Bármelyik pillanatban elsöprő támadást indíthat a nagyhatalom – Nyakunkon az újabb pusztító háború?

Kína 1949 óta állandó nyomás alatt tartja Tajvant, mivel magáénak követeli a felügyeletet a sziget felett. Az ellentmondás önmagában abból származik, hogy a második világháborút követően lezáruló hosszas polgárháború a kommunista és a nacionalista erők között az előbbiek győzelmével ért véget, így a jobboldali erők a jól védhető szigetre menekültek. A feszültség azóta változó intenzitással kitart, többször majdnem háborúhoz vezetett a konfliktus, de mindezt legtöbbször a külső partnerek nyomására sikerült megelőzni. A több évtizede tartó ellenségeskedés viszont Nancy Pelosi, amerikai házelnök 2022-es tajvani látogatását követően új szintre lépett, Peking már naponta tucatjával indítja a Népi Felszabadítási Hadsereg (People’s Liberation Army – PLA) hadihajóit és vadászgépeit a sziget közelébe. Ennek célja a nyomásgyakorlás mellett egyértelműen az, hogy minél közelebbi információkat gyűjtsenek a védelemről, valamint teszteljék annak reakcióját.

A sokasodó megmozdulások ellenére mégis vannak olyan katonai és politikai érvek, amelyek inkább az ellen szólnak, hogy Kína támadásba lendüljön.

41 sorties of PLA aircraft and 8 PLAN vessels operating around Taiwan were detected up until 6 a.m. (UTC+8) today. 27 out of 41 sorties crossed the median line and entered Taiwan’s northern, central and southwestern ADIZ. We have monitored the situation and responded. pic.twitter.com/GO8MbQEwaY https://t.co/GO8MbQEwaY

— 國防部 Ministry of National Defense, ROC(Taiwan) (@MoNDefense) July 4, 2025

Korábban az egyik fő indokot az jelentette a támadás ellen, hogy Hszi Csin-ping kínai elnöknek egyszerűen nem áll érdekében egy ekkora rizikót bevállalnia. A felemelkedő nagyhatalom ugyanis annyira erősen volt ezer meg ezer szállal összekötve az Egyesült Államokkal, hogy a fejlődése alapját adó bevételek egy jelentős részét veszélyeztették volna. A helyzet azonban Donald Trump amerikai elnök visszatérésével alapvetően változott meg: Washingtonban felhúzták a kesztyűt és hajlandóak az eddigieknél jóval keményebben nekimenni az egyre inkább riválissá váló országnak. A fokozódó vámháború azzal fenyeget, hogy Peking egyszerűen már csak alig (vagy inkább jóval kevésbé) jut hozzá a rendkívül jövedelmező amerikai piacokhoz, ezért kevesebb vesztenivalója marad, ha megtámadja Tajvant és esetleg súlyos szankciókkal, mi több, egyenesen háborúban kell szembenéznie a nyugati hatalommal.

Változó körülmények

A The Diplomat elemzése arra a konklúzióra jut, hogy Kína az elmúlt években erőteljesen törekedett a kereskedelme erőteljes diverzifikálására, ez pedig nem is maradt sikerek nélkül. Az Európai Unió, Japán, Dél-Korea, az ASEAN országai, vagy Oroszország is Kína egyre fontosabb partnerré vált, így – bár az Egyesült Államok „elvesztése” nagyon fájdalmas lenne – már bőven nem kellene annyira tartania Washington haragjától. Fontos kiemelni, hogy ezeknek a hatalmaknak a többsége a békés kereskedelem mellett elkötelezett, ezért egy háborús konfrontáció erőteljesen negatív hatást gyakorolna ezekre a kapcsolataira. Ráadásul egy másik jelenség is felütötte a fejét Trump visszatérésével: a Fehér Ház erőteljesen elkezdte lebontani azt a világrendet, amit előtte évtizedeken keresztül épített, ebben a helyzetben pedig

Hszi Csin-pingnek jobban megéri a stabil erőként mutatkoznia és a világgazdasági folyamatokban kamatoztatnia az Egyesült Államok hibáit.

A gazdasági-politikai megfontolások miatti óvatos hozzáállást emeli ki a Responsible Statecraft elemzőház is, ebben a tajvani félvezetők világgazdasági szerepét, a kereskedelmi negatív hatásokat és a romló gazdasági kilátásokat emelik ki:

• Megjegyzik, hogy a globális chipgyártás mintegy 67 százalékát egyetlen cég, a tajvani TSMC birtokolta (a legfejlettebb termékek előállításában pedig még ennél is nagyobb a részesedésük). A sziget teljes gazdasága lényegében erre az iparágra épült rá, ha ez a páratlan fontosságú eszköz kiesik a világpiacról, az globális zavarokat okozhat az elektronikai termékek gyártásának szinte minden területén, de még az elektromos hálózatokban is. Ezek a hatások nyilván Kínát is rendkívül negatívan érintenék.
• Tajvan körül húzódnak a világ legforgalmasabb kereskedelmi útvonalai, így egy katonai beavatkozás egyértelműen azt eredményezné, hogy a teljes térségben minden egyes vállalatnak át kellene alakítania a regionális jelenlétét. Mivel Kína vállalatainak elsődleges külkereskedelmi irányát ez jelenti, ezért szinte borítékolható, hogy az exportközpontú gazdaság is alaposan megsínylené a katonai akciót, arról nem is beszélve, hogy ez minden egyes nappal egyre súlyosabbá válna.
• Azzal is számolnia kell Pekingnek (különösen Oroszország példáján), hogy egy háború bizony nem olcsó mulatság, minden egyes nap akár dollármilliárdokat emészthetnek fel vele. A kínai gazdaság most egyébként sincs a legjobb bőrben, ezért nehezen elképzelhető, hogy egy háborút, különösen egy elhúzódót szívesen vállalna be a vezetés.

Taiwan's Chip Exports Pivot from China to U.S. Amid Al and Geopolitical ShiftsChina and Hong Kong’s combined share of Taiwan’s exports of integrated circuits and data processing units declined from an average of 57% during 2017–2022 to 38% in 2024, and further to 30.6% by… pic.twitter.com/C5atCRRKgf https://t.co/C5atCRRKgf

— Econovis (@econovisuals) July 3, 2025

Fontos megjegyezni, hogy

a visszafogottabbnak tűnő kommunikáció egyelőre inkább csak eltolni látszik a katonai akciót, de vélhetően Peking nem tett le véglegesen arról, hogy kiterjessze az ellenőrzését az oly régóta áhított területre.

Épp ez a szempont, ami egyszerre megnyugtató és aggasztó is, ugyanis a kínai közgondolkodás hosszú időszakban, évtizedes távlatokban méri az időt, míg gyakori kritika a választásos demokráciákkal szemben, hogy „kizárólag a következő választásokig számolnak”. Az viszont kifejezetten fontos szempont, hogy a Kínai Kommunista Párt kikezdhetetlennek tűnő hatalmának legfontosabb sarokkövét egyértelműen a rendíthetetlen gazdasági növekedés adja, amennyiben ez meginog, úgy a társadalmi támogatottság is könnyen bezuhanhat.

Sokasodó stratégiák

Az is lényeges, hogy egyáltalán nem vehető készpénznek, hogy Pekingben egy látványos katonai akciót forraltak ki (bár biztosan létezik erre is több forgatókönyv), hanem a hibrid hadviselés eszközeivel inkább a lassan összeolvasztás mellett döntenek. Ezek között széles a lehetőségek tárháza:

• Az egyik legbékésebb lehetőséget az jelentené, ha a hosszú propagandával felépítene egy olyan politikai erőt Tajvanban, amely képes lenne a választásokon komoly erőt képviselni és az elmúlt évektől eltérően inkább a keleti nagyhatalomhoz közeledésben látni a sziget jövőjét. Peking ekkor vélhetően mindent megtenne a saját pozitív szerepének hangsúlyozásáért, míg a nyugati szövetségesek besározásáért, így a tajvaniak kisebb ellenállást tanúsítanának egy esetleges integráció esetén. A politikai megosztottság már létezik, de egyelőre nem látni olyan erő felemelkedését, amely elfogadhatónak nevezi az egyesülést Kínával, inkább csak közeledésről van szó.
• A második lehetőség ennél zűrösebb helyzetet teremt és sokkal inkább a „szürkezónás” hadviselés részét jelenti. Ebben a helyzetben a PLA bizonyos járművei is megmozdulnának, de tényleges katonai összecsapás nem biztos, hogy történne. Peking váratlanul körbevenné a szigetet különböző járművekkel, majd közölnék, hogy az engedélyükhöz kötött a térségben a járművek áthaladása, mivel ez ugyebár az ő belterületüknek számít. Tajvantól távol maradnának, viszont lényegében a blokáddal mindent ellenőrizni tudnának, ezzel gyakorlatilag megfojtaná a szigetet, így az kénytelen lenne engedni a nyomásnak. A legnagyobb kihívást ebben az esetben az jelentené, hogy vajon az amerikai és a többi szövetséges hajlandó lenne-e a sziget segítségére sietni, és akár erőszakkal is megtörni a blokádot. Ez a forgatókönyv már magában foglalja a háborús eszkaláció lehetőségét.
• A harmadik lehetőség – bár ez lényegében kimeríti a háborús forgatókönyvet, csak máshogy –, szintén valahol ebben a szürke zónában helyezkedik el, ebben az esetben mindenféle titkosszolgálati akciókkal, szabotőrökkel, kémműveletekkel gyengítik az államot, ez kiegészítik a kibertámadások, ezzel Tajvan lényegében ellehetetlenül, és kénytelenek lesznek behódolni. Ez lényegében már most is zajlik, a kémműveletek, kibertámadások mindennaposak, ebben a térben a csata már lényegében évek óta folyik, és csak az újabb és újabb szintek lépésére lehet számítani, ezek ismételten a közvetlen katonai konfrontáció lehetőségével fenyegetnek.
• Felmerült még egy olyan verzió is, hogy Donald Trump köt egy hatalmas megállapodást Pekinggel, amely számára rendkívül előnyös lenne, cserébe a Fehér Ház elengedheti a sziget kezét. Ez a jövőkép azért tűnik nagyon valószínűtlennek, mivel Tajvan „kvázi függetlensége” nagy népszerűségnek örvend az Egyesült Államok lakossága körében, ebben kétpárti egyetértés van, ezért könnyen meglehet, hogy a sikerkommunikáció gyorsan a visszájára fordulna.

This graphic with @PLATracker highlights China's military activity around Taiwan during the 'Joint Sword-2024A' exercise today, the drills focused on joint sea-air combat-readiness, precisions strikes & battlefield control around the island pic.twitter.com/0K6BJSrwjP https://twitter.com/PLATracker?ref_src=twsrc%5Etfw

— Damien Symon (@detresfa_) May 23, 2024

A hadgyakorlatok viszont folytatónak a nagyhatalom partjainál, ami egyértelművé teszi, hogy

Kínának esze ágában sincs elengedni a katonai megoldást.

Létezik is olyan kimenetel, amellyel nagyobbat tudna nyerni a kínai vezetés, mint amekkora gazdasági mellékhatásai lehetnek: ha a lehető leggyorsabban, a kulcsfontosságú infrastruktúrában minimális károkat okozva rohannák le Tajvant, és sikert is érnek el. Oroszország 2022-es inváziója mutatta meg, hogy egy ilyet viszont nagyon-nagyon pontosan meg kell tervezni, különben hamarosan elhúzódó konfliktussá alakul, ebben az esetben pedig érvényesülnek a korábban már jellemzett hatások. Peking igyekezett oly módon növelni a képességeit, hogy immár ne kelljen látványosan összevonni minden csapásmérő erejét a Tajvani-szorosban, de az elkerülhetetlen, hogy a csapatok számának növekedése még így is feltűnő legyen.

Aggasztó katonai gondok

Vannak olyan szempontok is bőven, amelyek megkérdőjelezik, hogy egyáltalán kivitelezhető-e egy ilyen villámháború:

• Tajvanban tisztában vannak azzal, hogy nem várhatnak ölbe tett kézzel a szomszéd támadására, valamint jó eséllyel kezdetben teljesen egyedül fognak szembe nézni a rájuk zúduló kínai haderő hihetetlen nyomásával. A sziget vezetése éppen ezért igyekszik egy olyan stratégiával előállni, amellyel képesek lehetnek az első nagy rohamokat eredményesen visszaverni, hogy a katonai szövetségeseinek jusson elég idő reagálni. Az ukránok által nagy sikerrel alkalmazott „aszimmetrikus hadviselés” mentén igyekeznek arra koncentrálni, hogy drónokra támaszkodva okozzanak hatalmas károkat a támadó félnek. Bár nyilván erről Pekingben is megvan minden információ, mégis a stratégia egyik legnagyobb erősségét az jelenti, hogy a nagy tömegben érkező apró drónok szinte észrevehetetlenek, mégis súlyos károkat tudnak okozni akár a több ezer tonnás hadihajóknak is.
• A másik szempontot az jelenti, hogy a sziget földrajzi adottságai finoman szólva sem kedvezőek. A partvonal tagoltsága miatt csak alig néhány olyan potenciális pont van, ahol a kínaiak megfelelően partra tudnának szállni – bár Pekingben dolgoznak már ennek megoldásán, hatalmas, több száz méteres mólóként is használható járművekkel, melyek védelmét alaposan megerősítették -, így is szinte borítékolhatóan súlyos veszteségekkel járna az akció. Amennyiben ez még sikeresen is végződik, a hegyvidékek és a sűrű növényzettel borított felszín ideális terep ahhoz, hogy elhúzódó gerillaharcot folytassanak a kínaiak ellen.
• Szintén a gyengítő tényezők között sorolandó fel az, hogy a kínai hadseregnél visszatérően súlyos korrupció vádjával tartóztatnak le katonai vezetőket. Bár ezt gyakran használják politikai jellegű leszámolások esetében is, a visszatérően felbukkanó információk ezzel kapcsolatban azt mutatják, hogy a kenőpénzeket, a hatalommal való visszaélést máig nem sikerült gyökerestől kiirtani a fegyveres testületből, ez pedig némileg ronthatja a hatékonyságot.
• Negyedik és végül utolsó pontként meg kell említeni, hogy Pekingnek azzal is számolnia kell, hogy az Egyesült Államok, Japán vagy akár a Fülöp-szigetek katonáival is farkasszemet kell néznie. Peking nyilvánvalóan azt igyekszik a leginkább elkerülni, hogy az amerikaiakkal összetűzésbe kerüljön.

BREAKING:China unveiled its new huge ”invasion barges” during an amphibious landing exercise near Zhanjiang.The barges will make it possible for China to move large amounts of military equipment to a shore without docking facilities. Ships would dock with barges, unload… pic.twitter.com/2eAXTW4Zrp https://t.co/2eAXTW4Zrp

— Visegrád 24 (@visegrad24) March 13, 2025

Összességében jelenleg

Kínának több oka van arra, hogy inkább elhalassza a nagy támadást Tajvan elfoglalására, bár az ezzel kapcsolatos félelem nagyon is valós maradt.

Az állandó hadgyakorlatok és az egyre-másra felbukkanó szupermodern katonai fejlesztések is mutatják, hogy Pekingben egyáltalán nem vetették ezt el. Ennek ellenére most egy olyan periódusba került a nagyhatalom, amelyben a kockázatok sokasága (valamint a trumpi politika kiszámíthatatlansága) inkább arra inti a pekingi döntéshozókat, hogy ne tegyenek elhamarkodott lépéseket, mert azzal jóval nagyobb kárt okozhatnak maguknak, mint amennyi nyereséggel kecsegtet a sziget esetleges elfoglalása. Igaz, az amerikai források is visszatérően a 2027-es dátumot jelölik meg, addig pedig még sok dolog változhat a világpolitikában.

Címlapkép forrása: Costfoto/NurPhoto via Getty Images