Az utóbbi időszakban a magyar gazdaságra jelentős hatást gyakoroltak a nemzetközi és hazai problémák. Bár az infláció némileg mérséklődött, a bizalom továbbra is alacsony, amit a gyenge ipari teljesítmény és a beruházások visszaesése súlyosbít. A gazdasági növekedésre vonatkozó korábbi optimista kormányzati előrejelzések nem váltak valóra, Magyarország pedig továbbra sem tudja megfelelően kezelni a gazdasági sokkokat.
8051, 7234, 6040. Három egymást követő év eredményadata. Az üzleti életben az ilyen adatsor súlyos kérdéseket vet fel, válságteamet igényelne.
A nyár forró, ettől azonban nincs politikai uborkaszezon a világban. Nálunk sem. A június 9-i kettős választás mérsékelt érdeklődést keltő, szinte lefutott hazai eseménynek nézett ki akár csak negyedévvel azt megelőzően. Aztán nagyon másként alakultak a politikai viszonyok. Ami a gazdaságot illeti: a rossz és romló költségvetési helyzet láttán tudható volt, hogy ezúttal nem lesz mód választások előtt hangulatjavító költekezésre. Különösen úgy, hogy igen drága államosítási tervek, valamint a nagyközönség előtt ismeretlen mértékű nagyvállalati támogatások, továbbá az adósságszolgálati terhek miatt az állam költségvetési kiadásai roppantmód megugrottak. Így, amint mértékadó elemzések, valamint az Európai Bizottság tavaszi előrejelzései mutatták, a túlzott mértékű hiány mielőbbi korrekciója lett volna szükséges. Ilyenre persze nem volt kapható a kormány június előtt, eltekintve egy kiadásmérséklő csomagtól. Már az is eredmény, hogy legfeljebb az üzemanyag-kereskedőket presszionálta a kiskereskedelmi árak átmeneti mérséklésére.
Az utca emberének az vele a baja, hogy nincs belőle elég. A jegybankár úgy találja, hogy túl sok van belőle. A nemzetgazdásznak az a baj, hogy egyáltalán van. Mindhárom válasz igaz, a maga egyszerűsége mellett is.
Legfőbb ideje, hogy a magyar gazdaság előtt álló kihívásokról és a lehetséges/kívánatos fejlődési pályá(k)ról érdemi vita folyjon, hiszen a világban gyors és radikális geopolitikai változások, többesélyes technológiai folyamatok és gazdasági súlypontáthelyezések zajlanak.
Nem sok olyan bizonyosság volt a rendszerváltozás óta a magyarok fejében, mint az, hogy fejlettebbek vagyunk Romániánál. Mostanra azonban már ez is megdőlt. Az egy főre jutó GDP-ben leelőztek, a fogyasztásban pedig már messze előttünk járnak.
A koratavaszi adatok ráirányították a figyelmet a gazdasági helyzetünkre, noha a közvéleményt foglalkoztató témákból most egyébként sincs hiány. A makrogazdasági viszonyok általában szűk kör figyelmét kötik le, az elmúlt másfél év rekordméretű inflációja azonban felerősítette a közgazdasági ügyek iránti érdeklődést. Újabban pedig a térség országaihoz mért jövedelmi, fogyasztási mutatóink is hullámokat keltettek, hiszen azokból az olvasható ki, hogy relatív helyzetünk romlott korábban jóval mögöttünk járó népekkel szemben.
Éveken át a színfalak mögött maradtak a gazdasági kormányzaton belüli torzsalkodások, újabban viszont mind láthatóbbak a konfliktusok. Mondhatnánk, hogy az egészséges közéletnek része az eltérő felfogások ütközése, ám az utóbbi időkben tapasztaltak aligha a közélet remélt nívóemelkedésének a jelei. Inkább a helyzet lett más, mint a szerencsésebb években. 2023-as évben megtorpant a gazdasági növekedés, immár másodszorra kétszámjegyű lett az éves inflációs ráta, fontos térségi összevetésekben csúszott hátra a magyar gazdaság. Nem meglepő hát, hogy felerősödtek a kormányzaton belüli intézményes szembenállások, amelyeket élezhetnek személyes ambíciók, befolyásnövelő szándékok. Az utóbbiakat itt nem taglaljuk, azt viszont érdemes átgondolni, hogy ma, a stagflációs időszak remélhető lezárulása idején miért nő a kormányzati viták hőfoka.
Az év vége szükséges alkalom az eddigi folyamatok és a várható feladatok átgondolására. A 2022-es lezárt évről már megvannak az adatok, a különös 2023-as esztendőről még nincs teljes képünk, de a makrogazdasági viszonyok már aránylag tisztán látszanak. Az európai dezinflációs trendet – magasabbról és megkésve ugyan – követjük, a recesszióból immár kikerültünk, a tavalyi ijesztő egyensúlytalanságok enyhülnek. A politikai kockázat továbbra is nagy és a gazdaságelemzés számára nehezen kalibrálható, a hirtelen fordulatok lehetősége miatt különféle szcenáriókra kell készülni.
Különös módon a hazai gazdaságpolitikai írásokban, politikusi beszédekben ismét felbukkantak érvek a magasnyomású gazdaság mellett. A gazdaság újbóli felfűtésének követelésével azonban több okból sem lehet egyetérteni. Az élénkítés inflációs módozatával szemben szól, hogy még mindig jelentős a hazai pénzromlás üteme. A gazdaság költségvetési lazítással történő felfűtéséhez pedig nincs fiskális mozgástér.
A Magyar Közgazdasági Társaság egri vándorgyűlésének másfél napja sikeres szakmai rendezvénysorozatot hozott. Ebből azonban nem lett volna országos hír, sőt nemzetközi hírügynökségi tudósítás, tőzsdei árfolyamesés. Az ott kipattant szakpolitikai viták viszont valóban megmozgatták a politikát. Alapos politológiai elemzések tárgya, hogy miért most és miért ilyen hőfokon kerültek felszínre a gazdaságpolitikusok közötti ellentétek. Üzenetek és viszont-üzenetek azóta is érkeznek, sőt a vita magas politikai szintre jutott.
A magyar köznapi szóhasználatban, sőt az üzleti, gazdasági szaknyelvben is indokolatlanul gyakran hangzik el a válság. Itt van két friss élményem: az egyik egy szakmai vita, amelynek a címében szerepelt a válság szó, azt használta a moderátor valamint a kormánytisztséget viselő vitatárs, aki eközben a magyar gazdaság kedvező indikátorait sorolta, magam viszont némi közönségélénkülést okozva arról szóltam, hogy nincs válság. Ez az állítás meg is jelent a tudósításokban. Pedig a mondat folytatódott: recesszió van. Más fórumon ugyanezt a megkülönböztetést alkalmazva erős közönségkritikát kaptam olyanoktól, akik komoly gazdasági bajokat, tényleges társadalmi nehézségeket soroltak fel annak alátámasztásaként, hogy rossz és romló a gazdasági helyzet és a társadalom állapota.
A gazdaság szerkezete csak nagyon lassan alakul át. Ezért általában nem is olyan izgalmas a makrogazdasági elemzők számára ez a téma. Most azonban olyan gyors változások zajlanak hazánkban, amelyek nagyban befolyásolhatják az iparstruktúrát. Magyarország sajnos éppen abba a hibába eshet most, mint ami a '70-es évek bányaprogramjaira jellemző volt.
A magyar gazdaság eddigi mindkét növekedési komponensével (tőke, munka) komoly gond van. Az elmúlt évek aggasztó gazdaságszerkezeti irányokat jelölnek ki, ami az ipar energiafogyasztásának drasztikus növekedéséhez vezet. Ami most új irányként jelenik meg a kormányzati diskurzusban, számomra sokban hasonlít arra, ami az eladósodott, tőkehiányos magyar gazdaságban történt az 1990-es évek elejétől 2009-ig.
A magyar kül- és gazdaságpolitika az oroszok Ukrajna elleni támadásával megkérdőjeleződött, miközben a NATO keleti szárnyára mostantól egészen más biztonság- és védelempolitikai kihívások várnak. Úgy látszik, hogy a térségben egyelőre Magyarország az egyetlen, amelyik nem igyekszik változtatni a függőségi viszonyokon, ráadásul iparpolitikájával még inkább kiszolgáltatottá válik a globális energiaáraknak és -ellátásnak. Cikkemben bemutatom Magyarország sérülékenységének pontjait, amelyekre választ kellene találni a következő időszakban. (2. rész)
A magyar kül- és gazdaságpolitika az oroszok Ukrajna elleni támadásával megkérdőjeleződött, miközben a NATO keleti szárnyára mostantól egészen más biztonság- és védelempolitikai kihívások várnak. Úgy látszik, hogy a térségben egyelőre Magyarország az egyetlen, amelyik nem igyekszik változtatni a függőségi viszonyokon, ráadásul az energiaigényes iparpolitikájával még inkább kiszolgáltatottá válik. Cikkemben bemutatom Magyarország sérülékenységének pontjait, amelyekre választ kellene találni a következő időszakban. (1. rész)
Nem a kötelező leárazás az első versenykorlátozó kormányzati eszköz Magyarországon. A beavatkozások mértéke és mélysége már olyan hatalmas, ami piacgazdasági viszonyok között megvalósíthatatlan, ellenőrizhetetlen, kontraproduktív.
Évtizedeken keresztül evidencia volt, hogy Magyarország fejlettsége meghaladja Romániáét. Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint azonban szomszédunk egy főre jutó GDP-je utolérte a miénket. De hogyan történhetett mindez? És mit tanulhatunk a románoktól?
Az akkunagyhatalmi státuszunkról zajos, noha érdemi vita pattant ki, ha már a gumiabroncs-fejedelemség ügyében elmaradt. Érthető az indulat: egyenként is nagy projektekről van szó, amelyek sokak életét, közösségek és térségek viszonyait érintik. A helyi aggályok akkor is komolyan veendők, ha a nemzetgazdasági előnyök tetemesek. De vajon azok-e? Jórészt ígéretek, hitek és hipotézisek uralják a szakmai és közéleti vitát. Ez annyiban érhető is, hogy sem a máshol zajló események, sem a közelmúlt esetei nem adnak kellő kapaszkodót a most zajló folyamatok előnye-hátránya mérlegének autentikus kimondásához. Ugyanakkor e megaberuházások nyomán tartós szerkezeti eltolódások következhetnek be, súlyos következményekkel. A jövőnkkel való szembenézést tehát nem lehet megspórolni. Érdemes azonban a napi vitáktól egyet hátrább lépve rátekinteni a már kivehető világtrendekre és a történelmi párhuzamokra.
A magyar gazdasági folyamatok romlása miatt a Standard & Poor's hitelminősítő egy fokozattal rontotta péntek éjjel az ország adósságának besorolását. A magas infláció és a növekedési problémák mellett a hitelminősítő szerint a különféle indokokkal fenntartott rendkívüli jogrendben gyengék az intézményi fékek és ellensúlyok, és emiatt a döntéshozatal kiszámíthatatlan. Az S&P-nél már csak egyetlen fokozattal haladja meg az adósbesorolásunk a befektetésre nem ajánlott, úgynevezett bóvli kategóriát. Mit kell tenni ahhoz, hogy ne kapjunk újabb leminősítést?
Míg a tengeren úszó szemétszigetek és azok környezeti ártalmai gyakran megjelennek a közbeszédben, viszonylag kevés...
Mozaikadásunkban vendégek és gazdaságok előzik egymást, valamint rettegjük az állami segítséget. Vendég: Móricz... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Ismét 400 Forint felett az Euro! Ahogy az euro ismét átszakította a 400...
Bár a CBAM már 2024. január 31-től hatályos, első körben adatszolgáltatási, majd 2026-tól kezdődően adatszolgáltatási... 
Tegnap kijött Justin Law listája az osztalékfizető részvényekről, sorba is rendeztem őket gyorsan, itt az eredmény.Fontosabb...
2021. augusztus 2-án vettem BABA-t, most visszanéztem, ezt írtam akkor:Még hétfőn eladtam a Teslát 700-on és rögtön...
Fontos jelentés érkezett.
De van azért kényelmetlenség.
A politikus a költségvetési bizottság kérdéseire válaszolt – miniszterként lehet, hogy utoljára?
