eu euró zászló európa válság
Globál

Az ukrán EU-tagjelöltet már egy alapjaiban más Európa fogadná

A június végi EU-csúcstalálkozó hozta a papírformát, a Huszonhetek annak rendje és módja szerint jóváhagyták Ukrajna (és vele Moldova) tagjelölti státuszát. Erre ki-ki saját vérmérséklete és hivatali pozíciója szerint reagál: egyesek tapsolva-éljenezve előrébb teszik közösségi média profiljukon az ukrán zászlócskát, mások csendben hümmögve osztanak-szoroznak, és az Unió teljes lebénulását vizionálják. Mindkettő erős túlzás. Az állam- és kormányfők által elfogadott záródokumentumnak ugyanis van egy, az ukrán tagjelöltség beharangozásánál jóval fontosabb momentuma. S kivételesen nem a lábjegyzetben, hanem mindjárt a legelső bekezdésekbe foglalva. Ez a néhány, a „tágabb Európáról” szóló mondat potenciálisan az egész ukrán csatlakozás kérdését – sőt: magát az európai integrációt is – teljesen új pályára állíthatja.

Jelképes döntés, háborús nyomás alatt

A háború szörnyű képei és a megtámadott Ukrajnát azonnal teljes szívvel támogató közhangulat együttes nyomása alatt az európai politikusok körében pillanatokon belül elterjedt az „Ukrajna az európai családhoz tartozik” retorikai fordulat. A szépen csengő frázis jótékony homályban hagyja, hogy vajon az ukrán rokon ugyanabban a házban lakik-e majd, mint a család többi tagja. Kijev a maga részéről nem teketóriázott: az orosz támadás után négy nappal hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét az Unióhoz. Ahogy a Bizottság és a Tanács vonalán is egyre inkább konkretizálódni látszott a tagjelölti státusz, úgy szaporodtak a finoman bár, de óvatosságra intő szavak.

Az összetartozás és közös küzdelem hangoztatása mellett immár komoly kérdőjelek is előjöttek mind az EU teherbírására, mind Ukrajna alkalmasságára vonatkozóan.

Ám az adott helyzetben, a dolog szimbolikus tartalmánál fogva, egyszerűen nem lehetett megtagadni Kijevtől a tagjelöltséget. A francia elnök a döntés kapcsán „politikai gesztusról” beszélt, melyre a háború nélkül nyilvánvalóan nem került volna sor. A tagjelölti státusz elismerését követően egymást érték a „csalódások elkerülésére” és „őszinteségre” buzdító mondatok. A belga miniszterelnök figyelmeztetett: ez még csak a kezdet kezdete, a tárgyalások egy évtizedet vagy akár többet vehetnek igénybe. A nyolc éve tagjelölt Albánia kormányfője a saját, illetve a felvételre tizenhét éve várakozó Észak-Macedónia példájával óvta Kijevet, hogy ne tápláljon túlzott reményeket. A francia diplomácia nem véletlenül hangsúlyozta a hosszú várakozási időt: Párizsban ugyanis a Berlini Fal leomlása óta bevetésre vár az európai kontinens politikai újjászervezésére vonatkozó terv, mely – többek között – képes volna betölteni a tagjelölti státusz elnyerése és a csatlakozás közötti, akár több évtizedes űrt.

A fiók mélyéről előbányászott megoldás

A júniusi Európai Tanács záródokumentumának első része kimondatlanul is erre a francia elképzelésre utal vissza „tágabb Európa” címszó alatt. Közvetlenül pedig Macron elnök Strasbourgban május 9-én tartott ünnepi beszédének folyománya: a francia államfő az Európai Parlament előtt azt magyarázta, hogy az EU – a maga komoly integrációs fokával és ambícióival – nem lehet a teljes kontinens egységbe foglalásának egyedüli módja. Az Európai Unión kívüli országokat is bevonó, szélesebb politikai szerveződés kialakítása „történelmi feladat”. Kapóra jön, hogy – mint mondta – elődje, François Mitterrand „európai konföderáció” névvel már konkrét javaslatot is tett erre… harminc évvel korábban. Macron a mostani verziót „Európai Politikai Közösség” elnevezés alatt igyekszik elfogadtatni, melyben az első jelzések szerint helyet kaphatna a biztonság, az infrastruktúra, a személyek szabad áramlása, és az energia-politika is.

A csúcstalálkozón az állam- és kormányfők abban állapodtak meg, hogy az első véleménycserére alapozva hamarosan visszatérnek majd a kérdésre. A buktatók javarésze ismert. Mitterrand a maga idejében hiába hangoztatta, hogy a konföderációs tervet egyfajta átmeneti megoldásnak szánta a rohamtempóban zajló geopolitikai átalakulások azonnali kezelésére, javaslata minden oldalon fagyos fogadtatásra talált. A teljes tagságra vágyó kelet-európai országok parkolópályára terelést láttak benne, s egyaránt nehezményezték a francia tervben Washington kirekesztését és Moszkva bevonását. Az Egyesült Államok igen rossz szemmel nézte a kezdeményezés „biztonsági” vetületét, s az azzal járó európai önállósodási potenciált. Ilyen vagy olyan formában, de ma is érvényesek ezek a fenntartások. Ráadásul a rugalmasságra építő francia „többkörös” terv kihúzná a talajt a vetélytárs – inkább uniformizáló – forgatókönyv alól.

Egy másik régi-új opció: vesszen a nemzeti vétó

Európa különböző tartalmú és integrációs fokú körökbe szervezése mellett rögtön megjelenik a másik, tisztán föderalista elképzelés is. És főként egy dologra, az uniós döntéshozatal legkényesebb területein az egyhangúság követelményének – magyarán a nemzeti vétó lehetőségének - eltörlésére összpontosít. Az EU cselekvőképességét elméletileg növelni hivatott javaslat persze minden, csak nem új – ám a jelenlegi (háborús, bővítéses) helyzetben új köntösben prezentálható. Eszerint részben a külső konfliktushelyzet mutatja, hogy a hatékony uniós fellépés érdekében a vétójog kiiktatandó, részben az újabb bővítési hullám jelentette lebénulás-veszély az, ami miatt ez a döntéshozatali „reform” immár nem elodázható. Mint a többkörös Európa-ötletnél, úgy itt is valójában évtizedek óta vallott célokról, jól bejáratott formulákról, hasonló helyzetekben mindig automatikusan előhúzott „megoldásról” van szó.

A mostani, 2022-es változatban Josep Borrell, az uniós diplomácia vezetője szerint: „Ahhoz, hogy a kibővített EU képes legyen majd cselekedni, csökkentenünk kell az egyhangúsági szabályt a külpolitikai és egyéb területeken, több döntést kell minősített többséggel hoznunk”. Olaf Scholz német kancellár is úgy véli:

Az EU-nak többségi szavazásra kellene váltania, hogy egy-egy tagállam ne akadályozhassa a közös döntést olyan kulcskérdésekben, mint például a külpolitika”.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök szerint „a külpolitikában az egyhangúsági szabály nem tartható tovább”. Mario Draghi olasz kormányfő szintén a konszenzusos döntéshozatal elhagyására szólít, mondván ez vezet egy „pragmatikus föderalizmus” felé. Emmanuel Macron elméletileg szintén „támogatja ezt a fajta intézményi reformot”, ám árnyalatnyit óvatosabban teszi. Egyrészt pontosan tudja, hogy a kül- és védelempolitika „többségiesítésének” jelszava az e területeken legkomolyabb ütőkártyákkal rendelkező Franciaország gyengítését jelenti. Másrészt viszont tisztában van azzal is, hogy rendkívül rögös és bizonytalan még az út a nemzeti vétójog eltörléséig.

Emlékeztetőként: az EU-n belül ma alapértelmezésben minősített többséggel születnek a döntések, leszámítva a szuverenitás szempontjából legérzékenyebbnek ítélt területeket, illetve a csúcson – az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban – tető alá hozott politikai megegyezéseket. Az egyes tagállamok tehát nemzeti érdekeik alapján a számukra elfogadhatatlannak ítélt EU-döntést megakadályozhatják. Huszonhét különböző országról lévén szó, az eltérő földrajzi adottságok, történelmi tapasztalatok, kulturális jellemzők függvényében kinek ez, kinek az jelenti az „eddig és ne tovább” pontot. Vagyis, ha valaki síkra száll a vétójog megszüntetéséért a külpolitikában, az attól még foggal-körömmel ragaszkodhat megőrzéséhez mondjuk a pénzügyek vagy adópolitika viszonylatában. És fordítva. Ez pedig meglehetősen viharos tárgyalásokat vetít előre, oda-vissza blokkolások végeláthatatlan sorával.

Ráadásul az Eurobarométer felmérések tanúsága szerint a lakosság körében már arra is egyre kevesebb a kedv, hogy egyáltalán az EU-szinten hozott döntések száma növekedjen valamelyest. Az egyhangúság eltörlése pedig annál is sokkal nehezebb. A balti vagy lengyel állampolgár attól tart, hogy ha többségi alapon a francia elnök „nem szabad megaláznunk Oroszországot” vonala kerekedik felül, akkor az az ő Moszkvával kapcsolatos aggályait maga alá darálja. Az atomhatalom Franciaország polgára viszont azt nehezményezi, hogy ha mondjuk az észt kormányfő által vallott „semmiféle kiutat nem hagyhatunk Putyinnak” hozzáállás nyer többséget az EU-ban, az Párizst akár egy nukleáris konfliktusba is belesodorhatja. A háborún túl az energia-biztonság, élelmiszer-ellátás, bevándorlás-szabályozás és egyéb létfontosságú kérdések is várhatóan jó ideig az uniós napirend legtetején szerepelnek majd, miközben rendkívül eltérő módon és mértékben érintik az egyes EU-országokat. A vétó lehetősége amolyan biztonsági szelep: a döntéshozatalt lassúbbá, nehézkesebbé teszi, néhol akár átmenetileg el is lehetetleníti, a végeredmény viszont csak így lesz mindenki számára többé-kevésbé elfogadható.

Nélküle pillanatokon belül Huxitok, Frexitek, Nexitek egymásutánja fenyegetné az Uniót.

Ukrajna és Oroszország egy körben?

Pontosan ezzel a realitással való szembenézés vezérelte mindig is a többkörös integrációt szorgalmazó elképzeléseket. Legutóbb a francia elnök Strasbourgban is érvelt mellette. Mint mondta: a számtalan – gazdasági, környezetvédelmi, kül- és védelempolitikai, szociális – célkitűzésben „tudjuk, hogy nem fogunk mindig mindannyian egyetérteni”. Hogyan lehet egyszerre összeegyeztetni az ambíciót, a hatékonyságot, s mindeközben a tagállami különbözőségek tiszteletben tartását? Macron nem kertel: az ún. többsebességes Európa, a differenciált integráció épp erre kínál kézenfekvő megoldást. Külön előnye, hogy tökéletesen illeszkedik az Uniót és szomszédságát körökbe rendező tervhez. Egy csapásra két legyet üthetünk tehát. Belül a tagállamok sokszínűségét kezeli a rugalmas modell, kívül pedig a kontinens egészének megszervezésére alkalmas struktúrát nyújt: az EU-ból kilépett Egyesült Királyság épp úgy helyet kaphat benne, mint a felvételükre több-kevesebb reménnyel várakozók, vagy akár a szorosabb együttműködést igen, ám tagságot nem áhítók.

Ezáltal viszont egy jelenleg képtelennek tűnő felállás sem zárható ki teljesen. Nevezetesen, hogy középtávon egyazon külső körben találja magát a csatlakozási tárgyalásokban ragadt Ukrajna, és Oroszország, amely a háború utáni stabilizálás jegyében kapcsolódhatna valamilyen formában az EU-hoz. Annál is inkább, mert 2019-ben Macron elnök világosan fogalmazott: "Célunk szempontjából – ami egy valódi európai projekt létrehozása egy olyan világban, mely ismét a kétpólusúság [ezúttal az Egyesült Államok és Kína] felé tart – mindenképpen szükség volna arra, hogy az EU és Oroszország közös frontot képviseljen, s hogy az Európában szerveződő koncentrikus körök alapján új viszonyt alakítsunk ki Oroszországgal”. Ez így persze mostanság – finoman szólva – nem aktuális, felemlegetése is ízléstelen, sőt: megkövezéssel járó tabu. Ám történelmi távlatokban és geopolitikai logikával nézve a szükségességét illetően az égvilágon semmi nem változott. Ma is igaz az, ami harminc éve (a konföderációs javaslat idején) és három éve (Macron beszédekor) igaz volt. Az integráció alapítójaként emlegetett Jean Monnet szerint:

„Nincsenek túl korai gondolatok. Csak megfelelő pillanatok vannak, amiket tudni kell kivárni”.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

zaporizzsjai-atomeromu-ukrajna
tüzifa tilalom
mali afrika
japan lakossag

Holdblog A pénz valódi értéke

(Archívumunkból 2019)   Értékalapú befektetőként törekednünk kell arra, hogy olcsó eszközöket tartsunk a portfóliónkban....

Holdblog Sörhatalmak klubja

Volt már amerikai steaktérkép és európai strandverseny, most mutatjuk, sörgyártásban mely nemzetek a legnagyobb szereplők!...

Díjmentes online előadás
Hogyan működik a tőzsde, mik az alapok, hogy válaszd ki a számodra legjobb befektetési formát?
Díjmentes online előadás
Kezdőként hogyan tudsz külföldi részvényekkel kereskedni?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Model Validation Quantitative Analyst

Model Validation Quantitative Analyst

Tőkeszámítási szakértő IT területre

Tőkeszámítási szakértő IT területre

Tőkeszámítási szakértő

Tőkeszámítási szakértő
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
2022. szeptember 15.
Property Investment Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
ukrajna háború