Nem a Hormuzi-szoros a legnagyobb veszély: Irán máshol okozhat igazán pusztító csapást

Alaposan felpörögtek az események a Közel-Keleten, miután az Egyesült Államok és Izrael összehangolt akció keretében megtámadta Iránt. A válasz nem maradt el: a síita vezetésű állam ellencsapást mért a legtöbb szomszédos arab országra és Izraelre, valamint bejelentette, hogy

lezárja a globális olaj és LNG-kereskedelem ütőerének számító Hormuzi-szorost.

Miért ennyire fontos a Hormuzi-szoros?

A "fojtópontként" is sokszor emlegetett szoros stratégiai jelentőségű vízi átjáró, amely nem csak az olajkereskedelem miatt fontos, hanem egyre nagyobb szerepet kap a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe is.

A legszűkebb pontján nagyjából 40 km, de hajók által használt tengeri sáv mindkét irányban mindössze 3 kilométer. Ezzel Irán is pontosan tisztában van: a lezárás csak szóban történt meg, de rakéta- és dróncsapásokkal, valamint gyors csónakjaival képes lehet célba venni a hajózási útvonalat, olajtankereket vagy akár a part menti kikötőket is.

Naponta összesen

• 14-15 millió hordó nyersolajat,
• 5 millió hordó finomított terméket, valamint
• megközelítőleg 300 millió köbméter cseppfolyósított földgázt (LNG) szállítanak át a szoroson.

Ez azt jelenti, hogy e keskeny szakaszon halad keresztül

a globális tengeri olaj- és cseppfolyósított földgáz kereskedelem mintegy ötöde.

Ennek nagy része az ázsiai vevőkhöz megy: az Amerikai Energiaügyi Információs Hivatal (EIA) becslései szerint a Hormuzi-szoroson keresztül szállított nyersolaj és finomított termékek 84%-a, valamint a cseppfolyósított földgáz 83%-a ázsiai piacokra került, mint például Kína, India, Japán és Dél-Korea.

A szoros globális stratégiai jelentősége miatt

egy célzott támadás súlyos eszkalációt jelentene, és nagy valószínűséggel azonnali, összehangolt nemzetközi katonai reakciót váltana ki.

A világ egyik legfontosabb fosszilis energiaszállítási útvonalának megbénítása nem pusztán az Egyesült Államok érdekeit sértené, hanem közvetlenül érintené a legnagyobb importőröket is, köztük Kínát és az orosz források részleges kiesése után fokozottan tengeri szállításra támaszkodó Európát. Ezért a világ vezető hatalmai egy ilyen lépést a világgazdaság stabilitását fenyegető cselekedetként értelmeznék, amelyben a fő gazdasági erőközpontok saját ellátásbiztonsági érdekeik mentén lépnének fel.

Nem véletlen, hogy Doha térségében állomásozik a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó, amely az amerikai haditengerészet részéről egyértelmű elrettentő jelzés. Katonai elemzők szerint a fedélzetén rendszeresített Tomahawk manőverező robotrepülőgépek és egyéb csapásmérő képességek alkalmasak lehetnek arra, hogy egy eszkaláció esetén gyors és célzott válaszcsapásokkal biztosítsák a hajózási útvonal szabadságát.

A kockázat azonban nem merül ki egy formális blokádban. A térség legtöbb jelentős olajmezője és finomítója az iráni ballisztikus rakéták hatósugarán belül található, egy részük drónokkal vagy akár tüzérségi eszközökkel is elérhető.

Tehát adott esetben nem is a szoros lezárása a legnagyobb veszély,

hanem a regionális energetikai infrastruktúra elpusztítása, ha Teherán egy "minden mindegy" helyzetben maximális károkozásra törekedne.

Kínálati sokk is az asztalon van

A katonai hadműveletek megindulásakor a tőzsde zárva volt, így csak a hétfői nyitásra kaptunk képet arról, hogyan árazza a piac a konfliktust.

A Brent típusú kőolaj árjegyzése 80,2 dolláron nyitott hordónként, ami az előző heti záráshoz képest 8 százalékos ugrást jelent.

Ez volt az azonnali piaci reakció...de mi van akkor, ha elhúzódik a konfliktus? Ekkor a Barcalys elemzői szerint a 100 dollár körüli hordónkénti ár teljesen reális forgatókönyv. Egy tényleges, hetekig tartó lezárás esetén a Kpler elemzői ennél jóval magasabb,

120-150 dolláros hordónkénti árat jósolnak.

Bár a közel-keleti - vagy az energiapiacon jelentős szereplőket érintő - konfliktusok rendszerint gyors áremelkedést váltanak ki az energiahordozóknál, a történelmi példák azt mutatják, hogy ezek a sokkok többnyire rövid életűek. Még a legsúlyosabb válságok – mint az 1979-es iráni forradalom, a 2003-as iraki háború vagy éppen a 2022-es februári orosz invázió – is „csak” időleges piaci reakciókat eredményeztek, ami után az árak jelentősen csökkentek - ahogy a félelem elült és a piacok alkalmazkodtak az új helyzethez.

Remek és friss példa erre az orosz-ukrán háború: a februári inváziót követően nem egészen 10 hónap alatt, az év végére az európai földgáz árjegyzése pont ugyanazon az árszinten volt, mint amikor a háború kitört: Ez azonban nem jelenti azt, hogy a piaci mozgásokat alábecsülhetnénk, hiszen a gyors visszarendeződés ellenére az árak a köztes időszakban többszörösükre emelkedhetnek, ami komoly sokkhatást gyakorolhat a piacokra és a gazdaságokra.

Egekben a kockázati felár

Jelenleg is rengeteg hajó horgonyzott le és várakozik a térségben: a legfrissebb felvételek szerint több száz olajtankerről és konténerszállító hajóról van szó. Különösen látványos a torlódás Fujairah magasságában, amely a világ egyik legfontosabb üzemanyag-felvételi csomópontja.

Rengeteg olajtanker (piros) és konténerszállító hajó (zöld) kapott pont megjelölést, amely azt jelzi, hogy lehorgonyzott helyzetben vannak - forrás: marinetraffic.com

A Financial Times jelentése szerint a hajózási társaságokat biztosító cégek sorra küldik az értesítőket, hogy jelentős kockázati felárakat számítanak fel akkor, ha a háborúval érintett térséget érintik a szállítóhajók.

A nagyobb olajtankerek biztosítási díjai napok alatt 50 százalékkal emelkedtek.

De nem csak az olajtankereket érinti az áremelkedés: a Reuters tudósítása szerint a Hapag-Lloyd német konténeres hajózási társaság - amely a világon az 5. legnagyobb - háborús kockázati pótdíjat vezetett be az Öböl-térségbe tartó, illetve onnan induló szállítmányokra. A vállalat honlapján vasárnap közzétett tájékoztatás szerint az intézkedés március 2-től visszavonásig marad érvényben és a többletköltség mértéke több ezer dollárra rúg konténerenként.

B opció?

Az olajkészletek ötödének kiesését nem igazán lehet pótolni rövidtávon. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek részben képesek megkerülni a Hormuzi-szorost: a szaúdi Aramco által üzemeltetett, napi 5-7 millió hordó kapacitású East–West vezeték a Vörös-tengeri kikötőig szállít nyersolajat. Az Egyesült Arab Emírségek 1,8 millió hordó/nap kapacitású vezetéke a szárazföldi mezőket köti össze a Hormuzi-szorost megkerülő, Ománi-öbölben fekvő exportterminállal- A két ország vezetékein összesen mintegy 2,6 millió hordó/nap többletkapacitás állhat rendelkezésre válsághelyzetben, tehát csak minimálisan tudna enyhíteni a kiesett mennyiségeken.

Az LNG piacon sincs gyors megoldás: bár a folyamatosan üzembe álló LNG-projektek miatt 2030-ra 50%-kal bővülhet a globális kínálat, de a következő 1-2 évben még szűk kapacitásokkal kell számolnia a vevőknek. Az évi 110 milliárd köbméteres kiesés pedig súlyosan érintené a kínálati oldalt, várhatóan jelentős áremelkedést okozva.

Címlapkép forrása: Per-Anders Pettersson via Getty Images