Sebészből lett sajtmágnás: a Hajdúságból hódítja meg a világpiacot
Impakt

Sebészből lett sajtmágnás: a Hajdúságból hódítja meg a világpiacot

Riad Naboulsi

Hazafi László
Kovács Nóra

A magyar üzleti élet tele van izgalmasabbnál izgalmasabb sztorikkal a rendszerváltás éveiről, és a finoman szólva is döcögősen alakuló piacgazdaságról. Riad Naboulsinak is megvan a saját sztorija, nem is akármilyen. A főszereplője egy fiatal libanoni orvos, aki a magyarországi tanulmányok, néhány év praktizálás, egy konténer nápolyi és egy eladott Datsun kisautó után inkább az élelmiszeriparban kötött ki. 30 évvel később pedig ő az egyik legnagyobb hazai sajtgyáros, aki leginkább exportra gyárt, Új-Zélandtól Afganisztánig, az USA-tól Svédországig. És persze az egész Közel-Kelet az ő magyar sajtjait eszi.

Boldogok a sajtkészítők?

Szerintem igen. Ebben a szakmában a folyamatos kihívások mellett egy dolog biztos: soha nem ugyanaz a sajt fog kijönni a tejből. A végeredmény ugyanis sok mindentől függ: a szárazanyag-, a fehérje- és a zsírtartalomtól, az időjárástól, a takarmánytól, vagy attól, hogy milyen évszakban vagyunk - nyáron ugyanis sárgább a tej. Szerintem szinte határtalan lehetőségek vannak a sajtgyártásban.

RIAD NABOULSI


Dr. Riad Naboulsi 1956-ban született Tripoliban. 19 évesen költözött Magyarországra, 1982-ben szerzett orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, négy évvel később sebészi szakvizsgát tett, orvosként Nyíregyházán majd Tapolcán dolgozott.
1989-ben alapította a Caravanes Kft.-t, mely magyar élelmiszereket exportált a Közel-Keletre. 1992-ben részesedést szerzett a Kőröstej Kft.-ben melynek ma már többségi tulajdonosa. A cégcsoport négy sajtüzemében Barcson, Hajdúböszörményben, Kacsótán és Kőröstetétlenen összesen közel ezer munkavállalót foglalkoztat.
2014-2015 között a Magyar-Szaúdi Üzleti Tanács elnöke volt, jelenleg az MKIK Közel-Kelet és Észak-Afrika Tagozatának alelnöke. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Nős, két gyermeke van.

Nem hétköznapi történet az öné, sebészorvosból lett Magyarország egyik legnagyobb sajtgyártója és élelmiszer-exportőre. Mi az a sebészi, orvosi tudás, amit sajtgyárosként hasznosítani tud?

Én úgy gondolom, hogy az egyetemen megszerzett tudást bárhol fel lehet használni. Tudni kell viszont differenciáltan gondolkodni, a logikát ugyanis lehet használni az élet minden területén, ahogy az orvostudományban, úgy a sajtgyártásban is.

Mondok egy példát. Köztudott, hogy sajtgyártásnál keletkezik egy melléktermék, a savó. Ebben vannak fehérjék és zsír. A savófehérje más, mint a sajtfehérje. Amikor tejet veszünk, abban van 3,2 százalék fehérje, ennek a 80 százaléka kazein, ebből lehet sajtot csinálni. A maradék 20 százalék savófehérje, ami nem tud beépülni a sajtba, pedig az emberi szervezetnek erre sokkal nagyobb szüksége lenne. A kazein ugyanis helyettesíthető szójával, csirkével, hallal, de a savófehérje semmi másban nincs meg. A bébiételnek is ez adja a legnagyobb részét, a konditermekben is ilyeneket árulnak, mert vannak olyan izmok, amelyeknek a működéséhez ez kell. Mi is nagyon sok olyan terméket gyártunk és exportálunk, ami értékes savófehérjéből készül. A sajtgyártásnak ehhez a tudományos részéhez jól jön az, amit az egyetemen tanultam.

1992-ben vette meg a bezárásra ítélt nagykőrösi tejüzemet és megkezdte a sajtgyártást az arab piacok számára. Akkor évi 800-900 tonnát állítottak elő, ma 30 ezret. De hogyan kerül kapcsolatba egy Magyarországon tanuló, dolgozó libanoni orvos az élelmiszeriparral?

Tripoliban születtem, nyolcan vagyunk testvérek. Mindannyiunknak PhD végzettsége van, pedig a szüleink egyszerű emberek voltak. 1975-ben jöttem Magyarországra: egy évig jártam előkészítőre, magyar nyelvet tanultam, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jártam, ahol '82-ben végeztem. Többfelé laktam az országban: egy évig voltam Kisvárdán gyakorló orvos, majd Nyíregyházán dolgoztam, ezután Tapolcára költöztem, és ott dolgoztam orvosként 1990-ig.




Fotó: Portfolio

Fiatal voltam és boldog, szerettem a hivatásomat. De a libanoniak a föníciaiak leszármazottjainak tartják magukat: a vérünkben van az üzlet, a kereskedelem. Az, hogy bekapcsolódtam az üzletbe, tulajdonképpen véletlen volt - annak ellenére, hogy édesapám kereskedő, kamaszkoromban dolgoztam vele. Amikor Tapolcán dolgoztam sebészként, egy idős szír ember Révfülöpön szeretett volna panziót csinálni. Hallotta, hogy van itt valaki, aki tud arabul és magyarul, eljött hozzám a kórházba, hogy tolmácsoljak, és segítsek neki az ügyintézésben.

A dolog azonban nem ment olyan egyszerűen: a nyolcvanas évek első felében nem lehetett csak úgy panziót nyitni, egy külföldinek főleg nem. A hivatalokban persze ezt nem mondták ki, inkább halogatták a dolgokat, tologatták az aktákat. Én viszont a lassú ügyintézés során kapcsolatokat építettem ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában, onnan jött az ötlet, hogy édességet exportálhatnék az arab világba.

1985-ben ez valahogy senkinek nem jutott eszébe, Magyarország nem is híres az édességéről, nem vagyunk olyan szinten, mint Franciaország, Belgium, vagy Svájc. Szóval a kamaránál mondták nekem, hogy van egy nagy amerikai vevő, aki a győri kekszgyárral szerződött 100 konténer ostyára - csak menet közben eltűnt. Nekem viszont elég olcsón ideadtak egy konténernyi ostyát: először apámtól akartam kölcsönkérni, ő azonban teljesen elzárkózott ettől, mondván, ő orvosnak taníttatott, nem pedig kereskedőnek.

Főleg exportra dolgozik a Kőröstej
A Kőröstej csoport Magyarország egyik legnagyobb sajtgyártója és élelmiszer-exportőre. Mintegy 1000 munkavállalót foglalkoztat, Somogy, Baranya, Pest és Hajdú-Bihar megyében is jelentős üzemet működtet. Fő profilja a kaskaval, grillsajt, parenyica, labneh-joghurtsajt, trappista, ömlesztett és krémfehér sajtok gyártása, belföldi és export értékesítése.

Magyar alapanyagokból, magyar munkaerővel és magyar fejlesztéseknek köszönhetően készített termékei a hazai piacon kívül a Közel-Kelet és az Európai Unió szinte valamennyi országában keresettek. Az elmúlt években öt kontinens mintegy ötven országába exportáltak sajtokat, nemzetközileg legismertebb márkanevük a Hajdú.

Ekkor eladtam a Datsun kisautómat, amit egyébként szintén édesapám vett nekem. Ennek az árából vettem meg a konténernyi ostyát. Mondhatom úgy is, hogy a mai vállalkozásaim is abból az autóból vannak.

Fokozatosan egyre több édességgel kezdtem kereskedni, egyre többet tanultam az édességgyártásról, az is előfordult, hogy szinte többet tudtam egy-egy termékről, mint a gyár mérnökei. Hamarosan én lettem a magyar édesipar közel-keleti képviselője, csak Libanonban több száz konténernyit adtunk el évente.

A rendszerváltás előtt a magyar külkereskedelmet a különféle trösztök, "impex" kereskedőházak bonyolították, a rendszer úgy volt kialakítva, hogy őket nem lehet megkerülni. Nem lehetett például sajtot exportálni, mert az a terület a Terimpexé volt. Én viszont láttam fantáziát ebben a termékszegmensben, és találtam két céget, amelyik nem tartozott egyik tröszthöz sem, de gyártottak kashkaval sajtot, ami a Földközi-tenger térségében rendkívül népszerű. A Terimpexhez képest jelentősen kisebb árréssel adtam el a sajtjaimat, így egyre nagyobb lett a kereslet.

És persze a rendszerváltás is segített rajtunk, megnyílt a piac, és sokan kezdtek kashkavalt gyártani.

1992-ben vásároltuk meg a nagykőrösi tejüzemet, és elkezdtünk ott gyártani, meglehetősen mostoha körülmények között, hiszen a gyárat részben egy istállóból alakították át. Alacsony volt a tető, csöpögött ránk a víz.

Az üzemem rossz volt, a pénzem kevés, viszont volt valamim, ami a másik 21 magyarországi kashkaval-gyártónak nem: piacom és kapcsolataim.

A mai napig azt gondolom, hogy nyitott szemmel kell járni, és nemcsak nézni kell, hanem látni is. Akkoriban például mindenki nagy sajtot csinált. Pedig az arab világban is, Magyarországon is kis boltok voltak, és sokáig tartott, mire elfogyott egy 8 kilós sajt. Penészedett, kiszáradt. Feltettem a kérdést: miért nem csinálunk kisebb sajtokat? Azt a választ kaptam, hogy azért, mert nem lehet. Mondanom sem kell, hogy elég fárasztó volt a kollégáimat meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.

Akkor még nem voltak EU-s előírások, a higiénés követelmények teljesen máshogy működtek: lemezes vasformákba öntöttük a 8 kilós sajtot. Mondtam, hogy csináljunk fél- vagy egykilós műanyag formákat, mire ők mondták, hogy nem lehet, doktor úr. Esett az eső, és megláttam az ereszcsatornát. Elkezdtem kitépni a helyéről, mindenki azt hitte, hogy megőrültem. Mondtam, hogy szeleteljék fel nekem ezt, beletettük kézzel a sajtot, és csodák csodájára sikerült a próba. Elkezdtem 30 százalékkal drágábban adni az egykilós sajtot, mint mások, és mire a konkurencia is megcsinálta ezt, addigra mi piacot szereztünk magunknak.




Fotó: Portfolio

Később leszedtünk 1 millimétert a formáról, és elkezdtünk 950 grammos sajtokat gyártani, mert darabra adták el a sajtot. Aztán az egykilósból lett 700 gramm, az 500 grammosból 350. Szép lassan piacvezetők lettünk több fontos termékcsoportban, a legtöbb arab országban.

Például Jordániában és Libanonban, ami a mai napig a kashkaval sajt piacának 70 százalékát adja.

Ennyire egyszerű lenne a dolog, hogy egy libanoni származású üzletember tudja ellátni a fél Közel-Keletet magyar sajttal? Mi a helyzet más piacokon?

Ötven országba exportálunk, amelynek nagy része a Közel-Keletre megy. A térség több hadseregének is szállítunk, közvetve vagy közvetlenül. A hadseregek ugyanis nem mindig direktben vesznek élelmiszert, hanem beszerző cégeken keresztül bonyolítják az ügyleteket, és általában olyan sajtot vesznek, ami sokáig eláll hűtés nélkül, fémdobozban, mint a konzervek. Ebből a mai napig többszáz tonnát gyártunk havonta. Irakban például sokat adunk el belőle: ott napközben 50-55 fok van, sokszor nincs áram, ezért nehéz megoldani a hűtést. Egy időben próbáltuk Magyarországon is elterjeszteni a konzerv sajtokat, a kirándulóknak például jó opció lehet, manapság azonban már nem nagyon vesznek ilyeneket az emberek.

Persze az elmúlt években az arab országokban kialakult politikai, katonai helyzet megnehezítette a dolgunkat: a gazdaság sok helyen nem stabil, az embereknek kevés a pénzük, a kormányok pedig azzal is próbálnak javítani a helyzeten, hogy nehezítik az importot, hogy a helyi gyártókat segítsék. Ezért nyitnunk kell új térségek felé, exportálunk Ausztráliába, Új-Zélandra, az USA-ba, de Ázsia több országában is próbálkozunk: most nyitunk piacot Kínában, Koreában, a japánokkal is tárgyalásban vagyunk. Vagy például az összes balkáni országba exportálunk. Európában Anglia, Németország jelenti a nagy piacainkat. Több száz Hajdú-hűtő van Nyugat-Európa boltjaiban, elsősorban az etnikumi gasztronómia boltjaiban.

A cégcsoportnak van egy 2-2,5 milliárdos beruházása Barcson, ami a grillsajtgyártásra épül, és amelynek utolsó részét idén adjuk majd át. Ez a termék néhány éven belül felülmúlthatja a kashkavalsajt-exportunkat, hiszen már most mi vagyunk a világ egyik legnagyobb halloumi típusú grillsajt-gyártója.

Idén eddig tízszer több grillsajtot exportáltunk Angliába, mint tavaly ilyenkor, év végére ez a szám pedig akár meg is duplázódhat - ez pótolhatja az arab országok bevételkiesését.

Az arab konyháról elsőre nem a sajt jut az emberek eszébe: milyen a közel-keleti sajtfogyasztás?

Az arabok sokkal több sajtot esznek, mint az európaiak. A libanoniak sajtfogyasztása több mint duplája az uniós átlagnak. Mi reggel, délben, este sajtot eszünk, nem telik el nap sajt nélkül, még a legszegényebb embereknek sem.




Fotó: Portfolio

Jemenben sok családnak nincs hűtőszekrénye, Irakban ugyan van hűtőszekrény, de nincs áram. Szaúd-Arábia, az Arab-öböl-menti országok, Dubaj, Libanon, Jordánia azonban stabil piacot jelentenek.

Ha egy cég be akarna törni az arab piacra, lenne esélye? Mi kellene ahhoz, hogy más magyar cégek is sikeresek legyenek a Közel-Keleten?

Senki nem tudja a sajtpiacot 100 százalékban uralni, és a 70-85 százalékos jelenlét is rengeteg költséggel jár. Így természetesen bárkinek lenne esélye betörni az arab piacokra, és az egészséges versenyhez ez hozzá is tartozik. A lényeg, hogy egyik piacra sem szabad indulatból betörni, nem a másikat kell utánozni, hanem mindig valami újdonsággal, valami különlegességgel kell előrukkolni.

A munkaerőhiány szinte minden ágazatban állandó problémává vált az utóbbi években, ebben az iparágban mennyire jelent gondot? Lenne nagyobb igény a magyar sajtra külföldön?

Van igény a magyar sajtra külföldön is, és amíg korlátlanul rendelkezésre állt a munkaerő Magyarországon, addig ezt ki is tudtuk elégíteni, most azonban előfordul, hogy sajnos el kell utasítanunk egyes megkereséseket. Ez azt jelenti, hogy mivel nincs elég munkaerő, komoly üzletek esnek kútba.




Fotó: Portfolio

Ugyanakkor időben rájöttünk arra, hogy az egyetlen megoldás, ami hosszú távon is működőképes, az az automatizálás. Jelenleg ezt fejlesztjük, és ebben az évben több millió eurót költünk erre a projektre, ami számunkra nagyon nagy befektetés.

Az automatizáció rengeteg gépvásárlást igényel, ugyanakkor 100 ember helyett, csak 15-20 emberre lesz szükség a munkafolyamat elvégzéséhez. A legkönnyebb a csomagolás automatizálása, már azzal spórolunk például, ha a termékeket nem emberek teszik be a kartonba, hanem robotok.

Miközben Magyarország nemzetközi összevetésben még mindig a trappista sajt mekkájának számít, teljes sajtfogyasztásunk alapján rá se férünk a világ legnagyobb sajtfogyasztó országainak térképére. A magyar sajtfogyasztás 43%-át teszi ki egyébként a trappista sajt, és évi 90 milliárd forintot költünk erre a tejterméktípusra. Mikor lesz vége a trappista "rémuralmának"?

Ahogy egyre jobban élnek az emberek, és egyre több pénzük van, úgy kezdik el felfedezni a különböző sajtokat, és szorítják háttérbe a trappistát. Az idehaza a Hajdú márka által népszerűvé tett grillsajt például egy viszonylag új termék Magyarországon, de néhányan nem tudnak azonosulni azzal, hogy ez egy olyan sajt, amelynek "nyikorognia" kell, amikor esszük. Tíz évig küzdöttünk azzal, hogy a magyar fogyasztó elfogadja, hogy a trappista nem csak kerek, de szögletes is lehet, és ha nem piros csomagolást kap, hanem átlátszót, akkor is ugyanaz a magyar trappista marad. Mostanra már változik a sajtkosár, és jó irányba tart az ország sajtfronton.




Fotó: Portfolio

Ennek ellenére mi is gyártunk havi párszáz tonna trappistát, de a fókuszunkban inkább a különleges, egyedi sajtok vannak. A parenyica nagyobbik részét mi gyártjuk, és most már a hazájába, Szlovákiába is exportáljuk. De a közelmúltban Tajvanra, Új-Zélandra is szállítottunk parenyicát és grillsajtot. Nekünk sokkal jobban megéri új termékeket kitalálni, olyan szegmensekben jónak lenni, amelyekben Magyarországon más cég nincs jelen. Ilyen például a joghurtsajt, a fémdobozos, vagy akár az innovációs díjas üveges krémsajt kifejlesztése, Hajdúböszörmény pedig jelenleg a világ legnagyobb kashkavalsajt gyártója és exportőre. A ma már jelentős grillsajt szegmenst is gyakorlatilag mi alakítottuk ki idehaza a Hajdú grillsajtokkal.

Gyártanak az áruházláncoknak sajátmárkás termékeket? Mekkora biznisz van ebben?

Igen, gyártunk szinte minden Magyarországon jelen levő láncnak és exportra is. Úgy tűnik, ez az ágazat folyamatosan nő, és valószínűleg a jövőben is nőni fog. Eljön tehát majd az az idő, amikor valójában az szólhat csak bele a sajtpiac alakulásába, aki valamilyen különleges brand termékkel rendelkezik, és ha semmit nem tudsz felmutatni, akkor te csak követheted az elvárásokat. Ezért fontos nekünk itthon a Hajdú és a Talléros márka. De külföldön is főleg magyar márkanevek alatt vagyunk jelen, mint a Hajdú, a Róna vagy a Kőrös.

Van abban kormányzati szerep Magyarország részéről, hogy a Kőröstejnek ennyire biztos a pozíciója, és a Közel-Keleten is évek óta töretlenül jelen van?

Én úgy tapasztalom, hogy a magyar kormányzati szervek amiben tudnak, segítenek, hiszen fontos szereplői vagyunk a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt - sok embert foglalkoztatunk elmaradott régiókban, és jelentős az exportunk is. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Közel-Kelet és Észak-Afrika Tagozatának alelnökeként egyébként személyesen magam is próbálom segíteni a magyar vállalatok piacra jutását ebben a térségben. Mivel Libanonból származom, és ott már ismernek, így ugyanez igaz rájuk is. Mindig meghallgatják a problémáimat és a lehetőségekhez mérten próbálnak segíteni.

A cégcsoport és a kormány között létezik egy stratégiai együttműködés. Ez miben nyilvánul meg?

Ez a stratégiai együttműködés tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha a kormány a tejipari témában kérdez a cégcsoporttól valamit, vagy éppen információra van szüksége az arab világgal kapcsolatban, akkor a rendelkezésére állunk. Gyakran adunk szakmai tanácsot konferenciákon, rendezvényeken más magyar vállalatok számára is, akik érdeklődnek a Közel-Kelet iránt.

Ugyanakkor, ha a cégnek van szüksége bármire, elsősorban az exportpiacainkon, akkor komoly diplomáciai támogatást kapunk azért, hogy érvényesíthessük a magyar érdeket, és kihasználhassuk az exportlehetőségeket. Erre is sokszor van példa, mert gyakran ütközünk indokolatlan piaci akadályokba, főleg az arab országokban - ehhez persze kell az érintett minisztériumok, diplomaták pozitív hozzáállása is.




Fotó: Stiller Ákos/Portfolio

Véleményem szerint Magyarországon komoly problémát okoz, hogy nincsenek megfelelő szakemberek, nincs tejipari továbbképzés az országban. Régóta kérem már a kormányt, hogy álljon rá az oktatás fejlesztésére, hiszen nem átképezni kell az embereket, hanem képezni.

Jelenleg én vagyok a legöregebb tejiparos Magyarországon, a többiek vagy elhunytak már, vagy nyugdíjba mentek, vagy pedig eladták a céget. Ha nem képzünk megfelelő tejipari szakembereket és nem kezdjük el fejleszteni a szakoktatást, akkor megfelelő tudás nélkül maradnak a kommersz sajtok, a finomak helyett.

Az elmúlt években csökkent a tej áfája Magyarországon. Indokoltnak tartana-e további lépéseket a tejipari termékeknél, például a sajtoknál is?

Mivel a költségvetés bevételei folyamatosan nőnek, a többletpénz egy részéből a kormány próbálta inkább a hiteleket visszafizetni, vagy éppen a családokat támogatja. A lakosság jövedelme is növekszik az utóbbi időben, így többek között szerencsére egyre több, és minőségben is jobb sajtot tudnak vásárolni a fogyasztók, mint az elmúlt években. Így - bár magam ellen is beszélek - azt gondolom, hogy vannak fontosabb területek, társadalmi-gazdasági célok, melyekre ezt a keretet el lehet költeni a sajtok áfájának csökkentése helyett. A sajtfogyasztás szerencsére így is növekvőben van.

A tej felvásárlási ára jelenleg körülbelül ugyanannyi, mint az előállítás költsége. Sokan azonban azt mondják, hogy a termelők csak azért tudnak életben maradni, mert rengeteg támogatást kapnak. Mi a véleménye erről?

100 forint most a tej felvásárlási ára, ami egyáltalán nem mondható rossznak. Ugyanakkor szerintem ha 120 forint lenne az ár, akkor is lennének elégedetlen termelők, hiszen volt olyan, amikor 115 forint volt a felvásárlási ár, és az sem volt kielégítő sokak számára. Véleményem szerint a megoldás abban rejlik, hogy ki hogyan vezeti a cégét, hogyan tud minél költséghatékonyabb lenni. Azok a tejtermelők, akik észnél vannak, nagyon sok pénzt tudnak keresni.

Egyre több embernek van szüksége laktózmentes étkezésre és élelmiszerekre. A Kőröstej is növelte az ilyen termékek készítését?

Igen, mi is egyre több laktózmentes terméket készítünk, de orvosként azt gondolom, hogy ha valaki nem érzékeny, akkor ne egyen mentes élelmiszereket, mert a szervezet reakciója az lesz rá, hogy érzékennyé válik. Ugyanakkor felháborítónak tartom, hogy a mentes termékek akár dupla, vagy tripla annyiba kerülnek, mint a normál, pedig laktózmentes terméket készíteni egyáltalán nem bonyolult folyamat, nincs szükség arra, hogy sokkal drágább legyen.

Ha valaki laktózmentes trappistát szeretne enni, akkor azt javaslom, vegye meg a normál sajtot, és csomagolással együtt tegye be a hűtőbe 40-50 napra. A laktóz ennyi idő alatt lebomlik a sajtban, ami így magától laktózmentessé válik.

Mit lehet tudni a következő évekről, milyen fejlesztési tervei vannak most a cégcsoportnak?

Folyamatosan fejlesztünk, a gépeinket és a termékeinket egyaránt. Hamarosan például új, konyhakész, akár a téli szezonban is ideális grillsajt-megoldásokkal jelentkezünk - nemcsak idehaza, de a nemzetközi piacokon is. Sokkal izgalmasabb és előre mutatóbb a fejlesztésre koncentrálni, mint valakivel a trappista sajt piacán veszekedni.




Fotó: Portfolio