Van egy megoldás, amivel csökkenthető az óriási bérszakadék

Abban a 99 országban, amelyekkel kapcsolatban elérhetők mind a kollektív tárgyalások lefedettségi arányára, mind a szakszervezeti sűrűségre vonatkozó adatok, átlagosan pozitív kapcsolat mutatható ki a két mutató között. Ez nem is meglepő, hiszen jellemzően több munkavállalóra terjed ki a kollektív szerződés, ha több munkavállaló szakszervezeti tag. Ez a korreláció azonban nem minden ország esetében érvényesül teljes mértékben.

A 99 országból 14-ben a szakszervezeti sűrűség legalább 5 százalékponttal magasabb, mint a kollektív tárgyalások lefedettségi aránya - írja Quentin Mathys, az ILO munkaügyi statisztikusa.

• Ennek az a lehetséges magyarázata, hogy a szakszervezeti tagok a közszférában koncentrálódhatnak, ahol a bérekről és a munkafeltételekről jellemzően nem kollektív tárgyalások, hanem más eljárások révén jön létre megállapodás.
• A másik magyarázat pedig az lehet, hogy a munkaadók korlátozott mértékben támogatják a kollektív tárgyalási törekvéseket, ami a kollektív szerződések alacsonyabb mértékű lefedettségét okozhatja.

Döntő fontosságú, milyen szinten zajlanak a kollektív tárgyalások

Másfelől az adatokból az is kiderül, hogy 45 országban a kollektív tárgyalások lefedettsége legalább 5 százalékponttal meghaladja a szakszervezeti sűrűség arányát. Ezekben az esetekben pedig arról van szó, hogy a nem szakszervezeti tag munkavállalók az adminisztratív kiterjesztések, záradékok miatt kerülnek a kollektív szerződések hatálya alá, vagy azért, mert a munkaadók a szakszervezeti és nem szakszervezeti tag munkavállalókat egyenlően kezelik. Hasonlóképpen, ha a kollektív szerződéseket a gazdaság egészére vagy egész ágazatokra vonatkozóan tárgyalják - vagy azok olyan kisebb cégekre is kiterjednek, ahol a munkavállalók kisebb valószínűséggel szakszervezeti tagok -, akkor ez a szakszervezeti sűrűséghez képest magasabb lefedettségi arányt eredményezhet a kollektív szerződések terén.