Égető szüksége lenne Amerikának a DDG(X) rombolóra, de gyülekeznek a viharfelhők

Az amerikai Kongresszusi Kutatószolgálat (CRS) friss jelentése szerint a haditengerészet a 2030-as évek elejére tervezi az első DDG(X) hadrendbe állítását, és a 2026-os pénzügyi évre 133,5 millió dollárt kért kutatás-fejlesztésre. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) azonban

hajónként 4,4 milliárd dolláros költséget becsül, ami 33%-kal haladja meg a haditengerészet 3,3 milliárdos előrejelzését.

A DDG(X) az Arleigh Burke-osztályú rombolókat és a Ticonderoga-osztályú cirkálókat hivatott felváltani fejlettebb energiarendszerekkel, megnövelt fegyverzetkapacitással és irányított energiafegyverek bevetésének képességével. A Kormányzati Elszámoltathatósági Hivatal (GAO) 2025 júniusi jelentésében az állt, hogy a kulcsfontosságú technológiák – köztük az Integrált Energiarendszer (IPS) és a hajótest forma – még kiforratlanok, és előfordulhat, hogy nem tesztelik őket teljeskörűen a részletes tervezési fázis előtt.

A helyzetet tovább súlyosbítják a 2024 augusztusában frissített műveleti követelmények, amelyek nagyobb sebességet és magasabb elektromos terhelést írnak elő, miközben nem közöltek frissített ütemtervet vagy költségbecslést. A törvényhozóknak mérlegelniük kell, hogy a DDG(X) ambiciózus tervei indokolják-e a magas költségeket, és hogy a haditengerészet megfelelően kezeli-e a kockázatokat. A DDG(X) programba tervezett AN/SPY-6 aktív elektronikus pásztázó antennarendszer (AESA) radar 30-szor erősebb a jelenlegi AN/SPY-1-nél, és 30-szor több célpontot képes követni, lehetővé téve a ballisztikus rakétavédelem, légvédelem és felszíni hadviselés egyidejű végrehajtását.

Report to Congress on DDG(X) Next Generation Destroyer — USNI News https://t.co/v81r3WKFob pic.twitter.com/qNI4io5UoW https://t.co/v81r3WKFob

— U.S. Naval Institute (@NavalInstitute) July 16, 2025

A lehetséges fejlesztések között szerepel két 600 kilowattos lézer, egy harmadik 150 kilowattos lézer és 12 nagy rakétaindító cella hiperszonikus fegyverek számára. James Black 2024 januári RAND-cikkében kiemeli, hogy a hajófedélzeti lézerfegyverek fénysebességű precíziós csapásmérő képességet, csökkentett bevetési költségeket és nagy tárkapacitást biztosítanak – ezek felbecsülhetetlen értékűek a gyorsan mozgó légi célpontok, drónok és rakéták elleni védelemben. Black megjegyzi, hogy egy 10 másodperces lézerbevetés mindössze 13 dollárba kerülhet, ami töredéke a rakétaelfogók árának.

A Kínával és Oroszországgal újraéledő nagyhatalmi versengés miatt az Egyesült Államok újragondolhatja ezt a koncepciót. Jordan Spector 2025 júliusi Proceedings-cikkében amellett érvel, hogy a nukleáris meghajtás felélesztése a cirkálók és rombolók számára egyértelmű előnyökkel jár az energiaellátás és a kitartás terén. A IV. generációs reaktorok gazdaságosabbak, kevesebb karbantartást igényelnek, és kiküszöbölik az élettartam közepi üzemanyag-utántöltést, támogatva a nagy energiaigényű fegyvereket, mint a sínágyúk és lézerek.

Az amerikai védelmi minisztérium 2024-es Kínai Katonai Erő Jelentése szerint a kínai haditengerészet (PLAN) jelentősen bővítette nagy felszíni hadihajóinak flottáját, ami a nyílt tengeri képességek stratégiai hangsúlyozását tükrözi. 2023-ban Kína több mint 370 hajót állomásoztatott, köztük legalább nyolc Renhai-osztályú (Type 055) cirkálót, amelyek egyenként körülbelül 13 ezer tonnányi vizet szorítanak ki. Brent Sadler 2023 áprilisi, a Heritage Foundation számára írt cikkében kiemeli, hogy a Kínával fokozódó feszültségek közepette a DDG(X) program stratégiai imperatívusz az amerikai haditengerészeti dominancia fenntartásához. Hangsúlyozza, hogy

Kína hajóépítési hulláma és az Egyesült Államok öregedő flottája képességbeli hiányosságokat eredményezhet a DDG(X) időben történő telepítése nélkül.

Rámutat, hogy mivel csak két amerikai hajógyár gyárt nagy felszíni hadihajókat, a korai és kiszámítható beruházás kulcsfontosságú.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: United States Navy/Huntington Ingalls Industries via Wikimedia Commons