Két nap alatt duplázott a gázár – Ha a piacnak igaza van, az nagy bajt jelent

Bár a hétvégi hadművelet nem érhette teljesen felkészületlenül az energiapiacokat, hiszen már több hete látszanak a csapatösszevonások, az eszkaláció híre még így is drasztikus áremelkedést okozott hétfő reggelre az olaj- és gázpiacon. Előbbiről már részletesen írtunk, azonban most górcső alá vesszük a földgázt is:

• Előző héten az európai gázár még stabil és viszonylag alacsony szinten, 32 euró/MWh körül zárt. Hétfő reggelre, a háború kitörését követően 38 euró/MWh-s szinten nyitott, ami 20 százalékos ugrást jelentett.
• Nem sokkal később, hétfő délután a világ egyik legnagyobb LNG-exportőre, a QatarEnergy közölte, hogy felfüggesztette termelését a Ras Laffan exportterminálban, miután iráni drónok csapást mértek a központi ipari komplexumára. A bejelentésre hétfő reggelhez képest pillanatok alatt további 25 százalékot emelkedett az árjegyzés, 44 euró/MWh-ig.
• Ezzel nem ért véget az áremelkedés: kedd reggelre a jegyzés 50 euró/MWh fölé került, és egészen 64 euró/MWh-ig szaladt fel.

Mindez azt jelenti, hogy

a régiós gázár mindössze 2 nap alatt duplázott a február végi zárószintjéhez képest.

Jelenleg az árfolyam korrekciós fázisba lépett, a jegyzés 54 euró/MWh körül stabilizálódott.

Ami igazán érdekes, hogy mi vezetett ekkora ársokkhoz? Ennek jártunk most utána.

Vállalati Energiamenedzsment 2026

Az elmúlt évek - és a most zajló iráni konfliktus - megmutatták, hogy a geopolitikai folyamatok súlyos befolyással vannak az energiaárakra. Ezért is foglalkozunk kiemelten a témával a Portfolio Vállalati Energiamenedzsment 2026 konferencián - részletek:

Információ és jelentkezés

Kicsi a bors, de erős

A hét elején már megírtuk az olajárak kapcsán, hogy miért tölt be ilyen fontos szerepet a mindössze 40 km szélességű szoros a fosszilis energiahordozók áraiban. Ezen a szűk, sokszor "fojtópontként" is emlegetett stratégiai jelentőségű átjárón halad át a globális kőolaj kínálat nagyjából ötöde, valamint a világ legnagyobb LNG-exportőrének, a QatarEnergy teljes cseppfolyós földgáz kivitele.

A háború kitörése óta többször megírtuk, hogy a térség legtöbb jelentős olajmezője, finomítója és földgáz cseppfolyósító üzeme az iráni ballisztikus rakéták hatósugarán belül található, egy részük drónokkal vagy akár tüzérségi eszközökkel is elérhető. Ezért nem feltétlenül a szoros lezárása a legnagyobb veszély, hanem a regionális energetikai infrastruktúra elpusztítása, ha Teherán a maximális károkozásra törekedne - az elmúlt napok pedig ezt igazolják.

A katari vállalat napi kb. 300 millió, évente 110 milliárd köbméter földgázt szállít. Az összehasonlítás kedvéért, ezzel a cseppfolyósítási képességgel a világon a legnagyobb. (Az Egyesült Államok összkapacitása nagyobb, viszont ott több vállalat együttes termelése kell hozzá.)

A globális LNG-előállítási számokat megvizsgálva, a teljes elérhető kapacitás 600-700 milliárd köbméter évente, így az iráni támadás következtében a teljes elérhető mennyiség

14-16 százaléka esett ki egy pillanat alatt

Bár ennek nagy része Ázsia felé megy, Európa az orosz gázról való leválás óta jobban függ a cseppfolyósított földgáz szállításoktól. Oroszország részesedése az EU csővezetéken szállított gázimportjában 2021-ben 40%-ról tavalyi évre 6%-ra csökkent. A csővezetéken szállított orosz gáz és az LNG együttesen 2025-ben az EU teljes gázimportjának mindössze 13%-át tette ki.

A hiányzó források kiéleződő versenyt generálnak az LNG-piacon. Rövid távon, hiszen a következő években hatalmas mennyiségű gáz érkezik a piacra: az IEA becslése alapján 2030-ig 325 milliárd köbméternyi.

A moszkvai szállítmányok helyét jól láthatóan az LNG források vették át, amelyek a teljes EU-s igény (330-340 milliárd köbméter évente) közel felét fedezik. De mekkora Katar részesedése a teljes igényből?

Az Európai Bizottság adatai alapján igen csekély,

mindössze 3,8% a maga 12,1 milliárd köbméterével.

Jogosan tehetjük fel a kérdést: ez indokolná azt, hogy az európai gázár a duplájára emelkedjen?

Prémiumba fordult Európa

A puzzle egy fontos darabja az Európa és Ázsia között kialakult árverseny az LNG-szállítmányokért. A világ legnagyobb felvevője Kína, de a többi keleti ország, mint például Dél-Korea, Japán vagy délen India is nagy fogyasztója a cseppfolyós földgáznak.

Ebből gyorsan levonható az a következtetés, hogy ha kiesik az oda irányuló katari gáz, akkor azt máshonnan kell beszerezni. Ahogy jeleztük fentebb is, bár a jövőre nézve többletet várnak a gázpiacon, jelenleg még szűkület tapasztalható. Ezért "kisebb" mennyiségek kiesése is hatalmas ártüskéket tud okozni.

A lenti ábrán az ázsiai gázpiacot meghatározó JKM tőzsde, és az európai gázárakat jellemző TTF árai látszódnak az elmúlt egy évben. Ami fontos, hogy a mostani áremelkedéssel hosszú idő után

az európai importőrök fizetnek prémiumot a régióba behozott gázért.

(Az összehasonlíthatóság kedvéért USD/MMBtu-ban adtuk meg az árakat.)

Az MMBtu (Million British Thermal Unit) egy energia mértékegység, amelyet főként a földgáz és más energiahordozók hőtartalmának mérésére használnak, így könnyebben összehasonlíthatóak a különböző árjegyzések.

A grafikon nagyon leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy kinek ér többet a piacon elérhető földgáz. Ugyanis a vezetékes szállításoktól eltérően, a még le nem kötött LNG-kapacitások oda mennek, ahol többet fizetnek érte, mert a tartályhajók könnyen irányt tudnak változtatni.

A mostani áremelkedés előtt, január közepén is hasonló folyamat volt megfigyelhető. Ez azért is figyelemre méltó, mert ebből az látszik, hogy ha nagy a szükség, akkor az Európai Unió hajlandó rálicitálni Ázsiára.

Amerika degeszre keresi magát

Az amerikai LNG-export most azért különösen nyereséges, mert az európai és az amerikai gázár között extrémre nyílt az olló. Miközben az amerikai belföldi ár (Henry Hub) alacsony szinten maradt, az európai irányadó jegyzés kilőtt.

A piaci üzenet egyszerű: ilyen árkülönbség mellett az amerikai LNG-t „megéri” Európába hozni – még a teljes ellátási lánc költségeinek levonása után is.

Mit tartalmaz egy LNG-szállítmány teljes költsége? Egy amerikai LNG-cargo európai leszállított költsége több tételből áll össze. A pontos számítás most másodlagos, a szerkezet a lényeg:

• Alapanyagköltség, tehát magának a gáz ára, amelyhez hozzáadódik a cseppfolyósítás és a terminálhoz történő szállítás során felmerülő veszteség belekalkulálása.
• Cseppfolyósítási díj: az exporttermináloknál fizetett, jellemzően hosszú távú, „take-or-pay” jellegű kapacitásdíj, fix árakkal.
• Szállítás (freight) díj, az LNG-tartályhajó fuvardíja az Egyesült Államok és Európa között. Érdekesség, hogy az atlanti-ócánon lekötött, rövid távú (spot) LNG-szállítások fuvardíja a nagy kereslet miatt ma története legnagyobb egynapos emelkedését regisztrálta.
• Végül az újragázosítás Európában, a terminálhasználati és visszagázosítási költség.

Ezek együtt adják a teljes költségét az LNG exportőrnek. Amennyiben a TTF árazása ennél magasabb szinten forog, a különbség a kereskedői vagy exportőri oldalon realizálható profitmarzs.

Miért fontos ez? Az amerikai gázár csak mérsékelten reagált az iráni konfliktusra, mert az ottani kínálat bőséges, a piac fizikailag jól ellátott. Az amerikai gáztőzsde, a Henry Hub jegyzése jelenleg nagyjából az európai árszint hatodán áll.

(Az összehasonlíthatóság kedvéért USD/MMBtu-ban adtuk meg az árakat itt is.)

Ez azt jelenti, hogy

hatalmasra nyílt a profitmarzs az Európába szállított LNG-mennyiségeken,

- egyes számítások szerint ezeken az árakon több mint 120-140%-os nyereségre is szert tehetnek az amerikai exportőrök a költségeken felül.

Ez az arbitrázsmechanizmus egyben ellátásbiztonsági stabilizátor is. Ha Európában az ár hirtelen megugrik, a globális LNG-áramlás automatikusan ebbe az irányba terelődik – feltéve, hogy van szabad exportkapacitás és rendelkezésre áll hajó. A jelenlegi árszintek mellett nem az a kérdés, hogy érkezik-e amerikai LNG Európába, hanem az, hogy mennyi.

A figyelmeztetés megvolt

Még maradt a végére egy fontos elem: az európai gáztárolók össztöltöttségi szintje 30 százalékon áll. A helyzet országonként változó: Németországban - amely Európa legnagyobb gázfogyasztója - a készletszint március elején a teljes tárolói kapacitás mindössze 20 százalékát érte el, miközben tavaly 33, két évvel ezelőtt pedig 68 százalékon állt ugyanekkor.

Fontos leszögezni, hogy a tárolók ürülése nem más, mint maga az üzemszerű működés. Ezeket a létesítményeket pontosan az ilyen időszakokra hozták létre: azért vannak, hogy kiegyenlítsék a különbséget a kiugró kereslet és a rendelkezésre álló importkapacitások között.

Ugyanakkor gyorsan kijelenthető, hogy Európa messze van egy gázválságtól.

A lenti ábrán jól látszik, hogy az Európai Bizottság modelljei szerint lassan elérjük a gáztárolói készletek legalacsonyabb szintjét, és onnantól már a feltöltési időszak kezdődik.

Bár ellátásbiztonsági probléma már nem látszik a hivatalos fűtési szezon vége előtt egy hónappal, de a leürült készleteket mindenképpen vissza kell pótolni, még akkor is, ha az elérhető LNG-szállítmányokért folytatott globális verseny kiéleződik, az árak pedig tovább emelkednek.

A piac ritkán téved, de reméljük most igen

Általában elmondható, hogy a piac ritkán téved nagyot. Rengeteg szereplő figyeli az árupiacokat, számol, elemez, kereskedik, és ezek a döntések végül egyfajta közös álláspontban, az árban sűrűsödnek össze. Az ár tehát sok ezer vélemény és várakozás összessége. Ugyanakkor a piac is emberekből áll: extrém helyzetekben a félelem vagy éppen a kapzsiság könnyen felülírhatja a józan mérlegelést. Egy háborús hír vagy egy geopolitikai fenyegetés gyorsan pánikot okozhat, míg emelkedő piacon a túlzott optimizmus is önmagát erősítő spirált indíthat el.

Az európai gázpiac ráadásul nem tiszta lappal indul. A 2022-es energiaválság még túl friss élmény ahhoz, hogy a szereplők nyugodtan reagáljanak. Európa éppen egy több évtizedes orosz energiafüggés leépítésének közepén jár, ami eleve bizonytalanságot jelent. Ilyen helyzetben minden, az ellátást vagy a globális kínálatot érintő hírre különösen érzékenyen mozdulnak az árak.

A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy a közel-keleti vagy más, az energiaszektort érintő konfliktusok okozta árugrások sokszor nem tartósak. A kezdeti sokk után - amikor a legrosszabb forgatókönyveket árazzák - az árak jellemzően mérséklődnek, ahogy a piac alkalmazkodik az új helyzethez.

Erre jó példa az orosz–ukrán háború: a 2022 februári invázió után az európai gázárak extrém szintekre emelkedtek, majd az év végére visszatértek a háború kitörése körüli árszintre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kilengések ne lettek volna fájdalmasak. A köztes hónapokban az árak többszörösükre nőttek, ami komoly terhet rótt a vállalatokra és a háztartásokra, és érdemben befolyásolta a gazdasági kilátásokat is.

A nagy kérdés most is az, hogy valódi, tartós ellátási kockázatot látunk-e, vagy inkább egy ideiglenes pánikreakciót. Az utóbbi évek tapasztalata alapján van esély arra, hogy a mostani ármozgások mögött elsősorban a félelem áll – és nem egy újabb, hosszan elnyúló fundamentális sokk.

Remélhetőleg ezúttal a piac téved, mintsem egy újabb tartós válság kezdetéről beszélhetünk.

Címlapkép forrása: Michael Nagle/Bloomberg via Getty Images