Baljós felfedezés az óceánról: valósággal hemzseg az embert sem kímélő szennyeződéstől

A kutatók az Atlanti-óceán 12 állomásán vett vízmintákban találtak nanoműanyagot, vagyis ezredmilliméternél kisebb méretű műanyagdarabkákat.

A Holland Királyi Tengerészeti Kutatóintézet (NIOZ) és az Utrechti Egyetem tudósai által készített tanulmányban, amely szerdán jelent meg a Nature folyóiratban,

27 millió tonnára becsülték az Atlanti-óceán északi részén a vízfelszíntől tíz méteres mélységig mért nanoműanyag mennyiségét.

Korábbi kutatások még úgy kalkuláltak, hogy ez a mennyiség az egész óceánra vonatkozik.

A 10 méteres mélységben mért átlagos nanoműanyag-koncentráció mintegy 18,1 milligramm volt köbméterenként, a tengerfenékről vett minták átlagos koncentrációja 5,5 milligramm volt köbméterenként, az európai partok közeléből származó mintáké pedig köbméterenként 25 milligramm.

Helge Niemann, a NIOZ kutatója és az Utrechti Egyetem professzora rámutatott, hogy

a nanoműanyag az emberi testbe, többek között az agyszövetbe is bejut.

Immár tudjuk, hogy mindenütt megtalálható az óceánokban, és az is nyilvánvaló, hogy bejut az egész ökoszisztémába: a baktériumoktól és más mikroorganizmusoktól kezdve a halakig és az olyan csúcsragadozókig, mint az ember

- hangsúlyozta a tudós, hozzátéve, hogy a nanoműanyag ökoszisztémára gyakorolt hatásának megállapítása további vizsgálatokat igényel.

A kutatók szerint a nanoműanyagok teszik ki az óceánokban úszó műanyagtömeg legnagyobb részét.

Az ott úszó nanoműanyagot nem lehet eltakarítani. Ennek a kutatásnak tehát az a legfontosabb üzenete, hogy legalább a további műanyagszennyezéstől meg kellene védeni a környezetünket

- hívta fel a figyelmet a professzor.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images