Így lesz bátor lépések után veszteségből nyereség (x)

Portfolio
A 63 éve alapított Anilin Zrt. eredetileg állami hátterű cégként működött, ami viszonylagos biztonságot jelentett a társaság számára. A rendszerváltás után azonban hatalmas kihívásokkal kellett szembenézniük az újonnan kialakult éles versenyhelyzetben, így jelentős átalakításokra kényszerültek: ekkor fordultak először a távol-keleti piacok felé. Ez a struktúra egy darabig jól működött, azonban a 2000-es évek első felében veszteséges évek következtek, így újra át kellett szervezni a társaságot. A 2008-as válságot így könnyebben vészelte át a frissen átalakított és megerősített vállalat, azóta folyamatosan nő a forgalma és minden évet nyereséggel zárnak. Goreczky Lászlóval, az Anilin Zrt. kereskedelmi igazgatójával beszélgettünk.
Portfolio: Mivel foglalkozott a cég kezdetekben, honnan indultak és hol tartanak ma?



Goreczky László: Az Anilin Zrt. gyökerei régre nyúlnak vissza, ugyanis 1952-ben alapították, tehát idén júliusban már 63 éves lesz a cég. Az Anilin állami cégként termelőeszköz-kereskedelmi vállalat volt, amelynek megvolt az államilag megszabott termékköre és piaca. Elsősorban az könnyűipari termelőcégek számára importált színezőanyagokat, színezékeket, pigmenteket, valamint a gyártásához szükséges egyéb segédanyagokat.

Ezek olyan termékek voltak, amelyeket Magyarországon abban az időben nem gyártották, főleg az akkori Nyugat-Európából, valamint egy részét a szocialista KGST térségből lehetett behozni. Ebben az időszakban a könnyűipar Magyarországon prosperáló terület volt, ebbe beletartozott a textil-, a papír-, a bőripar, hatalmas vertikumok voltak Magyarországon. Mindez a cégnek megfelelő hátteret, biztonságot jelentett.

Ez az állapot 1952-től egészen 1989‒90-ig tartott, amikor is jött a rendszerváltás, és a társaságnak szembesülnie kellett a piacgazdaság kihívásaival, a cég egyik napról a másikra éles versenyhelyzetben találta magát. A külföldi vegyipari cégek elkezdték direktben kínálni és árulni a vevőknek a termékeket, létrehozták itt a kereskedelmi egységeiket, így az Anilin folyamatosan veszítette el egyrészt a beszállítói oldaláról a termékeit, így viszont a másik oldalon a vevőket is. Ez volt az első olyan nagy váltás a cég életében, hogy el kellett dönteni: hogyan tovább.

Végül arra alapozva, hogy a cég jól képzett műszaki stábbal, megfelelő, sok-sok éves szakmai tapasztalattal rendelkezett, úgy döntöttünk, hogy mi is megpróbáljuk megkeresni ezeket a termékeket alternatívaként más gyártói, beszerzési forrásokból. Akkor merült fel először a társaságnál a távol-kelet felé történő nyitás, és találtunk olyan partnereket Kínában és Tajvanon, akik hasonló termékeket gyártottak, mint a nagy nyugat-európai konszernek. Így elkezdtünk a saját kockázatunk és magunk finanszírozásában termékeket vásárolni, felépíteni a saját termékkínálatunkat és ezekkel direktben elindultunk a vevők felé, mint egy igazi kereskedelmi társaság. Ez volt az első igazi nagy váltás a cég életében.

P.: Ezek szerint nem ez volt az egyetlen nagy váltás. Mi következett ezután?

G. L.: A '90-es években lezajlott váltás után a cég egy darabig jól működött, majd főleg a 2000-es évek legelején a cégvezetésben problémák adódtak, elszaladtak a költségek és a társaság folyamatosan veszteséges lett. Elég jelentős, több mint 200 milliós veszteséget halmozott fel az évek folyamán, és ez 2008 elejére odáig fajult, hogy a cégnek komoly likviditási problémái adódtak. Ezért 2008 áprilisában jelentős változás következett be a cég életében, ami a legfőbb vezetés cseréjét jelentette, és a cég struktúrájában és költség szerkezetében is komoly átalakítás történt. Ez a folyamat néhány hónap alatt le is zajlott.

P.: Hogyan érintette a frissen átalakított céget a válság?

G. L.: Magyarországra 2008 ősze, vége felé gyűrűzött be a válság, de ez a cég éppen fél évvel előtte indított el egy maga által kikényszerített belső strukturális átalakulást, ennek következtében a költségeket komolyan felülvizsgáltuk és drasztikusan csökkentettük. Ennek következtében minket szerencsére úgy ért a válság, hogy erre az időpontra sikerült helyreállítani a cég pénzügyi stabilitását, teljes mértékben pozitív lett a cash-flownk.

Ezután érkezett el a válság. A cég megfelelő anyagi biztonsággal rendelkezett, a szállítópartnerek felé is tudta tanúsítani, hogy megbízható partner, így 2008 végét a cég lejárt szállítói tartozások nélkül zárta, ami egy válság időszakában nagyon fontos tényező a beszállítóknál. Másrészt a cég még tavasszal jelentősen változtatott a termékszerkezetén, ennek következtében nagyon szerencsésen átvészelte az egész válságot, és 2008 óta minden évben folyamatosan nőtt a forgalma és azóta minden évben nyereséges volt.

Az átalakítást megelőző és a válság utáni időszakban a CIB mindvégig az Anilin mögött állt. A CIB-nél folyamatosan fenntartunk egy forgóeszközhitelt, és ezt a bank akkor sem mondta fel, amikor a 2000-es évek közepén éveken keresztül veszteséges volt a társaság, és látszott, hogy komoly likviditási problémákkal szembesültünk. Amikor 2008-ban elindítottuk ezt a strukturális váltást, megkerestük a CIB-et, és ezt jeleztük is nekik és vázoltuk az új vezetés elképzeléseit. A CIB vállalta továbbra is az Anilin finanszírozását, miközben körbenézve az összes többi bank elutasította a céget. Amikor a bank látta 2009 után, hogy a pozitív változás valóban bekövetkezett, és az Anilin további növekedéshez még újabb forrásra van szükség, akkor ezt is biztosította számunkra.

P.: Mik a tervek a közeljövőre nézve?

G. L.: Az Anilin régen saját tulajdonban álló raktárbázissal rendelkezett, amikor azonban a '90-es évek végén likviditási problémák jelentkeztek, ezt el kellett adnia. Most viszont ennek egy részét visszabérli a társaság. Olyan elképzeléseink vannak, hogy esetleg ismét megpróbálunk saját raktárt létrehozni, illetve új irányokat és lehetőségeket keresünk, más típusú termékek készletezésén és raktározásán is gondolkozunk.

P.: Tervezik-e már, hogy a jövőben kinek adhatják át a Stafétabotot?

G. L.: Lényegében ketten, Götz János úrral, az igazgatóság elnökével vezetjük a céget, és mindketten a 60-as éveinkben járunk. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon egy ilyen, kisebb méretű cégnél egy külső menedzser bevonása nem lenne jó megoldás. Ez nagy, tőzsdei cégeknél működik, de kkv-knál még nehezen elképzelhető Magyarországon. Így vagy családon belül oldjuk meg a kérdést, vagy értékesítjük a vállalkozást, de egyelőre még nem döntöttünk erről a tulajdonostárssal. Az az elképzelésünk, hogy amíg lehet, addig változatlanul vezetjük a céget, és úgy érezzük, hogy egy darabig még aktívak tudunk maradni, és ezen idő alatt fogjuk meghozni a döntésünket.

Mit mond a szakértő? Sikertényezők Szabados Richárd, a CIB KKV és Lízing Üzletágak vezetőjének szemével: - Folyamatosan megújulás képessége - Piac érzékeny stratégiai váltások - Értékteremtő válságkezelés



© 2024 Portfolio

Impresszum     Szerzői jogok     Jogi nyilatkozat     Médiaajánlat     Adatvédelem     ÁSZF