A kínai bürokraták fegyvere, ami még Trumpot is meghátrálásra kényszeríti

Donald Trump amerikai elnök hétfőn bejelentette, hogy további 90 nappal elhalasztja a kínai árukra vonatkozó magas amerikai vámok visszaállítását. Ezzel meghosszabbította a kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatok törékeny status quo-ját, amit egy emlékezetes egymásra licitálás után értek el még májusban. A folyamat jól végigkövethető volt a mi cikkeinken is.

Kína nem győz le minket a kereskedelemben, nem amíg én vagyok a főnök

– mondta Trump hétfőn, éppen az újabb hosszabbítás bejelentése előtt. Pedig Peking sokat tanult a kereskedelmi háború korábbi, 2019-es felvonásából, és az utóbbi időben gyűlnek a "győzelmei". Az új módszereket először áprilisban élesítették: az amerikai vámok ellen úgy álltak bosszút, hogy elzárták az USA ipara számára kritikus fontosságú, Kínában finomított ritkaföldfémek és mágnesek ellátását. Néhány héten belül az Egyesült Államok 1500 milliárd dolláros autóipara pánikba esett, és Trump a kereskedelmi békéről kezdett tárgyalni. Júliusban az Európai Unió rémült meg az EU–Kína csúcstalálkozó előkészületei során, miután a ritkaföldfémek és az akkumulátor-technológia Európába irányuló szállítása magyarázat nélkül lelassult. Ezek felgyorsítása ezután a tárgyalás egyik fő pontjává vált.

A papírfegyver, ami nem csak az ujjadat vágja meg

Ahogy az már ezekből a példákból is sejthető, egy nagyon is tudatosan felépített módszerrel állunk szemben. Míg 2019-ben még olyan válaszcsapásokkal próbálkoztak, mint például az ausztrál borok Kínába történő behozatalának korlátozása, azóta rájöttek, hogy a valódi erejük nem abból fakad, hogy mit vesznek, hanem hogy mit adnak el.

2020-ban Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke az "asszimetrikus függőségek" kiépítését kezdte sürgetni. Ennek keretében a kommunista ország ellátási láncait megpróbálták megtisztítani a külföldi cégek termékeitől, miközben ezzel párhuzamosan a nemzetközi ellátási láncok tőlük való függőségének növelésén dolgoztak. Nekiálltak összegyűjteni, hogy melyek azok a termékek, amiket Kína készít és más országok számára kulcsfontosságúak, mígnem

elkészült a világ legunalmasabb nevű, de annál hatékonyabb fegyvere: Az exporttilalom és -korlátozás alá tartozó technológiák jegyzéke.

A lista már több, mint 700 elemű, és olyan dolgokat tartalmaz, amikre más államok védelmi szektorának vagy stratégiai fontosságúként kezelt iparágainak lenne szükségük. Ékes példája ennek a ritkaföldfém-mágnesek helyzete, amik szerepelnek a listán. Ha egy cég ezeket szeretné kivinni az ázsiai országból, hogy aztán autómotort, szélturbinát vagy az Egyesült Államok híres F-35-ös harci repülőgépét készítsenek belőle a külföldi partnerei, akkor engedélyt kell kérnie a Kínai Kereskedelmi Minisztérium alá tartozó Ipari Biztonság és Import és Export Kontroll Irodától, ahol a bürokraták majd szépen elbírálják a kérvényt. Egyesével, korlátos idejű hatályossággal.

És ez még nem minden. A rendszer egy jogi keretet ad arra, hogy a hivatalnokok leállítsák az exportot a kérelmek visszavonásával. Emellett lehetővé teszi akár konkrét cégek megcélzását, hiszen az igényen szerepeltetni kell, hogy milyen ügyfélnek menne a szállítmány. Végül a jogszabály azt is tartalmazza, hogy a tisztviselők előírhatják, hogy a harmadik országokban kínai alapanyagok felhasználásával gyártott áruk nem értékesíthetők bizonyos végfelhasználóknak.

Így történt, hogy amikor Trump bejelentette a Kínával kötött kereskedelmi egyezmény véglegesítését, már a második mondatában azzal igyekezett hűteni a kedélyeket, hogy Kína előzetesen biztosítani fogja az összes szükséges mágnest és ritkaföldfémet.

Kína ráadásul mindeközben még arra is figyelmet fordít, hogy a magas hozzáadott értékű ágazatait erősítse ezekkel a kiviteli korlátozásokkal – hívta fel a figyelmet egy berlini think-tank The Economist által megkérdezett elemzője, Rebecca Arcesati. Emiatt nem a kész termékeik, mint például az akkumulátorok vagy a drónok kivitelét szabályozzák – noha az feltehetően nagyobb "fájdalmat" okozna –, mert azzal a cégeik külföldi piaci erejének csökkenését idézhetnék elő. Ehelyett az alapanyagok kiáramlását lassítják le, növelve ezzel a hazai kínálatot és költségelőnyhöz juttatva a késztermékeket gyártó cégeiket.

Kockázatok és mellékhatások...

Annak ellenére, hogy milyen hatásosnak tűnik az exportkorlátozás módszere, ennek is megvannak a kockázatai, és nem is lehet mindenhol használni. Ahhoz, hogy egy exportkorlátozás hatékony legyen, egy országnak szinte monopóliuma kell legyen egy adott áru vagy szolgáltatás ellátásában – mutatott rá a szintén The Economist által megkérdezett Matteo Maggiori, a Stanford Egyetem professzora. A szankcionálásra való képesség nem lineáris: egy piac 95, vagy 85 százalékának ellenőrzése közötti különbség lehet az, ami eldöntheti, hogy a célpontok találnak-e más beszállítókat vagy sem.

Emellett ott van az egész gazdaságban oly fontos bizalom kérdése is. A külföldi tisztviselők és vállalatok egyre többet foglalkoznak a kockázattal, hogy vajon veszélybe kerül-e az üzletük, ha valamilyen Pekingnek nem tetsző nyilatkozatot tesznek. Így ha nem használják kellő elővigyázatossággal ezt a fegyvert, akkor azzal kell szembesülniük, amivel az amerikaiknak is: hogy minél több szankciót alkalmaznak, azok annál kevésbé hatékonyak lesznek.

Címlapkép forrása: EU