Az Egyesült Államokban a szakszervezetek taglétszáma az 1980-as évek óta jelentősen csökkent. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1983-ban (az első évben, amikortól ilyen adatok rendelkezésre álltak) a munkavállalók több mint 20%-a tartozott szakszervezethez. Ez a szám 2022-re a felére apadt. A tendencia, amelyet sok szakértő a munkáltatóbarát politikai és jogszabályi változásoknak, valamint a munkavállalók szerveződését és kollektív tárgyalási erejét gyengítő tendenciáknak tulajdonít, az Egyesült Államokat a vezető gazdaságok közül az egyik legalacsonyabb szakszervezeti tagsággal rendelkező országgá tette.
Furcsa, de a tagság csökkenése mellett is nőtt a szakszervezetek támogatottsága a munkavállalók körében.
A Gallup 2022 augusztusában az 1960-as évek óta a legmagasabb szakszervezeti támogatottságot regisztrálta ugyanis. Az amerikaiak 71%-a helyesli e szervezetek létét és erőfeszítéseit. Minden tizedik, szakszervezeti tagsággal nem rendelkező dolgozó azt mondta, hogy “rendkívüli módon érdeklődik” az érdekképviseletekhez való csatlakozás iránt.
Mostanában ismét rendszeresen uralják a címlapokat a nagy horderejű szakszervezeti megmozdulásokról szóló híradások: csak az elmúlt időszakban szervezkedtek az Amazon, a Starbucks és több USA-beli egyetem dolgozói is. Az Amerikai Írószövetség és a színészek szakszervezete jelenleg is sztrájkol a bérek és juttatások emeléséért, valamint szerzői jogi védelmet követelnek a mesterséges intelligencia fejlődése miatt.
A frontvonalban pedig a tapasztalatok szerint a legfiatalabb munkavállalók vezetik az ellenállást és az érdekképviseleti munkát. A Z-generáció a Center for American Progress szerint “a ma élő leginkább szakszervezetpárti generáció”.
A legfrissebb HR trendekről szóló cikkeink itt elérhetőek. Kirúgás, harc a munkatársakkal, kiégés, kibírhatatlan kollégák, vagy éppen a Z generáció kiívásai? A munka világának változásait folyamatosan követjük.
A Z-k az élen
“Azt hiszem, egyre többen értik meg, hogy akinek munkája van, annak szakszervezeti képviseletre is szüksége van” - véli 26 éves Jaz Brisack, aki 2021-ben a New York állambeli Buffalóban működő Starbucksnál állt az érdekképviseleti erőfeszítések élére.
Kate Bronfenbrenner, az amerikai Cornell Egyetem Ipari és Munkaügyi Kapcsolatok Iskolájának vezető oktatója szerint ez a trend tökéletesen érthető, ha elemezzük a Z-generáció eddigi munkaerőpiaci tapasztalatait.
Hiszen miközben úgy nőttek fel, hogy azt mondták nekik, sokkal jobb soruk lesz, mint a szüleiknek, valójában nehezen találtak munkát, és az állások sem voltak olyan jók, mint felmenőiké.
Tanulmányaik ára gyakran tetemes adósság lett, és egy olyan világban kénytelen felnőttként élni, ahol az éghajlatváltozás hatásai miatt már valós dilemma, hogy egyáltalán merjenek-e gyermeket vállalni. A világjárvány idején bevezetett rossz munkáltatói gyakorlatok is növelték a Z-k szakszervezetek iránti lelkesedését.
A vonatkozó adatok tanúsága szerint 2020-ban az ‘alapvető fontosságúnak' tekintett munkakörök betöltőinek - beleértve a kiskereskedelmi ágazatban dolgozókat is - mindössze 10%-a volt szakszervezeti tag. E munkavállalók közül sokan a frontvonalban dolgoztak a pandémia során” - mondja Kate Bronfenbrenner. “És amikor olyan egyszerű dolgokat kértek, mint az egyéni védőfelszerelés, vagy egy kis szabadság, hogy ápolhassák megfertőződött családtagjaikat, esetleg átmeneti home office-t, a munkáltatók nemet mondtak - fogalmazott.
Az emberek sok mindent hajlandóak elviselni, de kockáztatni az életüket és a családjukét, nos, ez már túl sok volt. Szerintem ez volt az utolsó csepp a pohárban
- vonta le a következtetést.
Brisack szerint a Starbucksnál részben a világjárvány okozta munkahelyhiány mozgatta meg a fiatalokat, akik úgy érezték, senki nem jön, hogy megmentse őket, senki nem figyel oda az igényeikre. Ezért inkább a saját kezükbe vették a sorsukat. “Azt hiszem, az emberek visszatekintve már látják, hogy a múltban a szakszervezeti tömörülések erőfeszítései hozták meg az életszínvonal javulását, ezért ma már sokan nyitottabbak az önszerveződésre” - tette hozzá.
Egy kollektív generácó
Bronfenbrenner szerint annak idején a baby boomerek generációját sok minden összekovácsolta: politikailag rendkívül elkötelezettek voltak a polgárjogok kiterjesztése iránt, felívelt a nőmozgalmak népszerűsége és a háborúellenesség is. Az 1970-es évek végén azonban mindez drámaian megváltozott, és az emberek hozzáállása eltolódott az öngondoskodás és a pénzkeresés irányába.
Míg a kutatások szerint az X generáció lényegesen függetlenebb és önállóbb, mint elődeik, az ezredfordulósok pedig tipikusan individualisták, a Z kollektív generációnak tűnik. A Stanford Egyetem többéves kutatási projektje is megállapította, hogy
az 1990-es évek közepe és 2010 között született csoport tagjai rendkívül együttműködőek.
Úgy érzik, a többségi társadalom kollektíven cserbenhagyta őket, így a dolgok javítása érdekében egységes csoportként kell fellépniük. Munkaerőpiaci törekvéseik mellett pedig számos más társadalmi célért is harcba szállnak az LMBTQ-jogok képviseletétől a klímaváltozás megfékezésén át a halmozottan hátrányos helyzetűek felkarolásáig.
Hatékony szervezők, lelkesednek a közös akciókért, és igazán jól érzik magukat közben. Taktikájuk ráadásul - részben a közösségi média használatának segítségével - gyorsabban fejlődött, mint a vállalatok szakszervezeteket szétverő erőfeszítései, így széles társadalmi rétegekből váltott ki jelentős figyelmet és támogatást. Bronfenbrenner szerint
a kreativitás felkészületlenül éri a munkáltatók többségét, és amikor a munkatársak jól szórakoznak olyan kreatív dolgok, mint például a mémek generálása során, az kifogja a szelet a félelemmel teli konfliktuskezelési kultúra hajójából.
Nem félnek és jól kommunikálnak
A Z-generáció a közösségi média és a többplatformos kommunikáció elsajátítása révén képes széles körű társadalmi támogatottság megszerzésére, miközben a közvélemény egyre negatívabban viszonyul a vállalatokhoz a Pew Research Center kutatásának adatai szerint. Van már egy olyan közönség, amely hajlandó áldozatokat hozni a munkavállalók jogaiért. Nem mellesleg az alacsony bérezésű állások betöltői sokkal kevésbé tartanak az elbocsátástól, hiszen munkaadóik többsége már most sem kínál nekik megfelelő nyugdíjat vagy hosszú távú előrelépési lehetőségeket.
Számukra így a kirúgás nem jelent ugyanolyan fenyegetést, mint a korábbi generációk számára.
Egy-egy sikeres érdekképviseleti akció ráadásul hosszú távon is elkötelezetté teszi a Z-generáció tagjait: a bőrükön tapasztalják ugyanis, hogy van értelme összefogni és küzdeni.
Címlapkép forrása: Getty Images
