Donald Trump rendkívül súlyos vádakkal bombázza elődjét: de Barack Obama épp Trumpnak hála aludhat nyugton

Az éppen Egyesült Királyságban tartózkodó, Keir Starmer brit kormányfővel az oldalán nyilatkozó Donald Trumpot hétfőn nem hagyták nyugodni az újságírók: miután a Jeffrey Epstein-ügy kapcsán bombázták kérdésekkel, az amerikai elnök kijelentette, az egész egy "aránytalanul felnagyított átverés", és a nyilvánosság számára továbbra is ismeretlen Epstein-aktákat "a lehető legrosszabb emberek kezelték". A republikánus zászlóvivő James Comey volt FBI-igazgatóra; demokrata elődjére, Joe Bidenre; illetve annak igazságügyi miniszterére, Merrick Garlandre mutatott.

Ha lett volna bármi terhelő, feltételezem, nyilvánosságra hozták volna

- vélekedett Trump.

WATCH: During a bilateral meeting in Glasgow with UK Prime Minister Keir Starmer Monday, U.S. President Donald Trump addressed questions from reporters about the controversial Jeffrey Epstein files and his alleged involvement with the disgraced sex offender billionaire. pic.twitter.com/NByNTofp9D https://t.co/NByNTofp9D

— Globalnews.ca (@globalnews) July 28, 2025

Az amerikai elnök azt is sugalmazta, hogy politikai ellenlábasai "könnyedén beletehettek valami hamisat az aktákba", ezt a jelenleg konkrét bizonyíték nélküli feltételezést pedig

a 2016-os elnökválasztás idején összeállított, hírhedt Steele-dosszié körüli perpatvarhoz hasonlította 2017 elején,

mondván,

Christopher Steele például írt egy könyvet, egy dossziét. Mi ezt a fake news-dossziénak nevezzük. És az egész hamis volt. Az egész hamis volt. Hamis dolgokat tehettek az [Epstein-]aktákba, de azokat a dossziékat rossz, beteg emberek kezelték.

Trump nem először vont párhuzamot a két, rendkívül különböző körülmények között született, de hasonlóan nagy vihart kavart paksaméta között: először bő két hete azzal vádolta meg a "radikális baloldali" demokratákat, hogy

az egész Epstein-ügy egy általuk fabrikált "kacsa", pont mint az úgynevezett "Russiagate".

Miközben az Epstein-akták körüli ellentmondás csak gyűrűzik és gyűrűzik, Tulsi Gabbard, Trump hírszerzési főnöke július 18-án lépett, és nyilvánosságra hozott olyan, eddig titkosított iratokat, melyek tükrében

azzal vádolta meg az Obama-adminisztrációt, hogy "hazaáruló összeesküvést" követett el.

Az volt a céljuk, hogy aláássák az amerikai nép akaratát, és lényegében egy több éves puccsot hajtsanak végre

- fogalmazott Gabbard közleménye, amely hozzátette: "minden, ebben az összeesküvésben részt vevő személyt a törvény teljes szigorával kell kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni."

A volt demokrata kongresszusi képviselő és elnökjelölt-aspiráns, aki tavaly állt át republikánus oldalra, pár nappal később, július 23-án újabb papírok titkosítását oldotta fel, és napvilágot látott egy 2018-as jelentés, melyet a washingtoni képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus tagjai jegyzenek.

Megcáfolhatatlan bizonyítékok részletezik, hogy Obama elnök és nemzetbiztonsági csapata miképp irányította egy olyan hírszerzési értékelés elkészítését, amelyről tudták, hogy hamis, és amely azt a kitalált narratívát terjesztette, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os választásba, hogy segítsen Trump elnöknek nyerni

- fejtette ki Gabbard, aki ezen kívül közölte, a bizonyítékokat továbbították az igazságügyi minisztériumnak büntetőeljárás indítását javasolva, és bár nem rajta múlik,

akár az állítólagos összeesküvés vélt vezetője, Barack Obama ellen is nyomozás indulhat.

Vasárnap Trump CIA-igazgatója, John Ratcliffe a Fox News-nak úgy nyilatkozott, a vádemelés esélye felmerülhet Hillary Clinton 2016-os demokrata elnökjelölttel, John Brennan, a CIA egykori első emberével és James Comey, az FBI korábbi igazgatójával szemben. 

BREAKING: President Trump just posted a video of Barack Hussein Obama getting ARRESTEDThe video shows Obama being hauled off by agents right in front of Trump at the White House, then he is sitting in a prison cell pic.twitter.com/ChOhb5CPdv https://t.co/ChOhb5CPdv

— Eric Daugherty (@EricLDaugh) July 20, 2025

Az Obama letartóztatásával kacérkodó Trump múlt kedden az Ovális Irodában a potenciális gyanúsítottak listáját úgy foglalta össze, hogy

Barack Hussein Obama a főkolompos. Hillary Clinton is ott volt velük, ahogy az álmos Joe Biden is. És a többiek is. Comey, Clapper, az egész csoport, és megpróbálták elcsalni a választást, de lebuktak. Aztán 2020-ban mégis elcsalták a választást.

Az eddig nem említett James Clapper szolgált Obama hírszerzési igazgatójaként, de a dokumentumokban feltűnik még Andew McCabe, Comey volt helyettese; Susan Rice egykori nemzetbiztonsági tanácsadó; John Kerry korábbi külügyminiszter; valamint Loretta Lynch, Obama igazságügyi minisztere is.

De pontosan mire derült fény a Gabbard által nyilvánossá tett iratokból, mi az a Steele-dosszié, és a mostani vádak mennyiben mondanak ellent annak a tényként kezelt hírszerzési konszenzusnak, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os választásba?

Ezek a friss vádak

A Gabbard által először nyilvánosságra hozott, részben továbbra is redaktált iratcsomag elsősorban Obama-tisztviselők közti levelezéseket mutat be, és arra vannak kiélezve, hogy a távozóban lévő demokrata elnök egy átfogó jelentés összeállítására utasította nemzetbiztonsági embereit egy decemberi egyeztetésen, melyen a korábban említett személyek nagy része jelen volt – kivéve a hivatalt nem viselő Clintont és Biden alelnököt. Gabbard összességében azt sejteti, hogy gyanús, amiért a decemberi meeting előtt nem mutattak be Obamának egy orosz kiberműveletekről szóló korábbi jelentést egy ismeretlen, "új iránymutatásra" hivatkozva.

Gabbard állítása szerint az ezután egy hónappal, 2017 januárjában kiadott riport kétséges módon "egyenesen ellentmondott az előző hat hónap során készült hírszerzési értékeléseknek" az orosz beavatkozás kapcsán, és állítólag olyan "fabrikált" információkra épült, mint a Steele-dosszié.

Ez volt az az átpolitizált hírszerzési információ, amelyet számtalan rágalmazás alapjául használtak, hogy Trump elnök győzelmét delegitimálják

- fogalmazott Trump hírszerzési igazgatója.

A kémfőnök vádját, miszerint december és január között hirtelen ellentmondott volna saját magának a hírszerzés, azonban nem igazán támasztják alá az általa közölt dokumentumok.

Az a kijelentése igaz, hogy a washingtoni hírszerzés konzekvensen arra jutott a választás előtt, hogy "nincs jele annak, hogy Oroszország közvetlenül fenyegetné a tényleges szavazatszámlálást", viszont a januári riportban nem történt pálfordulás ennek kapcsán: akkor szintén azt írták, hogy "az orosz szereplők által célba vett vagy kompromittált rendszerek" nem a voksok összesítéséért feleltek.

ergó Gabbard állításaival szemben az obama által bekért új jelentés szintén azt mondta, hogy az orosz beavatkozás nem a konkrét szavazógépek feltörésére, hanem a közbeszéd befolyásolására vonatkozott

– bár köztudott módon aggódott a Fehér Ház, hogy a Kreml előbbire is kísérletet tehet, így Obama szeptemberben felszólította ez ellen Putyint. A demokratákhoz köthető Ned Price, Obama egykori nemzetbiztonsági és később Biden külügyi szóvivője ennek fényében azért bírálta Gabbardöt, mert "több ízben és feltehetőleg szándékosan összemossa a «hackelés» és a «befolyásolás» kifejezéseket".

Mit akart Putyin?

A januári Obama-riport olyan közvetett befolyásolási akciókat részletezett, mint például a Demokrata Nemzeti Bizottság szervereinek (DNC) és más demokrata tisztviselők eszközeinek feltörése, majd a hackelt dokumentumok egyebek mellett WikiLeaksen való közzététele, az orosz médiumok által sugárzott propagandaműsorok és az orosz trollfarmok tevékenysége a közösségi médiában. A hírszerzés 2017-ben úgy értékelt, mindennek a célja az Egyesült Államokon belüli társadalmi ellentétek fokozása és a Clinton-kampány aláásása volt Trump javára, mivel Putyin "egyértelműen" utóbbit preferálta.

Gabbard most azonban azt is teljesen kérdőre vonta, hogy tényleg Trumpot kívánta-e segíteni Moszkva:

egy olyan belső informátorra hivatkozik, aki "tiszta lelkiismerettel nem tudott egyetérteni" a hírszerző közösség ezen értékelésével. A kémfőnök emellett azt is az Obama-kormányzat fejére olvasta, hogy szerinte "hamis" állításokat "szivárogtatott ki" a sajtónak Putyin preferenciájáról és arról, hogy személyesen az orosz elnök rendelte el a demokraták meghackelését. A két idézett cikk tartalma egyébként megfelel az Obama-jelentés következtetéseinek – bár az egyik címében szereplő "választási hackelés" (election hack) szófordulat talán félrevezethet egyeseket –, azonban még a Gabbard által másodjára közölt riport is hiteles kijelentésként kezeli azt, hogy Putyin utasított a kiberakcióra.

A kémfőnök tehát második körben erre, a képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus tagjai által készített jelentésre mutatott, mondván, e szerint is "hamis" az, hogy Putyin Trump segítésére törekedett. A riport – mely összeállításában bizottsági segédként Trump mostani FBI-igazgatója, Kash Patel is részt vett – azt állítja, hogy Putyin célja alapvetően az amerikai demokrácia aláásása volt, nem pedig Trump győzelme, hiszen a Kreml nem hozott nyilvánosságra bizonyos Clintont lejárató anyagokat, mivel valószínűleg arra készült, hogy a demokrata fog a Fehér Házba kerülni.

A jelentésben a korrupciós gyanú mellett olyan, hackelt dokumentumokra alapozott személyes vádakról van még szó Clintonnal szemben, mint hogy állítólag "pszichológiai-érzelmi problémákkal" küzdött, a vélt hangulatingadozásai miatt nyugtatót szedhetett, és a "hataloméhsége" miatt félt a vereségtől.

Az is szerepel a republikánus bizottsági jelentésben, hogy az Obama-féle hírszerzés nem megfelelő minőségű hírszerzésre alapozhatta a januári megállapításait (köztük a Steele-dossziéra), siettette annak publikálását Trump beiktatása előtt, illetve "szelektíven" válogatott össze és értelmezett forrásokat, hogy azt a narratívát erősítse, miszerint a republikánus zászlóvivőt segíteni akarták az oroszok.

Azt tehát még a republikánusok eddig titkosított bizottsági riportja sem vonta kétségbe, hogy Oroszország – Putyin személyes utasítására – hackelésekkel és szivárogtatásokkal befolyásolta az amerikai közvéleményt.

Jóllehet az értékelés nagy részét megalapozottnak vélték a bizottság republikánusai, de szakmai, analitikai szempontból annak a megalapozottságát kétségbe vonták, hogy valóban Trumpot – vagy egyáltalán bármelyikőjüket – akarta győztesként látni Putyin. Ahogy az AP is kiemeli, az egyértelműen kirajzolódik az eddigiekből, hogy a hírszerzésen, illetve a Kongreszus falain belül főleg Putyin feltételezett szándéka adta a vitát (a törvényhozásban jórészt pártpolitikai alapon), nem az, hogy történt-e bármiféle befolyásolás, vagy hogy – Gabbard állításának megfelelően – a hírszerzés Obama utasítására más értékelést adott volna ki az oroszok "Project Lakhta" néven futó akciójáról. 

Mi az a Steele-dosszié?

A híres-neves dossziéról, mely a 2016-os választás idején Washingtonban keringett, a Mother Jones nevű magazin számolt be először, majd azt teljes egészében a Buzzfeed publikálta 2017 januárjában.

A 35 oldalnyi iratot az MI6, a brit titkosszolgálat egykori orosz specialistája, Christopher Steele állította össze a Fusion GPS nevű cég számára, melyet a Clinton-kampány bízott meg a Trump múltjában való kutakodással, hogy őt potenciálisan lejárató információkra tegyenek szert. Steele "nyers", azaz ellenőrizetlen információkat tartalmazó dokumentumában a kiterjedt összeesküvés mellett a legsúlyosabb vád az volt, hogy Putyin be akarta építeni Trumpot az orosz hírszerzésbe, akit egy szexuálisan lejárató videóval, kompromattal zsarolhatott.

A Clinton-kampány, a demokraták és az amerikai média, kiváltképp annak liberális elhajlású szegmense, évekig ütötte a "Russiagate"-ként elhíresült sztorit – jórészt a Steele-dossziéra hivatkozva, amit Trump kezdetektől fogva hamisnak nevezett. Fokozatosan azonban kiderült, hogy a dosszié legerősebb állításai (például a fentiek) valóban nem bizonyítottak, Steele forrásai között pedig volt Clintonhoz közeli és csak "pletykákat" közlő személy is.

Akkor mégsem Trumpnak drukkolt a Kreml?

Nem Gabbard mostani nyilatkozatai vetették fel ezt legelőször.

Az orosz beavatkozásról és annak kormányzati kezeléséről több átfogó vizsgálat is zajlott az elmúlt években. A vádakat Trump rendszerint "átverésnek" bélyegezte, és a Kreml is tagadta. Az FBI 2016 júliusában kezdett nyomozni az ügyben a "Crossfire Hurricane" kódnév alatt, miután Trump egyik tanácsadója, George Papadopoulos még a szivárogtatás előtt – és pár ital felett – kikotyogta a londoni ausztrál nagykövetnek, hogy az oroszoknál "sár van" Clintonról. Az ausztrál szervek nem tartották magukban az információt.

• Miután Trump 2017 májusában kirúgta James Comey FBI-igazgatót, 2001 és 2013 közötti elődjét, a széles körben elismert Robert Muellert bízták meg a Trump-kampány és az orosz beavatkozás kivizsgálásával különleges ügyészként. 2019-ben került nyilvánosságra a híres-hírhedt Mueller-riport, mely szerint "az orosz kormány átfogó és szisztematikus módon beavatkozott a 2016-os elnökválasztásba". A jelentés azt is leszögezte, hogy "egy orosz szervezet olyan közösségimédia-kampányt folytatott", amely Trumpot támogatta és Clintont becsmérelte, továbbá

  a Kreml úgy vélte, hogy "Trump elnöksége előnyös lesz számára".

  Moszkva és a Trump-kampány egyes képviselői között számos kapcsolat feltárásra került, de a két fél közötti "összeesküvésre" vagy "együttműködésre" nem találtak vádemelést indokló bizonyítékot. A Washington Post összegzése szerint Mueller több mint egy tucat orosz állampolgár ellen emelt vádat, de Moszkva nem adta ki őket.
• Az igazságügyi minisztérium 2019-es főfelügyelői jelentése, mely magát a vizsgálat lefolytatását vette górcső alá, nem talált arra bizonyítékot, hogy "politikai elfogultság vagy helytelen szándék" állt volna az Operation Crossfire kezdete mögött, melynek elindítása önmagában – Gabbard állításával szemben – nem kapcsolódott a Steele-dossziéhoz. A főfelügyelő ugyanakkor komoly hibákat állapított meg az FBI-nál Trump egyik tanácsadója, Carter Page lehallgatásának engedélyeztetése körül, mivel az jelentős részben valóban a megkérdőjelezhető Steele-dossziéra támaszkodott.
• A Trump egykori igazságügyi minisztere, William Burr által kinevezett John Durham különleges ügyészként szintén "kivizsgálta a vizsgálatokat", a korábbiakra építve pedig még hevesebben kritizálta az "analitikai hiányosságoktól" és megerősítési torzítástól szenvedő FBI-t; mondván, a rendelkezésre álló információk legfeljebb egy előzetes nyomozást indokoltak volna, és egy politikailag szenzitív ügyeket felügyelő pozíció létrehozását javasolta.

  Ennél komolyabb mulasztásokat azonban nem leplezett le a Trump elleni elfogultsággal nehezen vádolható Durham sem,

  aki egyébként a Gabbard által most "hamisnak" titulált Obama-jelentésre is hivatkozott riportjában.

• A szenátus hírszerzési bizottsága 2019 és 2020 között öt részletben publikálta kétpárti jelentését az orosz beavatkozásról, amelyről a testület akkori elnöke és Trump mostani külügyminisztere, Marco Rubio úgy nyilatkozott,

  ennél alaposabb vizsgálat még nem történt ebben az ügyben.

  A szenátusi jelentés a 2017-es hírszerzési értékelést "megfelelőnek", valamint "koherensnek és jól felépítettnek" nevezte, és arra jutott, hogy

  nem történt "politikai motivációjú nyomás konkrét következtetések levonása céljából".

  A bizottság a korábbi riportokkal egybevágóan bírálta az FBI-t és azt találta, hogy "az orosz kormány agresszív, többoldalú erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy befolyásolja vagy megkísérelje befolyásolni a 2016-os elnökválasztás eredményét." A riport megerősítette, hogy a Trump-kampány nem esküdött össze Oroszországgal, viszont a republikánus zászlóvivő egyes tanácsadóinak (például Paul Manafortnak) az orosz kapcsolatai nemzetbiztonsági fenyegetést jelentettek. Miközben a republikánus szenátorok azt hangsúlyozták a jelentés nyomán, hogy nem történt összeesküvés, a demokraták kitartottak amellett, hogy a Trump-kampány együttműködött az oroszokkal, például Manaforton és Roger Stone tanácsadón kereszül – előbbi a gyanú szerint kampányadatokat osztott meg az orosz titkosszolgálatokhoz kötött Konsztantyin Kilimnikkel, míg utóbbi kapcsolatban állhatott a WikiLeaksszel. A Rubio vezette bizottsági jelentés – Gabbardnek ellentmondva – továbbá leszögezte:

  Moszkva szándéka az volt, hogy kárt tegyen Clinton kampányának, bemocskolja Clinton várható elnökségét, segítse Trump kampányát, miután Trump a republikánusok várható jelöltje lett, és aláássa az amerikai demokratikus folyamatot.

De akkor letartóztathatják Obamát?

Gabbard friss vádjai tehát nagyrészt szembemennek a korábbi, több éven át folytatott minisztériumi, ügyészi és kongresszusi vizsgálatok eredményeivel, melyek egy részét republikánusok vezették.

Ezek megerősítik a választás orosz befolyásolásának tényét és azt, hogy Putyin célja valóban Trump esélyeinek növelése volt az amerikai demokrácia aláásása mellett. Jóllehet az FBI és a CIA minden bizonnyal követett el szakmai mulasztásokat a nyomozás során – illetve akár elfogultságot is mutathatott –, és egy lehallgatási kérvény kapcsán valóban a többnyire hiteltelenített Steele-dossziét vette alapul, még a republikánusok vezette vagy a Trumppal szimpatizáló korábbi vizsgálatok sem vonták kétségbe a hírszerzés 2017-es következtéseit, és nem találták annak jelét, hogy Obama (vagy bárki) politikailag befolyásolta volna a nyomozást.

Legalábbis eddig.

Az a jövő zenéje, hogy Gabbard által nemrég közölt dokumentumok vezetnek-e bármilyen nyomozáshoz. Pam Bondi, Trump igazságügyi minisztere – akit az Epstein-ügy miatt még a MAGA-bázis is célba vett – azt ígérte, hogy "minden követ megmozgatnak", miközben Lindsey Graham és John Cornyn republikánus szenátorok egy különleges ügyész kinevezésére szólították fel Bondit. (Ugyanakkor tavaly Trump személyes ügyvédei – köztük Todd Blanche jelenlegi igazságügyi miniszterhelyettes – azzal érveltek sikeresen a régi-új elnököt perbe fogó Jack Smith kapcsán egy floridai szövetségi bíróságon, hogy a különleges ügyészek kinevezése en bloc alkotmányellenes.) Noha a republikánus politikusok jó része nem ment odáig, hogy konkrétan Obama letartóztatását követelje, annak kétség kívül örülhetnek, hogy a pártot megosztó Epstein-akták helyett egy bázisukat egységbe kovácsoló ügyben szólalhatnak meg, csepülve a demokratákat.

De ha fény is derül bármilyen bizonyítékra, rendkívül kétséges, hogy Obamát büntetőjogi felelősségre lehetne vonni. Ez pedig éppen donald Trumpnak köszönhető.

A legfelsőbb bíróság konzervatív többsége ugyanis Trump büntetőperei nyomán tavaly júliusban kimondta:

az elnöki hatalom természetéből fakadóan egy korábbi elnököt abszolút immunitás illet meg a büntetőjogi felelősségre vonás alól az alkotmányos felhatalmazásának körén belül tett cselekedeteinél.

Egy volt elnök – így nemcsak Trump, hanem Obama is – továbbá "legalább vélelmezett büntetlenséget élvez minden hivatali intézkedésnél". Az immunitás csupán a nem hivatalos cselekedetekre nem terjed ki, melyek esetén ténylegesen felelősségre vonható az elnök. Azt pedig előrebocsáthatjuk, hogy a bíróságok nagy eséllyel a mindenkori elnök hivatali tettei közé sorolnának egy hírszerzési jelentésről szóló utasítást. Egy hazaárulással kapcsolatos büntetőper valószínűtlenségét még Ted Cruz republikánus szenátor is hallgatólagosan beismerte a Fox News-on, bár szerinte Obama beosztottjainak lehet félnivalója hamis tanúzás vétsége miatt.

Ingraham: Obama is not going to be prosecuted for treason. That’s not going to happen. Cruz: He’s not going to be prosecuted for treason in all likelihood pic.twitter.com/bZ26qchjgN https://t.co/bZ26qchjgN

— Acyn (@Acyn) July 23, 2025

Azt, hogy Obama nehezen állítható bíróság elé, egyébként maga Trump is elismerte.

Mint kifejezte, Obama "tartozik neki", mivel

valószínűleg sokat segít neki az immunitási döntés, de a körülötte lévő embereknek egyáltalán nem segít.

A hazaárulázósra egyébként – tőle szokatlan módon – Obama is reagált.

Ezek az állítások elég felháborítóak ahhoz, hogy választ érdemeljenek. Ezek a bizarr vádak nevetségesek és még figyelemelterelési kísérletnek is gyengék

- utalt a volt elnök szóvivője arra, hogy számos demokrata az Epstein-ügyről való elterelésnek minősítette az Obama elleni vádaskodást.

A múlt héten kiadott dokumentumban semmi sem cáfolja azt a széles körben elfogadott következtetést, hogy Oroszország megpróbálta befolyásolni a 2016-os elnökválasztást, de szavazatokat nem manipulált sikeresen

- írja a 2009 és 2017 közötti országvezető hivatala. "Ezeket a megállapításokat megerősítette a kétpárti szenátusi hírszerzési bizottság 2020-as jelentése, amelyet annak akkori elnöke, Marco Rubio vezetett" - teszik hozzá, Trump külügyminiszterére és nemzetbiztonsági tanácsadójára mutatva.

(A Washington Post erre reflektálva egyébként provokatív módon felvetette, hogy Gabbard Rubiót nem vádolhatná-e meg hazaárulásban elkövetett bűnrészességgel az általa elnökölt hírszerzési bizottság jelentése miatt, miszerint Putyin segítette Trump kampányát.)

hamarosan kiderülhet tehát, hogy ha Obamát nem is, más tisztviselőket vagy prominens demokratákat perbe igyekszik-e fogni a Trump-adminisztráció.

Mindenesetre bármennyi fenyegetés is szólt erről, még a Joe Biden "helyett" döntéseket szignózó aláírógép (autopen) kapcsán is csak júniusban indult hivatalos nyomozás, amit Trump hónapok óta emleget, Amerika valaha volt egyik legnagyobb politikai botrányának titulálva azt.

The attempt to elevate Russiagate to the legal standard of treason—a standard that it will certainly fail to meet—actually undermines the seriousness of the Russiagate outrage. On the campaign, Trump promised, https://t.co/qRBZDvnZWK

— Batya Ungar-Sargon (@bungarsargon) July 25, 2025

Bár a "Russiagate" felelevenítése a MAGA-híveket tűzbe hozza, nem minden Trump-támogató tartja ezt jó stratégiának: a magát "balos trumpistának" valló újságíró és kommentátor, Batya Ungar-Sargon úgy véli, az ügy hazaárulással összemérhető szintre emelése, ami nehezen bizonyítható, pont hogy aláássa a botrány komolyságát, az elnöknek pedig nem kellene a demokratákhoz hasonló "boszorkányüldözésbe" kezdenie, mivel – ahogy Trump is mondta a kampányban – a legjobb bosszú a kormányzásának sikere lenne.

A demokraták részéről arra továbbra is számíthatunk, hogy az egész hazaárulózó vádaskodást csak az Epstein-ügyről való figyelemelterelésnek fogják nevezni. Bár vannak olyan demokrata politikusok is, akik ezzel sem értenek egyet: ők már a pedofíliával vádolt, 2019-ben meghalt milliomossal sem foglalkoznának legszívesebben, azt ugyanis a gazdaságról, az egészségügyről és Trump nem túlzottan népszerű, "nagy, gyönyörű törvényéről" való terelésnek tartják.

Igaz, már követni is nehéz, talán hamarosan kiderül, lesz-e a "figyelemelterelésről való elterésnek" bármilyen végkifejlete.

Címlapkép forrása: Amerikai védelmi minisztérium / Marianique Santos / Wikimedia Commons