Így nem nőtt a magyar gazdaság

A magyar gazdaság bő három éve van stagnálás közeli állapotban: az elmúlt 13 negyedévből 8 alkalommal esett a teljesítménye, 4-szer növekedni tudott, és most stagnált. A nagy kép szerint az ipart a külső felvevőpiacaink gyenge kereslete és az európai járműipar versenyképességi kihívásai nyomasztják, az építőipart a belső beruházási kereslet húzza lefelé, erre jött még rá a kedvezőtlen időjárás mezőgazdaságot nyomasztó hatása. A lefelé húzó tényezőket néhány szolgáltató ágazat ellensúlyozza, amelyek elsősorban a lakossági jövedelmek emelkedéséből tudnak profitálni.

Így termeltünk

Mindez azt jelenti, hogy a harmadik negyedéves (éves alapú) 0,6%-os GDP-bővüléshez gyakorlatilag csak a szolgáltató szektor tudott érdemben hozzájárulni. Lefelé húzta a teljesítményt az ipar, illetve stagnálás közeli kontribúciót hozott a cikkcakkos pályát bejáró, de kis súlyú építőipar. Kisebb meglepetésnek mondható, hogy végül a mezőgazdaság mindössze 0,2 százalékponttal mérsékelte a növekedést, ez egyben azt is jelenti, hogy

a növekedés a rossz időjárás hatását kiszűrve is igen visszafogott.

Hőtérképre helyezve az egyes ágazatok rövid bázisú teljesítményét hasonló kép bontakozik ki. Negyedéves alapon elsősorban a szolgáltatási ágakban láthatunk növekedést, például a kereskedelemben, a szállításban, a pénzügyi tevékenységben. A fékezett habzáshoz viszont hozzájárult, hogy a kommunikáció, az ingatlanügyletek és a szórakozás ágazatokban esett a GDP. Némi meglepetés, hogy hozzáadott érték alapon az ipar bővült, a havi termelési volumenekből inkább enyhe esés rajzolódott ki. Ez a pozitív meglepetés kellett ahhoz, hogy végül ne legyen negatív a negyedéves GDP-index.

Zavaros keresleti kép

A felhasználási oldalról összerakva a GDP-t meglephetősen furcsa helyzetet látunk. Az eddigi kép szerint a lakossági jövedelmek növekedése a háztartások fogyasztását húzza, ez adja a gazdaság hajtóerejét, amit a külső tényezők (export) és a beruházások összeomlása semlegesít. A harmadik negyedévben ez nagyon furcsán változott meg. A háztartási fogyasztás növekedési hozzájárulási visszaesett (visszamenőleg is, már az előző negyedévi adatot is lefelé revizionálta a KSH), helyette a fő növekedési tényező a készletezés, készletre termelés volt.

Ez nem nagyon vág egybe az eddigi ismereteinkkel. A zavart tovább fokozza, hogy a KSH októberi revíziója nagyon durva változásokat hozott a 2023-as és 2024-es évekre. Mint látható, most a hivatal úgy látja, hogy az export óriási növekedési impulzust jelentett, aminek a forrása a készlet leépülése volt. Ezek az óriási bruttó szárak meglehetősen nehezen értelmezhetők. Egyfajta narratíva lehetne, hogy a Covid alatt akadozó export a korlátozások feloldásával meglódult, és a felhalmozódott készleteket adtuk el. Ennek azonban ellentmond, hogy a Covid éveiben az adatok szerint egyáltalán nem volt erős készletezési tevékenység.

A ma megjelent harmadik negyedéves adatok ennek a fordítottját mutatják: mintha a nettó export ereje eltűnt volna, de készletre még termelt volna az ipar. Jóval valószínűbbnek tartjuk azonban, hogy ezeknek a megfejtéseknek nem sok értelme van.

Ehelyett arról lehet szó, hogy a termelési oldalról összerakott GDP-t (vagyis hogy mennyi értéket állítottak elő a termelő és szolgáltató szektorok) a másik oldalról nagyon rosszul sikerül megfeleltetni a felhasználási tételeknek, vagyis hogy a termelésből mi lett elfogyasztva, beruházva, exportálva. Ami kimarad, az készletváltozás. Hogy ez elárul-e bármit a magyar növekedés szerkezetéről, erősen kétséges.

Mi jön most?

Az első három negyedév adatainak ismeretében a fő kérdés 2025-re, hogy kisebb lesz-e az éves átlagos növekedés, mint a tavalyi 0,6%. Számításaink szerint ennek elkerüléséhez igen erős élénkülésre lenne szükséges az év végén: a GDP-nek negyedéves alapon 1,5%-kal kellene növekednie. Ilyet utoljára elég régen, a Covid-sokk utáni felpattanásban láthattunk, de historikusan is ritka eseménynek mondhatjuk. Az élénkülést segítheti a választási osztogatás megindulása, ami jövedelemet juttatott a háztartásoknak, illetve néhány ipari beruházás is termőre fordulhatott. Ugyanakkor az októberi gyenge exportadatok elbizonytalanítók abból a szempontból, hogy mekkora lesz a felpattanás. Jelenleg nagyobb esély mutatkozik arra, hogy az idei növekedés 0,3-0,5% körül lesz.

A jövő évi növekedésre vonatkozó várakozások már jóval kedvezőbbek, ugyanis a bérek gyors növekedése mellett az ipari termelő kapacitások bővülése, valamit a beruházási szabadesés megállása is segíti a gazdaságot. Amennyiben a következő időszakban sikerülne negyedévente 1-1 százalékkal növekedni, 3% feletti éves átlagos GDP-növekedés adódna 2026-ra. Ha viszont a gazdaság dinamizálódása visszafogott lenne, és a negyedéves GDP-növekedési ütemek 0,5% körül lennének, a 2%-tól is elmaradna a jövő évi gazdasági bővülés.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images