságot mutatja be…” mégis azt üzeni, hogy párhuzamos valóságok igenis léteznek, amelyek között létezik statisztikai átjárás. Ennek módjáról talán többet is megtudhatunk, ha autentikus magyarázatot kapunk az IMS és az NSZ szerinti bérdinamika közötti szélsőséges divergenciára.

Címlapkép: Getty Images

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

gyógyszertár
sanghaj kikötő
Holland cég épített naperőműveket Magyarországon
europai-unio-zaszlo
Díjmentes online előadás
Mire érdemes figyelni?
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
2022. szeptember 15.
Property Investment Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
orbán viktor miniszterelnök