Akár már ma este összejöhet a várva várt alku, de a súlyos önsorsrontásnak ez nem vet véget

Miért beszélünk már megint amerikai államcsődről?

Az amerikai államcsőddel kapcsolatos riogatás menetrendszerűen visszatér, holott az Egyesült Államoknak a legkevésbé sincsenek finanszírozási problémái. Nem is nagyon lehetnek (legalábbis még egy jó pár évig), hiszen az amerikai dollár messze a legfontosabb tartalékdeviza a világon, és a globális kereskedelem legnagyobb hányada is dollárban zajlik, emellett az USA pénzpiaca a legmélyebb, részvénypiaca is toronymagasan a legnagyobb – azaz a dollárkötvényekért mindig nagy a kereslet. Csak a piaci fundamentumokra alapozva nehezen elképzelhető egy olyan helyzet, amelyben az amerikai kormány által kibocsátott kötvényekért nem lenne kereslet.

Ehhez képest az elmúlt 12 évben több alkalom is volt, amikor csak néhány napon múlott az államcsőd, és most is ez a helyzet áll fenn.

A csőd közelsége a 20. század elején megalkotott adósságplafon szabály miatt jött el. 1917-ben a Kongresszus felhatalmazást adott a kormánynak a kötvények kibocsátásra, de az eladósodottság maximumát egy felső, nominális határhoz kötötték. A helyzet iróniája, hogy míg az adósságplafon-szabály eredetileg az amerikai kormány hatáskörének és pénzügyi mozgásterének drasztikus kiszélesítésére jött létre – hiszen a szabály megalkotásával immár nem kellett egyesével jóváhagyatni a Kongresszussal az összes hitelfelvételt -, addig mára a kormány költségvetési mozgásterének korlátjává vált.