Kinőtt Európában egy új gazdasági nagyhatalom, az EU is megnyitja a pénzcsapot

Kína 2024 áprilisától kezdődően fokozatosan szigorította a ritkaföldfémek és kapcsolódó mágnesek kivitelét, válaszul az Egyesült Államok által bevezetett, Donald Trump által újraélesztett vámintézkedésekre. A hivatalos exportkorlátozások eredetileg hétféle alapanyagra és az ezekből gyártott mágnesekre vonatkozott,

de a kínai vámhatóságok mára már a listán nem szereplő termékekre is kiterjesztették az ellenőrzéseket.

Ez azt jelenti, hogy például olyan áruk, mint a titánrudak vagy cirkóniumcsövek, akkor is fennakadnak a kivitel során, ha formálisan nem esnek a korlátozás alá – elég, ha a leírásban szerepel a „mágnes” kifejezés. Az új gyakorlat egyedi laboratóriumi vizsgálatokat, hónapokig elhúzódó engedélyeztetési eljárásokat von maga után, és számos logisztikai cég el is utasítja az ilyen szállítmányok kezelését – számolt be a Financial Times.

A kínai exportellenőrzések célzott eszközként szolgálnak a stratégiai előny megtartására: az ország dominálja a ritkaföldfémek feldolgozását és a mágnesgyártást, amelyek elengedhetetlenek az elektronikai eszközökben, a nehézgépekben és a haditechnikában – így például vadászgépekben – használt komponensekhez.

Az intézkedések nemcsak amerikai, hanem európai cégeket is érintenek: bár az engedélyezési folyamat április óta valamelyest gyorsult, a bizonytalan vámvizsgálatok és az adatbekérési gyakorlatok (mint például ügyféllisták és gyártási részletek bekérése) továbbra is feszültséget okoznak.

Egy júniusi felmérés szerint a nyugati vállalatok több mint 60 százalékának exportkérelmeit elutasították vagy még nem hagyták jóvá.

A helyzet kiszámíthatatlansága sok céget kényszerít expressz légi szállításra, ami költséges és még így is hordoz bizonyos kockázatokat.

Ebben az egyre szűkülő globális ritkaföldfém-piaci környezetben Franciaország emelkedik ki Európában, mint egy új, stratégiai jelentőségű ökoszisztéma központja. Az ország az Európai Unió által finanszírozott Kritikus Nyersanyagok Törvénye (CRMA) keretében a legtöbb (összesen kilenc) projektet indította el a kontinensen, kettő ezek közül ritkaföldfémekhez kapcsolódik.

Magyar szempontból fájdalmas, hogy bár az új gazdasági modell nagyban építene az e-autókra és az azokban használt akkumulátorok gyártására, egyetlen magyarországi projektet sem vettek fel az uniós kritikus támogatási listára.

A kereslet viszont jóval meghaladja a kapacitásokat, amelyekkel Franciaország egyelőre rendelkezik: a francia MagREEsource nevű cég például nem tud lépést tartani az elektromosautó-gyártók és ipari szereplők „kétségbeesett” igényeivel, akik a Kínából származó állandó mágnesek alternatíváját keresik.

Igaz, erre már egy másik európai gyár képes lehet: a világ első Kínán kívüli permanensmágnes-gyártója júniusban indult el az észtországi Narvában, amely jövőre már az uniós igények harmadának kielégítésére is képes lehet.

A francia törekvések mögött történelmi alapok is húzódnak. Az 1948 óta működő la rochelle-i Solvay-üzem például az 1980-as és 1990-es években évente akár 15 ezer tonna ritkaföldoxidot és előállított. Ahogy arról írtunk, a gyártást most újraindítják, kizárólag nem kínai alapanyagból, hanem helyben kitermelt anyagokból.

Emellett a Solvay egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek napi szinten kapnak kétségbeesett hívásokat alapanyaghiány miatt, és sürgetik az EU-t, hogy kötelező készletezési szabályozást vezessen be az ellátásbiztonság növelésére.

A Carester nevű francia start-up szintén 2026-ra tervezi a nehéz ritkaföldoxidok gyártását nem kínai forrásból. A cég leányvállalata, a Caremag már 216 millió eurónyi finanszírozást szerzett japán befektetőktől és a francia államtól egy dél-franciaországi újrahasznosító és finomítóüzem létesítésére, ahol a következő tíz év termelésének 70 százaléka már most le van kötve olyan vevők által, mint például a Stellantis autógyártó.

Sokan Európa legfontosabb épülő gyáraként emlegetik a Lacq-ban épülő ritkaföldfém-újrahasznosító és -finomító üzemet, amely Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű beruházása, amely Kínán kívül egyedülálló kapacitással rendelkezik majd. Az évi 2 000 tonna mágneshulladék és 5 000 tonna bányászati koncentrátum feldolgozásával a gyár a globális ritkaföldfém-termelés 15%-át biztosíthatja, stratégiai szerepet töltve be az elektromos motorok és a megújuló energiák ellátásában.

Franciaország ráveti magát az EU legnagyobb üzletére

Mindez jól mutatja Franciaország növekvő geopolitikai szerepét, valamint az európai ellátási lánc diverzifikálásában elért eredményeit. Az ország előnye nemcsak az ipari tapasztalat, hanem a viszonylag olcsó nukleáris energián alapuló áramellátás és Emmanuel Macron újraiparosítási politikája is. Ráadásul a francia pozícióépítés nem is áll le: a brit Less Common Metals – az egyik azon kevés vállalat közül, amely Kínán kívül képes ritkaföldfémeket és ötvözeteket gyártani –

szintén egy 110 millió eurós beruházást tervez a térségbe, ha sikerül biztosítani a vevői és pénzügyi hátteret.

Bár Franciaország egyre meghatározóbb szerepet játszik az európai ritkaföldlánc kiépítésében, a diverzifikációs célok elérése még messze van. Az EU jelenleg évente 16 ezer tonna mágnesanyagot importál Kínából, míg például a MagREEsource csak évi 1000 tonna kapacitásra számít 2027-re.

A francia kormány ezért a CRMA felülvizsgálatát és az uniós készletezési szabályok bevezetését is szorgalmazza, hogy felgyorsíthassák a kapacitáskiépítéseket.

Ahogy Edoardo Righetti, a Centre for European Policy Studies szakértője fogalmazott a Financial Timesnak: Európa „még messze van attól, hogy egy teljesen fejlett értéklánccal rendelkezzen”, még ha Franciaország „pillanatnyilag azt is csinálja, amire most szükség van”.

Az Európai Bizottság is aktívan figyeli a franciaországi beruházásokat, és azt tervezik, hogy a párizsi javaslatoknak megfelelően gyorsítanak az engedélyeztetési eljárásokon, valamint a támogatási szabályokat is fellazítják. A brüsszeli tervek része az is, hogy még több pénzügyi támogatást fizessenek a közös költségvetésből.

Az EU egy új mechanizmus bevezetését is fontolgatja, amelynek célja az európai kritikus nyersanyagok iránti kereslet összevonása egy közös beszerzési rendszerbe. A korábbi koordinációs kudarcok, például a 2022-es energiaválság idején létrehozott, nem túl sikeres közös gázbeszerzési platform azonban kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel képes-e megfelelni a kihívásnak. Az új lendületet épp a gázplatform tapasztalatai és az ipari termelők felőli igény adhatja meg: a német ipari szövetségek a berlini kormánynál lobbiznak, hogy támogassa az új uniós rendszer gyors felállítását, még akkor is, ha a nagy győztesek a franciák lehetnek.

Azért is nyerhetnek nagyot az időben ébredő franciák, mert az EU a diverzifikációs szabályokon keresztül előírja, hogy Kínán kívüli beszerzési forrásokat kell keresnie az ipari szereplőknek. Sőt, az is kikötés, hogy csak 65 százalékban támaszkodhatnak egyetlen ellátási forrásra. Az uniós cégeknek pedig csábító partner lehet egy belső piacon működő gyártó, nyersanyag-feldolgozó.

Címlapkép forrása: Portfolio