Az új adócsökkentés ára: gyomrost kaphat az egészségügy és a nyugdíjrendszer

Nem ma kezdődött a nagy szocho-trükk

Újra terítékre került a szociális hozzájárulási adó (szocho) további csökkentése: a jövő évi minimálbér-emelés könnyebb kigazdálkodhatósága érdekében a VKF (Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma) felvetése szerint 2026-tól 13%-ról 12%-ra kellene mérsékelni a bruttó bérekre rárakódó, kvázi munkáltatói járulékként működő adóterhet. Az irányvonal senkit nem érhet meglepetésként: a kormány korábban is hangsúlyozta: mindent megtesz azért, hogy megvalósulhasson a jövő évre tervezett 13%-os minimálbér-emelés, azaz ne kelljen eltérni a bérmegállapodástól a vártnál kedvezőtlenebb makrogazdasági folyamatok miatt.

A béremelés adócsökkentésen keresztüli kormányzati támogatása régóta bevett módszer: 2016-ban még 27% volt a szociális hozzájárulási adó kulcsa, ez mostanra 13%-ra csökkent, jövő évtől pedig újabb 1 százalékpontot elengedhet a kormány. Azaz tíz év leforgása alatt 15 százalékpontos adócsökkentést kaphatnak a vállalatok, amennyiben megvalósul a kilátásba helyezett szocho-vágás.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azt is közölte, mekkora bevételkiesést eredményezne a szociális hozzájárulási adó újabb 1 százalékpontos csökkentése:

elmondása szerint ez legalább évi 200 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek,

ami "nem egyszerű menet", ezért tárgyalni fognak róla. A 2026-os költségvetési törvény jelen pillanatban 3 617 milliárd forintos szocho-bevétellel kalkulál, így leegyszerűsített számításaink alapján 1 százalékpontnyi szocho-csökkentés bruttó értelemben kb. 278 milliárd forint bevételkieséssel járhatna – ez egybevág a Nagy Márton által elmondottakkal.

Azt semmi esetre sem lehet mondani, hogy a munkáltatóktól ne igényelne áldozatot a feszes tempójú béremelés: a 2015-től 2025-ig tartó tíz évben a minimálbér évente átlagosan 10,7%-kal (összességében 2,8-szeresére), a garantált bérminimum évente átlagosan 11,1%-kal (összességében 2,9-szeresére) nőtt, ebből a növekményből csak aránylag kis részt kompenzál az eddig megvalósult, mindösszesen 14 százalékpontos szocho-csökkentés.

Az egészségügy és a nyugdíjrendszer osztozik a szochó-n

A szociális hozzájárulási adóból származó bevételeket a társadalombiztosítási alapok közt kell szétosztani, az adott évi allokációs arányokról a költségvetési törvény határoz, 2025-ben például a szocho 86,96%-át a Nyugdíjbiztosítási Alap, 13,04%-át az Egészségbiztosítási Alap kapja. Korábbi években az Egészségbiztosítási Alapnak jellemzően magasabb rész jutott, míg a Nyugdíjbiztosítási Alapnak kevesebb (de így is az adóbevételek nagy többsége).

A hiány kimutatása – ugyanis a TB-alapok jellemzően hiánnyal működnek – attól függően történik, hogy az egyes alapok között hogyan változik az adóbevételek elosztása. Például 2023-ról 2024-re a Nyugdíjbiztosítási Alap kiegészítő forrásigénye számottevően csökkent, míg az Egészségbiztosítási Alapé erősen megugrott, elsősorban a szocho-bevételek átcsoportosításának hatására.

A szociális hozzájárulási adón túl a TB-alapok másik legjelentősebb bevételi forrása a társadalombiztosítási járulék, de ebből idén 8,1% a foglalkoztatási programokkal kapcsolatos Nemzeti Foglalkoztatási Alapba áramlik, míg 54%-ot nyugdíjra, 37,9%-ot egészségügyre fordít a költségvetés.

Fontos, hogy a szociális hozzájárulási adó és az egyes alapokat megillető TB-járulékrész együttesen sem fedezi maradéktalanul a költségvetés nyugdíj- és egészségügyi kiadásait. Például 2024-ben a szocho- és járulékbevételek 7 623 milliárd forintot tettek ki, míg a társadalombiztosítási alapok kiadásai 10 756 milliárd forintra rúgtak.

A különbözetet részben pótolja a fedezetlen kiadásokra (például a 13. havi nyugdíjra) évről évre megítélt költségvetési támogatás:

2024-ben a Nyugdíjbiztosítási Alap 511 milliárd forintnyi, az Egészségbiztosítási Alap 1 891 milliárd forintnyi közvetlen támogatást kapott a központi költségvetéstől,

ennek a befizetésnek köszönhetően a társadalombiztosítási alapok együttes hiánya 2 632 milliárd forint helyett 230 milliárd forintra enyhült. Az egyenleget a költségvetési támogatáson túl olyan tételek is javítják, mint például az Egészségbiztosítási Alapba irányuló népegészségügyi termékadó (tavaly mintegy 54 milliárd forint), de ezzel együtt is látható méretű, az utóbbi öt évben évente 200-700 milliárd forint közti hiányok keletkeztek a TB-alapokban – annak ellenére, hogy a költségvetési törvényben szereplő tervek a megszokott módon egyensúllyal kalkulálnak. (A negatív irányba módosító tényezők közül az egyik leggyakoribb az év elején még nem tervezett, de év közben szükségessé váló novemberi nyugdíjkorrekció, amelyre idén is számítani lehet, Nagy Márton közlése szerint 105 milliárd forintos összegben.)

Az MNB figyelmeztet: a nagyobb hiányok fenntarthatósági nehézségeket vetítenek előre

A Magyar Nemzeti Bank által 2016-ban közölt, magyar nyelven is összefoglalt átfogó tanulmány részletesen foglalkozik a megelőző évek legnagyobb horderejű, nyugdíjfinanszírozást érintő reformjaival, úgymint a fokozatos nyugdíjkorhatár-emeléssel, a korhatár előtti nyugdíjba vonulási lehetőségek szigorításával, a Nők40 bevezetésével és a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításával. Az MNB kutatói leszögezik, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósági mérőszámai a nyugdíjrendszer jövőbeli éves egyenlegeiből vezethetők le: minél nagyobbak a várható éves hiányok, annál rosszabb a hosszú távú fenntarthatóság.

Az MNB azt is megállapítja, hogy a négy vizsgált intézkedés együttesen kb. 2060-ig csökkentette a nyugdíjrendszer hiányát, így 2035-ig egyensúly közelében tarthatók a nyugdíjcélú bevételek és kiadások. Sőt, 2025-öt követően egy darabig még egyre növekvő szufficit rajzolódott ki a számításokból.

Az utóbbi kilenc év valósága ezzel szemben más eredményeket hozott: a nyugdíjrendszer egyenlege több hatás (köztük a szociális hozzájárulási adó jelentős csökkentése) eredményeképpen ma is negatív tartományban van. Sőt, 2023-ban, a legnagyobb hiányú évben az éves GDP mintegy 2%-át tette ki a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya (hasonlóan nagy hiányt az MNB kutatói csak 2040 utánra prognosztizáltak); az Egészségbiztosítási Alap egyenlegét is figyelembe véve pedig 3,6%-os GDP-arányos hiány mutatkozott.

Ezt követően a Nyugdíjbiztosítási Alap több szocho-bevételhez jutott – az Egészségbiztosítási Alap kárára, így a hiány jelentős része máshová került, de a TB-rendszeren belül maradt. A 2025-ös év végleges számait várhatóan jövő januárban ismerhetjük majd meg, mindenesetre sejthető, hogy a TB-alapok ebben az évben is jelentős hiánnyal zárják majd az évet.

Ilyen körülmények közepette a 2026-os szocho-csökkentés hatása közvetlenül szintén az egyensúlytól távolodó lépés lenne:

amennyiben tényleg megvalósulna egy hozzávetőleg bruttó 278 milliárd forintos adócsökkentés, akkor a költségvetés szocho-bevételei a 2025-öshöz képest nominálisan is csökkenhetnek

– annak ellenére, hogy időközben általános béremelkedés valószínűsíthető, ami a bérarányos bevételek emelkedését is magával hozza. A jövő évi terv szerint ugyanis az idénre tervezett 3 367 milliárd forintos szocho-bevétel 3 617 milliárd forintra (+250 milliárd forint) emelkedhet, de ezt a számot még változatlan kulccsal tervezte meg a kormány.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kormány a társadalombiztosítási alapok egyenlegének rovására igyekszik majd adót csökkenteni (amely adókulcs későbbi visszaemelése nehezen lenne elképzelhető), vagyis a magyar bérfelzárkózás állami támogatása érdekében feláldozhat valamennyit a nagy ellátórendszerek hosszabb távú fenntarthatóságából.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images