Mi értelme van annak, hogy Irán szétbombázza a szomszédos országokat? – Ez lehet a magyarázat
Globál

Mi értelme van annak, hogy Irán szétbombázza a szomszédos országokat? – Ez lehet a magyarázat

Gyors összefoglaló
Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.
Mióta ma reggel megindult az Irán elleni izraeli-amerikai támadás, Teherán folyamatosan támadja a régió hivatalosan semleges országait, magára haragítva olyan országokat is, amelyek, ha nem is támogatók, legalább elnézőek voltak az iszlamista rezsim régiós tevékenységével szemben. Támadás érte Jordániát, Bahreint, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emírségeket is, de még a közvetítő szerepéről híres Katart, sőt, az amerikai támadás ellen nyíltan lobbizó Szaúd-Arábiát is. Megpróbáljuk megindokolni, mi lehet az oka ezeknek a csapásoknak.

Széleskörű ellentámadást indított Irán

Ma megtámadta Izrael és az Egyesült Államok Iránt – a katonai akció várható volt, és az is, hogy Irán koncentrált ballisztikus rakétatámadással fogja megtorolni az incidenst, elsősorban Izrael területe ellen.

A nap egyik meghökkentő fordulata az volt, hogy Teherán nem csupán Izrael és az Irán térségében felvonultatott amerikai haditengerészeti célpontokra korlátozta a megtorló csapását, hanem

SZÁMOS SEMLEGES, SZUNNITA TÖBBSÉGŰ ARAB OLAJMONARCHIÁT IS MEGTÁMADOTT.

Reggel, délelőtt támadás érte egyebek mellett

  • Jordánia katonai bázisait
  • az amerikai haderő által is használt Al Udeid légibázist Katarban,
  • az amerikai ötödik flotta által is használt tengerészeti kikötőnek otthont adó Dzsuffair városnegyedet Bahrein fővárosában,
  • az Al Dhafra légibázist az Egyesült Arab Emírségek fővárosa, Abu-Dzabi mellett.

Irán támadásai ekkor még valamelyest logikus lépésnek tűntek, hiszen többnyire olyan támaszpontokra korlátozódtak, melyeket az Egyesült Államok hadereje használt Irán területének támadására.

Délután aztán Irán újabb csapásokat indított – ezúttal sokkal kiterjedtebb és intenzívebb volt ez a művelet, mint amit délelőtt láthattunk, ráadásul (legalább részben) polgári célpontok ellen zajlottak.

  • Felrobbantották Kuvaitváros nemzetközi repterének egyik polgári forgalomra használt terminálját egy Sahed-drónnal – itt 12 civil sérült meg.
  • Legalább egy, de lehet, hogy kettő Sahed-drón becsapódott Dubajba, az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városába, itt felrobbant egy hotel, 4 civil sérült meg (Dubajban nincs amerikai bázis, csak Abu-Dzabi mellett).
  • Legalább két ballisztikus rakétát kilőttek Dohára, Katar fővárosára.
  • Megtámadtak három különálló célpontot Szaúd-Arábiában, köztük egyet a fővárosban, Rijádban.
  • Többször is megtámadták Manamát, Bahrein fővárosát – Itt nem tudni, mi volt a célpont, a légvédelem időben működött.
  • Jordánia 49 drónt és 13 iráni rakétát lőtt le védelmi műveletek közben – bár ez az ország Izrael és Irán ütközőzónájában található, az ország elvileg az iráni haderő közvetlen célpontja volt.

Bár jöttek hírek arról is, hogy Szíria és Irak is támadás alá került, Szíriában valószínűleg egy „eltévedt” rakéta zuhant le, Irakban pedig az amerikai légerő bombázta a Hasd es-Sabi egyik egységét.

Ami biztosan kijelenthető:

Irán legalább hat olyan országot megtámadott, melyek nem vettek részt közvetlenül a Teherán elleni katonai akcióban,

köztük olyan országokat is, melyek közvetíteni próbáltak (Katar) vagy éppen nyíltan lobbiztak az amerikai támadás megelőzése érdekében (Szaúd-Arábia).

Ennek mi értelme volt?

Első blikkre nehéz megmagyarázni Irán támadásait, hiszen a katonai csapások semleges, vagy kvázi-semleges országok ellen zajlottak és számos polgári célpont érintett volt.

Ráadásul

  • katonai objektumokban aránylag minimális kár keletkezett,
  • a támadásban érintett országok most nemzetközi jog szerint önvédelemből ellentámadást indíthatnak Irán ellen,
  • Teherán tetteit elítélték olyan országok is, melyek eddig elnézőek voltak Iránnal és kritikusak voltak Izraellel szemben, mint például Egyiptom vagy Törökország.

Irán hivatalosan azzal magyarázza a támadásokat, hogy kizárólag az Irán elleni támadáshoz használt katonai célpontokat támadtak és mivel ezek a katonai célpontok más országok területén találhatók, ezek is kitettek voltak a retorzióval szemben.

Akárhogy is nézzük viszont, megtámadtak olyan célpontokat is, pl. Szaúd-Arábia területén, vagy épp Dubaj központjában melyeknek semmi köze nem volt a mostani háborúhoz.

Nagyjából a következő indokokat lehet sejteni:

  • Egészen biztos, hogy Irán kisebb-nagyobb részben valós katonai-stratégiai érdek mentén célzott amerikai bázisokat, radarokat, légvédelmi egységeket is. Mivel ezek a létesítmények többnyire jól felkészültek voltak egy támadás elhárítására, ezért itt minimális kár keletkezett.
  • Valószínűleg bizonyos esetekben (pl. Dohában) a légvédelmi rakétarendszerek által elfogott iráni rakéták roncsai zuhantak le a városra és okoztak károkat.
  • A polgári célpontok elleni, részben talán szándékos támadásokat sokkal nehezebb megmagyarázni. Elképzelhető, hogy vannak olyan iráni vezetők, akik úgy látják: a szunnita olajmonarchiák lakossága alapvetően ellenzi az Irán elleni háborút,

    ha hirtelen a „frontvonalon” találja magát a lakosság, a szunni államok politikai vezetése nyomást fog gyakorolni Amerikára azért, hogy állítsa le a csapásokat Irán ellen.

    Ez nyilván rendkívül kockázatos és nem feltétlen helytálló logika, hiszen elérhetik azt is, hogy az érintett országok inkább beszálljanak a háborúba Amerika és Izrael oldalán.
  • Rengeteg hír jött arról reggel, hogy Irán országos kommunikációs hálózata teljesen összeomlott: sem az internet, sem a mobilhálózat nem funkcionált az országban. Nem teljesen kizárható, hogy Irán katonai kommunikációs rendszereit is megbénították: bizonyos egységek nem tudtak kapcsolatba lépni a vezérkarral, egyszerűen úgy döntöttek, látván, hogy támadás érte őket, hogy kilövik a rakétáikat előre beprogramozott célpontokra. Ez megmagyarázná például a Szaúd-Arábia elleni támadásokat.
  • Népszerű, és valamennyire logikus elmélet az is, hogy a teheráni iszlamista vezetés egyszerűen úgy látja: nincs most esélyük most a túlélésre, egyszerűen próbálnak minél nagyobb kárt, minél komolyabb nemzetközi sokkot okozni, mielőtt likvidálva lesznek.

  • A polgári célpontok, nagyvárosok, semleges országok nincsenek felkészülve az ilyen támadások elhárítására, ezért könnyebb itt kárt okozni, mintha csupán katonai objektumokra korlátozzák az ellencsapásaikat. Minden sikeres csapás költségesebbé és diplomáciailag nehezebbé teszi az Irán elleni támadást az Egyesült Államok számára.

Mi jöhet most?

Nagy kérdés, hogy most, hogy Irán legalább hat olyan országot megtámadott, melyek nem vettek részt az ország elleni katonai műveletekben, mit tesznek az érintettek, lesz-e valamilyen válaszlépés.

Egyelőre úgy tűnik: az érintett országok inkább a konfliktus de-eszkalációja felé próbálnak lépéseket tenni.

Ha viszont Irán fenntartja ezt a rendszert és tovább lövik a térség olajmonarchiáit, kiterjesztik a célpontokat egyre több polgári létesítményre és nagyvárosra, folyamatosan nőni fog a kockázata annak, hogy a régió országainak nem lesz más döntése, csak az, hogy beszálljanak az „elszabadult” Irán elleni katonai műveletekbe – legalább logisztikai, anyagi és légi képességgel.

Minél tovább folyik a konfliktus Irán körül, annál inkább növekszik az esélye egy kiterjedt, számos közel-keleti országot magába foglaló háborúnak.

Címlapkép forrása: Stringer/Anadolu via Getty Images

Parlamenti választás és piaci reakciók

Parlamenti választás és piaci reakciók

2026. március 17.

Biztosítás 2026

2026. március 17.

AI in Business 2026

2026. március 18.

Építőipar 2026

2026. március 19.

Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet