Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Kezdjük a tényekkel. Januárban és február elején Elefántcsontpart és Benin 3,35 milliárd dollárnyi kötvényt tudott eladni nemzetközi befektetőknek. Elefántcsontpart kibocsátását több mint háromszoros, Beninét pedig több mint hatszoros mértékben jegyezték túl. Ezt követte Kenya 1,5 milliárd dolláros eurókötvény-kibocsátása, amelyre több mint 5 milliárd dollárnyi jegyzés érkezett.
Ezzel lezárult az a kétéves időszak, amikor az afrikai hitelfelvevők ki voltak zárva a nemzetközi tőkepiacokról.
Több esetben a befolyó forrásokat az idén vagy jövőre lejáró adósságok visszavásárlására fordítják. Az a tény, hogy a befektetők hajlandóak részt venni ebben, arra utal, hogy bíznak az érintett kormányok adósságszolgálati képességében. Nem akarnak kiszállni, amint a kitettségük lejár. Több tényező is magyarázza ezt a hirtelen jött sikert.
- Először is, szerte Afrikában javul a makrogazdasági helyzet. Az Afrikai Fejlesztési Bank előrejelzése szerint a kontinens GDP-je 2024-ben 3,8%-kal, 2025-ben pedig 4,2%-kal nő, ami gyorsabb ütemű növekedés, mint a korábbi. Tizenegy afrikai ország az előrejelzések szerint idén legalább 6%-kal fog növekedni. Nem meglepő módon ebbe a csoportba tartozik Elefántcsontpart és Benin – tőlük pedig alig marad el Kenya az előrejelzett 5%-os növekedésével. A nagyobb növekedés nagyobb adósságszolgálati kapacitást jelent. A hitelminősítők évek óta először számítanak több felminősítésre, mint leminősítésre.
- Másodsorban, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szokatlanul támogatóan lépett fel: 2020 és 2022 között több mint 50 milliárd dollárt biztosított a régiónak. Ez több mint kétszerese az 1990-es évek óta bármelyik tízéves időszakban nyújtott összegnek. A befektetők talán arra számítanak, hogy az IMF kisegíti őket, ha a dolgok rosszul alakulnak.
- Harmadik tényezőként azt lehet kiemelni, hogy sajtóértesülések szerint az Egyesült Államok és Kína új kezdeményezést fontolgat az alacsony jövedelmű országok adósságterheinek enyhítésére, azzal a céllal, hogy még az idén javaslatot terjesszenek ez ügyben a G20-ak vezetői elé. Ez magában foglalhatná az adósságszerződések kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely lehetővé tenné a bajba jutott országok számára a hitelek futamidejének meghosszabbítását, valamint a Világbank és más multilaterális intézmények által nyújtott támogatások növelését. Tekintettel a G20-ak meglévő adósságkezelési rendszereinek – például az adósságkezelés közös keretrendszerének – kudarcára, üdvözölni lehet az új kezdeményezést.
A bajba jutott országok fizetésképtelenségének megelőzése ugyanis szükséges feltétele annak, hogy a kormányok refinanszírozni tudják lejáró adósságukat.
Tekintettel a globális kötvénypiacokra gyakran jellemző fertőzéses esetekre, a fizetésképtelenség elkerülése megakadályozná a befektetők demoralizálását és az egyes országok tőkepiacokra való kijutásának megszakítását. - A siker negyedik tényezőjeként pedig az nevezhető meg, hogy a befektetők arra fogadnak, hogy az amerikai állampapírok és más fejlett gazdaságok kötvényeinek hozama csökkenni fog, amint a Fed és az Európai Központi Bank (EKB) győzelmet hirdet az infláció elleni küzdelmében. Ha a tízéves amerikai államkötvények hozama a jelenlegi, valamivel 4% feletti szintről csökkeni fog, akkor a 8,5%-os hozamú benini dollárkötvény vagy a 10%-os hozamú kenyai dollárkötvény még vonzóbb lesz.
Abban azonban nem mindenki ért egyet, hogy a közelmúlt inflációs időszaka végleg véget ért. Ha a kamatcsökkentéssel kapcsolatos remények csalódást okoznak, vagy ami még rosszabb, ha a Fed és az EKB az infláció újbóli emelkedésének jeleit látja, és úgy véli, kamatot kell emelnie, akkor a februári kenyai kötvénykibocsátás lehet az utolsó a sorban. És mivel a tízéves amerikai hozamok 50 bázisponttal emelkedtek 2024 első két hónapjában, vannak, akik egyértelműen a kamatemelés lehetőségére fogadnak.
Ez egy másik veszélyre utal, mégpedig a dollárciklusra.
Amikor a Fed kamatot emel, a dollár jellemzően erősödik, ami megnehezíti a fejlődő országok számára a dollárban történő adósságszolgálatukat. Sok szó esett már az „eredendő bűn” feltételezett végéről – így nevezik azt a tényt, hogy a feltörekvő piacok sokáig csak dollárkötvényeket helyezhettek el nemzetközi befektetőknél. Most már, mondják, saját valutájukban jegyzett kötvényeket is eladhatnak. Valójában azonban az eredendő bűntől való megváltás igen szelektív volt. A helyi valutában kibocsátott kötvények nemzetközi befektetőknek történő eladásának újonnan felfedezett lehetősége a gyakorlatban csak néhány viszonylag nagy, közepes jövedelmű országra vonatkozott, így a fejlődő piacgazdaságok továbbra is ki vannak téve a devizakockázatnak.
Ahogy azt mindenki tudja, a dollár árfolyamának két oldala van, a helyi valuták gyengülhetnek a zöldhasúval szemben – ami súlyosbíthatja az adósságszolgálati problémákat –, és nemcsak azért, mert a Fed kamatot emel, hanem belföldi gazdasági és politikai problémák miatt is. Ghánában például tavaly év végén tömegtüntetések törtek ki a megszorítások miatt, amelyek az adósság-átstrukturálásához és ahhoz szükségesek, hogy az ország elkezdje helyreállítani kapcsolatait a külföldi hitelezőivel. E zavargások miatt a ghánai cedi gyengült, ami tovább súlyosbítja az ország adósságproblémáját. Politikai, és azzal párhuzamos árfolyam-ingadozások bármikor előfordulhatnak. Azoknak az afrikai országoknak, amelyek azt fontolgatják, hogy visszatérnek az euró-, illetve dollárpiacra, ezt a kockázatot alaposan át kell gondolniuk.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Barry Eichengreen
A University of California (Berkeley) Egyetem közgazdász és politológus professzora. 1997 és 1998 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető tanácsadója volt. Kutatásai többek között az árfolyam-politika, az európai és az ázsiai gazdasági integráció, az IMF politikájának kérdéseit ölelik fel.
Címlapkép forrása: Getty Images
