Trump lenne Európa elnöke? Bizarr kijelentés, de van benne némi igazság

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az EU vezetői „viccesen Európa elnökének neveznek” – állította Donald Trump egy nemrégiben tartott sajtótájékoztatón. Bármennyire is bizarrul hangzik ez a kijelentés, van benne némi igazság. Hét hónapja Európa kétségbeesetten próbál az amerikai elnök kedvében járni, általában megalázó hízelgéssel, amely Trump féktelen nárcizmusának kihasználására játszik.

Ennek megfelelően, amikor Trump nemrégiben néhány bátorító megjegyzést tett Ukrajna támogatásával kapcsolatban, az európai vezetők ezt az önmegalázkodó stratégiájuk nehezen elért eredményének tekintették. Amikor azonban Trump baljóslatúbb kijelentéseket tett, a Fehér Házba rohantak. Akárhogy is, de Trump osztja a lapokat, mert az európai vezetők az Egyesült Államokkal való szakítás kérdését még csak megfontolni sem hajlandók.

De a Trumpnak való behódolás nem teszi az amerikai elnököt kevésbé kiszámíthatatlanná. Kiszámíthatatlansága nem csupán személyiségjegye, ez a „munkamódszere”. Trump arra törekszik, hogy bizonytalanságot keltsen a többiekben, hogy azok ne tudjanak hatékony vagy koherens választ adni lépéseire. Bár mást állít, Trump azt akarja, hogy az európaiak még inkább függjenek az Egyesült Államoktól, miközben az USA-t leválasztja Európa sorsáról.

Ha Trump véglegesen megvonta volna az amerikai támogatást Ukrajnától, akkor Európát taszította volna el magától, ami nem hozott volna sem pszichológiai vagy gazdasági hasznot. Hasonlóképpen, ha határozottan kifejezte volna támogatását Ukrajna iránt, kiszámíthatóvá vált volna, és ezzel sokat veszített volna az európai vezetők feletti hatalmából. Egyiket sem tette, mert az a célja, hogy a szándékaival kapcsolatban bizonytalanságban tartsa az európai vezetőket.

Ezt a stratégiát szem előtt tartva gondoljunk arra a nemrégiben megkötött kereskedelmi "alkura", amelyet Trump az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel hozott tető alá.

Európa négy jelentős engedményt tett, és cserébe nem kapott semmit.

• Először is Európa elfogadta az America First narratívát, miszerint az amerikai-európai gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozatlanok Európa javára. Annak ellenére, hogy Amerika folyó fizetési mérlege Európával szemben majdnem kiegyensúlyozott, az európai vezetők könnyelműen megerősítették Trump tévhitét, és felelősséget vállaltak egy nem létező probléma megoldásáért. Ami még rosszabb, hogy Európa ezután jóváhagyta azt az elképzelést, hogy ezt a hamis egyensúlytalanságot egy valódi egyensúlytalansággal kellene felváltani: az Európából származó amerikai importot mostantól 15%-os vámmal sújtják, míg az Európába irányuló amerikai exportra nem vetnek ki vámot. Még ennél is súlyosabbak az olyan európai szabályozásokkal szembeni új megtorló vámokkal való fenyegetések, mint a digitális szolgáltatásokról szóló vagy a digitális piacokról szóló uniós jogszabály, noha von der Leyen szerint az EU-USA kereskedelmi megállapodásnak a transzatlanti kapcsolatok stabilizálását kellene szolgálnia. Ha Trump további szankciókat vet ki Európával szemben, akkor von der Leyen végül úgy dönt, hogy aktiválja az úgynevezett kényszerítés elleni eszközt (Anti-Coercion Instrument), amelynek alkalmazását eddig elutasította?
• Nem kevésbé súlyosak azok a vállalások, amelyek szerint az európai energiaimportot évi 250 milliárd dollárra növelik, szemben a jelenlegi mintegy 65 milliárd dolláros szinttel,
• és évente további 200 milliárd dollárt fektetnek be az Egyesült Államokban.
• Végül pedig Európa nem számszerűsített kötelezettséget vállalt arra, hogy több amerikai katonai felszerelést vásárol, annak ellenére, hogy állítólag európaizálja védelmi rendszerét, és ennek megfelelően megerősíti gyártóbázisát.

Európa alárendeltségét annyira magukévá tették, hogy a legtöbb európai vezető lelkesen üdvözölte azt a lehetőséget, hogy finanszírozhatja Ukrajna tervét, miszerint 100 milliárd dollár értékben vásárol amerikai katonai felszereléseket. Ez négyszerese annak az összegnek, amelyre az európaiak idén vállalást tettek Ukrajna felé, és meghaladja az Ukrajnának 2022 óta nyújtott összes európai katonai támogatás értékét.

Az európaiak nem csak azért mélyítik az amerikai fegyverektől való függőségüket, hogy Trumpnak hízelegjenek; mindezt akkor teszik, amikor saját legnagyobb hadiipari projektjüket – a következő generációs vadászrepülőgép létrehozására irányuló közös vállalkozásukat – a Dassault és az Airbus közötti vita veszélyezteti.

Eközben Trump két jelentős engedményt tett a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel nemrég Alaszkában tartott csúcstalálkozón. Elfogadta azt az elképzelést, hogy tűzszünet nélkül is lehetne béketárgyalásokat folytatni, és azt az érvet ismételgette, hogy a konfliktus "területcserével" megoldható – ez egy eufemizmus arra, hogy Ukrajna saját szuverén területeit engedje át az azt megszálló idegen hatalomnak. Trump nem csak elfogadta Putyin feltételeit e tekintetben, de mindezt úgy tette, hogy egyetlen európai vezető sem volt ebbe nyilvánosan bevonva.

Egyértelmű, hogy nem tartható fenn az az állapot, hogy Európa nem képes kidolgozni egy stratégiát Oroszország kezelésére. Egy olyan terv kidolgozásához, amely nem függ Trump szeszélyeitől, az európai vezetőknek három prioritásra kell összpontosítaniuk.

• Először is, az Európai Uniónak teljes mértékben el kell köteleznie magát az ukrán EU-csatlakozás elősegítése mellett, még tartós béke hiányában is, bár ez nem jelenti azt, hogy Ukrajnának nem kellene teljesítenie az EU-tagsághoz szükséges feltételeket. Az az elképzelés, hogy Európának meg kellene védenie Ukrajnát anélkül, hogy a korrupcióval vagy más problémás ügyekkel kapcsolatos kérdéseket felvetné, nem állja meg a helyét.
• A második prioritás az, hogy Ukrajnának biztonsági garanciákat kell adni. Ez elengedhetetlen, de Európa jelenleg nem tudja biztosítani ezt, mivel Németország, Lengyelország és Olaszország eddig kizárta, hogy katonákat vezényeljen Ukrajnába. Ezt a kérdést meg kell oldani. Bár Ukrajna támogatása és Európa katonai megerősítése összeegyeztethető célok, rövid és középtávon operatív szempontból nehéz azokat egymáshoz igazítani.
• Végül a legkényesebb kérdés az Oroszországgal folytatott párbeszédre vonatkozik. Az, hogy Európa nem hajlandó tárgyalni Putyinnal, még nagyobb befolyást ad Trumpnak az események alakítására. Ha az európai vezetők jelen lettek volna Alaszkában, vagy ha Trump az európaiak jelenlétében hívja fel Washingtonból Putyint, a dolgok nyilvánvalóan másképp alakultak volna.

  Trump azonban a végső döntőbíró akar lenni, aki nem hajlandó egyik fél mellett sem állást foglalni, ami azt jelenti, hogy szándékosan egy kalap alá veszi az agresszort és a megtámadott felet.

Az európaiaknak szembe kell nézniük a valósággal. Ebben a szakaszban a legkevésbé rossz megoldás az lenne, ha négyoldalú egyeztetést javasolnának, amelyen Oroszország, Ukrajna, Európa és az USA vesz részt. Még ha ez eleinte haszontalannak is tűnik, idővel új dinamika alakulhat ki, különösen, ha Ukrajna továbbra is kárt okoz az orosz gazdasági infrastruktúrában.

A nemzetközi politikában a sikert három tényező alakítja:

• az egyes országok által védelmezett elvek,
• a valóságot megalapozó erőviszonyok és
• az országok cselekvésre való hajlandósága.

Európa rendelkezik az elsővel, és tisztában van a másodikkal. Hogy a harmadikat ki tudja-e pipálni, az még nem derült ki.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Zaki Laïdi
A Sciences Po professzora, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének korábbi különleges tanácsadója.

Címlapkép forrása: EU