Eddig csak sejtett kozmikus jelenséget sikerült megfigyelniük a csillagászoknak

Egy a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a csillagászok robbanásszerű

anyagkidobódást figyeltek meg egy a mi Naprendszerünkön kívüli csillagnál, amely elég erős ahhoz, hogy bármely útjába kerülő bolygó légkörét lesodorja.

A jelenség egy a Nap esetén is ismert koronakidobódás (CME), amely hatalmas mennyiségű plazmát hajít az űrbe. Hasonló folyamat játszódott le a Naprendszerben is néhány napja, mikor a Nap keltette geomágneses viharok miatt világszerte több helyen is intenzíven láthatóvá vált az északi fény az éjszakai égbolton.

A Napnál ugyan ez megszokott eseménynek számít, korábban más csillagok esetében nem tudták még megfigyelni a folyamatot.

Korábbi eredmények sejtették a létezésüket vagy utaltak rájuk, de nem igazolták egyértelműen, hogy az anyag valóban kijutott az űrbe. Most először sikerült ezt kétséget kizáróan bizonyítanunk

- mondja Joe Callingham, a Holland Rádiócsillagászati Intézet (ASTRON) kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

Amint egy CME a csillag felső rétegein át az interplanetáris tér felé halad, erős lökéshullámot kelt, amely rövid, intenzív rádiókitörést hoz létre. Ezt a jelet észlelték Joe és munkatársai, azt is kimutatták, hogy egy mintegy 130 fényévre lévő csillagtól származik.

Ilyen rádiójel nem jönne létre, ha az anyag nem hagyta volna el teljesen a csillag erős mágneses burkát, a magnetoszférát

– tette hozzá Callingham, kiemelve, hogy így egyértelműen egy koronakidobódásról van szó.

A kitörést egy vörös törpe produkálta: halványabb, hűvösebb és kisebb a Napnál. Tömege nagyjából a fele, a forgása körülbelül húszszor gyorsabb, mágneses tere pedig mintegy háromszázszor erősebb. A Tejútrendszerben ismert exobolygók többsége ilyen csillagok körül kering.

A rádiójelet a LOFAR új adatfeldolgozási módszereinek köszönhetően azonosították, amelyeket Cyril Tasse és Philippe Zarka, a Párizsi Obszervatórium–PSL kutatói fejlesztettek. A csapat ezt követően az ESA XMM-Newton műszerével meghatározta a csillag hőmérsékletét, forgását és röntgentartománybeli fényességét – ez volt a kulcs a rádiójel értelmezéséhez és a folyamat azonosításához.

A kutatók szerint a kidobódó plazma rendkívül nagy, másodpercenként 2400 kilométeres sebességgel haladt. Ilyen gyors esemény a Napnál nagyjából kétezredik CME esetében fordul elő. A kitörés annyira gyors és sűrű volt, hogy a csillaghoz közel keringő bolygók légkörét teljesen le tudná szakítani.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio