A kínai részvétel lehetősége a magyar atomiparban alig egy hete, április 26-án bukkant fel a sajtóban. Több médium is szemlézte vagy hivatkozta, hogy Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. vezérigazgatója a Portfolionak adott intrerjújában megemlítette: akár kínai szál is kerülhet a paksi beruházásba.
Az állami cég vezetője részletesen el is mesélte, hogy a brit Hinkley Point-C atomerőmű építkezésen járva, a francia építők javasolták a kínaiak megkeresését, mivel az edf-esek szerint sokat lehet tőlük tanulni éppen az ilyen atomerőmű építések munkaszervezésével kapcsolatban. Az interjúban ezt követően elhangzó mondatot érdemes szó szerint visszaidézni:
Vizsgáljuk, hogy mi az, amit mi alkalmazni tudunk ezekből a tapasztalatokból. Egyelőre én ma még nem látom a belépési pontot
– mondta Jákli Gergely, hozzátéve, hogy ettől még a kínai részvételt „Nem tudom kizárni.”
Hacsak nem az oroszokkal
Az Egyesült Államok energetikai tárcájának honlapján a napokban foglalkoztak Kína növekvő nukleáris erőművi potenciájával, ám a technológia exportja itt szóba sem került. Az amerikaiak szerint továbbra is dinamikus belső piaci bővülésen marad a hangsúly. Azon, hogy a meglévő, immár 55 (az IAEA szerint 56, a WNISR szerint 57) reaktorból álló kínai nukleáris flotta a továbbiakban is gyors ütemben, évente 4-6 blokkal gyarapodni fog. Ez azt is jelenti, hogy a most meglévő, több mint 53 GW-hoz a jelenleg építés alatt álló, mintegy két tucat reaktorral határozottan közelebb lép majd az Egyesült Államokhoz.
Nem nagy felfedezés ez, mivel a jelenleg még működő, 94 amerikai reaktor átlagéletkora 42,3 év – a kínaiaké pedig alig több mint 10. És e mérlegen az sem sokat billent, hogy Georgiában a Vogtle-3 és -4 reaktorok - melyeket még 2009-ben kezdtek építeni – végül, nemrég tényleg elkészültek. (Ez a versengés nem csak az energiatermelésről szól, hanem a globális, hatalmi befolyásolásról is – írta meg két éve a Defence One.)
Kína tervei ennél is vérmesebbek: a cél, hogy az áramtermelési mixben a nukleáris energia jelenlegi, alig ötszázalékos részarányát 2035-re megduplázzák, 2060-ra pedig a megtermelt villamos energia 18 százalékát atomerőművekből nyerjék. A teljesítésben azonban lemaradásban vannak: a kínai párt és kormány által 2020-ra meghatározott 58 GW-os nukleáris kapacitást még most sem érték el. Jelenleg a szumma 54,36 GW, de az építés alatt álló atomerőművekel, ha azok a tervek szerinti 5-6 éven belül mind munkába állíthatóvá válnak., további 29 GW-ot adnak majd a rendszerhez.
A Kínában évente 4-6 üzembe állÍtott Új reaktorral sem mennyiségben, sem méretben, sem hatásban nem tud versenyezni MÁr jó ideje senki a világon.
Ugyanakkor az nehezen elképzelhető, hogy a Paks II. beruházásba csak úgy, hirtelen kínaiakat vonjanak be. Az ok egyszerű: ez egy orosz projekt. Kínai jelenlétre így legfeljebb kifejezetten orosz kérésre kerülhetne sor. Nehéz ezt elképzelni akkor is, ha a Roszatom számára ez nem teljesen ismeretlen terep. Jelenleg ugyanis négy orosz gyártmányú atomreaktor erőműbe építése zajlik Kínában:
- a Tianwan erőmű 7-es és 8-as blokkja a Sárga tenger partján épül, ahol a korábban telepített hat VEER1000 mellé két, a Paksra szánthoz hasonlóan, VEER1200-as blokkot tesznek. Ezek építése 2021 májusában, illetve 2022 februárjában indult el, a befejezést pedig 2026-ra és egy évvel későbbre tervezik. Ha a Tianwan atomerőmű teljesen elkészül, ez lesz a világ legnagyobb nukleáris áramtermelője: 9000 MW kapacitással,
- a Hszudabu (Xudabao) -3 és -4, melyek valójában az első blokkok lesznek az észak-kínai erőműben. A tervezett két első reaktor építése a fukusimai katasztrófa után lekerült a napirendről, és a többszöri újjáélesztési kísérlet után érkeztek e projektbe az oroszok. Az orosz-kínai megállapodás eredményeként végül ide is 1200 megawattos reaktorok kerülnek. A 3-as blokk első betonöntésére 2021 augusztusában, a -4-esre 2022 májusában került sor. A hivatalos jelentések szerint olyan jól halad az építkezés, hogy elképzelhető: a 2027, illetve 2028-as, eredeti hálózatra kapcsolási céldátumokat akár hónapokkal korábban abszolválhatják.
Az orosz-kínai vegyes építkezések azonban ugyanarról szólnak, amiről az eredeti magyar kormányzati ígéret is: a helyi munkaerőt, beszállítói potenciált csatornázzák be az orosz atomerőmű technológiát telepítő projektbe. Efféle kisegítő munkában azonban a kínaiak Magyarországon, már a helyismeretek hiányában is, aligha vesznek érdemben részt.
Egyedül még nem megy
Nehezen elképzelhető azonban az is, hogy Kína önállóan kezdhetne Magyarországon egy új atomerőmű megépítésébe. Gazdasági okok is ez ellen szólnak, mert az a paksi orosz hitel nagysága, a Belgrád-Budapest vasúti projekt hitelének nagysága, de akár az állami tulajdonú MVM-nek biztosított mozgóhitel állomány nagysága is elgondolkodtató - már azon túl, hogy az elmúlt évtizedek kínai-magyar gazdasági kapcsolatépítés eredménye aktuálisan 6 400 milliárd forintnyi kínai beruházás Magyarországon - éppen összevethető egy atomerőmű építés ma kalkulálható költségeivel.
Ráadásul az oroszok expanziós beruházási koncepciójával nem dolgozik más a világon. Azzal, hogy a Roszatom gyakorlatilag saját magát finanszíroztatja meg az építkezésen az orosz állami háttérrel, nem piaci feltételekre hangolt grandiózus hitel formájában, így versenyezni sem lehet. Úgy biztosan nem, hogy Kína eddig csupán egyetlen országba kínálta sikerrel az atomerőművét: Pakisztánba. Igaz, tavaly nyáron ott már a harmadik atomexport programuk indult el; a négyblokkos Chashma atomerőműbe (ahol 2000-2017 között szintén kínai reaktorokat, de régi CNP-300-as típusokat telepítettek) most egy 1160 MW-os új blokkot is építenek Chasma 5 néven.
A kínai elképzelés szerint a pakisztáni beruházásokat ugródeszkaként használhatják majd a világban, ez azonban eddig nem igazolódott - Pakisztán ugyanis egy sor nemzetközi nukleáris egyezményt nem írt alá, ráadásul az ott érvényes szabályozás aligha kompatibilis az európai regulákkal. Kína így is azt tervezi, hogy 2030-ra további 30 atomreaktort exportálnának az Egy övezet, egy út kezdeményezésben részt vevő országokba. Ez ügyben éppen az Európai Unió lehet nagyon kemény falat, mert az igaz, hogy Magyarország évek óta tagja e fórumnak, de Budapest nem kerülheti meg ez ügyben Brüsszelt és az Euratomot.
Ez a kapunyitás azonban nemzetbiztonsági, illetve eu-s hálózatbiztonsági kérdéseket is felvet – előbbi miatt nem engedték végül a britek túl közel a kínai érdeklődőket a Hinkley Point-C beruházáshoz.
Paks III: a bébireaktor?
Az Aszódi Attila egy korábbi atv-s szereplésének köszönhetően elterjedt Paks III. vízió lényege, hogy nem is Pakson és akár nem is a Duna partjára építve elképzelhető volna egy nem orosz építésű magyar atomerőmű. Az egykori kormánybiztos-szakpolitikus ez ügyben később is kifejezetten a francia építőkre gondolt, ám ez az elképzelés nem volt megalapozott. Az EDF, mint francia állami atomerőmű építő cég jelenleg nem csak a brit Hinkley Point-C ikerblokkjait építi és szenvedi meg (költségtúllépésben és határidőcsúszásban), de elkötelezte magát egy újabb brit nukleáris erőmű létesítése mellett is, miközben Emmanuel Macron nukleáris reneszánszát is e cégnek kellene valóra váltani.
A csőd elől államosított EDF az egyelőre csak verbálisan létező európai atomerőmű építési lázban is tevékenyen részt vesz – ígért már Svédországnak, de Lengyelországnak is atomerőművet, és a francia mini atomerőmű koncepció, a Nuward is - legalábbis egyelőre - csak viszi a pénzt. Az már kiderült, hogy a paksi rendszer orosz üzemanyagának franciára cserélése nem opció, az vizionált Paks III. francia liezonja pedig már a kormányzati szűrőn fennakadt.
A Paks III. „mentőötletet” azonban nem érdemes a kínaiakra sem ráolvasni. Azzal együtt sem, hogy a napokban a Telex megelőlegezte Kínának a működő moduláris atomerőművet.
Pedig kereskedelmi méretű SMR nincs – olyan technológia, ami belátható időn belül akár exportálható is volna, nem látszik.
Az viszont lehet, hogy a Hainan közelében épülő ACP100-as reaktor áll ehhez az állapothoz a legközelebb. A szakirodalomban Linglong One néven is ismert kis, 100 MW-os SMR építésének híre 2016-ban bejárta a világot, mivel a tervekre Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) is rábólintott.
SMR: Túl későn, túl drágán
Az SMR technológia a nukleáris ipar népszerű jövőképének számít, mely azt ígéri, hogy a következő évtizedre sorozatgyártásba rendezhető az atomerőmű építés annak köszönhetően, hogy a monumentális beruházások helyett kis, moduláris reaktorokat telepítve a hálózatokra és megfizethető villamos energiát és megbízható energiaellátást fognak szavatolni. Jelenleg a világban több mint 70 SMR-fejlesztési projekt fut, ezekről korábban részletes tanulmányt közölt az Energiaklub, de amikor tavaly ősszel a kormányzati kommunikációban is felbukkant, hogy Paks II. mellett, további atomerőmű építésének is lehetőséget kellene teremteni, a Szabad Európában megírtam, hogy mindez 2030-ra azért nem tűnik lehetségesnek, mert addigra ez a technológia nem lesz szériaérett. Az elfogadott civilizációs klímacélok megvalósításához az SMR-ek túl későn érkeznének meg – és miközben egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy fajlagosan olcsóbbak tudnának lenni akár a gigantikus felmenőiknél is, az viszont kiderült, hogy a nukleáris hulladéktermelő képességük többszöröse lehet a nagy reaktorokénak.
Az első ígéretek szerint 2018-ban indult volna a kínai SMR-építése. A korai kezdés mellett szólt, hogy e bébireaktor építését nem szűz területen, hanem már meglévő, nagy áramtermelő nukleáris energiás egységek mellé jelölték ki. Aztán mégis csúszott az indulás: az ACP100-as első betonöntésére végül csak 2021. júliusában került sor. Akkor úgy tervezték, hogy a teljes építési időszak 58 hónapot vesz majd igénybe.
Mennyibe kerül 1 TWh?
A Linglong One egy demonstrációs erőmű, ami azt jelenti, hogy ez csupán egy bemutató darab. Olyan, mint amikor a Párizsi vagy Müncheni Autószalon alkalmára valamely autógyártó egy prototípust mutat be azt demonstrálva, hogy képesek ezt a modellt is legyártani – s hogy „ez lesz a következő nagy dobás”. Azért fontos ezt e kínai SMR-építésbe bekalkulálni, mert így érthetőbb, hogy miközben számos jellemzőt (például azt, hogy egy feltöltéssel 24 hónapig lesz képes üzemelni, hogy mennyi szén-dioxidot fog kiváltani, hogy 526 ezer lakás áramfogyasztását lesz képes a termelése lefedni, s hogy az áramtermelés mellett fűtésre és tengervíz sótalanításra is profilozható) gyakran ismételgetnek, a költségekről semmiféle becslés vagy kalkuláció nem jelent még meg, ahogyan a felmerülő és megoldott problémákról sem.
A legutóbbi, hitelesnek tekinthető beszámolót a Nuclear NewsWire közölte, mely szerint még márciusban befejeződik a Linglong One építése. Ez ugyan némiképp ellentmond annak, hogy a hónap elején már tényként közölte ezt a China Daily, de utóbbi cikkhez a mellékelt kép (melyen a minireaktor külső kupolájának helyére emelése látható a 2024. február 6-án), illetve a hír forrása (a kínai kohászati hírügynökség) magyarázatul szolgálhat. Februárban az 550 tonnás kupolát emelték a helyére - ahogyan ezt az építő CNNC is jelentette – és ezt követte maga a tetőfedés, aminek végeztével az épület készre jelenthető.
A Linglong One azonban még nincs készen, most a műszaki belsőépítészeté a terep: a berendezések összekapcsolása és összehangolása következik. Az üzembe helyezésig innen is hosszú az út, mert sok tesztet, mérést és kísérletet szükséges sikeresen teljesítenie az SMR-nek, hogy a működését és üzemképességét bizonyítsa. Az építés kezdetekor megadott határidő (2026. májusa) még így is teljesülhet. A fejlesztők már közölték, a rendszert felkészítik majd arra, hogy akár 6-8 mini nuki modult is össze lehessen kapcsolni. Az azonban így is kérdéses, hogy Kína kinek, hova, milyen kondíciókkal tudná majd exportálni ezt a technológiát.
Ha a kis kínai atomerőmű projekt célba ér, a számítások szerint évi 1 TWh villamos energiát lehet képes megtermelni.
Mivel az építési és a fejlesztési költség nem ismert, azt egyelőre szintén nem tudni, hogy hol éri majd meg ebben a méretben és technológiában gondolkodni. Csak viszonyításként: a meglévő magyaroroszági szélerőművek tavaly 0,645 TWh áramot termeltek a hálózatra, ez az éves honi villamos energia termelésnek az 1.8 százaléka volt. A paksi atomerőmű 45,6 százalékkal majdnem 16 TWh-t a napelemek – a háztáji és az ipari, illetve közüzemi napelemes rendszerek - 18,7 százalékot teljesítve több mint 6,5 TWh villamos energiát termeltek 2023-ban.
Akkor mit csinálnak majd a kínaiak?
Sok részlet nem ismert még, a fentiekből azonban nem körvonalazódik, hogy is kellene érteni Kína bekapcsolását a magyarországi „nukleáris energiatermelés teljes vertikumába”. Kína ugyanis a paksi atomerőműbe nem, a Paks II. projektbe kérdőjelekkel, a Paks III. vízióban pedig még több kérdőjellel tudna csak részt venni.
A nukleáris ipari kapcsolatokat azonban az atomerőmű építésnél jóval széles spektrumra lehet skálázni: az oktatási és egyetemi cserediák programoktól a reciklikálási technológiák fejlesztésén át az atomtemetők lehetséges üzemeltetéséig sok mindent be lehet ide csatornázni.
Címlapkép forrása: niuniu via Getty Images
