Kész, vége: megfutamodtak Donald Trump esküdt ellenségei – Ennyi volt a rekordhosszú káosz, de ki a győztes?

Megdőlt a rekord

A mostani volt az Egyesült Államok történetének tizenegyedik, és egyben a leghosszabb kormányzati leállása:

a maival együtt a 43. napnál járt a számláló.

A szenátus után magyar idő szerint csütörtök hajnalban a republikánus többségű képviselőház 222-209 arányban – hat demokrata átszavazóval és két republikánus nem vokssal – szintén rábólintott az újranyitásra, amit Donald Trump már alá is írt.

így hivatalosan is véget ért a bénultság Washingtonban.

A legutóbbi, 35 napos 2018-as leállás az új rekordnak hála a második helyre szorult vissza. Akkoriban Donald Trump határfalának a pénzelése körül robbant ki vita a demokrata többségű képviselőház és a republikánus Fehér Ház között, ez vezetett patthelyzethez.

A tengerentúlon „government shutdown”-ként emlegetett leállás akkor következik be, ha a szövetségi költségvetés elfogadásáért felelős törvényhozás, azaz a Kongresszus nem szavazza meg a következő évi büdzsét még azelőtt, hogy lejárna az előzőleg jóváhagyott finanszírozás. Erre rendszerint az új pénzügyi év kezdetekor, október 1-jén kerül sor. De nem muszáj vadonatúj költségvetésről megállapodni: a törvényhozók operálhatnak a „folytató határozatnak” tükörfordítható átmeneti finanszírozás eszközével is (continuing resolution; CR), amely előre meghatározott ideig, de a korábbi büdzsé alapján biztosítja a szövetségi adminisztráció működését. Ám ez ideiglenes megoldás lévén azzal járhat, hogy egy éven belül akár többször is „kifogyhat a pénzből” Washington DC.

A kormányzati leállások egyébként az 1980-as évek óta képezik kellemetlen részét az amerikai hétköznapoknak,

miután Jimmy Carter igazságügyi minisztere a 19. századi deficitellenes törvény (Antideficiency Act) szűk jogi értelmezése mellett foglalt állást. Ezzel lényegében ellehetetlenült, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően az adminisztráció úgy folytassa a működést, mintha mi sem történt volna, amennyiben a Kongresszusnak nem sikerült rábólintania egy költségvetési tervezetre. Ugyanakkor a leállás ilyenkor részleges, hiszen „csak” a „nem létfontosságú” funkciókra korlátozódik. A hadsereg és a rendfenntartó szervek például természetesen nem hagynak fel tevékenységükkel.

Az ostor az átlagemberen csattan

Október 1-jével tehát az egész Egyesült Államokban bezártak a Smithsonian múzeumok, a nemzeti parkok félgőzzel tartottak nyitva, és a kormányzati ügyintézésben is tapasztalhatóak voltak fennakadások, az adóhivatal például a dolgozói felét kényszerszabadságra küldte.

Összesen mintegy 600 ezer embert kényszerszabadságoltak, több mint 1 millió köztisztviselő pedig fizetés nélkül kényszerült folytatni a munkát.

Ha Elon Musk és a DOGE tavaszi művelete nem lett volna elég, Donald Trump ráadásul több ezer végérvényes kirúgással is igyekezett nyomást gyakorolni, amit végül be is váltott a "demokrata ügynökségeknél" – egy bíróság azonban felfüggesztette több ezer közszolga elbocsátását törvénysértés gyanúja miatt. Egy 2019-es törvény azt is előírja, hogy a kényszerszabadságolt munkavállalóknak is ki kell fizetni a bérét, bár az amerikai elnök és társai gyakorta hangoztatták ennek az ellenkezőjét.

A Trump-adminisztráció nemcsak leépítésbe, a kifizetések befagyasztása miatt jogi trükközésbe is kezdett:

a New York Times értesülései szerint a Trump kampányát dollármilliókkal megtoló titokzatos milliárdos, Timothy Mellon volt az, aki anonim módon 130 millió dollárt adományozott az országvezetésnek, hogy a katonák mégis megkapják a bérüket időben.

A légiirányítók hiánya, akik szintén fizetés nélkül maradtak, viszont káosz közeli állapotokat eredményezett:

sok-sok ezer kereskedelmi repülőjárat késett vagy egyenesen törlésre került,

miközben a nagy csomópontokat kerülni tudó magánrepülő-társaságok hirtelen virágkorukat élték. Sean Duffy közlekedési miniszter arra figyelmeztetett, hogy hálaadásra – amikor rengeteg amerikai családlátogatóba indul, átszelve a fél országot – alig „csörgedezhet” majd a légiforgalom, ami tömegek ünnepi terveit húzhatja keresztbe. A leállás november végéig való elhúzódása esetén a mostani 6% helyett akár 20%-kal meg kellett volna vágni az induló járatok számát, az újranyitás után azonban még napokba telhet a közlekedés és a menetrend teljes helyreállása az NPR szerint.

Bizonyos kormányzati programok szintén a szakadék szélén imbolyogtak: az anyagilag rászoruló vagy fogyatékkal élő kisgyermekeknek kvázi ingyen bölcsődét és óvodát biztosító Head Start folyósítása több tucatnyi államban megakadt, akár 65 ezer gyereket érintve.

A 42 millió amerikai asztalára ételt tevő szövetségi élelmiszersegély, a SNAP finanszírozása körül szintén káosz, illetve jogi csetepaté izzott fel:

a jogosultak közül volt, aki az egész élelmiszerjegyet megkapta, míg mások semmit sem láttak belőle. A Trump-adminisztráció eredetileg az egész SNAP-et (Supplemental Nutrition Assistance Program) befagyasztotta volna, mondván, annak költségét nem tudják állni vészhelyzeti forrásokból. Különböző bíróságok később előírták a program részleges folytatását, míg egy bíró teljes finanszírozásra kötelezte a Fehér Házat. A legfelsőbb bíróság végül ezt felülírva ideiglenesen engedélyezte, hogy az élelmiszerjegyek összegének csak egy hányadát utalják ki.

WATCH: Long lines form outside a food bank in Cleveland, Ohio after federal SNAP payments are paused due to the ongoing government shutdown pic.twitter.com/D6pI38agTr https://t.co/D6pI38agTr

— Rapid Report (@RapidReport2025) November 8, 2025

Mindeközben ugyanakkor bőszen terjedtek az élelmiszerbankok előtt kígyózó tömegekről készült videók a közösségi médiában. A Wall Street Journal alapján egy pennsylvaniai élelmiszerbanknál 50%-kal többen álltak sorba múlt héten, a SNAP pedig önmagában a fogyasztói élelemkiadások 6%-át fedezi.

A bizonytalanság tehát jelentős növekedésnek indult, és romlottak az amerikaiak gazdasági kilátásai is. A Michigani Egyetem felmérése szerint 71% számít emelkedő munkanélküliségre a következő évben, ami a legmagasabb arány 1980 óta.

Ami a teljes gazdasági árat illeti, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) előzetesen azzal számolt, hogy ha a leállás mostanáig, azaz hat hétig eltart, akkor

a negyedik negyedévben 1,5 százalékponttal eshet vissza az amerikai éves GDP-növekedés.

Manőverezés a Kongresszusban

A mostani leállás, mint feljebb írtuk, dióhéjban azért következett be, mert a Kongresszus nem bólintott rá időben a szövetségi kormányzat büdzséjére. A szűk republikánus többségű képviselőház szeptemberben – szinte tisztán pártvonalak mentén – elfogadott egy ideiglenes finanszírozási tervezetet,

ez azonban a szenátuson nem ment át. így nem kerülhetett trump asztalára sem, hogy aláírásával törvényi erőre emelkedjen.

A felsőházi kudarc oka, hogy az 53 szenátorral bíró republikánusoknak nem sikerült áttörni a 100 fős törvényhozási kamara 60 szavazatos limitjét, a filibustert. A hosszú évtizedes múltra visszatekintő, a kisebbségben lévő párt érdekeit védő obstrukciós eszköz nyomán csak azután zárulhat le a vita (cloture), és kezdődhet voksolás egy kérdésben, ha abba a szenátorok hattizede belemegy. 2013-ban a demokraták eltörölték a 60 szavazatos előkövetelményt a kinevezések jóváhagyása esetén, amit 2017-ben a republikánusok kiterjesztettek a legfelsőbb bírókra is.

A demokraták azt követelték a szavazataikért cserébe, hogy a törvényhozás hosszabbítsa meg az Obamacare (Affordable Care Act; ACA) 2022-ben kibővített, de idén lejárt adókedvezményét, megakadályozandó, hogy

amerikaiak millióinak emelkedjen, vagy számos esetben megduplázódjon az egészségbiztosítási kiadása.

Emellett a republikánusok idén nyáron elfogadott „nagy, gyönyörű törvényének” egészségügyi megszorításait is vissza kívánták csinálni, ami főleg a rászorulók által igénybe vehető Medicaidet érintette. A patthelyzet oka tehát az, hogy a republikánusok visszautasították a demokraták követelését, csak az újranyitás után tárgyaltak volna az Obamacare meghosszabbításáról, viszont a demokraták ugyancsak nem engedtek a '48-ból. Trumpék mindeközben azzal vádolták a másik politikai oldalt, hogy az adófizetők zsebéből állnák az illegális bevándorlók ellátását.

(Ez egyébként nem lehetséges a szövetségi törvények nyomán, kizárólag sürgősségi, életmentő esetben, amit a vádakat elutasító demokraták szintén rendre hangsúlyoztak. Csupán az egyes államok dönthetnek úgy, hogy saját forrásból kiterjesztik a Medicaidet az engedély nélküli bevándorlókra. A demokraták a legális bevándorlók, például a menekültek jogosultságát állították volna vissza, akiket kivont ez alól Trump „nagy, gyönyörű törvénye”.)

Miközben a leállás szüntelenül dübörgött, a republikánusok szenátusi vezetője, John Thune 14-szer bocsátotta voksolásra az alsóházban már elfogadott javaslatot – mindhiába, hisz lépten-nyomon csak három demokrata volt hajlandó igent nyomni rá.

Az, hogy a demokraták ezúttal már csak azért is harcosabban léptek fel, nem volt túlzottan meglepő.

Egyrészt erős nyomást tapasztaltak a szavazóik felől: a Pew Research Center szeptemberi adatai alapján a demokrata voksolók 67%-a érezte magát frusztráltnak a saját pártjával kapcsolatban, mely népszerűsége évtizedes mélységbe zuhant a Gallup szerint. A legtöbb demokrata szimpatizáns azt nevezte meg a frusztrációja okaként, hogy pártja nem veszi fel elég keményen a kesztyűt a Trump-adminisztrációval szemben. Mint emlékezetes, hatalmas belső ellenállást generált, amikor Chuck Schumer demokrata frakcióvezető márciusban még nem ment bele a kormányzat lezárásába, és néhány társával együtt megszavazta annak átmeneti finanszírozását.

Most végül nem Schumer dobta a törölközőt, legalábbis a nagyközönség előtt:

vasárnap este nyolc, centristák közé sorolható demokrata szenátor döntött úgy, hogy alkut köt republikánus kollégáival, hétfőn pedig már meg is szavaztak egy január 30-ig érvényes átmeneti finanszírozási tervezetet 60-40 arányban. (A republikánus Rand Paul nemmel szavazott, mivel ellenezte azt a hozzáadott rendelkezést, ami kibővítené a kenderszármazékot tartalmazó termékek tilalmát.)

A megállapodás közel egy évig biztosít forrást a SNAP-nek és egyéb kormányzati szerveknek, kártalanítja a szövetségi programokra költekező tagállamokat, és visszavonja a köztisztviselők leállás idején végrehajtott tömeges elbocsátását, illetve meggátolja azokat január végéig. A demokraták emellett ígéretet kaptak arra Thune-tól, hogy decemberben szavazás lesz az Obamacare-kedvezmény meghosszabbításáról.

A nyolc szenátor tehát nem teljesen a semmiért adta be a derekát, viszont a demokrata párt legfőbb, nyíltan hangoztatott célját közel sem sikerült elérni.

Helyette csak egy ígéretet kaptak, amit a szintén republikánus többségű képviselőháznak is napirendre kéne vennie, majd el kéne fogadnia. Mike Johnson házelnök pedig nem mutatkozott igazán lelkesnek e kapcsán.

A demokrata politikusok túlnyomó többsége – úgy baloldali és progresszív, mint mérsékelt és centrista – határozottan elutasította az egyezséget, és felháborodását fejezte ki.

A dolgozó emberek azt követelik, hogy a demokraták keményebben küzdjenek értük. Nem maradhatunk tovább védekező pozícióban. Nem rágódhatunk tovább a részleteken, és nem elégedhetünk meg apró, fokozatos lépésekkel. Ez a pillanat megköveteli, hogy kiegyenesítsük a gerincünket, összefogjunk és visszavágjunk

- reagált az X-en Elizabeth Warren demokrata szenátor, akihez alsóházi párttársa, Greg Casar is csatlakozott, mondván:

Az egészségügyi kiadásokat nem csökkentő alku amerikaiak millióinak az elárulásával ér fel, akik arra számítanak, hogy a demokraták harcoljanak értük.

A deal that doesn’t reduce health care costs is a betrayal of millions of Americans counting on Democrats to fight for them.Republicans want health care cuts. Accepting nothing but a pinky promise from Republicans isn’t a compromise — it’s capitulation.Millions of families…

— Congressman Greg Casar (@RepCasar) November 9, 2025

Elveszítették a demokraták a leállást?

Érdekes kérdés, hogy miért pont ez a nyolc demokrata csatlakozott a „megalkuvókhoz”. Mondhatnánk, hogy a mérsékelt, kétpárti együttműködést díjazó politikájuk motiválta őket, azonban számos centristának vélt demokrata nem állt be melléjük, sőt, bírálta a „kapitulációt”.

A nyolcak egyike, Jeanne Shaheen azzal érvelt, hogy a kialkudott decemberi voksolással tudják legnagyobb eséllyel meggátolni az Obamacare áremelkedését, míg Catherine Cortez Masto a leállással járó, hétköznapi embereket sújtó szenvedéssel indokolta a lépését. A nevadai Cortez Masto egyébként két kollégájával kezdetektől fogva ellenezte a kormányzat megbénítását. Egy közülük, a maine-i Angus King annak adott hangot, hogy

szerinte a shutdown nem vezetett sehová,

mivel a republikánusok kezdettől fogva ahhoz tartották magukat, hogy csak az újranyitást követően hajlandóak napirendre venni az egészségbiztosítás kérdését.

Sen. Angus King on why Democrats caved: https://t.co/eyWwO5N4TC

— Aaron Rupar (@atrupar) November 10, 2025

A nyolc demokratában egy dolog ugyanakkor közös:

egyikőjük sem áll újraválasztás előtt a legközelebbi, 2026-os ciklusban,

így nem kell a közeljövőben szembenézniük választóikkal – vagy azok dühével. Dick Durbin, a demokrata frakció második embere például nyugdíjba vonul jövőre, így számára nem volt választási tétje a „meghunyászkodásnak”. Rosszmájú hangok tehát feltételezik, hogy nem véletlenül vitették el a balhét azokkal, akikkel, miközben a korábban már céltáblára került Chuck Schumer és a többiek nemet nyomtak. A demokrata frakcióvezető sajtóértesülések szerint tudott arról, hogy mire készülnek párttársai, és az Axios szerint még októberben arra kérte őket, legalább novemberig „húzzák ki”. A 74 éves Schumert azonban ez sem mentette meg attól, hogy az újabb vérszegény fellépése fényében újból lemondásra szólítsa fel több demokrata kongresszusi képviselő. Igaz, szenátorok (egyelőre) nem csatlakoztak a kórushoz.

A demokraták visszakozását annak fényében is bírálták az amerikai közélet bal- vagy liberális oldaláról, hogy hiába tartották vissza ők a szavazataikat,

őket hibáztatták kevésbé a leállásért.

A CNN összegzett több felmérést, és ez alapján kivételesen nem a „lázadó” felet okolta (nem sokkal) több amerikai, hanem pont fordítva, a republikánusokat. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a párt az egyik legerősebb és legnépszerűbb szakpolitikai témáját, az egészségügyet állította a szembenállás középpontjába. Az amerikai közvélemény látszólag a demokraták oldalára állt: a Reuters pollja alapján a lakosság 72%-a, sőt, még a republikánusok fele is támogatná az Obamacare-támogatások meghosszabbítását.

A 22 millió embert sújtó biztosítási árnövekedés ráadásul könnyen beleszőhető a demokraták azon kampányüzenetébe is, miszerint ők a hétköznapi emberek megélhetési problémáira adnának választ, szöges ellentétben Trumppal, aki csak olajat önt az áremelkedésre, miközben 300 milliárd dollárért építtet aranyozott báltermet a Fehér Házba. Sok demokrata a múlt heti választási sikersorozatot is annak tudta be, hogy jelöltjeik a megfizethetőségre fókuszáltak – azzal párhuzamosan, hogy a gazdaság és az infláció terén a republikánus elnök egyre jobban veszít az amerikaiak bizalmából a közvélemény-kutatások szerint. A Silver Bulletin átlagában Trump inflációkezelésének nettó megítélése jelenleg -27,5 százalékponton áll.

A demokrata oldalhoz húzó elemzők azt is a siker jeleként értékelték, hogy maga Trump is a kaotikus kormányzati leállásra fogta pártja választási alulteljesítését. De ez nem jelenti, hogy a Fehér Ház ura engedett volna: egy demokratákkal kötött kompromisszum helyett inkább ismételten felszólított a filibuster eltörlésére. Anélkül ugyanis kizárólag republikánus voksokkal el tudták volna fogadni a költségvetést, és újranyitni a kormányzatot.

A mérsékelt demokrata szenátorok számításaiban valószínűleg ez is szerepet játszott, hiszen a felsőház számos tagja pártállástól függetlenül, elvi alapon ellenzi a filibuster megszüntetését, melyet

ők a kétpárti együttműködés egyik utolsó védőbástyájaként tartanak számon.

Összegzésképp valóban tűnhet úgy, hogy a demokraták a leállás elengedésével feladták azt az apró lendületet is, amit múlt héten megszereztek, és a semmiért adták fel az álláspontjukat, hogy aztán újfent belharcba kezdjenek. Ahogy azt a New York Times liberális újságírója, Ezra Klein kifejtette véleménycikkében, Trump ezáltal ismét azt szűrheti le következtetésként, hogy ha elég nagy a nyomás, a demokraták bizton bedobják a törölközőt.

Ma egyértelmű üzenetet küldünk, hogy soha nem fogunk engedni a zsarolásnak

- szögezte le Trump pár órával ezelőtt, az ideiglenes finanszírozási törvény aláírásakor, mely új életet lehelt a kormányzatba.

Ám hosszú távon mégsem biztos, hogy a demokraták veszítették el a shutdown körüli politikai kötélhúzást. Hisz a demokraták bizonyos szempontból még ostobák is lettek volna azzal segíteni Trumpékat, hogy megmentik őket attól a politikai kockázattól, amit az egészségbiztosítási árak helyenkénti megduplázódása jelenthet a 2026-os félidős választások előtt.

Ehelyett viszont a leállással – számos amerikainak fájdalmasan – egyértelművé tették, hogy az áremelkedés szerintük kinek a számlájára írható

- emelte ki Klein azt a következtetését, ami talán mégis a demokraták javára billentheti a mérleget a cserben hagyott szimpatizánsok most még keserű szájíze ellenére.

Bár a „megfizethetőséget” demokrata „svindlinek” titulálta Trump, a Politico által már „béna kacsának” leírt elnök mégis vette az adást, és feltűnően igyekszik ráfordulni a megélhetési problémák enyhítésére: újból elővette a vámbevételekből pénzelt „csekkek” kiküldésének ötletét az alacsony- és közepes keresetű amerikai háztartásokba, bejelentést tett a testsúlycsökkentő „csodaszerek” árcsökkentéséről, valamint a marhahús-csomagoló vállalatok elleni vizsgálatra szólított fel, melyek szerinte illegálisan hajtják fel az árakat.

Címlapkép forrása: Yuri Gripas/Abaca/Bloomberg via Getty Images