A korrupció elleni küzdelem részben azért olyan nehéz, mert a kenőpénzt elfogadó hivatalnokok óriási hasznot húznak, míg a vesztegetési pénzt fizető ügyfelek gyakran jobb vagy gyorsabb szolgáltatást kapnak. A politikusok mégis azt ígérték, hogy 2016 és 2030 között jelentősen csökkentik a korrupciót az úgynevezett fenntartható fejlődési célok részeként, amivel a világ összes kormánya egyetértett.
Sajnos, a politikusok nem teljesítik ezt az ígéretet. A Transparency International korrupcióérzékelési indexe azt mutatja, hogy globális szinten az elmúlt évtizedben semennyire nem javult a helyzet. A világ 2022-ben ugyanolyan korrupt volt, mint 2012-ben. A jelenlegi helyzet alapján 2030-ban – vagy bármikor is a jövőben – nem fogjuk visszaszorítani a korrupciót.
Nem a korrupció csökkentése az egyetlen olyan globális ígéret, amelyet nem teljesítünk. Valójában ez csak egyike a 2030-ra vonatkozó több száz nagyívű, a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó ígéreteknek, és szinte mindegyikben elmaradunk a kitűzött céloktól. A jelenlegi helyzet szerint 50 évvel később valósítjuk meg a fejlesztési célkitűzéseket. Jobban kell végeznünk a dolgunkat, és most van itt az ideje, hogy elkezdjük az erről szóló diskurzust: 2023-ban a fenntartható fejlődési célok idősávjának félidejénél tartunk (miután 2015-ben fogadták el a 2030-ra szóló célkitűzéseket – a szerk.), de a célok elérése terén azonban még távolról sem vagyunk félúton.
Emiatt a Copenhagen Consensus think tank (amelynek elnöke a szerző – a szerk.) évek óta együtt dolgozik a világ legjobb közgazdászai közé tartozó szakemberekkel, hogy meghatározza, melyek azok a szakterületek, ahol a fenntartható fejlődési célok vonatkozásában a legnagyobb eredményt lehet elérni. Először a legokosabb szakpolitikai intézkedéseket kellene megvalósítanunk. A korrupcióval kapcsolatos új kutatásunk azt mutatja, hogy a közbeszerzés javításának kiemelt prioritásnak kellene lennie számos kormány számára.
Szinte minden országban a magánszektorból származó munkák, áruk és szolgáltatások legnagyobb vásárlójának a kormány számít. A közbeszerzések értéke közel 13 ezer milliárd dollárt tesz ki, ami a globális GDP 15 százalékával egyenlő. Azokban az országokban, ahol a világ lakosságának szegényebb fele él, a közbeszerzések elképesztő mértékűek, miután az összes kormányzati kiadás felét teszik ki.
A közbeszerzés kevésbé korrupttá és hatékonyabbá tehető, ha az egész rendszert online módon működtetik, amivel egyben transzparenssé válnak a folyamatok is. Az elektronikus közbeszerzés révén sokkal több vállalat értesül a közbeszerzési felhívásokról, így több ajánlat érkezhet be, és a kormányok kevesebb pénzt veszítenek a korrupció és a pazarlás miatt.
Sajnálatos módon az alacsony jövedelmű államok, illetve a közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó államok körében tízből négy országban még mindig nem épült ki teljes körű e-közbeszerzési rendszer. Kutatóink tizenegy e-közbeszerzési kezdeményezés költségeit és hatásait vizsgálták olyan alacsony jövedelmű országokban, mint Banglades és Ruanda, olyan közepes jövedelmű országokban, mint Ukrajna és Tunézia, valamint olyan magas jövedelmű országokban, mint Olaszország és Dél-Korea.
A kutatásunk szerint átlagosan egy évbe telik egy e-közbeszerzési rendszer megtervezése, további 1,5 évbe a kiépítése, és 2,5 évbe a tesztidőszaki alkalmazása. Az első 12 évben a költségek átlagosan 16,7 millió dollárt tesznek ki, függetlenül az országok méretétől – ez a legtöbb állami költségvetéséhez képest jelentéktelen összegnek számít.
Az e-közbeszerzési rendszernek számos előnye van. Egy jól megtervezett e-közbeszerzési rendszer lehetővé teszi a proaktív monitoringot és a korrupció azonosítását. Egyben azt is lehetővé teszi, hogy az aggályos eseteket automatikusan azonosítani, illetve kezelni lehessen. Továbbá az e-közbeszerzés növeli az ajánlattevők számát: az indiai Karnataka államban az első három évben 130-ról 4800-ra nőtt a beszállítók száma. A kormányoknak pedig kevesebbet kell költeniük az ajánlatok meghirdetésére, ha könnyen hozzáférhető rendszert működtetnek. A Fülöp-szigetek kormánya például évente 9 millió dollárt takarított meg az újsághirdetéseken.
Fontos kiemelni, hogy az e-közbeszerzés bevezetése felgyorsítja a beszerzést. Dél-Koreában az e-közbeszerzésnek köszönhetően az ajánlatok feldolgozásának időtartama az addigi átlagos 30 óráról mindössze 2 órára csökkent, míg Argentínában a folyamat időtartama több mint 11 nappal rövidült. Természetesen a folyamatok felgyorsítása nem feltétlen jelenti azt, hogy jól is végzik azokat. De van bizonyíték arra, hogy a közbeszerzés digitalizálása erősebb kontrollt és jobb minőségű szolgáltatásnyújtást jelent. Indiában például 12 százalékkal javult az utak minőségi besorolása, miután áttértek az e-közbeszerzési rendszerre.
Talán az e-közbeszerzések legfontosabb és legjobban dokumentált következménye az, hogy csökkentik a kormányzati kiadások összköltségét. Kutatásaink szerint az átlagos megtakarítás mértéke 6,75 százalékot tesz ki – és ez igencsak számít a milliárdos értékű kiadásoknál. Egy átlagos alacsony jövedelmű ország esetében ez azt jelenti, hogy az első 12 évben a megtakarítás több mint 600 millió dollárt tesz ki. Minden egyes elköltött dollár után 38 dollár értékű megtakarításra tehetnek szert az átlagos jövedelmű országok. A közepes jövedelmű országok alsó sávjába tartozó államok esetében az átlagos megtakarítás mértéke az első 12 évben több mint 5 milliárd dollárnak felel meg, ami azt jelenti, hogy minden elköltött dollár több mint 300 dollár társadalmi hasznot eredményez. Ez teszi az e-közbeszerzést a világ egyik leghatékonyabb intézkedésévé.
A korrupció teljes felszámolása nem valószínű, hogy megvalósul. De meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre szerte a világban arról, hogy az e-közbeszerzés alacsony költségek mellett képes csökkenteni a korrupciót, miközben a társadalmak is sokkal jobban járnak azzal.
Bjorn Lomborg 13 részes cikksorozatban elemzi, hol tart a világ a fenntartható fejlődési célok elérése terén. Az apropót az adja, hogy a 2015-ben elfogadott és 2030-ra szóló célok idősávjának félidejénél tartunk 2023-ban. Bjorn Lomborg szerint a jelenlegi trendek alapján a 2030-as céldátumhoz képest csak mintegy 50 évvel később valósulhatnak meg a célkitűzések. A Bjorn Lomborg vezette Copenhagen Consensus think tank az elmúlt években a világ számos neves közgazdászával dolgozott együtt annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol a fejlesztési célokra fordított források a legnagyobb hasznot eredményezik. Ennek keretében 12 olyan befektetést neveztek meg, amelyek Lomborg szerint „a fenntartható fejlődési célok történetét kudarcból sikerré írhatják át”. Ez a mostani cikk – amely a sorozat 5. része – a korrupció visszaszorításának kérdésével foglalkozik.
Címlapkép: Getty Images
