Kényszerszövetségesével bukhat Magyarország, Ursula von der Leyen megtalálta a kiskaput

Hat hónappal azután, hogy az Európai Unió és a Mercosur-országok (Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay) aláírták a megállapodás előzetes változatát Montevideóban, a héten az Európai Bizottság véglegesíti a jogilag „letisztázott” szöveget.

Brüsszel már szerdán benyújthatja a tagállamoknak az új tervezetet – még akkor is, ha Franciaország szerint a jelenlegi formájában „elfogadhatatlan” és a magyar kormány is ellenzi a terveket.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök célja, hogy a megállapodás kereskedelmi részét a Tanács és az Európai Parlament jóváhagyása után ideiglenesen már akár 2025 második felében vagy 2026 elején alkalmazzák az EU-ban. A teljes körű hatályba lépés – beleértve a Mercosur-országok parlamenti ratifikációját is – a jelenlegi becslések szerint legkorábban 2025 végére, 2026 elejére várható.

A megállapodás 750 millió fogyasztót érint, és a globális gazdaság körülbelül ötödét fedi le.

Európa számára elsősorban az autók, gépek és szeszes italok exportját könnyítené meg – amelyek a magyar exportnak is izgalmas lehetőségként hangzanak. Cserébe a Mercosur-országok számára több mezőgazdasági termék (marhahús, rizs, méz, szója) exportját tenné lehetővé, beleértve a prémiumkategóriás termékeket, például a bélszínt.

Tavaly az Európai Unió összesen mintegy 55,2 milliárd euró értékben exportált a Mercosur-országokba, míg importja 56 milliárd eurót tett ki – ezzel az EU–Mercosur kétoldalú áruforgalom volumene 111 milliárd euró körül alakult, az egyenleg enyhén a dél-amerikai országok javára billent.

A legnagyobb partner Brazília volt, több mint 89 milliárd eurónyi kétoldalú forgalommal, de Argentína is 16 milliárd eurót meghaladó nagyságrendet képviselt. A megállapodás gazdasági súlyát tehát konkrét számadatok is alátámasztják.

Ha viszont megkötik a megállapodást, akkor a Donald Trump által indított vámháború miatt az EU-országok hatalmas új piacot szerezhetnek. Az optimista becslések szerint a teljes uniós export akár 150 milliárd euróra is felmehet az egyezmény második évének végére.

A visszafogottabb becslések is az EU-s kivitel megduplázására számítanak.

Halva született francia–magyar szövetség?

A szöveg tartalmaz ugyan védzáradékokat és éves kvótákat az érzékeny latin-amerikai mezőgazdasági termékekre, de Párizs már a kezdetektől fogva hangosan követel erősebb biztosítékokat. Franciaország olyan eszközöket akar beépíteni, amelyek kiegyenlítik a termelési szabványokat az Atlanti-óceán két oldalán – leegyszerűsítve: mennyiségi kvótákat akarnak a mezőgazdasági termékekre, hogy védjék saját termelőiket.

Eleinte Emmanuel Macron elnök egyedül próbálta megfúrni a tervezetet, de aztán több országban is partnereket talált. A jelenlegi szövetség – Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Ausztria, Írország, Hollandia, Románia és Olaszország – összesen nyolc tagállamot tesz ki.

A múlt heti Európai Tanács ülésén már így éles ellentét alakult ki a tagállamok között. Friedrich Merz német kancellár – gazdasági stagnálás után új lendületet keresve – a megállapodás „mielőbbi elfogadását” sürgette, hozzátéve, hogy „egyetlen állam- vagy kormányfő sem emelt alapvető kifogást”. Ezzel szinte egy időben Emmanuel Macron a szomszédos sajtószobában ismét leszögezte:

Franciaország nem pusztán módosítást akar, hanem egy jogilag kötelező, új mellékprotokollt.

Macron álláspontja ebből a szempontból nem új: június 5-i párizsi találkozójukon Luiz Inácio Lula da Silva brazillal elnökkel már elmondta, hogy jogilag kötelező szerződési protokollal védené az uniós piacokat a dömpingtől, nem pedig a lassú, szokványos eljárásokra bízná az ilyen problémák kezelését. A brazil elnök az EU–Mercosur megállapodás elfogadását sürgette, mivel országa jelenleg a Mercosur soros elnöke, és számára ez kiemelt prioritás, nem zárkózott el egy ilyen elemtől.

Bár a Bizottság két részre bontaná a megállapodást – egy kereskedelmi és egy politikai komponensre –, a kereskedelmi rész elfogadásához minősített többségre (15 tagállam, az EU népességének 65%-ával) van szükség, majd egyszerű többség az Európai Parlamentben.

Franciaország ezért hónapok óta próbál szövetségeseket gyűjteni az ellenálláshoz. Annie Genevard francia mezőgazdasági miniszter azt mondta a Les Echos szerint, hogy

Lengyelország mellett csatlakozott hozzánk Magyarország, Ausztria, Írország, Hollandia, Románia és Olaszország is, amelyek erős aggodalmuknak adtak hangot.

Több ellenkező országban meghatározó a mezőgazdaság szerepe, és a politikai vezetők tartanak a gazdák tiltakozásától – különösen, hogy több országban közelegnek a választások. Lengyelországban például Donald Tusk miniszterelnök már a 2027-es választásokra figyel félszemmel, Orbán Viktor magyar kormányfő pedig lassan a 2026-os kampányba kell belevesse magát.

Ez önmagában nem elég a kereskedelmi rész blokkolásához: az uniós szabályok szerint legalább 13 tagállamra van szükség a blokkoló kisebbséghez (feltéve, hogy a népességi arány is elegendő). Donald Tusk is elismerte a júniusi brüsszeli EU-csúcson, hogy egyelőre nem rendelkeznek blokkoló többséggel, jóllehet „az aggodalmaik közösek”.

Bár Benjamin Haddad francia EU-ügyi miniszter és olasz kollégája, Tommaso Foti közös nyilatkozatban követeltek új védzáradékokat, Róma álláspontja továbbra is Janus-arcú. Olaszország, mint a világ negyedik legnagyobb exportőre, komoly lehetőségeket lát a megállapodásban, különösen az élelmiszeripari exportban, ezért nem egyértelmű, meddig tart a francia–olasz együttműködés.

Az olasz agrárszektor ugyan kritikus, de az ipari és külkereskedelmi szereplők erős nyomást gyakorolnak a kormányra a ratifikáció érdekében.

Feltételes pofon Trumpnak és Kínának

Sok tagállam számára a megállapodás túlmutat a mezőgazdasági érdekeken: globális stratégiai eszköz lehet az új egyezmény. A támogatók szerint ez a dokumentum jelzi, hogy Európa képes cselekedni, és vonzó, dinamikus szereplőként jelenik meg a világpiacon. Emellett lehetővé teszi a kritikus nyersanyagforrások diverzifikálását, csökkentve az olyan országoktól való függőséget, amelyek potenciálisan kényszerítő eszközként használhatják a kereskedelmet – nem titkolva ezeket a formulákat Kínára használja az uniós politikai zsargon.

Ez különösen fontos, mivel Donald Trump fehér házi visszatérése óta nő a kereskedelmi feszültség Washington és Peking között, valamint az USA és az EU között is. Az Európai Uniónak így sürgősen új kereskedelmi partnereket kell találnia – különösen a Globális Délben, amely régóta szemrehányással illeti az EU-t imperialista vagy szabályalapú neokolonializmusnak nevezve az elzárt belső piacát.

Az EU–Mercosur megállapodás mintha „el lenne átkozva”: a tárgyalások még a 20. század végén kezdődtek. Bár 2019-ben már volt egy elvi megállapodás, Jair Bolsonaro elnöksége alatt Brazília környezetvédelmi politikája ellehetetlenítette a ratifikációs folyamatot. Ursula von der Leyen tavaly decemberben mégis bejelentette az egyezmény véglegesítését, ami komoly feszültséget váltott ki az Élysée-palotában – olyannyira, hogy a Bizottság elnöke később lemondta részvételét a párizsi Notre-Dame újjáépítésének ceremóniáján.

Most a németek indíthatják be a motort

Ahogy írtuk, az Európai Bizottság mellett Németország és Friedrich Merz kancellár a Mercosur-üzlet leghangosabb pártolói lettek. Berlin minden diplomáciai erejét latba vetve próbálja meggyőzni a renitens országokat, hogy álljanak be a terv mellé. Olaszország eleve fél szívvel állt be az ellenzők közé, míg Hollandiát és Írországot már aktívan győzködik a német tisztviselők, hogy álljanak be a támogatók köző.

Végül akár Magyarország is kihátrálhat a német ipari érdekek miatt a kényszerszövetségese, Franciaország mellől. Hozzátéve, hogy a nyilvánosságban az uniós kezdeményezésekkel szemben általában hangos kritikus magyar kormány igazán nem is vette napirendre a Mercosur-kérdést, a kommunikációban nem lett hangsúlyos pont.

A magyar–német kapcsolatok ugyan megromlottak az elmúlt években, de a gazdasági téren a közös érdekek felülírhatják az agrárium haragjától való félelmet. Főként úgy, ha a Bizottság a héten bemutatandó jogi csomagjában eladhatóan fogalmazza meg az európai gazdák védelmét.

Hogy mennyire erős fokozatba kapcsolt a német lobbi, azt jól mutatja, hogy a debreceni gyárát megnyitó BMW vezérigazgatója, Frank Niederländer egy fizetett véleménycikkben állt ki az egyezmény elfogadásáért a legfontosabb uniós lapban, a Politicóban.

A németeknek nem is nehéz érvelniük a magyar félnél, mivel az elemzések szerint az EU-ban az egyik legnagyobb veszteséget a magyar gazdaság szenvedné el:

a BNP Paribas friss elemzése szerint akár 2,4 százalékos negatív hatás is érheti a hazai GDP-t.

A francia bank elemzői számításai szerint ez az aktivitáscsökkenés két részből tevődne össze, ha élesedik a vámháború: a közvetlen USA-magyar kereskedelmi kapcsolatok miatti negatív vámhatás a GDP-re 0,5%-ot tenne ki, ehhez jön hozzá a közvetett impakt, elsősorban a Németországba irányuló exporton keresztül, ami 0,9-1,8%-os negatív hatást jelentene.

Az Európai Bizottság így folytathatná mestertervét az amerikai kereskedelmi tárgyalások jelenleg ismert július 9-i határidő-lejárata előtt: minél több kereskedelmi egyezményt kötni, hogy egyszerűen ne legyen szükség az amerikai exportpiacokra, ha Washington kedvezőtlen megállapodásra lenne csak hajlandó.

Címlapkép forrása: EU