A politika által formált vallási viszonyok
Kijev már több mint ezer éve fontos ortodox egyházi központ: az első keleti szláv államalakulatban, a Kijevi Ruszban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem 988-ban vette föl a kereszténységet, és megkezdte a nép megtéríttetését. A Rusz lakossága a görög rítusú kereszténységet vette föl, a konstantinápolyi pátriárka fennhatóságát ismerte el, ugyanakkor Kijevben a mindenkori pártiárka által kinevezett metropolita székelt.
Az 1240-es mongol hódítást követően a kijevi metropolita áthelyezte a székhelyét Moszkvába. A későbbi orosz ortodox egyház egyre inkább függetlenné vált Konstantinápolytól, annak 1453-as oszmán-török elfoglalását követően pedig hamarosan a keleti kereszténység központjaként kezdte hirdetni magát („Moszkva, a harmadik Róma”).
A Moszkvai Patriarchátus a Kijevi Ökumenikus Patriarchátust a XVII. század végén magába olvasztotta, így az orosz területen élő ukrán ortodoxok ettől kezdve a moszkvai pátriárka fennhatósága alatt álltak. A mai Nyugat-Ukrajnában viszont, amely a Lengyel–Litván Unió része volt, az 1596-os breszti unióval a ruszin ortodox egyházmegyék megszakították kapcsolataikat az ortodox egyházzal, és a római pápa fennhatóságát ismerték el. Így jött létre az ukrán görögkatolikus egyház, amely megtartotta a bizánci liturgiát, de hitelveiben a katolikus tanítást követi.
Emiatt az ukránok között már a kora újkorban erős megosztottság jött létre: az orosz fennhatóság alá tartozó területeken a moszkvai központú orosz ortodox egyház volt a vallási élet letéteményese, a katolikus lengyelek birtokolta területeken viszont a római pápát ismerték el vezetőjüknek,
csak a szertartásrendben őrizték meg a keleti hagyományokat. Ma az ukrajnai lakosság 80 százaléka ortodox, 10 százaléka görögkatolikus, a többi vallás elsősorban a nemzetiségek között oszlik meg.
Az ortodox kereszténység kapcsán fontos megjegyezni, hogy az egyes ortodox (nemzeti) egyházak mindig szoros kapcsolatot ápolnak a világi vezetéssel. Ez oda vezethető vissza, hogy Bizáncban a keletrómai császár volt az egyház tényleges vezetője, a konstantinápolyi pártiárka alá volt rendelve neki (cezaropapizmus). Az állam és egyház szoros összefonódása abban is megmutatkozik, hogy az egyes ortodox egyházak nemzetileg szerveződnek, így van orosz, görög, román, szerb stb. ortodox egyház. Az orosz ortodox egyház a cári Oroszország és a Szovjetunió területének lényegében egésze fölött fennhatósággal rendelkezett (a grúz ortodox egyház függetlenségét Moszkva 1944-ben ismerte el), a Szovjetunió felbomlását követően azonban fölmerült, hogy az egyes szuverén posztszovjet államokban független, autokefál ortodox egyházak jöjjenek létre.
Független ukrán ortodox egyház sokáig nem létezett, hanem az orosz ortodox egyháznak volt és van egy ukrán ága, az Ukrán Ortodox Egyház (Moszkvai Patriarkátus), amely 1990-ben kapott részleges autonómiát az orosz ortodox egyháztól, de vezetője továbbra is a moszkvai pártiárka volt. Azonban a 2014-es majdani események, a Krím orosz megszállása és a donbaszi polgárháború ebben is alapvető változásokat indított el. Petro Porosenko akkori ukrán elnök 2018-ban kérést intézett a konstantinápolyi pátriárkához, I. Bartholomeioszhoz, hogy ismerje el az ukrán ortodox egyházat autokefálnak (azaz saját vezetéssel rendelkezőnek, függetlennek) aki ezt 2019-ben meg is tette. Így jött létre a másik Ukrán Ortodox Egyház Kijev székhellyel.
Az autokefál ukrán ortodox egyháznak egészen az ukrajnai háború kitöréséig nem sikerült többségbe kerülnie Ukrajnában: 2022 tavaszáig különböző számok szerint 11–12 ezer ukrajnai egyházközség még mindig a moszkvai patriarchátus alá tartozott, szemben a kijevi alá tartozó 7 ezerrel. Ma mintegy 8 ezer egyházközség maradt tagja a moszkvai egyház ukrán szárnyának.
Tavaly május 27-én azonban történt egy újabb, részleges szakadás: a moszkvai egyházhoz tartozó ukrán ortodoxok szinódusa kinyilvánította, hogy nem ért egyet a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel jó viszonyt ápoló Kirill moszkvai pátriárka háborúpárti álláspontjával, és kinyilvánították teljes függetlenségüket az orosz ortodox egyháztól. Azonban a valóságban sok pap és egyházközség továbbra is hűséges maradt Moszkvához, ami miatt az ukrán lakosság és az ukrán hatóságok részéről is egyre nagyobb nyomás helyeződik az orosz egyház ukrán szárnyára, hogy teljesen szakítsanak Moszkvával.
Ukrán fellépés a Moszkvához hű papokkal szemben
Eddig már több mint ötven, az orosz ortodox egyház ukrajnai szárnyához tartozó pappal szemben indult nyomozás azzal a váddal, hogy kollaboráltak Oroszországgal. Többeknél orosz propagandairodalmat és orosz útleveleket foglaltak le, sőt olyan vádak is elhangzottak, hogy egyes papok az orosz erőket tájékoztatták az ukrán csapatok pozícióiról vagy mozgásáról. Hírhedtté vált Mikola Jevtusenko atya, a bucsai pópa esete, aki megáldotta a városba érkező orosz megszállókat, és arra buzdította híveit, hogy üdvözöljék az agresszorokat. Bucsában az oroszok kivonulása után a megszállók által elkövetett tömeggyilkosságokra derült fény.
Az ukrán hatóságok legjelentősebb akciója az 1051-ben alapított Pecserszka Lavra (Kijevi Barlangkolostor) ellen irányult, amely az ukrajnai ortodoxok egyik legfontosabb vallási helyszíne. A kolostor a moszkvai patriarchátus alatt álló ortodox egyházhoz tartozott, azonban idén márciusban az ukrán hatóságok elvették a moszkvai egyháztól, és az autokefál ukrán ortodox egyháznak juttatták azt. Április elején a kolostor apátját, Pavlo metropolitát az orosz megszálló erők dicsőítésének és vallási ellentétek szításának vádjával házi őrizetbe helyezték.
Miközben a Kreml élesen elítélte a történtekért Ukrajnát, az ukrán vezetésen belföldről egyre nagyobb a nyomás, hogy teljesen tiltsa be a moszkvai patriarchátus alá tartozó ortodox egyházat. A parlamenti ellenzék már egy törvényjavaslatot is benyújtott a tiltásra vonatkozóan. Egy decemberi felmérés szerint az ukrán lakosság 78 százaléka véli úgy, hogy az államnak be kellene avatkoznia a Moszkva alá tartozó egyház tevékenységébe, 54 százalékuk pedig egy teljes tiltást is támogat. Mindössze a megkérdezettek 12 százaléka mondta azt, hogy a kormánynak nem kellene beavatkoznia az egyház dolgaiba.
Egyre többen csatlakoznak a független ukrajnai egyházhoz
Bár a megtámadott ország lakosságának haragja érthető, egy tiltás súlyosan sértené a vallásszabadságot, és Ukrajnának az Európai Unió felé történő közeledését is akadályozná. Éppen ezért az egyház betiltása nem valószínű, ugyanakkor egyre több, korábban a moszkvai pátriárka főségét elismerő egyházközség csatlakozik a független ukrán ortodox egyházhoz.
A háború kezdete óta már több mint kétszáz egyházközség csatlakozott a 2019-ben autokefáliát kapott egyházhoz, és egy felmérés szerint az inváziót követően a hívek is nagyon gyorsan váltottak.
Míg 2021-ben a vallásos ukránok 18 százaléka mondta azt, hogy a moszkvai központú egyház híve, ez a szám 2022 júliusára 4 százalékra esett vissza. Ugyanebben az időszakban a magukat a független ukrajnai egyház követőjének tartók aránya 34-ről 54 százalékra emelkedett.
E változások mögött természetesen nem elsősorban vallási, hanem politikai folyamatok állnak. A háború kirobbanása minden korábbinál jobban és gyorsabban szembefordította az ukránokat az oroszokkal, és az ukrajnai lakosság – beleértve az orosz anyanyelvűek nagy részét is – próbál szabadulni mindentől, ami az oroszokhoz köti őket.
Ilyen például a nyelvhasználat: egy április 30-i felmérés szerint tavaly február 24-e óta megfeleződött azok száma, akik elsősorban orosz anyanyelvűként azonosítják magukat: 26 százalékról 13 százalékra csökkent. Azok száma ellenben, akik elsődlegesen az ukrán nyelvet használják, 46 százalékról 69 százalékra emelkedett. A könyvtárakból megkezdődött az orosz irodalom kiselejtezése, és sorra távolítják el az ukrán közterekről az olyan neves oroszok szobrait, mint például Alekszandr Puskin, az orosz romantika nagy író-költője.
A moszkvaiból a kijevi egyházba való betérés ugyanennek a folyamatnak a része. Ráadásul az autokefál ukrajnai ortodox egyház hivatalos nyelve az ukrán, szemben az orosz egyházzal, amely még ma is az orosz nyelvhez hasonlóbb egyházi szláv nyelvet használja.
A váltás persze nem mindig megy konfliktusok nélkül, az új egyházhoz való csatlakozás sokszor feszültséget szít a hívők között, ahogy ezt a Reuters május közepén megjelent riportja is megmutatja.
Május 24-én, csütörtökön újabb fontos lépést tett a kijevi egyház az orosztól való elszakadást illetően: szeptember 1-jei hatállyal bevezették a javított Julianus-naptárt az egyházban eddig használt és az orosz ortodox egyházban továbbra is hivatalos normál Julianus-naptárral szemben. A javított naptárt 1923-ban hozták létre, és ezt használja számos ortodox egyház, így a konstantinápolyi, a görög, a bolgár vagy a román is. A római katolikusok által használt gregorián naptár és a javított Julianus-naptár dátumai egészen 2800-ig egybeesnek, a hagyományos Julianus-naptárban viszont más dátumokra esnek a szent ünnepek, így a karácsony január 7-ére, és nem december 25-ére. Ez azt jelenti, hogy idén decemberben már a kijevi egyház is december 25-én ünnepli a karácsonyt. Az egyház ezzel a döntéssel valójában csak a laikus gyakorlathoz igazodik, az orosz agresszió miatt a legtöbb ukrán már a megelőző karácsonyt is inkább december 25-én ünnepelte, ezzel jelezve Nyugathoz tartozásukat és Oroszországtól való elkülönülésüket.
A kijevi egyház egy szempontból mindenképp hátrányos helyzetben van a moszkvai egyházzal szemben: míg a független ukrajnai egyház csak Ukrajnán belül működhet, az orosz ortodox egyház az egész világon, így a külföldre menekült ukrán hívek csak az utóbbira számíthatnak, ha az egyházhoz akarnak fordulni. A moszkvai politikai vezetés az orosz ortodox egyházat egyébként is hasznos eszköznek tekinti, hogy kiterjessze Oroszországon túli befolyását.
Egyház- és vallásüldözés az oroszok által megszállt területeken
Az ukrán hatóságok tagadhatatlanul erőteljes nyomást gyakorolnak a moszkvai egyház ukrán szárnyára, ami megkérdőjelezi, hogy mennyire érvényesül ténylegesen a vallásszabadság Ukrajnában. Az ország oroszok által megszállt területeiről érkező hírek azonban arra utalnak, hogy Moszkva viszont szisztematikus vallásüldözést folytat, amelynek nemcsak a független ukrán ortodox egyház az áldozata, hanem római katolikusok, görögkatolikusok, protestánsok és muszlimok is.
Az amerikai Institute for the Study of War (ISW) védelmi agytröszt az ukrajnai háborúról szóló napi jelentéseiben rendszeresen követi a megszállt területeken zajló vallásüldözést. Április 9-i jelentésükben azt írták,
az orosz katonák vagy megszálló hatóságok 76 olyan atrocitást követtek el, amely a vallásüldözés kategóriájába esik.
Az orosz hatóságok legalább 26 templomot zártak be, államosítottak, vagy adtak a moszkvai egyháznak, legalább 29 egyházi személyt megöltek vagy elfogtak, és legalább 13 templomot kifosztottak, meggyaláztak vagy szándékosan megsemmisítettek a megszállt területeken. És ezek azok az esetek, amelyeknél bizonyíthatóan szándékosság történt. A kijevi független Vallásszabadság Intézet szerint összesen 494 ukrajnai templom esett áldozatul az orosz erőszaknak: támadás érte vagy kifosztották.
The Russians destroyed hundreds of churches and prayer houses in . President shared a video showing what many historic church buildings look like today as a result of the Russian invasion. #Ukraine
— KyivPost (@KyivPost) March 28, 2023
Az ISW által feljegyzett atrocitások 34 százaléka irányult a kijevi ortodox egyház ellen, 13 százaléka a baptistákat érte, közel 8 százaléka muszlimokat célzott. A független ukrajnai egyház mellett a különböző protestáns egyházak szenvednek a leginkább üldözést az oroszoktól: a baptisták mellett a Jehova Tanúi, a pünkösdisták, az evangélikusok vagy a mennoniták. A protestáns kisegyházak ellen azért is sokkal brutálisabban lépnek fel az oroszok, mert amerikai ügynököknek tartják híveiket. Hat olyan esetet is feljegyeztek, amelyben a moszkvai egyház volt az atrocitás célpontja, négyet, amely ukrán görögkatolikusok, illetve kettőt, ami római katolikusok ellen irányult.
A megszállt és a törvénytelenül annektált ukrán megyékben a kijevi egyház szervezetét is beolvasztják a moszkvai egyházba. Mint arról az ISW beszámolt, Kirill pátriárka – aki szerint Ukrajnában „szent háború” folyik a „sátánisták” ellen – és a moszkvai egyház szinódusa május 16-án bejelentette, hogy az autokefál ukrajnai ortodox egyház Zaporizzsja megyében található bergyanszki és primorszki egyházmegyéi beolvadnak a moszkvai egyházba.
A fegyveres küzdelem mellett tehát folyik egy másik harc, egy vallásháború is az ukrajnai hívőkért, és ebben a Kremllel szorosan összefonódó orosz ortodox egyház meglehetősen tevékeny szerepet játszik.
Címlapkép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kirill moszkvai pártiárka kolostorlátogatáson 2017-ben. Mikhail Svetlov/Getty Images
