iráni scud rakéta
Globál

Szép csendben felfegyverezte Oroszországot Amerika ősellensége - Brutális fegyverekkel bővülhet Putyin pusztító arzenálja

Huszák Dániel
Előzetes nyugati hírszerzési információknak megfelelően a nyár végén nagy mennyiségű fegyvert – elsősorban harci drónokat küldött Irán Oroszországnak. A Geran-2 néven rendszeresített Sahed-136-os kamikaze-drónok azóta is fontos részét képzik az ukrán energia-ellátási infrastruktúra ellen irányuló támadásoknak; hamarosan pedig várhatóan iráni szárazföld-szárazföld rakétarendszereket is rendszerbe állít majd az orosz haderő. Az iráni fegyverek kulcsfontosságú részét képezik majd a téli műveleteknek, az oroszokkal való hadiipari együttműködésnek köszönhetően Teherán pedig nem csupán devizához, de Ukrajnában zsákmányolt, nyugati fegyverekhez is hozzájut majd.

Iráni rakétákkal bővülhet az orosz arzenál

Júliusban szivárgott ki először amerikai forrásból, hogy Oroszország iráni katonai drónok beszerzésén dolgozik. Az ekkori információk szerint Teherán körülbelül 200 drónt tervezett eladni Oroszországnak, a kezelők kiképzése pedig augusztusban el is kezdődött. Ebben a hónapban mind Irán, mind pedig Oroszország cáfolta, hogy létezne az amerikaiak által megszellőztetett dróntranzakció, Dimitrij Peszkov Kreml-szóvivő „álhírnek” nevezte a Fehér Ház közlését.

Szeptember közepén „M214 Geran-2” feliratú kamikaze-drónok csapódtak be az ukrán fegyveres erők alakulatai közé, miközben a harkivi Kupjanszk térségét támadták. Haditechnikai szakértők elég rövid idő alatt kiderítették, hogy a „Geran-2” valójában egy átmatricázott, iráni Sahed-136-os harci drón, melyet az oroszok saját termékként próbálnak feltüntetni. Az iráni drónok használatát hamarosan az ukrán védelmi minisztérium és a brit hírszerzés is jelentette.

Október, november hónapokban szinte napi szintűvé váltak a Fehéroroszország, illetve Oroszország területéről indított Sahed-rajok. A nagy hatótávolságú cirkálórakéták mellett elsősorban ezeknek a drónoknak köszönhető, hogy Oroszország súlyos károkat okozott az ukrán energia-ellátási infrastruktúrájában – az országban milliók maradtak áram és fűtés nélkül, ahogy megérkeztek a mínuszok Ukrajnába – még a fővárosban, Kijevben is súlyos problémák vannak. Közben Moszkvában rendszeresen landolnak az iráni légierő gépei, a legutóbbi szállítmány szűk két hete érkezett meg.

Vélhetően mára több száz (ha nem több ezer) Sahed-136-os drón és több tucat Mohadzser-6-os felderítő- és csapásmérő drón érkezett Moszkvába, de nyugati hírszerzők szerint nem csupán drónokra terjed majd ki az orosz beszerzés.

Elég jelentős esély van rá, hogy már most Oroszországban vannak az Irán által gyártott

  • Fateh-110-es,
  • és Zolfikar (angol átírásban Zolfaghar vagy Zulfiqar) rakétarendszerek.

Mindkét eszköz szárazföldi indítású, kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétarendszer, mindkettő a 2000-es évek fejlesztése, tehát arányaiban modern fegyverekről van szó, ráadásul a Zolfikar egészen új, a 2010-es évek második felében bemutatott eszköz.

Negyedik generációs Fateh 110-es rakétarendszer. Forrás: Fars News Agency

Az ilyen fegyverek működési elvüket tekintve hasonlóan működnek az Ukrajna ellen indított invázió során gyakran látott orosz Iszkander vagy éppen ukrán Tocska-U rakétarendszerekhez: a lelküket egy szállító- és indítójármű adja, amely képes relatíve magas mobilitás mellett, mélyen a hátország területéről precíziós rakétatámadást indítani a megadott célpont ellen. Arról nincs információ, hogy TEL-járműveket is kaptak volna az oroszok az irániaktól – nem kizárt, hogy most épp saját járműveikre szerelik fel a rakétaindítókat, ezért még esélyes, hogy hetek kérdése lesz, mire az iráni rakétarendszereket élesben is láthatjuk.

A Fateh-110-es egy rövidebb, 300-500 kilométeres hatótávolságú rakétarendszer – mindez azt jelenti, hogy várhatóan elsősorban Fehéroroszország területéről fogják őket használni az oroszok és / vagy a Donbasz térségét fogják velük támadni. A Zolfikar viszont egy lényegesen nagyobb lőtávolságú rakétarendszer – gyári adatok alapján „alap” változatának lőtávolsága 700 kilométer, de "Kaszem" alváltozata állítólag ennek dupláját, 1400 kilométert is képes teljesíteni.

Ha a gyári paraméterek igaznak bizonyulnak, ez azt jelenti, hogy Oroszország saját területéről Ukrajna jelentős részét célba tudja venni a Zolfikar rakétákkal.

Mindkét rakéta 500 kilogrammos robbanófejjel szerelhető fel – az orosz Iszkander rakétatípustól függően 480-700 kilogrammos robbanófejjel rendelkezik. Rombolóerejük tehát körülbelül hasonló.

Azt egyelőre nem tudni, hány rakétát, rakétaindítót vásárolt Teherántól Oroszország, jó esély van rá, hogy ez egyhamar nem is fog kiderülni, hiszen hivatalosan mind Irán, mind Moszkva tagadja, hogy az említett együttműködés létezne. Közben nyugati hírszerzők szerint már egy orosz-iráni dróngyár felépítéséről is megállapodtak a felek.

Miért éri meg ez az egész Iránnak?

Azt tudjuk, hogy miért kényszerül Oroszország iráni technológia vásárlására: a nyugati szankciók és a vártnál sokkal intenzívebb ukrajnai háború miatt az orosz hadiiparra hatalmas teher nehezedik, a precíziós fegyverrendszerek előállításának üteme egészen biztosan nem tudja tartani az ütemet a védelmi minisztérium követelményeivel.

Persze, lehet azzal mémelni, hogy a „brit tudósok” tavasz óta mondogatják, hogy Oroszország kifogyóban van a lőszerből, de az igazság az, hogy még a nyugati hadiipar sem tudja tartani a lépést az ukrajnai háború nagyon intenzív haditechnikai eszközigényével, Oroszország hadiipari képességei pedig mind technológia, mind kapacitás tekintetében bőven elmaradnak még az Egyesült Államok kapacitásától is, nemhogy a komplett NATO-tól.

Az már a Sahed-drónok importja során bebizonyosodott, hogy az iráni fegyverek olcsó és aránylag hatékony alternatíváját képezik az orosz hadiipar termékeknek. Persze, egy Sahed képességei vélhetően jelentősen elmaradnak egy Harophoz vagy akár egy Delihez képest, de valószínűleg nem is kerülnek annyiba, a gazdaságilag és diplomáciailag igencsak szorult helyzetben lévő Oroszország pedig nem nagyon válogathat a piacról.

Irán viszont sokat kockáztat azzal, hogy Oroszország agresszív háborúját haditechnikai eszközökkel támogatja. Az már szinte biztos, hogy ugrik az atomalku, sőt, Irán jó eséllyel még több szankciót kap majd a nyakába a következő hetekben, hónapokban. Mint ismert, az Obama által kötött megállapodás a Nyugat és Irán közt de jure érvényben van a mai napig, függetlenül attól, hogy az de facto teljesen működésképtelen, mióta Donald Trump kivonta Amerikát a szerződésből.

Azt is tudjuk, hogy Irán anyagi forrásokat kap a fegyvereladásokért, többek közt kulcsfontosságú külföldi devizát, hiszen jó esély van rá, hogy az oroszok nem rubelben és nem is riálban fizetnek a fegyverekért. Az iráni fegyverek vártnál jobb szereplése megnyithatja az utat az iráni hadiiparnak feltörekvő ázsiai és afrikai országokban, melyek nincsnek jó viszonyban a Nyugattal, ilyen lehet például Türkmenisztán, Algéria, Mali, Mianmar vagy éppen Fehéroroszország.

Ami viszont a legérdekesebb az egész deallel kapcsolatosan az, hogy brit hírszerzők szerint Oroszország részben haditechnikai eszközökkel – ezen belül is Ukrajnában zsákmányolt, nyugati fegyverekkel fizet Teheránnak a drónokért, rakétákért.

Ez három szempontból hatalmas kockázatot jelent:

  1. Irán védelmi rendszereket tud fejleszteni a modern, nyugati fegyverek ellen,
  2. Irán le tudja másolni a modern, nyugati fegyvereket,
  3. Irán meg tudja osztani kutatásinak eredményét Oroszország mellett Kínával, Észak-Koreával és más, Amerika-rivális hatalmakkal is.

Mielőtt ezt a kockázatot megmosolyognánk, mondván, hogy „Iránnak úgysincs erre meg a technológiai képessége,” érdemes felidéznünk azt, hogy 2011-ben lezuhant Iránban egy amerikai Lockheed Martin RQ-170 „Sentinel” UAV, amely az iráni forradalmi gárda kezére jutott.

Irán nemcsak lemásolta az élvonalbeli technológiának számító RQ-170-es drónt, hanem kópiáit Sahed-191 Simorgh és Sahed Saegh néven rendszerbe is állította, ráadásul az amerikai drón műszaki megoldásait más, saját fejlesztésű drónjaik gyártásához is felhasználta.

sahed191
A Sahed 191-es az amerikai RQ-170-es iráni változata. Fotó: Fars News Agency via Wikimedia Commons

Így tehát az, hogy most Irán Javelin és NLAW páncéltörőket, Stinger légvédelmi rakétarendszereket és ki tudja még, milyen nyugati haditechnikai eszközöket szerzett Ukrajnából az oroszoknak köszönhetően, nagyon komoly biztonsági kockázatot teremt az Egyesült Államoknak és közel-keleti szövetségeseinek egyaránt.

Mivel Irán az új fegyvereket, friss anyagi forrásokat és a hadiipari térnyerést fel tudja használni mind gazdaságának, mind védelmi képességeinek, mind geopolitikai expanziójának támogatásához, jó esély van rá, hogy az iráni vezetés úgy döntött: megéri örökre elfelejteni az atomalkut és a Nyugattal való kapcsolatokat – többet nyernek azzal, ha inkább Oroszországgal fonják jobban össze a szálakat.

Mi jöhet még?

Az egyik legnépszerűbb orosz háborús Telegram-csatorna, a Rybar korábban arról szellőztetett meg információkat, hogy folyamatban vannak a tárgyalások újabb két újabb iráni dróntípus beszerzéséről:

  1. A Sahed-191-es a fent is említett, amerikai RQ-170 Sentinel felderítődrón másolata. A gépnek kétféle altípusa van, hivatalosan mindkettő csupán felderítésre használható és nem rendelkezik csapásmérő képességekkel. A Rybar elemzéséből kiderül, hogy a Sahed-191-es hatótávolsága lényegesen kisebb, mint a Mohadzser-6-osé, viszont a gép sokkal gyorsabb, képes magasabban repülni, illetve kialakításának fogva talán nehezebben észlelhető.
  2. A Sahed-129-es egy nagy hatótávolságú felderítő- és csapásmérő drón, melyet alapjáraton az Iráni Forradalmi Gárdának fejlesztettek a 2010-es évek elején. Elsődleges előnye a Mohadzserhez képest az, hogy jelentősen nagyobb a potenciális tűzereje: négy irányított rakétával vagy nyolc légibombával szerelhető fel. Terhelhetősége ráadásul 400 kilogramm, majdnem négyszerese a Mohadzser-6-osnak. Tehát, miközben mindkettő képes felderítő és csapásmérő feladatok ellátására is, a Mohadzser elsősorban felderítőgép, míg a Sahed-129 elsősorban csapásmérő gép.

A Rybar ezeket az információkat még szeptemberben publikálta – azóta nincs hír arról, hogy a drónbeszerzés haladt volna. Mindenesetre logikus lépés lenne az együttműködés kiterjesztése, főleg, ha az hadiipari kapacitásokkal is párosul.

Az orosz védelmi minisztérium nemrég nyíltan elismerte, hogy elégedetlen az orosz dróngyártó vállalatok többségével, az űrt tehát logikus döntés lenne a széles, olcsó és aránylag korszerű iráni vállalatok termékportfóliójával feltölteni:

Címlapkép: iráni forradalmi gárdisták, vélhetően egy szovjet gyártmányú Scud-rakétával. A címlapkép illusztráció. Forrás: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images

bull vs bear
Benzinkút
Microsoft logó felhőszoftver
nyugdij-2022-nyugdijemeles-nyugdijpremium-nyugdij-utalas-2022-mikor-jon-a-nyugdij-nyugdijasok-nyugdij-inflacio-nyugdij-rezsiemeles-nyugidjrendszer-nyugdijkorhatar
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ukrán Bmp pszh páncélos donbasz