El-Erian: recessziót vagy nagy átalakulást hoz el Trump?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Már láttuk, hogy az S&P 500 majdnem medvepiaccá vált (20%-os csökkenés történt a legutóbbi csúcshoz képest), majd az index visszatért és jelenleg nagyjából változatlan szinten áll az év eleji szinthez képest. A kötvényhozamok mindenhol ingadoznak, részben a borzasztóan változékony makrogazdasági kilátások miatt. Az amerikai recesszió valószínűsége az év elején még 10% alatti volt, áprilisban közel 70%-on tetőzött a mutató, majd alig egy hónappal később 40% alá esett vissza.

És ne feledjük, az Egyesült Államok nemcsak a világ legnagyobb gazdasága. Fejlett intézményekkel, kiterjedt pénzügyi piacokkal rendelkezve, valamint a globális tartalékvaluta kibocsátójaként az USA az az ország, amelyre mások a saját megtakarításaikat és vagyonukat bízzák. Ami az USA-ban történik, az nem marad ott. Nem csoda, hogy a vállalatok és a háztartások "bizonytalansági mutatói" idén rekordszintek közelében voltak. Ahogy a Bloomberg munkatársa, Justin Fox megjegyezte,

a bizonytalanságot még soha nem éreztük ennyire bizonytalannak.

Ennek közvetlen okát az amerikai vámpolitika volatilitása jelenti, amelyre más, rendszerszinten fontos országok is reagáltak. De nem a kereskedelem az egyetlen probléma. Ahogy az USA és mások is feszegetik az adósság és a deficit határait, a kötvénypiac őrei (bond vigilantes – olyan kötvénypiaci befektetők, akik az állampapírok eladásával, és így a hozamok növelésével tiltakoznak az inflációt gerjesztő monetáris vagy fiskális politika ellen – a szerk.) felébredtek álmukból. A folyamat során a részvény- kötvény- és devizaárfolyam közötti hagyományos amerikai korrelációk megrendültek, és az állami szektor csökkentésére vagy reformjára tett legutóbbi kísérletek több kérdést vetettek fel, mint választ.

Mindezek fényében a közgazdászok véleménye a kialakult helyzetről igen széles spektrumon ingadozik.

• Egyesek például úgy látják, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi feszültségek közelmúltbeli enyhülése alapvető változást jelent a Trump-kormányzat megközelítésében (amit az "üres polcoktól" való félelem váltott ki),
• míg mások szerint ez csak egy átmeneti szünet, amelyet további nehézségek fognak követni.

Ugyanez vonatkozik az USA és Európa közötti kereskedelmi kapcsolatokra is.

• Egyesek úgy látják, hogy Trump fenyegetése, miszerint 50%-os vámokat vet ki az EU-ból érkező importra, egy olyan "szemet szemért" folyamat kezdetét jelenti, amelynek közvetlen és közvetett módon kedvezőtlen hatásai lesznek mindkét gazdaságra és a világ egészére.
• Mások azonban – különösen az amerikai vámok kivetésére vonatkozó eredeti határidő elhalasztása miatt – úgy látják, hogy ez egy újabb jele annak, hogy az USA most az „eszkalálni a deeszkalációért” stratégiát követi.

Ezen eltérő nézetek mögött az a kérdés húzódik meg, hogy

vajon az USA és a világgazdaság alapvetően megújul-e. Vajon ez egy visszafordíthatatlan folyamat, vagy a jelenlegi zűrzavar inkább a Covid tapasztalataihoz fog hasonlítani, amikor is nagyrészt oda tértünk vissza, ahonnan elindultunk?

Öt kérdés fogja meghatározni, hogyan alakul a jövő.

• Az első a vámok ügye. A friss fejlemények azt sugallhatják, hogy az amerikai döntéshozók elsődleges motivációjának az igazságosabb kereskedelmi rendszer elérése számít az „eszkalálni a deeszkalációért” megközelítésen keresztül. Ha ez így van, akkor ennek a célnak végül háttérbe kellene szorítania a többi kinyilatkoztatott – amúgy ellentétes – prioritást, vagyis a nagy bevételek generálását és a gyártás jelentős mértékű visszatelepítését.
• A második tényező a kötvénypiac lesz. A kötvénypiac őreinek (bond vigilantes) visszatérése máris jelentősen megnövelte a hosszú lejáratú államkötvények hozamát – Japánban például történelmi csúcsra emelkedett a mutató. Tekintettel a potenciálisan zavaró következményekre, a kötvényhozamok emelkedése a fegyelem megelőző formájaként működhet; vagy pedig a piacok és gazdaságok még sebezhetőbbé válhatnak a kormányok, vállalatok és háztartások hitelfelvételi költségeinek hirtelen megugrásával szemben.
• A harmadik kérdés a gazdasági és a nemzetbiztonsági megfontolások összeütközése. A vámvita mögött az alkukötést támogató, galamb irányultságú gazdasági tisztviselők és az Amerika biztonságának erősítése (nem utolsósorban Kína fejlődésének kisiklatása) jegyében rövid távú fájdalmakat is bevállaló héják közötti harc húzódik. Melyik oldal fog győzni?
• A negyedik kérdés arra vonatkozik, hogy a többi ország miként reagál az amerikai fejleményekre. Az amerikai politika okozta jelenlegi volatilitás egyeseket arra késztet, hogy megkérdőjelezzék az USA-központú kereskedelmi és fizetési rendszerhez való hosszú távú ragaszkodásukat. Milyen mértékben romlott meg az alapvető bizalom, és Amerika hitelességének elvesztése felgyorsíthatja-e az alternatív rendszerek kialakulását?
• Az utolsó kérdés a vállalatok magatartását érinti. Vajon a cégvezetők ezt az időszakot pusztán a készletek felhalmozására fogják-e használni, vagy mélyrehatóbb változásokat hajtanak majd végre? Bíznak-e abban, hogy képesek lesznek a vámok költségeit áthárítani a fogyasztókra, és alapvetően megváltozott-e a tőkekiadásokkal kapcsolatos véleményük?

Ha az elemzést az idei évet követő időszakra is kiterjesztjük, még nagyobb problémával szembesülünk. Ahelyett ugyanis, hogy a vámok okozta volatilitást a gazdasági bizonytalanság fő okának tartanánk, azt inkább a nagyobb strukturális változások kiváltójának kellene tekintenünk. A nemzetközi kereskedelmi rendszerben bekövetkezett szerkezeti változások, az ellátási láncok diverzifikációja és (sok esetben) a rugalmasságnak a hatékonysággal szembeni előnyben részesítése már aláásott néhány hagyományos gazdasági eszközt. A nemzetbiztonsági és belpolitikai megfontolások már megelőzték a gazdasági megfontolásokat. A nemzeti és multilaterális intézményekbe vetett bizalom már erodálódott.

Ez az átfogó keretezés azért fontos, mert megerősíti azt az elképzelést, hogy

a világgazdaság egy bizonytalan cél felé vezető göröngyös úton halad.

• Lehet, hogy a recesszió, a stagfláció és a globális kereskedelmi és fizetési rendszerek széttöredezése felé tartunk.
• Vagy lehet, hogy egy Ronald Reagan- vagy Margaret Thatcher-szerű átalakítás kezdeti szakaszában vagyunk, amely végül nagyobb termelékenységnövekedést, nagyobb növekedési potenciált, kevésbé fenyegető hiányt és adósságot, igazságosabb kereskedelmi és stabilabb fizetési rendszert eredményez.

Természetesen még az optimistáknak is el kell ismerniük, hogy a legjobb esetben is 50-50 százalékra áll e két szcenárió bekövetkeztének esélye. Addig is mindannyiunknak el kell sajátítanunk azt a fajta ellenállóképességet, amely a hosszan tartó bizonytalanság elviseléshez szükséges, és ezzel együtt azzal a rugalmassággal is fel kell vérteznünk magunkat, amelyet a nagyon különböző jövőbeli forgatókönyvekre való felkészülés igényel.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Mohamed A. El-Erian
A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens’ College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ