Felfedte a lapokat Joe Biden: pusztító háborút is bevállal Amerika egy apró szigetcsoportért

Kelet-ázsiai körútra ment Joe Biden amerikai elnök, amelyen előbb az új, az Egyesült Államokkal szemben elkötelezettebb dél-koreai elnökkel találkozott, majd Japánban folytatta látogatását, ahol találkozott az ország miniszterelnökével, Kisida Fumioval, illetve részt vesz a csendes-óceáni biztonsági megegyezés, a QUAD országainak (Egyesült Államok, Japán, India, Ausztrália) csúcstalálkozóján is. A japán kormányfővel közös sajtótájékoztatóján Bidennek szegezték a kérdést, hogy Amerika fegyverrel is megvédené-e Tajvant, mire az elnök igennel válaszolt. Kijelentése rögtön diplomáciai hullámokat keltett, a Fehér Ház pedig azonnal igyekezett is elvenni az élét, mondván, nem változott az amerikai Tajvan-politika. Van-e jelentősége – és ha igen, mi – Biden kijelentésének? Mennyire reális, hogy az Egyesült Államoknak fegyverrel is meg kelljen védenie Tajvant? És hogyan próbálja meg Joe Biden szorosabbra vonni az Egyesült Államok kapcsolatait Dél-Koreával és Japánnal?

Erős kijelentést tett Biden, de mi a jelentősége?

Joe Biden Kisida Fumio japán miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatót, mikor az egyik újságíró ezt a kérdést tette föl:

Nyilvánvaló okokból nem akarnak részt venni az ukrajnai konfliktusban katonailag. De hajlandók részt venni katonailag is Tajvan védelmében, ha arra kerülne a sor?

Az amerikai elnök azt felelte:

Igen. Ezt a kötelezettségvállalást tettük.

Biden hozzátette, egyetértenek az „egy Kína” politikával, aláírták azt, valamint az összes abból eredeztethető megállapodást, de nem fogadják el az erőszak alkalmazását. Megjegyezte, ha Kína megtámadná a maga szakadár tartományának tartott szigetet, az

összezavarná az egész régiót, és hasonló lépés lenne, mint ami Ukrajnában történt.

Az elnök nyilatkozata szemben állhat a „stratégiai kétértelműség” több évtizedes amerikai politikájával, amely szerint nem tisztázzák, mit tennének egy Tajvan elleni kínai katonai támadás esetén.

Biden kijelentése ezért kisebb vihart kavart, de hamarosan érkezett a Fehér Házból egy tisztázó nyilatkozat, melyben azt írták, az Egyesült Államok politikája nem változott meg: az „egy Kína” politikáját továbbra is fenntartják, és elkötelezettek a Tajvani-szoros békéjéért és biztonságáért. Hozzátették, az elnök

megismételte elkötelezettségünket, hogy katonai eszközöket biztosítunk Tajvannak a maga megvédéséhez a Taiwan Relations Act értelmében.

A Taiwan Relations Actet az Egyesült Államok kötötte Tajvannal 1979-ben, miután a Kínai Népköztársaságot ismerte el a legitim kínai államként. A megállapodás tartalmazza, hogy az Egyesült Államoknak gondoskodnia kell Tajvan védelméről, azt azonban nem specifikálja, hogy fegyveresen is be kell-e avatkoznia.

Az Egyesült Államok mindeddig tartózkodott attól, hogy nyíltan beszéljen Tajvan esetleges fegyveres védelméről, Biden elnöknek ugyanakkor nem ez volt az első olyan nyilatkozata, amely konkrétabb megfogalmazást használt. Tavaly augusztus 19-én az ABC News-nak adott interjúban például Tajvant egy lapon látszott említeni olyan országokkal, például Dél-Koreával, amelyeknek kimondott védelmi megállapodása van az Egyesült Államokkal. A kormányzat egy tisztviselője később azonban hangsúlyozta, Washington Tajvan-politikája nem változott.

Október 21-én aztán újságírói kérdésre válaszolva Biden azt mondta, kötelezettségvállalásuk van Tajvan megvédésére. A Fehér Háznak ezután ismét el kellett vennie a kijelentés élét, mondván, Biden nem jelentett be változást az amerikai kormányzat politikájában. Hat nappal később a kelet-ázsiai vezetők csúcstalálkozóján Biden azt mondta, az Egyesült Államok mélységesen aggódik Kína kényszerítő akciói miatt a Tajvani-szoroson, és megismételte, hogy az Egyesült Államoknak sziklaszilárd kötelezettségvállalása van a sziget felé. Antony Blinken amerikai külügyminiszter aztán november 10-én úgy nyilatkozott, ha Kína egyoldalúan erőt alkalmazna a status quo megváltoztatására, Amerika és szövetségesei lépéseket tennének ez ellen. Hogy milyen lépéseket, nem részletezte Blinken.

Biden tehát nem először tett olyan kijelentést, hogy az Egyesült Államok aktívan is megvédené Tajvant egy esetleges kínai agresszióval szemben, az amerikai adminisztráció pedig szintén nem először akarja elvenni az elnök szavainak élét, és hangsúlyozni, hogy Washington Tajvan-politikája nem változott.

Kérdés, hogy tudatos játékról van-e szó Biden és kormányzata között, vagy csak az amerikai elnök óvatlanságáról, de bármelyikről legyen is, úgy tűnik, ezeknek a kijelentéseknek nagyobb a füstje, mint a lángja, és most sem várható a feszült amerikai–kínai viszony jelentős romlása. A korábbi hasonló kijelentésekkel szemben a mostani jelentőségét inkább az adja, hogy Japánban, Kína egyik fő térségbeli riválisánál hangzott el.

Kína, Tajvan és a Tajvani-szoros. Forrás: CIA / Wikimedia Commons

Kell-e félni egy Tajvan elleni kínai támadástól?

Peking természetesen nem hagyta válasz nélkül Biden szavait. A kínai külügyminisztérium szóvivője országa „erőteljes elégedetlenségét és szilárd ellenkezését” fejezte ki, hozzátéve, nem fogják megengedni, hogy külső erők beleavatkozzanak belügyeikbe. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy megfontoltan kövesse az „egy Kína” elvét, és ne küldjön rossz jelzéseket a Tajvan függetlenségét célzó erőknek.

Hszi Csin-ping kínai elnök korábban azt mondta, Tajvan és a szárazföldi Kína újraegyesülése elkerülhetetlen, és nem zárta ki, hogy ez erőszakkal történjen. Emiatt folyamatos a félelem, hogy Peking előbb vagy utóbb támadást indít a sziget ellen, az utóbbi időben pedig egyre több provokáció történt kínai oldalról, például több ízben is kínai vadászgépek repültek be Tajvan légvédelmi zónájába. Igazi eszkaláció ugyanakkor mindeddig nem történt.

Peking számára a vörös vonalat az jelentené, ha Tajvan kinyilvánítaná függetlenségét. Az 1949 óta fennálló status quo ugyanis mindeddig kényelmes pozíció volt a Kínai Népköztársaság számára, amely arra törekedett, hogy minél több ország ismerje el őt a legitim Kínaként, és vonja meg elismerését a magát Kínai Köztársaságnak nevező Tajvantól. Manapság már csak 14 ország ismeri el Tajvant az „egy Kína” képviselőjeként, többnyire közép-amerikai, karib-tengeri és óceániai kis országok. Legutóbb Nicaragua szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, és vette föl Pekinggel, 2019-ben pedig az óceániai Kiribati és a Salamon-szigetek tette ugyanezt. Utóbbi azóta egy biztonsági megállapodás megkötésén is dolgozik Kínával, amellyel kivívta az Egyesült Államok és Ausztrália rosszallását.

Oroszország ukrajnai inváziója miatt fölerősödtek azok a félelmek, hogy Kína kihasználja a kedvező alkalmat, mikor a világ Ukrajnára figyel, és meglépi Tajvan lerohanását. A nyugati világ azonban meglepően gyorsan és erőteljesen összezárt Oroszországgal szemben, jelentős szankciókat léptetett életbe ellene, és az is bebizonyosodott, hogy Ukrajna sokkal nagyobb falat, az orosz haderő pedig sokkal gyengébb, mint azt korábban bárki is gondolta volna.

Éppen ezek miatt az ukrajnai orosz invázió óta inkább csökkent, mintsem megnőtt annak az esélye, hogy Kína lerohanja Tajvant. Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, a következő megfontolások támasztják ezt alá:

  • Kínának sokkal jobban fájnának a nyugati szankciók, mert a kínai gazdaság kitettsége jóval nagyobb, mint az oroszé;
  • Tajvan földrajzi adottságai miatt sokkal nehezebb terep, mint Ukrajna, a tajvani haderő pedig sokkal jobb állapotban van, mint az ukrán;
  • bár a kirakatba a kínai Népi Felszabadító Hadsereg is modernebb arcát rakja, valójában a bevethető fegyverek 70-90%-a hidegháborús technológián alapul;
  • Ukrajnával nem volt védelmi megállapodása az Egyesült Államoknak, Tajvannal viszont van, így a világháborús és atomháborús kockázat is jelentősebb.

Mindezek miatt Tajvan lerohanásának feltételei Peking számára legkorábban a XXI. század második felében lehetnek adottak.

Az Egyesült Államok erősíteni kívánja kelet-ázsiai jelenlétét

Az Egyesült Államok számára az elmúlt években egyre inkább Kína vált a legfőbb riválissá, ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kelet- és délkelet-ázsiai térségre. A fordulat még Barack Obama vezetése alatt következett be, majd jött Donald Trump, aki meglehetősen felemásan viszonyult a térséghez. 2017-ben felmondta a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű szabadkereskedelmi megállapodást, amivel sikerült elidegenítenie Amerikától fontos délkelet-ázsiai országokat, ugyanakkor a Kínával szembeni fellépése is minden korábbinál látványosabb volt, különösen a kereskedelmi háború elindításával. Joe Biden vezetése alatt aztán egy kevésbé konfrontatív irány jött, amely egyszerre akarja maga mellé állítani a térség országait, ugyanakkor Pekinggel szemben sem lép fel annyira keményen.

Az Egyesült Államok szempontjából Oroszország ukrajnai háborúja egyáltalán nem volt kívánatos, hiszen a hidegháború vége óta egyre inkább ki akar vonulni az európai térségből, és Ázsiára fókuszálnia energiáit.

Az orosz agresszió így némileg keresztülhúzta Amerika terveit, az is igaz ugyanakkor, hogy erre olyan kelet-ázsiai országokból is határozott válasz érkezett, mint Japán, Dél-Korea és Szingapúr, amelyek az Oroszország elleni szankciók egy részéhez is csatlakoztak. De nemcsak önmagában az orosz invázió közelíti egymáshoz az Egyesült Államokat és kelet-ázsiai partnereit, hanem a Kínától való félelem is, különösen az olyan nyilatkozatok után, mint amilyet Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping nem sokkal az invázió előtt tett arról, hogy a két ország együttműködésének „nincs határa”. Japánnak és Dél-Koreának önmagában Oroszországtól kevéssé van félnivalója, annál inkább egy orosz–kínai szövetségtől, amely alaposan átrajzolná a térség biztonsági térképét.

A kelet-ázsiai kapcsolatok megerősítésének szimbolikus lépése Joe Bidennek a napokban zajló körútja, melynek első lépéseként Szöulban találkozott a májusban beiktatott új dél-koreai elnökkel, Jun Szuk Jeollal, aki véget vetne országa „stratégiai kétértelműségének”, vagyis határozottabban közeledne egyetlen hivatalos szövetségese, az Egyesült Államok felé, és határozottabban szembemenne legnagyobb kereskedelmi partnerével, Kínával. Biden és Jun szombati találkozójukon megállapodtak abban, hogy nagyobb katonai hadgyakorlatokat tartanak, és több amerikai fegyvert telepítenek az országba, ha az szükséges az atomfegyver-kísérletekkel fenyegető Észak-Korea elrettentéséhez. Közös nyilatkozatukban Biden megerősítette, hogy akár atomfegyverrel is megvédi Dél-Koreát, ha ez szükséges. A közös nyilatkozatban békére és stabilitásra szólítottak fel a Tajvani-szoroson, illetve hangsúlyozták a hajózás szabadságának szükségességét a Dél-kínai-tengeren, melynek mintegy 90 százalékát Kína magának követeli.

Joe Biden amerikai és Jun Szuk Jeol dél-koreai elnök találkozója 2022. május 21-én. Forrás: amerikai elnöki hivatal / Wikimedia Commons

Biden mostani útja egy új gazdasági partnerség, az Indiai–Csendes-óceáni Gazdasági Keret (IPEF) létrehozását is előkészíti, a dél-koreai elnök pedig jelezte is csatlakozási szándékát a társuláshoz. Ez hangsúlyozottan nem szabadkereskedelmi egyezmény lenne – szemben a Trump által felmondott TPP-vel –, de bizonyos értelemben kiterjedtebb partnerség, amennyiben nemzetközi szabályokat kíván meghatározni a digitális gazdaságra, az ellátási láncokra, a szén-dioxid-mentesítésre és a munkavállalókra vonatkozó szabályozásokra vonatkozóan. Bár Kína neve direkt nem került említésre az IPEF kapcsán, nyilvánvalóan részben ellene irányul, amivel természetesen Kína is tisztában van.

Címlapkép: Eugene Hoshiko/AP Photo/Bloomberg via Getty Images

Népszerű

© 2019 Portfolio

Impresszum     Szerzői jogok     Jogi nyilatkozat     Médiaajánlat     Adatvédelem     ÁSZF