vlagyimir-putyin-oroszorszag-haditengereszet-napja
Globál

Putyin váratlan húzása után két ország kezében a fordulat - Egyetlen lövés nélkül hatalmas győzelmet arathat a NATO

Portfolio
Svédország több évszázados, Finnország pedig a második világháború óta tartó semlegességét adta fel NATO-csatlakozási kérelmével, amelynek beteljesítéséhez már csak két ország támogatására van szükség. Összeszedtük, mik voltak a legfontosabb mérföldkövek a két ország és a NATO kapcsolatában, és milyen következményei voltak a döntő fordulópontnak, amelyet az Ukrajna elleni február 24-i orosz invázió jelentett. Miért vonakodik az északi országok NATO-csatlakozásának ratifikációjától Törökország, és miért húzhatja az időt a magyar kormány? Mutatjuk, mekkora az esélye annak, hogy elbukik a svéd-finn kérelem, mire érdemes figyelnie a magyaroknak - és a NATO-tagállamok polgárainak - december elején, továbbá azt, mit jelentene a NATO és Oroszország számára a történelmi bővítés.

Évszázados semlegesség?

Svédország és Finnország helyzete speciális Európában: tagjai az Európai Uniónak, de egyelőre nem tagjai a NATO-nak, ugyanakkor földrajzilag közel fekszenek Oroszországhoz. A finnek 1340 kilométeres közös határban is osztoznak az oroszokkal.

A két ország semlegessége történetileg eltérő eredetű: Svédország a napóleoni háborúk óta nem avatkozik bele európai fegyveres küzdelmekbe, és a NATO-hoz sem csatlakozott. Az utolsó háborút még Norvégiával vívta 1814-ben, kimaradt az első és a második világháborúból is. A NATO-tagság mellett érvelő tábor szerint az ország semlegessége valójában mítosz volt, mivel szerintük Svédország csak úgy maradt ki a második világháborúból, hogy fontos gesztusokat tett a náci Németország számára. Ennek keretében megengedte a német csapatoknak, hogy a svéd vasútvonalakon közlekedjenek Németország és Finnország között. A hidegháború időszakában pedig semlegessége ellenére titokban együttműködött a NATO-val. A szigorú semlegesség politikáját az 1995-ös EU-csatlakozással adta fel, amelyet a katonai el nem kötelezés politikája váltott fel.

Finnország viszont Oroszországtól nyerte el függetlenségét 1917-ben, majd a második világégés folyamán több háborút is vívott a Szovjetunióval, amelynek nem sikerült meghódítania az országot. A hidegháború idején Finnország lemondott arról, hogy az észak-atlanti katonai szövetséghez csatlakozzon, cserébe a Szovjetunió ígéretet tett arra, hogy nem támadja meg többé. Ez volt az úgynevezett finlandizáció. 

Mérföldkövek: 1994 és 2014

Svédország Finnországgal együtt 1994-ben csatlakozott a NATO Partnerség a Békéért programjához, majd 1997-ben lett tagja az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsnak, a NATO-tagállamok és a partnerországok közötti dialógust szolgáló multilaterális fórumnak. A NATO-partnerországai közül Svédország és Finnország úgynevezett kiemelt partnerségi lehetőségekkel (Enhanced Opportunity Partners, EOP) bíró országnak számít, ami a katonai szövetséggel való partnerség legszorosabb, 2014-ben bevezetett formáját jelenti. Svédországon, illetve Finnországon kívül még Ausztrália, Grúzia, Jordánia és Ukrajna tartozik ebbe a körbe. Svédország Finnországgal együtt azonban az EOP-országok között is külön kategóriát jelent, hadseregük fejlettsége, valamint a NATO észak-európai és balti tagállamait összekötő, kiemelt fontosságú földrajzi elhelyezkedésük miatt.

Bár Svédországban a 2014 óta hatalmon lévő (2021 őszéig a zöldekkel koalícióban kormányzó) szociáldemokraták egészen a tavasz végéig a hagyományos svéd semlegességi politikát követve nem támogatták a NATO-tagságot, az utóbbi években az ország igen szoros együttműködést alakított ki a NATO-val (például közös hadgyakorlatok révén) Oroszország 2014-es ukrajnai fellépése, a Krím annektálása óta.

MONDHATNI, HOGY SVÉDORSZÁG FINNORSZÁGGAL EGYÜTT A NATO KÉT LEGFONTOSABB SZÖVETSÉGESÉVÉ NŐTTE KI MAGÁT.

A fordulat: 2022. február 24.

A két skandináv országban az egyre agresszívabb orosz külpolitika miatt az utóbbi években megnőtt a NATO-csatlakozással egyetértők száma, és egyre több politikai erő is a csatlakozás mellé állt. Bár a NATO-val szoros partnerségi viszony köti össze a két országot, a tényleges csatlakozás sokáig feleslegesen provokatív lépésnek látszott amiatt, hogy Moszkva számos alkalommal kijelentette, választ adna erre.

A svéd kormányfő, Magdalena Andersson az Ukrajna elleni orosz invázió február 24-i megindítása utáni első hetekben még azzal hessegette el a NATO-csatlakozásra szóló felhívásokat, hogy az „tovább destabilizálná” az észak-európai biztonsági helyzetet. Március végére viszont már azt közölte, hogy „nem zárja ki” a NATO-csatlakozás lehetőségét, a finn kormányfővel tartott április közepi tárgyalását követő sajtótájékoztatón pedig azt mondta:

a mostani egy nagyon fontos időszak a történelemben. Van egy február 24. előtti és utáni időszak. A biztonsági helyzet teljesen megváltozott.

A svéd kormány február végén úgy döntött, hogy fegyvereket szállít az orosz agresszió ellen harcoló Ukrajnába. Az ötezer páncéltörő fegyver küldése történelmi jelentőségű lépés volt, mert 1939 óta – amikor a Szovjetunió által megtámadott Finnországba szállított fegyvereket – először fordult elő, hogy Svédország fegyvereket küldött egy háborúban álló országba.

Szintén február végén Svédország és Finnország megállapodott a NATO-val abban, hogy eseti alapon részt vehetnek a katonai szövetséggel való fokozott kapcsolattartásban, információcserében és együttműködésben, valamint a műveletekről való tájékoztatásban és a stratégiai kommunikációban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a két ország és a NATO-tagállamok megoszthatják egymással hírszerzési információikat is, Finnország és Svédország például bizalmas információkat kérhet a NATO-tól.

Az ukrajnai orosz invázió hatására hirtelen nagyobb társadalmi igény támadt a csatlakozásra.

a közvélemény-kutatások szerint márciusban ELŐSZÖR KERÜLT TÖBBSÉGBE A FINN és a svéd TÁRSADALOMBAN A NATO-CSATLAKOZÁST TÁMOGATÓK SZÁMA: míg finnországban 53%-ot MÉRTEK (egy hónappal előtte 28%-os támogatottság volt csak), svédországban akkor 51%-os volt a nato-párti tábor (a januári 42% után).

Sanna Marin finn miniszterelnök március 2-án azt nyilatkozta, az állampolgároknak és a politikusoknak a csatlakozáshoz való viszonya változóban van, mióta Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Bára jobbközép pártok, illetve a Svéd Demokraták szavazataival a svéd parlament már 2020 decemberében megszavazta az úgynevezett NATO-opciót, ami az ország egy jövőbeni NATO-csatlakozásának parlamenti engedélyezését jelentette, a szociáldemokraták, illetve az akkori koalíciós partnerük, a zöldek, valamint a kisebbségi kormányt kívülről támogató Baloldali Párt ekkor nemmel szavazott. A "NATO-opció" elfogadása ugyan nem jelent semmiféle kötelezettségvállalást a katonai szövetséghez való csatlakozásra – Finnországnak is 1995 óta van ilyen opciója –, de a parlament részéről a NATO-tagság felé tett fontos lépésnek tekinthető. A svéd parlamentben már 2022 április közepén – amikor a szociáldemokraták még csak megkezdték a NATO-csatlakozás kérdésének párton belüli megvitatását – többségbe kerültek a NATO-csatlakozást támogató képviselők. A NATO-ba történő belépést addig is támogató jobbközép pártok – a Mérsékelt Párt, a Centrum Párt, a kereszténydemokraták és a liberálisok – mellett ugyanis a jobboldali populista Svéd Demokraták, a második legnagyobb ellenzéki párt is bejelentette: a NATO-csatlakozás mellett vannak.

A svéd kormányfő úgy nyilatkozott, hogy a kormányzat nem tervezi népszavazás kiírását a NATO-csatlakozás jóváhagyásáról, amit azzal indokolt, hogy szerinte ez a kérdés nem alkalmas arra, hogy referendum keretében döntsenek róla, mivel sok bizalmas nemzetbiztonsági információt érint, amelyet a népszavazási kampányban nem lehetne megvitatni. Ha lenne is népszavazás, a jelenlegi közvélemény-kutatási felmérések szerint a lakosság megszavazná a NATO-tagságot, miután Oroszország Ukrajna elleni inváziója nemcsak a parlamenten belül, hanem a svéd közvéleményben is megteremtette a NATO-párti többséget.

A finn államfő, Sauli Niinistö és a miniszterelnök, Sanna Marin május 12-én együtt jelentették be, hogy támogatják országuk NATO-csatlakozását.

Finnország és Svédország május 18-án a NATO főhadiszállásán hivatalosan is kérte felvételét a katonai szövetségbe.

Ez egy történelmi pillanat, amelyet meg kell ragadnunk

– mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a rövid ünnepségen, amelyen a svéd és a finn NATO-nagykövet átadta a jelentkezési kérelmet tartalmazó mappát.

Szívélyesen üdvözlöm Finnország és Svédország kérését, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz. Önök a legszorosabb partnereink, és az NATO-tagságuk növelni fogja közös biztonságunkat

– jelentette ki Stoltenberg.

A júniusi madridi NATO-csúcs második napján Stoltenberg beszámolt arról, hogy máris megszületett a döntés: meghívják Svédországot és Finnországot a NATO tagjai közé. A NATO főtitkára kijelentette, hogy a szövetségesek készek a lehető leggyorsabbá tenni a ratifikációs folyamatot Svédország és Finnország esetében, hozzátéve, hogy a szóban forgó két ország gyors felvételére számít.

Finnország és Svédország NATO-csatlakozását azóta Törökország és Magyarország kivételével valamennyi NATO-tagállam ratifikálta már.

Vonakodó Törökország

Május 13-án derült égből villámcsapásként érkezett meg Recep Tayyip Erdogan török elnök nyilatkozata, aki arról beszélt, hogy Svédország és Finnország terrorszervezeteknek nyújt otthont, ezért nem tudja támogatni csatlakozásukat. Erdogan Görögország NATO-felvételét is hibának tartotta, holott a két ország együtt lett tagja a szövetségnek 1952-ben.

Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter május 14-én elmondta, konkrétan mi a problémájuk a két ország NATO-csatlakozásával: szerinte Stockholm és Helsinki elfogadhatatlan és felháborító módon támogatja a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) és a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű szíriai kurd milíciát.

Erdogan május 16-án még durvább nyilatkozattal állt ki: azt mondta, Svédország a terrorszervezetek melegágya, továbbá sérelmezte, hogy Svédország és Finnország 2019-ben, amikor Törökország támadást indított a szíriai kurdok ellen, megtiltotta a Törökországba irányuló fegyverszállításokat.

A török elnök ezután tovább fokozta a zűrzavart. Míg május 18-án azt szabta a csatlakozás támogatásának feltételéül, hogy Svédország és Finnország adja ki az általa terroristának tartott személyeket, május 19-én már teljes elzárkózásról árulkodó nyilatkozatot tett közzé: kijelentette, megmondták szövetségeseiknek, hogy nem támogatják a két ország felvételét a katonai szövetségbe.

Sauli Niinisto finn elnök május 21-én közölte, "nyílt és közvetlen" megbeszélést folytatott Tayyip Erdogan török elnökkel, hogy megvitassák Finnország NATO-tagságra irányuló kérelmét.

Kijelentettem, hogy NATO-szövetségesként Finnország és Törökország elkötelezi magát egymás biztonsága mellett, és kapcsolatunk így még erősebbé válik. Finnország elítéli a terrorizmust annak minden formájában és megnyilvánulásában. A szoros párbeszéd folytatódik.

– írta a finn elnök egy Twitter-bejegyzésben a telefonbeszélgetés után.

Erdogan aznap a svéd kormányfővel is tárgyalt, melynek keretei között elmondta Magdalena Andersson svéd miniszterelnökkel, hogy Ankara konkrét lépéseket vár a terrorszervezetekkel kapcsolatos aggodalmaival kapcsolatban. A telefonbeszélgetésben az Anadolu hírügynökség szerint Erdogan azt is hangsúlyozta, hogy fel kell oldani a Törökországra a szíriai beavatkozása után 2019-ben bevezetett fegyverexport-embargót.

November 4-i, Isztambulban tartott zártkörű megbeszélés során Recep Tayyip Erdogan török elnök a szövetség vezetőjével, Jens Stoltenberggel közölte: Törökország nem fogja hivatalosan jóváhagyni Finnország és Svédország NATO-tagságát, amíg a két ország nem teszi meg a szükséges "lépéseket".

Törökország vezetője kijelentette, hogy a Svédország és Finnország által megteendő lépések határozzák meg, hogy a jóváhagyási folyamat milyen gyorsan fog haladni, és mikor zárul le.

Azzal senki sem számol komolyan, hogy Erdogant ne lehetne valahogy megpuhítani,

és hosszú vonakodás után valószínűleg áldását adja a két észak-európai ország csatlakozására. A török elnök ugyanis biztos nem akarja teljesen összerúgni a port NATO-szövetségeseivel, különösen nem az Egyesült Államokkal, zsarolópotenciálját azonban vélhetően szeretné teljesen kihasználni. Kivált, hogy jövőre elnökválasztás lesz Törökországban, és a sok tekintetben rosszul álló Erdogannak nem árt majd felmutatni néhány kicsikart, látványos eredményt.

Időhúzó Magyarország

A magyar kormány ugyan még nyáron benyújtotta a ratifikációról szóló törvényjavaslatot, és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szeptember végén úgy nyilatkozott, hogy a Parlament nyári szünete miatt nem történt meg a ratifikáció, a javaslatot végül októberben sem vette napirendre az Országgyűlés.

Október 6-án a pápai katonai reptéren tett látogatást David Pressman, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete, aki reményét fejezte ki, hogy Washingtonnak nem kell nyomást gyakorolni Budapestre a finn és a svéd NATO-csatlakozás ratifikálása érdekében.

Remélem, hogy nincs szükség nyomásgyakorlásra

válaszolta az amerikai nagykövet, aki szerint a magyar kormányoldal ígéretet tett arra, hogy ratifikálni fogja a csatlakozást.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az október 22-i Kormányinfón úgy nyilatkozott, a Parlament még a december közepén véget érő őszi ülésszakában tárgyalhat a finn és a svéd NATO-csatlakozás megszavazásáról.

Sauli Niinistö finn elnök november 2-án Twitter-oldalán számolt be arról, hogy telefonon beszélt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, és számít arra, hogy Magyarország is jóváhagyja országa NATO-csatlakozását.

Telefonon beszéltem Orbán Viktorral. Jó, hogy Finnország számíthat Magyarországra NATO-csatlakozása megerősítésében. Várom, hogy szövetségesekként tovább erősíthessük finnugor kapcsolatunkat

– írta a finn államfő.

November 2-án délután Tobias Billström svéd külügyminiszter is pozitívan nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Magyarország jóvá fogja hagyni országa NATO-csatlakozását. Billström néhány napja beszélt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel.

Pozitív és progresszív előrelépést látunk a svéd és a finn pályázat magyarországi ratifikációját illetően

– mondta Helsinkiben a svéd külügyminiszter.

November 10-én Németország világossá tette Magyarország számára: nincs szürke zóna Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának ratifikálásával kapcsolatban - számolt be Annalena Baerbock német külügyminiszter Berlinben.

Miután találkozott Sanna Marin finn miniszterelnökkel, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő így nyilatkozott november 21-én:

Néhány napon belül találkozom Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel a V4-formátum keretein belül. Barátaimmal Szlovákiából és Csehországból meg fogjuk kérni Orbán Viktort, hogy ratifikálják Svédország és Finnország NATO-csatlakozási kérelmét, mert ez fontos a régiónk keleti szárnyának védelme szempontjából.

A két ország NATO-csatlakozásának ratifikációs kérdése a november 9-i Kormányinfón is többször előkerült. Gulyás Gergely ezen az eseményen úgy fogalmazott, hogy a kormány szándéka világos az ügyben: még ebben az ülésszakban akarnak dönteni erről. Azt is megjegyezte, hogy a kormány nem késlekedik a döntésben, hanem a ratifikációról szóló törvényjavaslat szavazása előtt még át kell menni azokon a javaslatokon, amiket az Európai Bizottság kér a magyar kormánytól, de azt is hozzáetette: a svédek és a finnek számíthatnak ránk. A tárcavezető szerint a kormány nem köti össze a Brüsszel által elvárt törvényjavaslatok elfogadását és a NATO-csatlakozási ratifikációt, Magyarország nem használja fel ezt nyomásgyakorlásként.

December 7-én Magyarországon lesz a világ szeme

Szabad Európa szerint a jelenleg Madridban zajló NATO parlementi gyűlésen az ott tartózkodó Harangozó Tamás MSZP-s képviselő arról értesült, hogy

a magyar kormány képviselői szerint december 7-én, az idei utolsó a magyar parlamenti ülésen terveznek szavazni svéd és finn NATO-tagság ratifikációjával kapcsolatosan.

Az időzítés különösen érdekes, mivel az Európai Bizottság várhatóan a november 30-i ülésen hagyja jóvá a magyar helyreállítási programot és adja ki értékelését a magyar jogállamisági eljárás lezárása érdekében és ezek után várhatóan az Ecofin december 6-i ülésén hagynák jóvá a magyar helyreállítási programot a tagállamok, illetve döntenének a 7,5 milliárd eurónál valószínűleg kisebb felfüggesztésről a magyar felzárkóztatási forrásokban.

Érdekes módon tehát ezt a jelek szerint kulcsfontosságú december 6-i dátumot követő, az őszi ülésszak legutolsó napjára tolná a magyar kormány a svéd és finn NATO-csatlakozás parlamenti ratifikációját.

ennek egyrészt az lehet az oka, hogy így bevárhatja az előző nap kinti fejleményeit, illetve nyomást is gyakorolhat ezzel a Tanácsban a magyar EU-pénzek kapcsán születő döntésekre.

Nagyot nyerne a NATO

Szakértők szerint Finnország és Svédország csatlakozása jelentősen erősítené a NATO észak-európai pozícióit, a katonai szövetség ugyanis így új képességekre tenne szert egy stratégiailag fontos régióban, ami nagyban megkönnyítené a NATO-erők reagálást a balti államok elleni esetleges orosz támadás esetén. Svédország a NATO-ban hasonló szerepet játszhat, mint Dánia és Norvégia, amelyek a három balti ország légterének biztosításában töltenek be aktív szerepet.

Peter Caddick-Adams brit történész szerint Svédország felvétele a NATO számára „nagy nyereség” lenne, mivel a svédek igen fejlett fegyverrendszerekkel rendelkeznek, valamint a hadseregük modernizációs szintje már most is felülmúlja több NATO-tagállam mutatóit. Kiemelte a svéd hadi ipar fejlettségét, az itt gyártott tüzérségi eszközök már most is megtalálhatók a nyugati országok hadseregeiben.

Csiki Varga Tamás szerint újszerű a bővítés, hogy olyan dimenziót nyitott a NATO északi szárnyának megerősítésével és kiszélesítésével, ami eddig nem volt várható.

Azt gondolom, hogy ez egyértelműen erősíteni fogja a NATO-t, mert két olyan országról van szó, amelyek modern fegyveres erőkkel rendelkeznek, és különösen kiemelendő, hogy a finnek esetében a területvédelemnek és az általános védelmi koncepcióknak a védelemhez való hozzáállása egy egészen unikális és pozitív hozzáadott értéket jelent. 

– mondta el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

Hozzátette: a finn-szovjet háború, aztán a 2. világháború tapasztalatai alapján a finnek megőrizték a területvédelemnek és a lakosság védelemben való részvételének a nagyon aktív elemeit. Ez általában a semlegességhez is kapcsolódik, mert ez azt jelenti, hogy nem tudtak szélesebb szövetségi rendszerre támaszkodni az ország védelmében.

A csatlakozás jelentőségét az is adja, hogy az ukrajnai háború azzal az orosz narratívával indult, hogy a NATO keleti bővítését akarják elkerülni. Ehhez képest Ukrajnában sem érték el azt, amit akartak, sőt. Perspektivikusan is, Ukrajna nem eltávolodik a Nyugattól, hanem ellenkezőleg, – a lehetőségekhez képest – integrálódik, katonai értelemben is

– jegyezte meg Csiki Varga.

Ugyanez történt a skandináv országok esetében: két olyan ország, amelyik nem mutatott túl nagy étvágyat arra, hogy bármely katonai szövetséghez csatlakozzon, most be fog lépni a NATO-ba, mert érzékeli az orosz katonai fenyegetést a kelet-európai térséggel szemben. Az oroszok így kapnak még egy 1380 kilométer hosszúságú közös határt a NATO-val, amit nem tudtak megakadályozni. Emellett eddig kontraproduktív volt minden, amit csinálnak

– mutatott rá a várható következményre

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images

Csanyi Sandor Prima Primissima 2022
kina-karanten-koronavirus-covid-19
forint euró

Ricardo Hazlitt és az infláció

A nagyszerű Henry Hazlitt és az infláció természete címmel ma posztom olvasható a kiváló publicista, Seres László...

Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
December eleji részvénymustra, aktualitások, grafikonok, értékeltségek.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
ukrán tarack ukrajna háború fegyveres erők fegyverek oroszország orosz