Lehullott a lepel az európai hatalom eddig titkolt rejtélyes kémügynökségéről

2019 nyarán, a svájci Menzingen lankáin egykori légvédelmi bázison tesztelték az amerikai Raytheon Patriot rakétavédelmi rendszerét. A bemutatóra néhány újságírót is meghívtak – köztük egy bizonyos „Jacques”-ot, aki nem dolgozott szerkesztőségnél, inkább blogolt. Amikor egyik kollégája kérdéseket tett fel, Jacques önként adott át egy névjegykártyát – amelyen az e-mail címe a francia hírszerzési tanácsadócég, az ADIT domainjéhez tartozott.

A jelenlévők megdermedtek. Kém járt közöttük? Talán csak információgyűjtés egy Raytheon-rivális számára? Jacques sosem válaszolt az újságírók megkeresésére. De a történet tökéletes betekintést ad az ADIT világába, ahol mindenki figyel, de senki sem kérdez

– így kezdi cikkét a L'Express, amely egy hosszú oknyomozás révén bukkant a francia titkosszolgálatok teljesen titkos ügynökségére.

Az ADIT, vagy teljes nevén Agence pour la Diffusion de l’Information Technologique (magyarul: Technológiai Információterjesztési Ügynökség), a francia állam egyik legkülönösebb teremtménye. Eredetileg 1992-ben hozták létre a külügy és a kutatási tárca közös kezdeményezésére, hogy a nagykövetségek tudományos jelentéseit rendszerezze.

Pár év alatt azonban a vállalat teljesen új irányt vett: a legtitkosabb francia titkosszolgálat lett.

Philippe Caduc, a francia nemzetbiztonsági apparátusból érkezett fiatal elemző 1994 végén vette át a vezetést, és megkezdte a cég átalakítását a védelmi ipar szolgálatába. Az ADIT egyre kevésbé volt „adatrendszerező és –értelmező központ”, inkább a francia gazdasági és geopolitikai érdekek kiterjesztésének eszköze.

A kétezres évek elején a híres Elf-ügy megrendítette a nagy francia cégek bizalmát a hírszerzési műveletekben. Mindenki távol akart maradni a „piszkos trükköktől”. Csakhogy a globális tenderháborúban a francia vállalatokat sorra megelőzték amerikai vagy brit versenytársaik. A Total például úgy döntött: nem kockáztatja, hogy egy amerikai tanácsadó a saját kormányának súgjon – inkább a félállami ADIT-hoz fordult. Bár 2003-ban részben privatizálták, a francia állam sokáig megtartotta ellenőrzését. Az alkalmazottak trikolór színű névjegykártyát használtak, amit egy volt vezető így idézett fel:

olyan volt, mintha tényleg titkosszolgálatnál dolgoznánk.

A valódi fordulópont azonban 2010 körül érkezett. A vállalat – titokban – digitális befolyásolási szolgáltatásokat is kínálni kezdett. Egy Michelinnek tett ajánlat szerint a cél az lett volna, hogy pozitív hangulatot keltsenek az interneten egy indiai gyár körül, többek közt Wikipédia-oldalak átszerkesztésével, névtelen kommentekkel és cikkekkel.

A megbízásnak semmilyen módon nem szabadott volna visszavezethetőnek lennie a cégre – külön bankszámlát és anonim telefonvonalat is használtak a művelethez.

Az ajánlat 122 ezer euróról és egy 39 hetes megbízatásról.

2016-ban újabb lökést adott az ADIT-nek a Sapin II korrupcióellenes törvény. A multik számára kötelezővé tették, hogy partnereikről átvilágításokat végezzenek – és ezekben az ADIT különösen jól teljesített.

Egyetlen reputációs jelentés ára akár 100 ezer euróba is bele kerülhetett.

Közben a cég újabb felvásárlásokkal bővült: 2018-tól kezdve sorra vett cégeket a biztonság, lobbi és kommunikáció területéről. 2024-ben a DCI katonai képzővállalat megszerzése zárta le a stratégiai terjeszkedést. A DCI az ukrán Anne de Kiev dandárt is képezte, és fontos kapocs az Emírségek vagy Szaúd-Arábia hadseregeihez.

A francia elit ma is tűpontosan tudja, kivel van dolga. Az ADIT „vezető tanácsadói” között megtalálhatók az elmúlt évtizedek legfontosabb francia diplomatái: Levitte, Gourdault-Montagne, Besancenot vagy Delaye – olyan figurák, akik egy telefonhívással elintézik, amit mások hónapok alatt sem.

Nem titkosszolgálat vagyunk – de állandó kapcsolatban vagyunk az állammal

– mondta Gourdault-Montagne a lapnak. Az ügyfelek számára az ADIT egyfajta „kormányzati jóváhagyó pecsétet” jelent – és ezt nem is rejtik véka alá.

Egyes esetekben a cég szerepe túlmutat a tanácsadáson. A Naval Group ausztrál tengeralattjáró-szerződésének (56 milliárd euró) előkészítésében például az ADIT egyik tanácsadója személyesen egyeztetett Emmanuel Macron francia elnök egyik kabinettagjával, hogy Joe Biden amerikai államfő is „rábólintson” az üzletre. Az egyezmény végül meghiúsult – de a történet jól mutatja, milyen szinten működik együtt az ADIT és a francia állam.

Egy volt hírszerzési vezető félig tréfásan úgy jellemezte a céget a francia lapnak, hogy: „ez egy rejtett külügyminisztérium, egy majdnem titkos DGSE (a francia hírszerzés).”

Az együttműködés kétirányú: az ADIT figyelmeztette elsőként az Elysée-palotát az orosz Wagner-csoport afrikai megjelenésére, állítja Caduc.

A L'Express szerint előfordul, hogy egykori hírszerzők hívják őket, hogy informális úton érdeklődjenek egy-egy ügy kapcsán: „Hallottatok erről vagy arról?”

Szakértők szerint ez a fajta puha hatalomgyakorlás legalább annyira fontos, mint a formális hírszerzés – főleg akkor, amikor a globális gazdasági tér újra nemzetállami logika mentén rendeződik.

Az ADIT azonban nem mentes a botrányoktól sem. Egyes leányvállalatai – például az Eurotradia vagy az Antidox – korrupciós vagy befolyásolási ügyek miatt kerültek a hatóságok nyomozásainak célkeresztjébe. Az ESL, az ADIT lobbiszárnya, nemcsak nagyvállalatokat képvisel, hanem dohánygyártókat, kínai e-kereskedelmi óriásokat, sőt a marokkói paradicsomexportot is.

Az ügyfelek között szerepelt a Huawei is – egészen addig, míg az Elysée és a belbiztonsági szolgálat ezt le nem állította.

A jelenlegi többségi tulajdonos, a kanadai Sagard csoport miatt az ADIT most „hazai” partnert keres: tárgyalásokat folytat a Crédit Agricole-lal, a Covéa-val, az Amundival. Az ok egyszerű: a francia kormány nem nézi jó szemmel, ha szuverenitási eszköznek szánt cége egy kanadai befektetési alap irányítása alatt áll – még ha az névlegesen franciaországi székhellyel is rendelkezik.

Ez az információ egyébként épp az ADIT-hoz tartozó egyik weboldalon jelent meg, névtelen cikk formájában. A média irányítása – ez is része az információs hadviselésnek.

A történet lényege: az ADIT több mint tanácsadó, lényegében egy privát kézben lévő francia titkosszolgálatoknál is titkosabb hírszerző cég. Egyszerre adatbázis, informális diplomáciai csatorna, vállalati hírszerző és hatalmi broker. A CAC 40 legnagyobb vállalatai, volt államtitkárok, diplomaták és vezérigazgatók mind ugyanahhoz az asztalhoz ülnek.

Hogy pontosan mit beszélnek, azt senki sem tudja. De biztos, hogy mindent nem a nyilvánosságnak szánnak – zárja cikkét a L'Express.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images