Az űrkutatás kitörési pont lehet Európa számára

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A világűr nem a milliárdosok játszótere. Létfontosságú terület, amely ezer szállal kötődik mindennapi életünkhöz. Az időjárás-előrejelzéstől kezdve – amely mintegy 80%-ban a műholdaktól származó adatokra támaszkodik – a precíziós mezőgazdaságon, a Galileo navigációs rendszeren, a műholdas kommunikáción alapuló fizetéseken és a Copernicus levegőminőség-értékelésen át az ukrajnai rakétakövetésig az űrtechnológia erősíti gazdaságunkat, védi környezetünket és biztosítja határainkat. Ennek ellenére,

miközben az Egyesült Államok, Kína, India és más nagyhatalmak előretörnek – nem kiemelkedő tehetségüknek, hanem jelentős beruházásaiknak köszönhetően –, Európa alulfinanszírozza az űrkutatást.

Az egyik sürgős cselekvést igénylő terület, ahol Európa összevonhatja szükségleteit és kihasználhatja erősségeit, a védelem, amely – az űrkutatáshoz hasonlóan – továbbra is veszélyesen alulfinanszírozott. A védelem és az űrkutatás már jelenleg is kiegészítik egymást, sőt, mondhatni függenek egymástól, hiszen a műholdakat és adataikat biztonságban kell tartani az űrben, a műholdak és adataik pedig növelhetik a földi biztonságot.

Miközben Kína egy 2800 műholdból álló hírszerző hálózattal erősíti világűrbeli dominanciáját, az USA pedig bővíti a Föld valós idejű megfigyelésére irányuló Starshield programját, Oroszország, India és Japán is növelik a védelmi céllal indított űrtechnológiai beruházásaikat. Míg a védelem világviszonylatban az űrkutatásra fordított teljes állami kiadás felét teszi ki, Európában ez az arány mindössze 15%, ami sürgősen megválaszolandó kérdéseket vet fel a régió stratégiai prioritásaival és a biztonsághoz való hozzáállásával kapcsolatban. Egy polgári célú űrkutatási hivatal vezetőjeként tisztában vagyok azzal, hogy az ESA hatáskörén belül hogyan használhatjuk fel kiemelkedő tehetségünket és képességeinket arra, hogy segítsük Európát ebben a bizonytalan időszakban.

Az egyik ígéretes út, amelyre a CM25 miniszteri konferencián is javaslatot teszünk majd, az űrbe telepített rendszerek kettős – polgári és védelmi célokat egyaránt szolgáló – felhasználása. A költségvetések európai szintű racionalizálása esetén az ESA képes lenne gyors és költséghatékony védelmet nyújtani ellenálló képességünk megerősítése érdekében, és ezzel párhuzamosan előmozdítani a tudomány fejlődését, a környezet megfigyelését és a gazdasági növekedést. És ehhez nem is kellenek új jogi vagy nemzetközi megállapodások: az ESA már biztosítja a keretet, összefogja Európa legjobb eszközeit, és a tagállamokkal, valamint az Európai Bizottsággal együttműködve lehetővé teszi a finanszírozás azonnali elosztását.

Gondoljuk át, hogy a védelmen túl miért érdemes beruházni az űrkutatásba.

A globális űripar évente elképesztő, 9–10%-os növekedési ütemben bővül, meghaladva ezáltal a globális GDP-növekedést – valójában vetekszik a világ leggyorsabban növekvő ágazataival.

A műholdas kommunikáció, a navigáció, a földmegfigyelés és más űrtechnológiák terén elért áttöréseknek köszönhetően az űrágazat értéke 2035-re megháromszorozódik, így eléri majd az 1800 milliárd eurót. A globális űrgazdaság bővülésével párhuzamosan azonban Európa részaránya egyre csökken, vagyis egyre kisebb arányban vesszük ki részünket egy növekvő iparágból: a 2024-ben világszinten 122 milliárd eurót kitevő állami beruházások mindössze 10%-a származik Európából, szemben az USA 60%-os részarányával.

Komoly a veszélye annak, hogy a tengerentúli kormányok és vállalatok térnyerése miatt elveszítjük az űrágazatban meglévő függetlenségünket és autonómiánkat.

A történelem tanulságai szerint geopolitikai és gazdasági feszültségek idején a jövő technológiáiba való befektetés növekedést eredményez, és fokozza az ellenálló képességet.

• Az USA globális erőfölényét megkérdőjelező vietnámi háború idején útjára indított amerikai Apollo-program a világ legnagyobb technológiai ágazatát hozta létre.
• Dél-Korea a technológiára és az innovációra összpontosítva lábalt ki az ázsiai pénzügyi válságból, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ország a globális technológiai ágazat élvonalába emelkedjen.
• Németország a 2008-as pénzügyi válságra reagálva a fejlett feldolgozóipar és a zöld technológiák fejlesztésébe kezdett, ékes bizonyítékát szolgáltatva annak, hogy az éghajlatváltozás kezelésére irányuló ösztönzők gazdasági és foglalkoztatási előnyökkel is járhatnak.

A világűrbe való beruházás sem különbözik az említett példáktól – ugyanúgy formálja a nemzetek (és kontinensek) jövőjét.

Európa kiváló szellemi tőkével rendelkezik, az ESA pedig biztosítani tudja a megfelelő technológiai hátteret – gondoljunk csak a Kopernikusz és a Galilei programra, az Euklidész űrtávcsőre, a Juice űrszondára.

De kiváló szellemi tőkénk meginogni látszik. A tehetségeket az izgalmas feladatok vonzzák – és ezeket gyakran Európán kívül találják meg, mert csak nagy pénzekkel lehet nagy és izgalmas projekteket indítani. Ahhoz, hogy megőrizze vezető szerepét, Európának be kell ruháznia a CM25 konferencián meghatározott céljaiba.

Mindannyian válaszút elé érkeztünk. A fokozódó geopolitikai instabilitás és az Egyesült Államok bizonytalan támogatása miatt Európának meg kell látnia az egyre sokasodó figyelmeztető jelekben a nagyszerű lehetőséget arra, hogy kiépítse stratégiai autonómiáját.

A CM25 több egy újabb miniszteri találkozónál – én úgy fogalmaznék, hogy a radikális döntéshozatal pillanata.

Elindítja – az ESA 2028-ban ülésező miniszteri tanácsát és az Európai Bizottság 2028-34-re szóló többéves pénzügyi keretét is magában foglaló – költségvetési és politikai mérföldkövek maratoni sorozatát, amely alapjaiban határozza majd meg Európa hosszú távú űrpolitikai ambícióit.

A CM25 kiváló lehetőséget kínál Európa számára ahhoz, hogy tétovázás helyett az érvényesülés, lemaradás helyett az irányítás, beletörődés helyett a jövő építésének útjára lépjen – ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy éljük ezzel a lehetőséggel.

Címlapkép forrása: ESA