Legendás második világháborús színterekre térnek vissza az amerikai katonák, ezúttal egy teljesen másik ellenséggel nézhetnek farkasszemet

Visszatérés a legendás bázisra

Tinian egy apró sziget a Csendes-óceán keleti medencéjében, az Északi-Mariana-szigetek egyik nagyobb tagja. Teljes területe 101 km², ez nagyjából akkora, mint Zalaegerszeg teljes közigazgatási mérete. Lakossága a legutolsó adatok szerint nagyjából 2000 fő, többségük egyetlen településen, San Joséban él a sziget déli részén. Többségüket a chamarro népcsoport teszi ki, de kelet-ázsiai és európai gyökerű népesség is megtalálható. Az őslakosok az ausztronézekhez tartoznak, és saját nyelvvel is rendelkeznek, amely sokat merít a spanyol és a japán hatásokból. A vallásban a római katolikus dominál etnikai sajátosságokkal keveredve, emellett sintoista szentélyeket is találni.

Hiába tűnik egy jelentéktelen kis trópusi helynek, mégis hosszú és gazdag történelme van.

A feljegyzések szerint már legalább 4000 éve élnek itt emberek, ekkor a melanéziaiak hódították meg a területet. A benépesítést követő korszakból több faragott kő maradt fenn, ezek tanúskodnak a chamarrók gazdag kultúrájáról. Tinian az egyik legfontosabb „aranykorát” mintegy 3000 évvel ezelőtt élte, amikor Taga király uralkodott. Az európaiak egészen a 16. századig nem tudtak a létezéséről, 1521-ben a portugál felfedező, Ferdinand Magellán hajózott itt át. Innentől még mintegy másfél évszázadon keresztül nem került a gyarmatosítók célkeresztjébe, ez 1668-ban változott meg, amikor az ide érkező spanyolok az uralmuk alá vonták a térségi szigeteket.

A hódítók felbukkanása hosszú hatalmi harcokat, és az addig ismeretlen betegségek elterjedését eredményezte, ami majdnem a chamarrók teljes pusztulásához vezetett. Az európaiak támogatták a kultúrák keveredését, ezért gyakoriak voltak a vegyes házasságok az őslakosok között, valamint erőszakosan terjesztették a katolikus vallást. A spanyolok az állattenyésztésre koncentráltak helyben – főként sertésre és marhára –, illetve felismerték a sziget stratégiai fekvését, ezért fontos hajózási állomás lett a Fülöp-szigetek és Mexikó között. Az itt előállított termékeket is ezekre a helyekre adták el. A sziget helyzete az 1898-as amerikai-spanyol háborút követően változott meg, ugyanis az európaiak elvesztették a területet, ami így Washingtonhoz került, de csak egy rövid időre: eladták Németországnak. Berlin nem sok vizet zavart a területen, gyakorlatilag alig nyúltak a korábbi struktúrához.

A rövid német felügyeletet 1914-ben felváltották a japánok, akik egyre inkább birodalmi terveket szőttek a csendes-óceáni régió felügyeletére.

Tokió ekkor még brit kérésre a szövetségesek oldalán szállt be, cserébe megkapta a szigetek felügyeletét. A korábbi német gyakorlattal ellentétben gyorsan nekiláttak a szigetcsoport átformálásának: tömegével érkeztek a japán és koreai lakosok, hatalmas cukornádültetvényt hoztak létre, gőzerővel indult meg Tinian modernizálása. Ekkoriban a lakosság száma is erőteljesen megugrott, mintegy 16 ezer fő élt az apró szigeten.

5 August 1945. On the island of Tinian, the Glenn L. Martin-Omaha Company built B-29-45-MO Superfortress 44-86292 'Enola Gay' was towed into position over a concrete pit and loaded with the Mark I atomic bomb, code named Little Boy. pic.twitter.com/Rsn1WjjOPW https://t.co/Rsn1WjjOPW

— Ron Eisele (@ron_eisele) August 4, 2025

Először globális figyelmet a második világháborúnak köszönhetően kapott. Az 1944-re egyre inkább lendületbe jövő amerikaiak egy rövid csata után elfoglalták a szigetet. Ez stratégiai fontosságú győzelem volt, mivel az addigi 3300-ról 2500 kilométerre csökkent Tokió távolsága a légierő bombázói számára. Tinian így lett az egyik legfontosabb légitámaszpont, olyannyira, hogy 1945. augusztus 6-án innen szállt fel a hírhedt Enola Gay, hogy ledobja Hirosimára a világ első, ellenséges környezetben alkalmazott atombombáját. Három nappal később a Nagaszakira ledobott nukleáris támadáshoz is ezt a bázist használták, valamint több, nagyszabású bombázáshoz Japán ellen. Ahogy az Egyesült Államok legyőzte a Császárságot, a sziget jelentősége ismét csökkenni kezdett.

A második világháború befejezését követően a betelepülő japán és koreai lakosságot kiutasították, a katonai reptér stratégiai jelentősége csökkent, a korábban kiszoruló chamarrók pedig újra visszatérhettek a területre. Tinian hadászati súlyát a hidegháború végéig nem teljesen veszítette el, a szovjet és kínai kommunisták elleni támaszpont volt. Az 1990-s évektől az amerikai jelenlét tovább esett, egyre inkább az adminisztratív szempontokra korlátozódott, mint az Egyesült Államok külbirtoka.

Úgy tűnt, hogy a sziget végleg eljelentéktelenedik Washington számára, azonban a 2010-es évektől kezdve „ismét változtak a szelek”.

Az új kihívás

Kína 21. századi felemelkedése elsősorban a gazdasági fejlődésre alapoz, ám ezzel párhuzamosan egyre jelentősebbé váltak a védelmi-biztonsági szempontok. Peking a hatalmi ambícióinak növeléséhez éppen az indo-csendes-óceáni térséget látja a kulcsnak, ami éppen az egyik legfontosabb amerikai befolyási övezet. Az érdekütközések ahhoz vezettek, hogy Washington felismerte: a tiniani légibázis lehet a kulcs a nagy rivális ellen. A fentiek alapján kézenfekvőnek tűnik a helyszín, ehhez hozzájárul az is, hogy a sziget mintegy kétharmadának bérlésével a tulajdoni és jogi kérdések nem akadályozzák a fejlesztést.

A döntéshozók 2024-ben határoztak úgy, hogy mintegy 500 millió dollárból felújítják a máig meglévő, de elhagyatott, romos állapotban lévő North Field reptér két kifutópályáját.

A beruházás az ígéretek szerint 2027-re lesz kész (ez fontos dátum lehet, de erről majd később), eddigre a korábbi négy landolóhelyből kettőt hoznak működőképes állapotba. Corey Bower, az amerikai légierő hadnagya arról nyilatkozott idén augusztusban, hogy a növényzet eltakarításával induló projekt jó ütemben halad, hamarosan megindulhatnak az építési munkálatok. Michelle Tucker, a Mikronéziai Közös Munkacsoport szóvivője arról beszélt, hogy a rehabilitációs projekt mellett táborokat és lőtereket is létrehoznak a katonák számára. Azt is vizsgálják, hogy a kikötői képességeket is megerősítik, hogy hadihajókat is tudjanak itt fogadni.

The Americans have rebuilt a huge air base in the Pacific that was used for raids on Japan during World War II.The United States has reconstructed the runways and other infrastructure at North Field on Tinian Island in the western Pacific Ocean, according to satellite images… pic.twitter.com/YFp9TEm9wA https://t.co/YFp9TEm9wA

— Clash Report (@clashreport) February 21, 2025

Nem ez lesz az egyetlen beruházás Tinianon, hanem mintegy 300 millió dolláros költséggel a másiktól egy kőhajításnyira elkészül a Divert, amit a polgári repülőgépek is használhatnak.

Egy magas rangú amerikai parancsnok arról beszélt, hogy a North Field repülőtér nagyobb manőverezési rugalmasságot ad az Egyesült Államoknak a Csendes-óceánon:

Erőket tudunk odamozgatni, ott kiképezni, gyakorolni és együttműködni a szövetségeseinkkel. Ez növeli a készültséget, a műveleti hatékonyságot, és növeli a halált okozó képességet

– nyilatkozta Gregory Huffman amerikai ellentengernagy, a Mikronéziai Közös Munkacsoport akkori parancsnoka 2025 áprilisában.

Hozzátette, a katonai bázis feltámasztása elrettentő erővel fog bírni, valamint azt fogja prezentálni, hogy „rendelkeznek a szükséges erőkkel bármilyen rosszindulatú vagy aljas tevékenység ellensúlyozására”. Huffman ugyanakkor kifejtette, hogy Washington egyelőre nem állandó bázisként számít Tinianra, hanem a szövetségesekkel együtt közös képzéseket képzelnek el ide. Ugyanakkor a fejlesztés már

egyértelműen felveti egy esetleges térségi konfliktus lehetőségét, a csendes-óceáni légierő számára „alternatív helyszín” lehet a közeli guami légibázis számára.

Nem ez az egyetlen hely, ahol erősítenek az amerikaiak, hanem egy másik ikonikus második világháborús helyszínre is visszatérnek. Palau egyike annak a tucatnyi országnak, melyik még a Kínai Köztársaságot (vagyis Tajvant) ismerik el hivatalosan. Az indo-csendes-óceáni fegyverkezés szempontjából ennél jobban számít, hogy Szabad Társulási Megállapodást (COFA) ápol Washingtonnal, vagyis évi százmillió dolláros kormányzati finanszírozásért cserébe az amerikai katonák hozzáférést kapnak a területéhez. Mindezek mellett is erős volt az a kijelentés, amikor a sziget elnöke azt mondta, hogy „háborúban áll” Kínával.

Elhelyezkedésünk miatt folyamatos fenyegetésnek vagyunk kitéve… és ennek leküzdésének legjobb módja a hasonló gondolkodású nemzetekkel való partnerség

– hangsúlyozta.

1944 szeptemberétől itt vívták a második világégés egyik legvéresebb csatáját, a túlerőben lévő amerikaiak mintegy két hónapon keresztül harcoltak a japánokkal a ma Palauhoz tartozó Peleliu szigetéért, miközben több ezer katona esett el mindkét oldalon. A szörnyű összecsapás nyomai máig láthatóak a belső területeken vagy a partvidékeken. Ezeken túl itt is található egy hatalmas kifutópálya, ahol már 2024 nyarán landolt az egyik KC-130 Hercules szállítógép, de az amerikai katonák már hónapok óta dolgoztak a területen. Ugyanaz a helyzet, mint Tiniannál: a korábbi légibázist elkezdte meghódítani a természet, először a növényzetet kellett eltávolítani. Ezen felül a tengerészgyalogosok javítják a helyi infrastruktúrát, ami a helyi lakosságnak is előnyös.

Itt szintén szó van a kikötői kapacitás bővítéséről, mivel éppen reptér mellett található, ezért ideális a tengeren érkező szállítmányok kipakolásához.

A sor – egyelőre – Yap szigetével zárul, amely Mikronéziához tartozik, mintegy 100 km² területű, amely hasonló történelemmel bír, mint Tinian vagy Palau. Volt spanyol német, aztán japán fennhatóság alatt is, majd az amerikaiak lettek a legbefolyásosabbak a területen. A második világháborúban Tokió jelentős helyőrséget állomásoztatott itt, összecsapásokra is sor került. Itt is állandó bázist létesít az Egyesült Államok mintegy 400 millió dollárból, ez a helyi reptér és a kikötő fejlesztését is jelenti. A Pentagon azt közölte, hogy „létesítményeket és infrastruktúrát épít és üzemeltet a vadászgépek, teherszállító tartálykocsik és más repülőgéptípusok katonai készültségi tevékenységeinek támogatására”. Hegseth korábban arról beszélt, hogy a jövőben további beruházások jöhetnek, mintegy 2 milliárd dollárt terveznek elkölteni Mikronéziában.

Kulcsfontosságú helyek

Washington döntését befolyásolta, hogy a már korábban felépített infrastruktúra felújítása sokkal költséghatékonyabb, mint a nulláról kezdeni egy teljesen új építkezést, ráadásul a helyi közösségek is elfogadóbbak lehetnek a beruházásokkal kapcsolatban. Ennek jegyében a helyi hangokat testesítette meg Arnold Palacios, az Északi-Mariana-szigetek egykori kormányzója (2019 és 2023 között) arról beszélt korábban, hogy senki nem örül a két nagyhatalom közötti feszültségnek, ugyanakkor fel kell készülni egy összecsapásra közöttük. Hozzátette, hogy még azt is el tudja képzelni, hogy Tinian újfent nukleáris fegyverekkel felszerelt bombázók támaszpontja lesz.

Bárcsak ne kellenék katonai bázisaink. Azt hiszem, mindenki ezen a világon békét szeretne látni, de a legjobb elrettentő eszköz a jó védelem és a felkészültség

– mondta még 2024-ben.

Edwin Aldan, tiniani politikai vezető arról beszélt, hogy remélik, hogy nem fogják a repteret katonai műveletek kiindulópontjaként használni, ugyanakkor elismerte, hogy a beruházás biztonsági és gazdasági előnyökkel jár. A közeli Guam már megtapasztalta, hogy milyen az, amikor egy súlyos katonai feszültség közben a szigetre figyel a világ: 2025-ben az Egyesült Államok azt kommunikálta, hogy a B-2-es stratégiai lopakodó bombázókat ide helyezik át, miközben Iránban hajtottak végre támadásokat a nukleáris létesítmények ellen.

BREAKING:Six B-2 bombers are heading toward Guam. pic.twitter.com/tyGQO39rSP https://t.co/tyGQO39rSP

— Globe Eye News (@GlobeEyeNews) June 21, 2025

Ezek a repterek a második szigetlánc (vagy „gyűrű”) tagjai, amely a Csendes-óceán keleti medencéjében húzódik észak-déli irányban. Az első Japántól tart a Fülöp-szigetekig (más értelmezés szerint Szingapúrig), olyan kulcsfontosságú tagokkal, mint Tajvan, míg a második szintén Japántól egészen Indonéziáig (Ausztráliáig) terjed. Ezeken van még egy harmadik szigetlánc is, jóval távolabb, Alaszkától Új-Zélandig. Fontosságukat az adja, hogy Washington korábban az itt létesített katonai támaszpontokkal vette „körbe” lényegében a kommunista hatalmakat.

Azt mindenki biztosra veszi, hogy egy esetleges háború az Egyesült Államok és Kína között – a kezdetekben mindenképp – itt fog zajlani.

Az első szigetlánc azonban nagyon közel van az ellenséges állásokhoz, ezért úgy ítélik meg, hogy az túl veszélyes lehet, így szükség lehet a nehezebben elérhető, távolabbi logisztikai központokra. Ezeken szét lehet szórni az erőket (ennek a taktikának neve is van Agile Combat Employment, vagyis Agilis Harci Alkalmazás), valamint Kínának is nagyobb nehézséget jelentene a támadásuk.

China is lashing out at the new conservative Japanese PM Sanae Takaichi’s statements about the Japanese military being able to come to Taiwan’s aid in case of a Chinese invasion attempt because US-Japanese-Taiwanese cooperation is crucial for defending the First Island Chain.… pic.twitter.com/it6dGC5O3N https://t.co/it6dGC5O3N

— Visegrád 24 (@visegrad24) November 21, 2025

Washington 2022-ben alkotta meg az indo-csendes-óceáni stratégiáját, akkor szigorú politikát fogalmaztak meg a rivális terjeszkedésével szemben.

Donald Trump amerikai elnök második ciklusát sok kritika éri, mivel sokak szerint „rövidlátó” a térség valós fenyegetettségével kapcsolatban. A legtöbbször azt szokták a szemére vetni, hogy kizárólag kemény, materiális eszközökben hisz, nem fordít figyelmet a lágy hatalmi eszközökre. Ilyenek lehetnek a segélyek, kereskedelmi szempontok vagy éppen az oktatási-kulturális jellegű csereprogramok. A másik vád a vezetésével szemben a térségi biztonsági szempontjaira vetítve, hogy nem különösebben gondolkodik multilaterális elköteleződésekben, valamint figyelmen kívül hagyja a szövetségesei érdekeit, sokkal inkább a büntetésen keresztül elért eredményekre támaszkodik. Ugyanakkor

a stratégiai figyelem nem lankad, a Fehér Ház nagyobb részvételt vár a szövetségeseitől, Pete Hegseth védelmi miniszter pedig a „lándzsa hegyeként” hivatkozott a térségre.

Fenyegető hatalom

Az amerikai félelmek nem alaptalanok: a napokban is Kína több tucat hadihajóval vonult fel a Sárga-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren, ami kirívó erődemonstrációnak számít. Egyes jelentések szerint a műveletek elsősorban Japánnak szólnak, ugyanis azután indult meg a mozgolódás a területen, hogy Takaicsi Szanae miniszterelnök kijelentette, a szigetország önvédelmi erői beavatkoznának, amennyiben Peking elszánná magát egy Tajvan elleni támadásra. Ezt a kérdést Kína a saját belügyének tekinti, mivel szerinte a vitatott hovatartozású sziget jogosan a Népköztársaság alá tartozik. Önmagában a 100-nál is több hadihajó és parti őrségi jármű fenyegető jelenléte is ijesztő, ugyanakkor ennél beszédesebb az, hogy a vadászgépekkel „külföldi hajók elleni támadásokat gyakorolnak”. Mindez ismét egy erőteljes jelzés Tokiónak, hogy a beavatkozás esetén súlyos megtorlásra számíthatnak.

Ezeket a jeleket ugyanakkor nehéz nem úgy értelmezni, hogy Peking mindegyik riválisának, köztük az Egyesült Államoknak akarja fitogtatni az erejét.

A PLA kifejezetten tudatosan készül arra, hogy szükség esetén a távolabbra eső szigetláncok ellen is támadást indítson, ezzel lényegében kihúzva az amerikai stratégia méregfogát. Az sem különösebben nagy titok, hogy a DF-26-os „Guam gyilkos” ballisztikus rakétáját bevetné a célpontok ellen szükség esetén. Az amerikai döntéshozók erre válaszul a légvédelmi képességeket erősítik itt, mintegy 8 milliárd dolláros rendszerrel védené meg a bázisait. Kína szándékait mutatja, hogy a tajvani nemzetbiztonsági ülés megállapítása szerint a keleti partvidékén öt bázist is épít, melyeket egyértelműen úgy azonosítottak, hogy a vitatott hovatartozású sziget elleni támadást segítik. A jelentésben megerősítették azt a dátumot, amelyet korábban már az amerikai és a kínai fél is hangsúlyozott, vagyis a 2027-et.

️ The United States plans a major expansion of Andersen Air Force Base on Guam, adding a northern apron for bombers, tankers, and other aircraft.Originally, the expansion was planned for an F-15 squadron in Singapore, but the project was later canceled. Currently, the US Air… pic.twitter.com/8GtXtPQaIQ https://t.co/8GtXtPQaIQ

— OSINT Expert (@OsintExperts) November 25, 2025

Ez a dátum szimbolikus, ugyanis kerek száz évvel korábban jött létre a PLA, a centenárium alkalmából pedig Hszi Csin-ping kínai elnök szerint a hadseregnek „készen kell állnia Tajvan lerohanására”. Azóta ezt már más források is megerősítették, az egyik leghangosabb szószólója éppen az a Samul Paparo, aki az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának (INDOPACOM) vezetője.

Vannak azonban, akik szerint ez sem elegendő, ennél nagyobb fejlesztéseket szeretnének. Grant Georgulis alezredes korában úgy fogalmazott, hogy Guam megerősítése, Palau és az Északi-Marina-szigetek mellett még a Marshall- és a Midway-szigetekre is komoly figyelmet kellene, hogy fordítson. Ezeken szintén van katonai infrastruktúra, ám egyelőre nincs arról szó, hogy Washington látványosan vissza akarna térni a szigetekre. Mindez jelzi, hogy az Egyesült Államok komolyan veszi a fenyegetést az indo-csendes-óceáni térségben, ugyanakkor még bőven van hova terjeszkedni. Ugyanakkor a helyzet hasonló, mint nyolc évtizeddel korábban, ugyanúgy

ez lehet egy súlyos összecsapás helyszíne, csak annyi változott, hogy Amerika most Japán helyett Kínával nézhet farkasszemet.

Címlapkép forrása: Justin Sullivan/Getty Images