Harold James: Trump megint félreértett valamit, csak most Irán ügyében

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A G7-ek jelentéktelensége a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi állapotáról tanúskodik. Érdekes, hogy a G7-csoport első csúcstalálkozóját fél évszázaddal ezelőtt azért hívták össze, hogy a "Nyugat" gazdasági és politikai stabilitását veszélyeztető konfliktus (az 1973-as jom kippuri háború) után az instabil közel-keleti helyzettel foglalkozzanak. A csúcstalálkozó résztvevői 1975 novemberében a Párizs melletti Rambouillet-ban találkoztak, hogy a közvetlen katonai beavatkozás alternatíváját kidolgozzák.

A résztvevők kétségbeesetten küzdöttek a gazdasági és politikai törékenység érzete ellen, amely veszélyeztette a demokráciát hazájukban. Bár a csúcstalálkozó az amerikai, brit, francia, német, francia és japán pénzügyminiszterek rendszeres találkozóiból alakult ki, Olaszországot is bevonták, de nem azért, mert az ország hasznos erőforrásokat kínált fel, hanem mert a legmélyebb válsággal küzdött, és demokráciája volt a leginkább veszélyeztetve.

Henry Kissinger volt az, aki 1974-ben felvetette a katonai akció alternatíváját:

elgondolása arra irányult, hogy a regionális hatalmakat, nevezetesen Szaúd-Arábiát és Iránt vonják be a nyugatiak körébe, arra ösztönözve azokat, hogy az olajexportból származó magas bevételeiket nyugati bankokban helyezzék el. És ezeket a petrodollárokat aztán adják kölcsön az akkori időszak nagy feltörekvő piacainak – dél-amerikai országoknak, de a szovjet uralom alatt álló Közép-Európának is –, így mindenkit összekötve a pénzzel.

Ily módon a pénzügyek biztosítják, hogy mindenki elkerülje a költséges, erőszakos összecsapásokat.

Ezt a fajta gondolkodásmódot később az elszabadult neoliberalizmus formájaként utasították el, és a politikai vezetők Joe Bidentől és Vlagyimir Putyintól Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökig elhatárolódtak ettől. De miközben mindenki a neoliberalizmust és a hozzá kapcsolódó elgondolást, miszerint a kereskedelem békét hozhat, ostorozta, kevesen kínáltak koherens alternatívát.

A szkeptikusok jól tették volna, ha az ókori mitológiát tanulmányozták volna, amely a kereskedelem istenét, Merkúrt a háború istenének, Marsnak a riválisaként mutatta be. Egyedül Putyin rendelkezett annyi intellektuális következetességgel, hogy belássa: Mars a Merkúr elutasításának eredménye. Arra fogadott, hogy a háború istene képes egy új Oroszországot létrehozni.

Az alternatíva megtalálásának problémája részben a G7-ek nem megfelelő intézményi összetételében rejlik. Az ezredfordulóra már nem ez volt a legmegfelelőbb formája a globális koordinációnak, és a 2007-2008-as pénzügyi válsággal a G20-ak váltak a fő fórummá. Bár a G20-ak 2009. áprilisi londoni találkozóján hatékony azonnali választ adott, hamarosan elvesztette vonzerejét, mivel az USA, Kína, Németország és más államok kereskedelmi és devizakérdésekben vitákba keveredtek.

Néhány évvel később Oroszországot kizárták a G7-ből (vagyis a korábbi G8-ból), miután 2014-ben elfoglalta a Krímet, és megtámadta Kelet-Ukrajnát. Trump már az első elnöki ciklusa alatt is kifogásolta ezt, és nemrég Kananaskisban is visszatért ugyanerre a témára. Az, hogy ragaszkodik ahhoz az elgondoláshoz, hogy Oroszországra szükség van a nemzetközi problémák megoldásához, azonban bizarrnak tűnik, hiszen Oroszország oly sok problémát okozott vagy járult azokhoz hozzá – többek között a szíriai és iráni diktatúrák támogatásával.

Sokkal erősebb érveket lehetne felhozni a G7-ek Kínával történő kibővítése mellett

(és talán a csúcstalálkozó részvevőit is csökkenteni lehetne azzal, ha az EU-nak csak egy képviselőt biztosítanának).

Mindenesetre a Kananaskisban látott dinamika kísértetiesen emlékeztetett a Rambouillet-ban majdnem 50 évvel ezelőtt látottakra. Míg Emmanuel Macron francia elnök tűzszünetről akart tárgyalni, Trump (távozásakor) kifejtette, hogy „ennél sokkal nagyobb dolgokban gondolkodik. Akár szándékosan, akár nem, Emmanuel mindig félreérti”. Mars felülmúlta Merkúrt.

De egy multilaterális csúcstalálkozó elhagyása azért, hogy háborúba menjen, furcsa lépés volt egy olyan embertől, aki mindig is azt hangoztatta, hogy megpróbál békét kötni. Az America First ígérete – a globális elköteleződés leépítése és az „örökké tartó háborúk” elutasítása – sok amerikai számára Trump fő vonzerejének számít. Döntése valóban ellentmondani látszik a közelmúltban tett közel-keleti útjának is, amikor az Öböl-államokba látogatott, Izraelbe nem, és a pénzügyi és gazdasági alkukötésekre összpontosított.

Trump 2019-ben a rá jellemző módon azt hirdette, hogy a közel-keleti katonai szerepvállalás a „valaha hozott legrosszabb döntés” volt.

Most, 2025-ben azonban az Art of the Deal mestere arra a következtetésre jutott, hogy ugyanarra a fenyegetés-eszkalációra van szükség, mint a vámháborújában.

• De mi történik akkor, ha a jelenlegi mértékű bombázás nem elég az iráni vezetés megfélemlítéséhez?
• Mi történik, ha a GBU-57-es szuperbombák nem tudták megsemmisíteni a fordói földalatti nukleáris létesítményt?

A katonai konfliktus eszkalálódásának kockázatától kezdve a demokráciával szembeni mély elégedetlenség jelenségéig a rambouillet-i csúccsal való párhuzamok szembetűnőek.

A kérdés az, hogy van-e ma valaki, aki képes lenne a Kissinger-féle meglátásokat becsatornázni.

Egy ilyen vezető számára a forgatókönyv egyértelmű, és az nem Mars, hanem Merkúr képviseletét jelenti. Ez az a pillanat, amikor valakinek Európában, Kínában vagy a Globális Délen fel kellene állnia, és azt kellene mondania:

A mi problémáink ennél sokkal nagyobbak. Akár szándékosan, akár nem, Donald mindig félreérti a dolgokat.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images