Kongatják a vészharangot a szakértők: rendkívül veszélyes folyamat indult el az óceánokban

A Plymouth-i és az Exeter-i Egyetem kutatói által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy

az úgynevezett fotikus zóna mérete - az óceán legfelső rétege, amelyen a napfény még áthatol - jelentősen csökken.

A NASA 2003 és 2022 közötti műholdas adatait elemezve megállapították, hogy a világóceánok közel 10 százalékában ez a réteg több mint 50 méterrel lett sekélyebb, míg 2,6 százalékában több mint 100 méteres csökkenés tapasztalható.

A fotikus zóna kulcsfontosságú, mivel itt él rengeteg fotoszintetizáló tengeri élőlény, többek között például a táplálkozási láncok és az óceánok szén-dioxid megkötése szempontjából kulcsfontosságú a fitoplanktonok, amelyek a napenergiát hasznosítják. Ezen apró életformáktól függenek a korallok, rákfélék, halak és tengeri emlősök is. A zóna zsugorodása miatt ezek az élőlények kénytelenek a felszínhez közelebb húzódni, ami fokozott versenyhez vezet a táplálékért és egyéb erőforrásokért.

A kutatók szerint a sötétedés több tényezőre vezethető vissza.

A part menti területeken a tápanyagok, szerves anyagok és üledékek felhalmozódása, valamint a globális óceáni áramlások változásai valószínűleg növelték az elsődleges és másodlagos produktivitást, ami csökkentette a fény behatolását a felszíni vizekbe.

Szélsőséges esetekben, mint az ausztráliai Nagy Déli Korallzátony közelmúltbeli algavirágzásainál, a fényhiány tömeges pusztításhoz vezethet.

A szakemberek szerint azonban a jelenség nem korlátozódik a partközeli vizekre.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio