herszon bomba orosz ukrán háború
Gazdaság

Bod Péter Ákos Ukrajna újjáépítéséről: hogyan lehet csinálni, ha eljön az ideje?

A háborút követő újjáépítések sikerességének legfőbb előfeltétele, hogy ne csak megszűnjenek a harcok, hanem igazságos és tartós béke szülessen. Ettől ma még messze van Ukrajna. Mégsem korai már most készülni arra az időszakra, amikor az agresszió-sújtotta ország szilárd határok között, biztonságban kezdhet új szakaszt: megindulhat a gazdasági károk felszámolása és egyben egy új fejlődési pályára való ráállás. Az idő drága: milliók várnak türelmetlenül arra, hogy hazájukba, lakóhelyükre visszatérhessenek, ott tisztes megélhetéshez jussanak. Ezért úgy kell az újjáépítés tervezési folyamatát megkonstruálni, hogy bár még folyik a háború, kérdőjelek övezik a remélt béke kritikusan fontos vonatkozásait, mégis folyjon előkészítő munka a háború utáni viszonyok prognosztizálására, a későbbi lehetőségek felbecslésére. Már megindult a károk, veszteségek felmérése és elemzése, több szinten dolgoznak a helyreállítási tervek keretein; mégsem felesleges végiggondolni a korábban szerzett tapasztalatokat.

Ezek egyike: ugyanazt, ugyanúgy nem lehetséges helyreállítani. Amint a háborúkat, természeti katasztrófákat, politikai kríziseket követő európai rekonstrukciós esetek megmutatták, nem lehetséges, de nem is célszerű a korábbi anyagi viszonyok pontos helyreállítására törekedni. Ez igaz az ukrán esetre is, amint azt jórészt tudják az érintettek, és úgy is készülnek a várható jövőre. 

Az újjáépítés legfőképpen az ukrán társadalom, gazdaság szereplőinek, a központi és helyi hatóságoknak a dolga. Ahhoz azonban hozzájárulnak a demokratikus világ hatóságai és civil szervezetei, az üzleti körök, a nemzetközi szervezetek, valamint mindazon támogatók, akik az  

Ukrajnát ért ki nem provokált támadást elítélik, és erejükhöz képest részt vesznek az ország megsegítésében.

A feladat kolosszális méretű. Hatalmasok a 2022. február 24-i támadás óta (sőt már jóval azt megelőzően) elszenvedett humanitárius és anyagi veszteségek. Az utóbbiakról szólt részletesen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Kristalina Georgieva az Ukrajna újjáépítésével foglalkozó október 25-i magas szintű nemzetközi konferencián. A rendezvény házigazdája Olaf Scholz német kancellár volt, részt vett az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, továbbá a lengyel miniszterelnök, az EBRD, az EIB vezetője, számos gazdasági szakértő, video-kapcsolaton keresztül pedig Zelenszkij ukrán elnök, a japán miniszterelnök. Georgieva elmondása szerint a Világbank szakértői a már eddigi anyagi veszteséget 97 milliárd dollárra becsülik, főleg az épületekben és a közlekedési hálózatban elszenvedett károk alapján. A helyi szakemberek ennél jóval nagyobb veszteséget dokumentáltak. A Világbank a károk és az újjáépítési feladatok alapján a teljes rekonstrukciós pénzigényt mintegy 349 milliárd dollárra prognosztizálja. Ennek az összegnek a felbecsléséhez érdemes hozzámérni Ukrajna háború előtti (2021-es) GDP-jét, amely 200 milliárd US dollárra tehető.  

Sajnos hihető rekonstrukciós igényről van szó.  

A rengeteg ismeretlen tényező és fennálló bizonytalanság ellenére a potenciális donorok és az ukrán hatóságok részvételével megkezdődött a szakmai munka, mint ahogy kutatóhelyek, nemzetközi tanácsadó cégek, piaci elemzők is dolgoznak az első vázlatokon. Vajon lehet-e korábbi újjáépítési esetekből érdemi következtetéseket levonni? Minden bizonnyal: Scholz kancellár és von der Leyen elnökasszony is a második világháború utáni helyreállítási programnak, a Marshall-segélynek a megnevezését használta az Ukrajnának nyújtandó támogatásról szólva.   

A második világháború utáni európai újjáépítés valóban olyan történelmi esemény, amely tartalmilag párhuzamba állítható az ukrajnai helyreállítási feladattal. Ugyanakkor nemcsak a Marshall-terv keretében folyt akkor a romok felszámolása, hanem egészen más felfogásban, más erőforrás-kombinációkkal azokban az európai országokban is, amelyek nem részesülhettek az amerikai segítségből. Az 1940-es évek legvége, az 1950-es évek eleje így tehát in vivo kísérleti tapasztalatokat is nyújtott, hiszen a hatalmas emberi és anyagi veszteségeket hozó világháborút nagyon eltérő helyreállítási pályák követték.   

Az egyik valóban a Marshall-segély (Marshall-terv) keretén belüli helyreállítás és fejlesztés.  

Az 1944-ben létrehozott Világbank (hivatalos nevén IBRD - International Bank for Reconstruction and Development) valamint a jóval később, 1990-ben a sok vonatkozásban hasonló feladatokra megalkotott EBRD (European Bank for Reconstruction and Development) elnevezésében a helyreállítás és a fejlesztés fogalma nem ok nélkül szerepel egyszerre. A kezdettől fogva része volt az újjáépítési tervezésnek, hogy nemzetközi piaci és műszaki folyamatokba illeszkedjen a rekonstrukció. Ugyanarra a korszakra esik viszont az amerikai tőke- és technológia transzferből jórészt kimaradó kelet-közép-európai országok egészen más elven végrehajtott újjáépítése is. Ez utóbbi lett a Magyar Népköztársaság vagy az akkori NDK, meg a szovjet befolyási övezeten belüli többi keleti ország sorsa.   

A fejlődési pályák hamar elváltak. Ausztria, Franciaország, de leginkább a nyugat-német állam a Marshall-terv nyomán valóságos gazdasági csodán ment át. A német gazdaság hamarosan az európai gazdaság versenyképes főszereplője, a világkereskedelem motorja lett, erős versenyviszonyok, kemény monopolellenes szabályozási rezsim keretein belül. A hasonló mértékű emberveszteséget és háborús pusztulást elszenvedő keleti peremországok viszont a szovjet hatalmi övezetbe kerülve más újjáépítési pályát jártak be. Bizonyos iparágak helyébe a szovjet technológián és üzemszervezésen nyugvó nagyüzemi termelést állították, ám sok területen valóban újjáépítést hajtottak végre: a lerombolt épületeket helyrehozták, a megrongálódott gépeket működőképessé tették, a megszállók által hadizsákmányként elvitt berendezéseket valahogy pótolták. A termelésnövekedés így is gyors volt az immár szocialista államszervezeti keretek között újrainduló „népi demokráciákban”. A műszaki, szervezési nívó, a termékminőség és különösen a nemzetközi gazdaságba való bekapcsolódás vonatkozásában viszont egyre szélesebb szakadék választotta el a keleti növekedési pályát a nyugat-európaitól.   

Az akkori általánosan gyors európai helyreállítási lendület joggal keltette fel a gazdaságelmélet művelőinek érdeklődését. Az újjáépítés dinamikájáról különösen érdekes és nagyhatású munkát tett közzé 1966-os könyvében Jánossy Ferenc magyar közgazdász (A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok). Megállapította, hogy ha az elpusztult állótőkét magas beruházási ráta mellett pótolják, ám ezen túlmenően kellő mértékű képzett, motivált munkaerő (a mai szóhasználat szerinti humán tőke) is rendelkezésre áll, akkor nemcsak a háború előtti szintre lehet hamar visszakerülni, hanem lehetséges a korábbi trend szerinti növekedési teljesítmény utolérése. A történelmi trend fölé azonban így már nem lehet eljutni, ahhoz még több szaktudás, műszaki fejlődés szükséges. A trendvonalak kivetítését csak a japán növekedési csoda cáfolta meg (de az is csak egy ideig), illetve pontosan a tervgazdaságok kezdtek elmaradni a trendvonaltól, ezekben ugyanis a beruházások mennyiségi növekedéséhez nem társult a nagyobb termelékenységet szavatoló emberi tőke akkumulációja.   

A mostani ukrajnai újjáépítési feladat legnagyobb ismeretlenje azonban éppen az emberi tőke megléte, holléte, várható térségi megoszlása. A háborús események során – és újabban a civil lakosságot kiszolgáló infrastruktúrának az orosz haderő általi tudatos rombolása miatt – hatalmas fizikai károk keletkeztek, de feltehetjük, hogy ezek helyreállítására lesz elégséges külső segélyforrás. Továbbá a hazai és külföldi gazdasági szereplők is fektetnek majd tőkét a háború utáni ukrán gazdaságba. Ami tehát a technológiai szintet, a tőkeállomány évjáratát illeti, ami újjá épül, az fejlettebb lesz az elpusztítottnál. A háború utáni Ukrajnának nem kell követnie a tervgazdaságok kényszerű újra-építési útját, mert nyitva áll a másik pálya, a nyugat-európai gazdaságok 1950-es évekbeli mintája: a Marshall-segély keretében nemcsak jelentős tőkéhez (segélyhez, kedvező kamatozású hitelhez) jutottak, de hozzáfértek az akkori korszak élenjáró technológiájához, és – ami szintén roppant fontos lett – az amerikai szervezési és management-megoldásokhoz is.   

A kritikus vonatkozás tehát a humán tőke. A demográfiai vonatkozásokat tekintve a jelenlegi ukrajnai helyzet súlyos, még a második világháborút követő európai viszonyokhoz mérve is. Az ENSZ Menekültügyi Hivatal (UNHCR) adatai szerint hét és fél milliót is meghaladja az európai országokban regisztrált menedékkérő ukránok száma.   

Ez hatalmas szám, különösen figyelembe véve, hogy az orosz invázió előtt az ország lakossága mintegy 40 millió, de inkább kevesebb volt. Az átmeneti védelmet kérők megoszlása igen tanulságos. 

A regisztrált menedékkérők száma néhány országban 2022.10.25. 
Ország ezer fő
Oroszország  2 852
Lengyelország  1 469
Németország  1 002
Csehország  453
Olaszország  171
Spanyolország  149
Törökország  145
Szlovákia  98
Moldova  95
Románia  86
Magyarország  31
Forrás: UNHCR  

A menekültek területi megoszlása részben követi a földrajzi viszonyokat: a határos államokba mentek többségükben, a keleti irányban Oroszország, nyugaton Lengyelország a legnagyobb (első) célország. A menekülési célország megválasztására több tényező hat, és ezek között bizonyosan szerepel a nyelv is: az ukrán nyelvvel egy nyelvi családhoz tartozó országoknak (a táblázat első két helyén) külön vonzereje van: ott könnyebb a mindennapi élet és a gyermekek iskolázása. (Ugyanígy viszont a mérsékelt magyarországi adat mögött részben szintén állhatnak nyelvi okok.) Számít a helyi diaszpóra; ha jelentős méretű és aktív az ukrán közösség, az odavonzó és megtartó hatással jár.   

Ám természetesen az ország fejlettsége, a szociális ellátás színvonala is érthető szempont azoknak (nők és kiskorúak teszik kis menedékkérők nagy többségét), akik rövidebb-hosszabb tartózkodásra gondolnak. Németország és néhány más gazdaságilag fejlett európai tagország már most igen jelentős ukrán lakosságot fogad be; ennek a továbbiakra nézve nagy jelentősége lesz.   

A nemzetközi menekültügyi tapasztalatok szerint a fejlett, tehetős országokból csak töredékes a visszavándorlás, még akkor is, ha az eredeti menekülési ok megszűnt vagy enyhült. Az ukrajnai migrálásnak különösen fontos sajátossága a nemek szerint megoszlás: a viszonyok jobbra fordultával egyaránt lehetséges, hogy a háború végét követően a család tér vissza az otthon maradt, jelenleg harcoló vagy család nélkül munkában álló férfihoz, ám ugyanúgy az is lehet, hogy a férfi megy a család után.   

Óriási az országon belüli kényszerű vándorlás is. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration, IOM) 2022. augusztusi adatai szerint hétmillió (!) ukrán menekült el a lakóhelyéről országon belül. Mega-régiós megoszlásban: 80 százalékuk a keleti és déli térségből, de a központi régiót kivéve minden nagytérségből menekültek el az ország békésebbnek gondolt térségeibe. Az IOM legutóbbi felmérése szerint az érintettek 77 százaléka szeretne visszatérni, 10 százalék maradna az új helyen, a többi még nem tudja. A visszatérési szándék aránya nőtt a korábbi felmérésekhez képest, de a szándékoktól hosszú út vezet a tényleges népességmozgáshoz.   

Ezért a déli és keleti határak biztonságának, az Oroszországgal határos térségek jövőbeli vonzerejének nagy kérdőjeleit látva gondolnunk kell arra, hogy a háború utáni lakosságeloszlás minden bizonnyal nagyban különbözni fog nemcsak a jelenlegitől, de a 2022 februárja előtti állapotoktól is.   

Ezért is mondható ki, hogy az ország újjáépítése nem egyszerűsíthető le az elszenvedett pusztulás helyrehozására, a lerombolt épületek, utak újjáépítésére, a gyárak újraindítására. Jelentős a valószínűsége annak, hogy bizonyos elnéptelenedett térségekbe nem tér vissza a háború előtti élet. Úgy viszont a visszaépítés akkor sem javasolt, ha lenne arra elégséges anyagi erőforrás – de a pénz mindig véges. Ezekben a térségi vonatkozásokban azonban, érzelmi és racionális szempontok együttes mérlegelését igénylő súlyos társadalmi dilemmák lépnek fel.   

A külső szakértők, a nemzetközi segélyszervezetek tapasztalatai és tanácsai nem helyettesíthetik a belső társadalmi konszenzusépítést. Ez pedig felveti azt a delikát kérdést, hogy milyenek lesznek a háború utáni Ukrajna társadalmi és politikai viszonyai. Az ukrán állam folyamatos válságok és megrázkódtatások során formálódott. Nem túlzás azt állítani, hogy a (második) orosz támadás nyomán jött létre véglegesen az a nemzeti egység, amely megalkothatja a maga társadalmi berendezkedését. A katonaság, az állam, az államfő presztízse jelenleg igen nagy; ez alkalmat adhat erős, de nem autokratikus államrend kiépítésére, ami egyben a korábbi meglehetősen korrupt, oligarchák által mozgatott állami szisztéma helyébe léphet. A demokratikus legitimációjú és kellő irányítási képességekkel bíró állam hatékonyan képes a külső forrásokat is becsatornázni és az újjáépítésre felhasználni. Azonban a sikeres európai újjáépítések története azt is megmutatta, hogy a külső erőforrástranszfert folyamatos intézményi támogatásnak és ésszerűen szigorú monitoringnak kell kísérnie. Máskülönben a részérdekek, a rövid távú megfontolások eltéríthetik a mindig szűkös anyagai forrásokat a valóban perspektivikus területekről. Az EU déli peremállamainak majd az új tagállamoknak nyújtott uniós konvergencia-alapok felhasználása nem nevezhető sikertörténetnek: a befogadó országok hazai termékének évi kettő-négy százalékára rúgó nettó erőforrás-transzfer ellenére a felzárkózási folyamat a vártnál lassabb lett. Ahol pedig valóban gyors konvergálást ment végbe (mint a volt szovjet tagállamokból szuverén nemzetté váló baltiak esetében), ott legfőképp a belső modernizációs erők álltak a sikerek mögött.  

bod peter tablazat

A táblázat vázlatosan foglalja össze a korábbi történelmi példák és a lehetséges ukrajnai újjáépítés lényeges, kritikus jegyeit. A színek a főbb tényezők relatív fontosságára és előjelükre utalnak (a sötétvörös a súlyos hátrányt, a sötétzöld a jelentős előnyt jelzi). Az ukrajnai esetben a kérdőjelek az újjáépítési tervek még folyamatban levő, formálódó állapotának a jelzésére szolgálnak.   

A jelenlegi szakaszban a második világháborút követő időszak valamint a kelet-közép-európai országok gazdaságtörténeti előzményei, tapasztalatai alapján megfogalmazhatók bizonyos javaslatok az újjáépítési terveken dolgozó szakapparátusok számára. Tudható természetesen, hogy a nagy horderejű döntések a politikai vezetők szintjén születnek, az üzleti szereplők pedig a fennálló és várható piaci kilátások és szabályozói viszonyok alapján hozzák meg a maguk döntéseit. Mégis érdemes kiemelni a következőket.

  • A 2022. február előtti társadalmi szerkezetre nem érdemes, nem is lehet visszatérni; az ’oligarcha’-birodalmakat ért háborús veszteségek arányos megtérítése helyett az erőforrásokat inkább az új ukrán gazdaság számára (is) annyira fontos középvállalati szektor fejlesztésére, megerősítésére kell fordítani.  
  • A sikeres újjáépítéshez mindenhol megfelelő állami képesség (state capacity) szükséges; az ukrán állam a védelmi képesség területén minden várakozás felett teljesített. A kormányzat az államfő, a hadsereg társadalmi elismertsége igen nagy; ez óriási változás az önálló állami lét kialakulását közvetlenül követő évtizedekhez képest. A békeidőben szükséges állami képességek sok vonatkozásban mások lesznek, de feltehető, hogy a saját és külső anyagi erőforrások felhasználásához szükséges hatékony államapparátus rendelkezésre fog állni. Ugyanakkor mindig létezik az autokratikus hatalomgyakorlásba való belecsúszás veszélye – az anyagi, védelmi és diplomácia támogatást nyújtó nyugati közösség legyen ennek az eshetőségnek a tudatában.  
  • A háború felgyorsította az államfejlődési folyamatot. Az állam (kormányzat) által összehangolt, állami koordinált újjáépítés szintén járhat homogenizáló, nemzetállami jellegű hatásokkal. A nemzeti érzés, a patrióta elkötelezettség igen fontos hajtóerőnek bizonyult sok sikeres újjáépítési folyamat esetében, azonban a nacionalizmus felerősödése szándékolatlan negatív következményekkel járhat a nemzeti kisebbségekre, különféle társadalmi csoportokra nézve. A demokratikus országok közösségének ezt társadalomfejlődési aspektust is folyamatosan figyelemmel kell kísérnie.  
  • Szilárd határok és békeviszonyok között bizonyára jelentős külső befektetői, üzleti érdeklődés lesz az ukrán újjáépítésben való részvétel illetve az európai viszonyok között jelentős méretű ukrán piacra való belépés iránt. Ugyanakkor a kelet-közép-európai rendszerváltozás tapasztalatai alapján kerülni kellene a tőkeerős, nagyvállalatoknak nyújtott túlzott méretű kedvezményeket, valamint azt, hogy egy-egy összekapcsolt üzleti kör domináns pozícióra tegyen szert egy teljes iparágban.  
  • A KKV-szektor újjáépítésének ez esetben a térségi átlagnál jobbak az esélyei, tekintettel az igen jelentős méretű ukrán diaszpórára Európa számos országában, az Egyesült Államokban, a poszt-szovjet térségben. Az idei tömeges népességkiáramlás akkor fordítható vissza (talán), ha a béke-gazdaság viszonyai között könnyű és érdemes hazahozni a kint kiépített üzletet, félretett tőkét. Ezt a sajátos FDI-folyamatot érdemes intézményesen, adózási eszközökkel támogatni. Az országon kívül élő ukránok jövedelem-hazautalása már ma is évi tízmilliárd eurós nagyságrendű – az ilyen jövedelemáramnak komoly szerepe lehet az életképes KKV-szektor „alulról jövő” építésében.  
  • Az ukrán gazdaság fenntartásához és különösen a működéshez szükséges infrastruktúra helyreállításához, valamint a jelenleg is sok síkon folyó újjáépítési tervek finanszírozásához komoly összegű és folyamatos nemzetközi donortevékenység szükséges. A külső források értelmes és hatékony elköltéséhez (e téren is van bőséges tapasztalat a kelet-közép-európai térségben) az kell, hogy a támogatott ország társadalmi szereplői (az ország kormányzata, önkormányzatai, polgárai) magukénak érezzék a projekteket, jó gazdaként tekintsenek azokra. Ugyanakkor a donorok tartsák folyamatos és érdemi (nem csupán procedurális) felügyelet alatt a pénzköltési folyamatokat. Az országon belüli és kívüli lobbicsoportok, a politikai érdekkörök, helyi saját-érdekek roppantmód leronthatják a transzferforrások felhasználásának társadalmi hatékonyságát.  
  • Erősen kell támaszkodni a civil társadalomra, a helyi közösségekre, amelyek bizonyos fokig mérsékelhetik a túlzott állami, kormányzati aktivitást, és annak révén az újjáépítési folyamat túl-politizálódását.  

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép: Rommá vált lakóépületek az orosz megszállás alól felszabadított Herszon megyei Arhanhelszke településen 2022. november 6-án. Forrás: MTI/EPA/Hannibal Hanschke

apple iphone telefon
STA_4224
4iG_Irodahaz_Montevideo
forint
brusszel europai unio
Tematikus PR cikk
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
STA_4224