Itt vannak az új mérések: kiderült, mekkora károkat okozott a csernobili katasztrófa Magyarországon

Harminckilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án robbanás történt Csernobil város melletti atomerőmű 4-es blokkjában. Egy balul sikerült kísérlet során a reaktor instabillá és irányíthatatlanná vált, a fejlődő hő előbb gőzrobbanást okozott, majd tűz keletkezett. A reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-ig több tonna radioaktív elem került a légkörbe. A rádióaktív anyagok terjedését ezután a légköri folyamatok határozták meg, Európa számára meglehetősen szerencsétlen módon. Az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a baleset kezdetén északi irányba szállította a szennyező anyagot, így először a skandináv országok vették észre, hogy valami történhetett a Szovjetunióban. Két nappal később még rosszabb lett a helyzet, akkor már közvetlenül Ukrajna irányából sodródtak a sugárzó részecskék térségünk fölé. A Csernobilból származó radioaktív anyagok április 30-án érték el Magyarországot. Harminc évvel később az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai korszerű számítógépes modellekkel újraszámolták a szennyezőanyagok terjedését és a Fizikai Szemle folyóiratban közölték az eredményeket.

A MET.hu-n megjelent szemle szerint a szocializmus utolsó évtizedében az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérőhálózata naponta rutinszerűen mérte a légköri rádióaktivitást meglehetősen kiforrott módszertan alapján. A mérések három elemből tevődtek össze.

• Az első mérés a légköri aeroszolok radioaktív sugárzását határozta meg,
• a második mérés során az ún. száraz és nedves ülepedést (fall out) mérték,
• míg a harmadik mérési módszer a csapadékban található radioaktivitást regisztrálta.

1986. április 30-án a külföldi híradásokból már lehetett tudni, hogy rövidesen Magyarországra is elér a radioaktív sugárzás, így a Siófoki Obszervatórium munkatársa csalódottan vette észre, hogy a sugárzásmérő pont aznap elromlott. Pár perc múlva a szombathelyi kolléga is jelezte, hogy az ottani mérés is hibás lehet, majd a győri kolléga is kísértetiesen hasonló hibajelenségről számolt be:

a berendezés több nagyságrenddel magasabb értéket mutatott.

A száraz és nedves ülepedés értékeinek változását jól mutatja, hogy míg Pécsen április 30-án 101 [Bq/m2] volt az aktivitás, ez az érték május 1-re 50266 [Bq/m2] értékre ugrott. A részletes mérések adatait végül még abban az évben nyilvánossá tették, az OMSZ külön kiadványban megjelentette.

Légköri viszonyok

A radioaktív anyagok nagyobb távolságra történő terjedése a reaktor égése során kibocsátott apró korom részecskék által történtek, amelyek légköri aeroszolokként voltak jelen.

• Az első napokban egy nem túl gyakori fekete-tengeri ciklon áramlási rendszerében ezek a részecskék északi irányba sodródtak és elérték Skandináviát (1. ábra). Az ottani mérések a sugárzást azonnal kimutatták, így fordulhatott elő, hogy a baleset tényéről nem a kezdetben hallgató szovjet híradásokból szerzett tudomást a világ. Az első radioaktív anyagok Magyarországra is északi kerülővel érkeztek.
• A következő napokban Közép-Európa szempontjából még rosszabbra fordult a helyzet, mivel a mediterrán térségben létrejövő légörvény északi oldalán már közvetlenül érkezett a sugárzó anyag (2. ábra).
• Május első napjaira Csernobil felett az áramlás északira fordult, viszont fel is erősödött, így a szennyezés nagyobb területen oszlott el, nagy szerencséjére a sűrűn lakott kijevi térségnek (3. ábra).

A képet tovább árnyalta, hogy a kihullás mértéke nagyságrenddel nagyobb volt ott, ahol a záporok és zivatarok porszívóként összegyűjtötték a sugárzó aeroszol részecskéket. Az aeroszolokra kicsapódó vízzel együtt egy-egy zápor vagy zivatar jóval erősebben szennyezett foltokat hozott létre a száraz kihulláshoz képest (a cézium-137 izotópok alapján számolva) (4. ábra).

Így fordulhatott elő, hogy a keletről érkező – és Magyarország felett kisebb száraz kihullással áthaladó – légtömegből csak kevesebb radioaktív anyag érkezett a felszínre.

Az Alpok keleti oldalán kialakuló zivatarok viszont átmosva a légkört jóval erősebb sugárzást okoztak, mint magyar területeken.

A Csernobilból sugárzó anyagok terjedésének utólagos újraszámolása az ECMWF reanalízisek alapján futtatott WRF nem-hidrosztatikus modell és a hozzá kapcsolódó FLEXPART terjedési modell segítségével történt, az idézett tanulmányban bemutatott módon.

Az elemzés szerint az események lefolyásában az időjárásnak is nagy szerepe volt. Ha a kezdeti intenzív kibocsátási szakaszban egy gyengébb áramlás Kijev irányába viszi a koncentrált sugárzó anyagot, az még nagyobb problémát jelentett volna. Amennyiben egy nyugati áramlási helyzetben a sugárzás jórészt a Szovjetunió területén marad, akkor a baleset híre talán később kerül a világ tudtára. A légköri folyamatok azonban globális skálára emelték az ipari baleset hatását.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images