Sem a rendőröktől, sem a fegyverektől nem várnak csodát a drogválság központjában

"Ez a környék soha nem volt jó, sem rosszabb, de jobb sem lesz" - mondta a 31 éves Cathy San Francisco egyik klasszikus ír kocsmájában, amikor arról kérdeztem, hogy mi történt a Tenderloin negyeddel, amely mostanra az Egyesült Államokat sújtó ópiátkrízis jelentette egészségügyi, közbiztonsági és szociális válság egyik szimbóluma lett. Bár a lány határozottan állította, hogy bárki mondhat bármit, a mostani gettósodás egyáltalán nem új jelenség, a pubba vezető út is a negyed egykor szebb napjaira emlékeztet: egy XX. század eleji réztáblán néhány réteg graffiti alatt még kivehető a Downtown, vagyis belváros felirat.

Valaha színházak és mozik sora működött a San Francisco főutcáját jelentő Market Streettől északra fekvő városrészben, és hotelek várták az utazókat, mostanra a turistákat külön figyelmeztetik az útikönyvek, hogy kerüljék el messzire Tenderloint, az utcaszinten pedig bezárt boltok rolói tanúskodnak arról, hogy egyre kevesebben maradnak itt.

Ugyan már régen is bordélyok sora csalogatta a züllöttebb embereket a város más részereiről, sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt, amikor az izgalmakat egy-egy új színházi projekt, streetart-kiállítás megjelenése jelentette és nem az, hogy éppen mennyi dogos járja az utcákat, hány újabb hajléktalan vert tanyát a félreesőbb sikátorokban.